Klimo György pécsi püspök halálának 240. évfordulójára
Jelen írásunkkal Klimo György (1710–1777) pécsi püspökre kívánunk emlékezni halálának 240. évfordulója alkalmából: „Szép, ha a’ nagy nemből származott Ifjú, kevélykedvén benne olly tetteket követ el, mellyek Öseire méltók; (…) De épen olly szép, vagy még szebb ’s dicsőbb alacsony ágyból származni, ’s a’ nélkül, hogy sugárt látna a’ pályán, mellyet koszorús Elei lefutottak volna, fellépni arra, ’s nagy elméje, és érdemei által azon úgy ragyogni, hogy a’ csupa hűség helyett; mellyel Hazájának tartozott, érdemeket tegyen oltárára, ’s mind Oltalmazója, és Istápja a’ Honynak, álljon a’ Nagyok között. Illy férfiu volt Klimo György…” [1] E szavakkal méltatta 1815-ben Kölesy Vincze Károly pécsi káptalani uradalmi tiszttartó a Nemzeti Plutarkus című munkájában a nagynevű egyházfőt.
Klimo György élete és tevékenysége, főként a pécsi egyházmegyében eltöltött 26 évének (1751–1777) több állomása (a templomépítés és -renoválás, az oktatási reformok, a hitélet megújítása, a nyilvános könyvtár alapítása, a művészet- és kultúratámogatás, az egyetemalapítási szándék, a város szabad királyi rangra emelése érdekében tett lépései) már meglehetősen ismertek. [2] Írásunkban – most rendhagyóan – kizárólag halálának körülményeit, valamint temetési szertartását helyezzük középpontba.
Klimo korán jelentkező és egyre elhatalmasodó betegsége miatt az 1770-es évektől rendszeresen felkereste a karlsbadi fürdőt, amelynek vize bizonyos ideig hatásosnak tűnt számára. Az 1774-ben átadott könyvtárát is csak tolószékből tudta megtekinteni. 1776 után azonban már ágyhoz kötve vitte tovább lelkiismeretesen egyházmegyéje ügyeit. 1777. március 2-án agyvérzést kapott, végül két hónapos tehetetlen szenvedés után, május 2-án visszaadta lelkét a Mindenhatónak. [3]
Halálának bejelentése után a Káptalan rögtön másnapra összehívta gyűlését, megtárgyalandó a temetés előkészületeit. [4] Klimo püspök végrendeletének [5] 1775. december 14-i függelékében végső nyughelye helyszínéül nem a Székesegyház altemplomában található püspöki sírboltot jelölte meg, hanem a Corpus Christi-kápolnát: „3. Corporis Corpus Christi sepulturam mihi eligo”. Az 1780-as években elkészült epitáfiumából ismert a kápolnán belüli végső nyughely is: „iuxta cornu epistolae”, azaz az oltár melletti leckeolvasó falánál. A május 4-i, második ez ügyben összehívott káptalani gyűlésen kitűzték a szertartás időpontját (június 17–18–19.), azért ilyen későre, mert azon számos egyházi méltóság és országos nagyság is részt kívánt venni. A pontos menetrend véglegesítése érdekében 1777. június 14-ére, előre meghatározták a Káptalan újabb gyűlésének időpontját. Egy héttel Klimo elhunyta után, május 9-én azonban Baranya vármegye gyűlésén az alispán, Hoitsy Mihály aggodalmának adott hangot, hogy a püspök temetetlen holtteste a melegben egészségügyi szempontból veszélyt jelenthet a polgárokra. Ekképpen javaslatot tett a temetés időpontjának előbbre hozására. Végül Csiszár Ignác megyei fizikus javaslatára a koporsót szurokkal vonták be, elejét véve a kellemetlen szagok áradásának. [6]
A Pressburger Zeitung több német nyelvű híradást közölt le hasábjain a nagynevű püspök halálával kapcsolatban: így elsőként az 1777. május 14-i számban írtak Pécs egyházfőjének, Baranya és Tolna megye főispánjának, Klimo Györgynek haláláról, úgy kommentálva az „eseményt”, hogy mindazok, akik ismerték, nagy fájdalommal fogadták a gyászos hírt. Május 28-án a megüresedett baranyai és tolnai főispáni szék betöltéséről közöltek rövid beszámolót. Az uralkodónő, Mária Terézia (1740–1780) Baranya vármegye élére gróf Festetics Pált (1722–1782) nevezte ki, Tolna megye irányítási feladataival pedig gróf Apponyi Györgyöt bízta meg.
A következő részletes – egyben utolsó – beszámoló már a pécsi püspök temetési ceremóniájáról szólt az 1777. június 28-i számban. A páratlanul részletes beszámoló értékét növeli, hogy jelen ismereteink szerint ez az egyetlen olyan forrásunk, amelyből a könyvtáralapító püspök temetési szertartását megismerhetjük.
A ceremónia – az előzetes káptalani döntés értelmében – 1777. június 17. és 19. között zajlott le: az első napon magyar, a másodikon horvát, az utolsó napon pedig latin és német nyelven. Az újság közölte a ravatal előtt álló négy piramis latin szövegét is. Az egyházi és a politikai élet nevesebb személyei is részt vettek a szertartáson. A neves püspök ravatala előtt négy piramis állt: az első az egyházügyi intézkedéseit, a második tudománypártolását, a harmadik pécsi működésének vívmányait, az utolsó pedig politikai munkásságát méltatta.
Az alábbiakban közölnénk a Pressburger Zeitung ezen száma teljes szövegének magyar fordítását:
„A megboldogult pécsi püspök úr elhalálozásáról már annakidején hírt adtunk, most beszámolunk örök nyugalomra helyezéséről, melynek szertartása három egymást követő napon, nagy ünnepélyességgel zajlott. Az első napon, 17-én Kertiza boszniai püspök úr [7] celebrálta, négy püspökkel együtt, és magyarul mondott búcsúztató beszédet. A diakovári állt a ravatal fejénél, a legöregebb címzetes püspök Szlatarics a jobbján, Ország címzetes püspök úr [8] a balján, a ravatal lábánál pedig baloldalt fent a harmadik, Nagy úr [9], jobboldalt lent a negyedik, Szerdahelyi úr [10]. 18-án következett a második prédikáció, horvát nyelven, és a requiemet Szlatarics úr énekelte. 19-én latin és német prédikációk hangzottak el, a requiemet Nagy címzetes püspök úr, a misét pedig Szerdahelyi címzetes püspök úr énekelte. Az egész szertartáson sok idegen vett részt. A mágnások közül Styrum gróf, a Hétszemélyes Tábla tagja [11], sok nemes, és nagyon sok lelkész. A ravatal díszítése pompás volt, és négy piramis állt, a következő [latin] feliratokkal:
Az ELSŐN: Klimo György, Isten és az Apostoli Szentszék kegyelméből pécsi püspök, Baranya és Tolna vármegyék örökös főispánja, felséges fejedelmeink tanácsosa, alacsony sorban született 1710. április idusán [12], az egyházi rend fokozatain a püspökségig emelkedett, itt hivatalát úgy látta el, hogy elődeinek dicsőségét elérte és felülmúlta, egyházmegyéje számára elsőként az érseki palliumot és a kereszt előlvitelének a püspökök közt ritka jogát XIV. Benedek pápától elnyerte, és utódainak továbbadta. Az evangéliumi erkölcsök megítélésének tisztaságát őrizte és megerősítette. Példaként szolgált az egész magyar egyháznak.
A MÁSODIKON: A pécsi püspöki szék kezdeteit, a püspökök sorát, cselekedeteit a vatikáni oklevelekből és más forrásokból nagy költségen összegyűjttette, és a világi javakat múlandónak tartva, a tudományt becsülte, és mindenekben előmozdította, az írókat minden módon támogatta, felállította a legtudósabb könyvtárat, és a nyilvánosság használatára bocsátotta, a tudományok forrását így mindenkinek hozzáférhetővé tette, Galícia és Lodoméria a Magyar Szent Korona alá tartozásának bizonyításához szükséges könyveket, melyek Bécsben hiányoztak, sajátjai közül Pécsről elküldött, így nem csak a tudományok, hanem az ország érdekeit is szolgálta.
A HARMADIKON: Jeles templomokat, alkalmatos plébánia-házakat építtetett, a püspöki palotát megbővíttette, átépíttette, ékesítette, oly módon, ahogy egyetlen elődje sem tette, sok szentcélú alapítványt tett,többet végrendeletében létesített, papjait megbecsülte, felvirágoztatta, az egyházi fegyelem tisztaságát lelkiismeretesen és erősen oltalmazta, midőn gyengeséget tapasztalt, papjai szívét Isten házának falai közé visszavezette, és a megbocsátásra vágyót nem kevély és szigorú, hanem kegyes, és a megtérés örvendetes módon vezérlő szavakkal oktatta, saját példamutatásával megerősítette, a szegényeknek menedéket nyújtott, és atyjuk helyett atyjuk volt.
A NEGYEDIKEN: A fejedelmek kegyeiben mindenkor az elsők között volt, a koronát túlbuzgóság nélkül, minden tudományával méltósággal szolgálta mind a sírig, a legigazságosabb szenátor, a legbölcsebb tanácsos, megvesztegethetetlen bíró, a legtudósabb államférfi volt, kitől minden fényűzés és kevélység teljesen idegen, aki felülemelkedve születése korlátain, Isten kegyelméből püspökként került a történelem lapjaira, a hétköznapi bajokban és a legkínzóbb betegségben is türelmes, erős, igaz keresztény hite szilárdságában kitartott. Meghalt 1777. május 2-án püspökségének 26., életének 68. esztendejében.” (Móró Mária Anna fordítása) [13]
Noha Klimo György kérte, hogy a Corpus Christi-kápolnába, jeltelen sírba helyezték örök nyugalomra földi porhüvelyét, utódai mindenképpen emléket kívántak állítani neki. Ekképpen gróf Esterházy Pál László püspök (1780–1799) az 1780-as években 100 forint költségen összetartozó domborművet és epitáfiumot készíttetett egy eldarabolt régi római márványszarkofágból Giuseppe Antonio Sartori dél-tiroli szobrászművésszel, amelyet a Corpus Christi-kápolnába, a sírhely fölé tettek.
Szőnyi Ottó a Pécsi Püspöki Kőtár című munkájában a síremléknek megtaláljuk a részletes leírását is, 775-ös szám alatt. A kékesfehér márvány két részből áll. Az alsó része 100 x 55,5 cm nagyságú, a felső, szöveges része pedig 175 cm magas és 89,5 cm széles. Az alsót lapos keret öleli körbe, a belső mezőben pedig a püspök címere található: „A foszladékkal körülvett pajzsot balról jobbra harántosan eső szalag metszi, ezen egy nyilvessző. (…) A pajzs felett lánczocskán függő kereszttel diszitett rostélyos és szárnyas sisak van, e felett egy csillag. Az egészet fedi a 12 bojtos püspöki kalap. Balról az érseki kereszt, jobbról a pásztorbot (pedum) áll ki a pajzs alól, melyet alul az érseki pallium övez.” A felső traktusban található a síremlék felirata. A lapból még egy lap emelkedik ki, az alsó felén két vízcseppes görög párkánnyal. A felső részben a végein gömböcskével díszített keresztet övező babérfüzér van befonva, az utóbbi már a klasszicizáló irányvonal behatását mutatja. Feliratának magyar nyelvű fordítása a következő: „Klimó György, Isten és az Apostoli Szék kegyelméből pécsi püspök, Baranya, Tolna és Valkó megyék örökös főispánja, fejedelmek egyházi tanácsadója, egyedüli érdemeinél fogva emelkedett mindkét államban (egyházi, világi) kiváló tekintélyre. Miután a hit tisztaságát és az egyház szabadságát megvédte, papságában a fegyelmet megalapitotta, a pallium (érseki palást) és a keresztvitel kiváltságát megszerezte, a tudományokat művelte, Magyarországon az első nyilvános könyvtárat felállitotta és más jeles dolgokat művelt, meghalt az 1777. év május 2-án, élete 68. püspöksége 26. évében. Eltemettetett Pécsett a Sz. Péter apostolfejedelemről nevezett bazilika déli oldalán, az odaépitett Corpus Christi-kápolnában a leczke-oldalon.” (Szőnyi Ottó fordítása) [14]
Felette (776-os számmal leírva) volt a könyvtáralapító püspök mellképe, amely szerves részét képezte az epitáfiumnak. A püspök kissé balra fordulva tekint, mellén reverenda, püspöki kereszt és az általa megszerzett érseki pallium. [15] Borsy Károly Fényes Miklóssal egyetértésben megállapította, hogy a felirat megfogalmazása alapján nem lehet a követ síremlékként definiálni, hiszen a szövegéből hiányzik az „itt nyugszik” kifejezés, és nyelvezete sem utal erre. E szerint úgy vélték, hogy az síremléket nem kimondottan a sírhoz szánták, annak felállítására bárhol lehetőség nyílhatott volna.
Az 1829-es Canonica Visitatio Corpus Christi-kápolna leírásából tudjuk, hogy hajdan a mellszobrot a síremlék fölött két géniusz tartotta, akiknek egyike a kép felé egy tükröt tartott. [16] Ebben a kápolnában számos püspököt és kanonokot temettek el. Király József püspök (1807–1825) idejében a Székesegyház Pollack-Bruck-féle átépítéskor (1805–1831) a kápolna padozatát, mint betelt sírhelyet kelheimi kőlapokkal fedték be, így az itt levők sírhelyeket nem bolygatták meg. 1882-ben, a Székesegyház átépítésekor 21 sírt bontottak meg a templom hajójában, és a halottakat faládikában a káptalani sírbolt csontkamráiban helyezték el: nem lehetett tudni, hogy Klimo és Esterházy püspökök koporsóját is elmozdították-e. A mellszobrot és a síremléket azonban a Szent Imre-kápolnába, majd ideiglenes a raktárhelyiségek egyikébe tették. Innen került át 1899-ben a Szepesy-féle könyvtárépületben (Szepesy Ignác utca 3.) a Hetyey Sámuel püspök (1897–1903) által felállított Lapidáriumba, a folyosó északi ajtaja mellé, valamint az északi szobába. [17] Végleges helyét 1924-ben – a Püspöki Kőtár kiköltözése után – a Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem Könyvtárában, a hajdani nyilvános püspöki bibliotékába vezető lépcsőház fordulójában nyerte el. [18]
Borsy Károly végül az 1974-es Ifjúsági Híradóban írott tanulmányában bebizonyította, hogy a neves kultúrapártoló püspök még mindig a délnyugati kápolnában nyugszik, így az 1882–1891-es átépítés után sírja visszakerült az eredeti helyére. 1977-ben a Pécsi Egyházmegyei Hatóság egy szép kivitelű szürke márványtáblát készíttetett a Corpus Christi-kápolnába: „Klimó György püspök, a könyv, a zene, az építészet nagylelkű pártfogója 1710–1777. A tábla egy ismételt rekonstrukció során elkerült a sírhely fölül, és ma a kápolna északi, főhajóba átjáró ajtó bal oldalán található. [19]
A korban szokás volt még az elhunyt egyházfők gyászénekekkel való elbúcsúztatása. A Káptalan megrendelésére írta meg Faicser Ferenc a Laudatio funebris, Agyich István költő-kanonok pedig Funebre carmen… kezdetű munkáját, amelyek a Klimo püspök által támogatott Engel János József-féle nyomdából kerültek ki 1777-ben. [20]
Klimo György tiszteletére 1977. május 2-án még egy emléktáblát helyeztek el a püspöki lakosztály kapuja mellett, amelyet Nowotarski István készített. [21]
Források, rövidítések
| Agyich 1777 | [Agyich István]: Funebre carmen piis manibus olim excellentissimi, illustrissimi, ac reverendissimi domini domini Georgii Klimo episcopi Quinque Ecclesiensis, comitatuum de Baranya, Tolna, et Valpo supremi, et perpetui comitis, Sacrae Caesareo-Regiae, et Apostolicae Majestatis actualis intimi status consularii dum solemnes ejus exequie die 17. mensis Junii anni 1777 in Cathedrali Ecclesia Quinque Ecclesiensi peragentur ad perennem singularium tanti praelati promeritorum memoriam a suorum quodaem in devoti animi obsequium delatum. Quinque Ecclesiensis, Typis Joannis Josephi Engel, [1777.] |
| Faicser 1777 | Faicser Francisco: Laudatio funebris excellentissimi illustrissimi ac reverendissimi domini domini Georgii Klimo miseratione divina Qinque-Ecclesiarum Episopi inclytorum comitatuum de Baranya Tolna et Valpo supremi ac perpetui comitis utriusque sacratissimae caesarae et regio Apostolicae Maiestatis actualis intimi consiliarii dicta a Francisco Faicser collegiatae Ecclesiae sancti Michaelis Archangeli de Catro Ferreo canonico honorario regii et capitalis gymnasii Quinque-Ecclesiensis directore, cumin cathedrali basilica Quinque-Ecclesiensis Triduanae Funeris exequiae finirentur XIII. Kalendas Julias Anno MDCCLXXVII. Typis Johannis Josephi Engel, 1777. |
| Koller 1812 | Koller Josephus: Historia Episcopatus Quinqueecclesiensis, VII. Tomus. Pest, 1812. 262–270. |
| PEK TGYO KK | Pécsi Tudományegyetem Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont, Klimo Könyvtár |
| PEL PPL CV | Pécsi Egyházmegyei Levéltár, Pécsi Püspöki Levéltár, Canonica Visitatio |
| PEL PKL PKGYJKV | Pécsi Egyházmegyei Levéltár, Pécsi Káptalani Levéltár, Káptalani gyűlés jegyzőkönyve |
| PZ 1777 | Pressburger Zeitung. Das 52. Stück. Samstag, den 28. Juni, 1777. – Innländisch und gelehrte Anzeigen. 4–5. [2017.04.04.] |
Felhasznált irodalom
| Borsy 1974 | Borsy Károly: Hogyan találtam meg Klimó püspök sírját? = Ifjúsági Híradó, 1974. december. |
| Borsy 1993 | Borsy Károly: Klimo György, In: Egyháztörténeti tanulmányok a pécsi egyházmegye történetéből. I. kötet, Pécs, 1993. 275–291. |
| Csajághy 1838 | Csajághy Károly: Klimó György Pécsi Püspök élete. In: Munkálatai a pesti növendék-papság magyar iskolájának. 5. kötet. Buda, Egyetemi ny. 1838. 321–343. |
| Fényes 1974 | Fényes Miklós: Pécsi Püspöki Könyvtár 1774–1923. In: Jubileumi évkönyv 1774–1974. Szerk. Fényes Miklós. Pécs, 1974. 7–113. |
| Jedlicska 1891 | Jedlicska Pál: Kiskárpáti emlékek. II. kötet, Eger, 1891. 315–317, 334. |
| Kollányi 1900 | Kollányi Eerenc: Esztergomi kanonokok 1100–1900. Esztergom, 1900. |
| Kölesy Vincze 1818 | Kölesy Vincze Károly: Nemzeti Plutarkus vagy A’ Magyarország’ ’s vele egyesült tartományok Nevezetes Férfiainak Életirásaik. Pest, 1815. I. kötet, 254–262. |
| Móró 1996 | Móró Mária Anna: Pressburger Zeitung: Belföldi hírek. In: Pécsi Könyv- és Infotár,1. (1996):2. (március 31.) 8–9. |
| Schmelczer-Pohánka 2012 | Schmelczer-Pohánka Éva: „Boldog idők! Amikor az értelem ilyen intézményekben támogatásra lel. (…) Egyik fény gyújtja a következőt.” A pécsi püspöki könyvtár története, 1774–1945. Pécs, 2012. (A Pécsi Egyetemi Könyvtár kiadványai 10.) |
| Szőnyi 1906 | Szőnyi Ottó: A Pécsi Püspöki Múzeum Kőtára – 262 képpel. Pécs, 1906. |
| T. Papp 2003 | T. Papp Zsófia: Agyich István kanonok élete és versei (könyvtári adatok alapján). In: A Koller József emlékkonferencia (Pécs, 2002. október 24–25.) válogatott előadásai. Szerk. Font Márta – Vargha Dezső. Pécs, 2003. (Tanulmányok Pécs történetéből 13.) 201–245. |
| Vasskó 1934 | Vasskó Ilona: A pécsi püspöki könyvtár francia nyomtatványai és kéziratai. Pécs, 1934. (Közlemények a Pécsi Erzsébet Tudományegyetem Könyvtárából 33.) |
Képjegyzék
- 1. kép – Anton Hartelmayer vörös krétarajza Klimo György püspökről – Pécsi Püspöki Palota (Fotó: Pécsi Egyházmegye)
- 2. kép – A Belvárosi Plébánia halotti anyakönyvének bejegyzése Klimo György haláláról 1777 májusából. PEL III.102. Pécs-Belváros, Halottak anyakönyve, II. kötet (1757–1788) (Fotó: Pécsi Egyházmegye)
- 3. kép – A Pressburger Zeitung június 28-i száma [2017.04.04.]
- 4. kép – Klimo György püspök sírhelye a Corpus Christi-kápolna leckeolvasó oldalán – (Fotó: Pécsi Egyházmegye)
- 5. kép – A Klimo-síremlék a Pécsi Egyetemi Könyvtárban az 1930-as évek körül – Magángyűjtemény
- 6. kép – Klimo György püspök emléktáblája a Székesegyház Corpus Christi-kápolnájában – (Fotó: Pécsi Egyházmegye)
- 7. kép -Faicser Ferenc és Agyich István gyászéneke Klimo püspök halálára (Pécs, 1777.) – PEK TGYO KK
- 8. kép – Nowotarski István: Klimo György emléktáblája a Pécsi Püspöki Palota keleti bejárata mellett [2017.04.05.]
A bejegyzést írta: Dr. Schmelczer-Pohánka Éva
[1] Kölesy Vincze 1815.
[2] Csajághy 1838..; Koller 1812. 262–270.; Kölesy Vincze 1815.; Jedlicska 1891.
[3] Borsy 1993. 290.
[4] PEL PKL PKGYJKV – Káptalani Gyűlés, 1777. május 3–4.
[5] 1774. január 24-én kelt a végrendelet, amelyet három ízben egészített ki az ordinárius.
[6] Borsy 1993. 290.
[7] Kertiza Máté Ferenc boszniai püspök 1774 és 1806 között.
[8] Országh András címzetes pécsi püspök 1774 és 1780 között.
[9] 1767-től esztergomi kanonok, 1777-ben csanádi prépost. Kollányi 1900. 378.
[10] Nyitraszerdahelyi Szerdahelyi Gábor 1771-től esztergomi kanonok, 1776-tól gróf Batthyány József prímás oldalkanonokja, curzolai címzetes püspök. Kollányi 1900. 381.
[11] Lymburg-Styrum Károly a Hétszemélyes Tábla tagja volt 1767 és 1798 között.
[12] Klimo György 1710. április 10-én született.
[13] Móró 1996. A forrásközlésben a Pressburger Zeitung megjelenési ideje tévesen 1777. május 24-re lett datálva. A helyes dátum: 1777. június 28.
[14] „Georgius Klimo Dei et Apostolicae Sedis gratia Episcopus Quinque Ecclesiarum Baraniensis Tolniensis Valconensis perpetuus Supremus Comes. Augg. Principibus a Sanctoribus Consiliis Solis meritis ad praecipuam in utraque republica auctoritatem evectus fidei puritate Ecclesiae libertate defensis disciplina in clero instaurata sacri palli et praeferendae crucis praerogativa pro se et successoribus Episcopis a Benedicto PP. XIV. imperata Scientiis excultis prima in Hungaria Bibliotheca publica condita aliisque rebus gestis clarissimus obiit anno MDCCLXXVII. VI. Nonas Maii aetatis LXVIII. Episcopatus XXVI. Sepultus est Quinque-ecclesiensiis ad latus meridionale basilicae S. Petri Principis Apostolorum in sacello contiguo SS. Corpus Christi iuxta cornu epistolae.” Szőnyi 1906. 252–253.
[15] Vasskó 1934. 8.; PEL PPL CV 1829. 17–18. p. Borsy K 1974b.
[16] PEL PPL CV 1829. 17–18. p.
[17] Szőnyi 1906. 253–254.
[18] Mellékesen megjegyezzük, hogy Fényes Miklós az 1974-ben, a püspöki bibliotéka alapításának 200. évfordulója alkalmából kiadott Jubileumi évkönyvben tévesen a sírkő átkerülését a püspöki könyvtár épületébe már 1882-re, a Székesegyház átépítésének időpontjára datálta. Fényes 1974. 23.; Schmelczer-Pohánka 2012. 313–315.
[19] Borsy 1974.
[20] Faicser 1777 = PEK TGYO KK U.III.5/38.; Agyich 1777. = PEK TGYO KK U.III.5/22. Utóbbihoz irodalom: T. Papp 2003.
[21] https://library.hungaricana.hu/hu/view/DunantuliNaplo_1997_05/?pg=20&layout=s&query=Klimo [2017.04.05.];