Somogyi Ferenc országgyűlési képviselői és országos szociális felügyelői munkája

Somogyi Ferenc Baranya megye politikai közéletének is aktív szereplője volt 1938-ban Baranya vármegye szociális tanácsadójának nevezték ki. 1939. május 29-én Pécs város országgyűlési képviselőjének választották. Országgyűlési munkájának fókuszában a földbirtokrendezés ügye, valamint a sokgyermekes családok intézményes támogatásának előmozdítása állt.

Amikor 1940-ben országos szociális felügyelővé nevezték ki, lemondott országgyűlési mandátumáról. Lemondása után a Dunántúl című napilapban jelent meg cikk parlamenti munkájának méltatásával:

Somogyi Ferenc dr., akinek a parlamentből való távozását őszintén sajnálja Pécs választópolgársága, másféléves képviselősége alatt is jelentős és komoly munkát végzett nemcsak választói, hanem a köz- és az ország érdekében is. Fiatalos lendülettel és vállalat kötelezettségeinek felelősségteljes tudatában kezdte meg törvényhozói munkásságát. Egyike volt a parlament fiatal gárdájában azoknak, akiknek felkészültségét, megalapozott tudását a kormány részéről is elismerték és értékelték.

Ez a megbecsülés és érdeklődés megnyilvánult minden parlamenti szereplésénél, amikor nemcsak mint világos stílusú, lebilincselő szónokot, de mint a készülő törvényjavaslatok jelentőségét méltató vagy hibáit bíráló szakembert is nagy figyelemmel hallgatták. Több alkalommal mint szakelőadó szerepelt a benyújtott javaslatoknál és a népegészségügyi javaslat, valamint a szociális alapról szóló törvénytervezet benyújtásánál mondott beszéde általános feltűnést keltett.

Utolsó alkalommal a múlt héten beszélt a parlamentben, amikor a pécsi egyetem megcsonkítása ellen szállt síkra.

Somogyi Ferenc dr. parlamenti szereplése mellett állandó érintkezésben állott pécsi választóival. Amíg katonai szolgálata el nem szólította Pécsről, állandóan megtartotta panasznapjait, közel háromezer levelet írt választói érdekében, személyesen eljárt minden ügyes-bajos dolgukban…” [1]

Dunántúl 1940. október 17. 3.

Képviselőként több törvényjavaslatot terjesztett elő, köztük az Országos Nép- és Családvédelmi Alap létesítését is. 1940. június 24-én elmondott előterjesztésében hosszasan érvel a családvédelem és a szociális gondoskodás fontossága mellett:

T. Ház! Aki az ezeréves magyar jog történetét legalább nagyjából ismeri, tudhatja, hogy őseink jogszabályalkotásában mindenkor a család erkölcsi és anyagi érdekeinek alkotmányos védelme volt az egyik első és talán legerősebb tényező. A családiság elve ott él már a honfoglaló magyarok lelkében s a vérrel szerzett haza földjét is ez láncolja minden egyes nemzeti élet alapjához, a családhoz. […] A szociális és családvédelmi célokra létesítendő országos nép- és családvédelmi alap rendeltetésénél fogva a magyar szociálpolitikát a nemzet alapjára, a család védelmébe helyezi. A családot erősíti és a családból indítja útjára azt a társadalmi rendet, amely az egyén szorgalmára a képességekre és rátermettségre, továbbá az élelmességre építi annak boldogulását. Az Alap —szemben minden eddigi elmélettel és gyakorlattal — céljánál ás rendeltetésénél fogva nem pótlékolja a gazdasági és társadalmi elhelyezkedés hátrányait közvetett úton, mintegy karitatív segélyezéssel, hanem ellenkezőleg az egyes családok és a nemzethez tartozó egyének részére megnyitja az utat, a lehetőséget, megadja az eszközöket és módokat arra, hogy saját erejükből küzdjek ki maguknak a megfelelő társadalmi és gazdasági helyeit s ezzel az állami és társadalmi életben annyira nélkülözhetetlen kezdeményezéseknek, öntevékenységnek is utat nyit, az állam polgárainak pedig az élet küzdelmeire képesítő nemes öntudatot kölcsönöz. Az Alap rendeltetésénél fogva nem a paszszív álláspont elősegítője akar lenni, hanem ellenkezőleg, csak a módot, lehetőséget és az anyagi eszközöket kívánna biztosítani ahhoz. hogy a tehetség, élelmesség, rátermettség egyenlő feltételek mellett indulhasson, egyformán érvényesülhessen, s ezzel a szociálpolitikában eddig gyakorolt segélyezés, támogatásvárás helyébe az aktív küzdés, valamint az élethez való hozzáedződés következzék be. Ezzel a rendszerrel a társadalmi ellentétek kiegyenlítődése is könnyebben történik meg.” [2]

Képviselőházi napló 1939. VI. 308-31.

Az Országos Nép- és Családvédelmi Alap az 1940-es 23. törvénycikk értelmében azzal a céllal jött létre, hogy a támogassa a szegényebb néprétegeket. A támogatás nemcsak átmeneti segélyt jelentett, hanem állandó megélhetést, tisztes életlehetőséget is. [3] A pécsi politikusoknak és szociálpolitikusoknak jelentős szerepük volt az alap létrejöttében. Esztergár Lajos elképzelése volt az iránymutató a törvény kidolgozásnál, aki produktív szociálpolitikát javasolt: olyan támogatásokat kell bevezetni, amely a szegényeket hozzásegíti, hogy a továbbiakban a saját erejükből tudják megoldani gondjaikat. 1939-ben Pécsett tartottak egy szociálpoltikai értekezletet, melynek hatására Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter felkarolta a kezdeményezést. Ezen a pécsi szociális értekezleten, 1939. február 23-án adott elő Somogyi Ferenc, előadásának címe A magyar szociálpolitikai főbb irányelvei volt. Előadásának írott változatában végigveszi, melyek azok a társadalompolitikai törekvések, irányok melyekre a tanácskozás felhívta a figyelmet.

Megállapítást nyert, hogy a társadalmi  kérdések megoldásához nem elég a törvényhozási reformintézkedés, nem elég az állam hatalmi szervezete. Feltétlenül szükség van olyan gazdaságpolitikai feladatok elvégzésére is, amelyek – a társadalom szétszórt erőinek összefogásával – minél több kisegzisztenciát hívnak életre, vagy emelnek magasabb kulturális és gazdasági életszínvonalra. […] Minthogy pedig nemcsak arra van szükség, hogy a már meglévő szociális bajokat orvosoljuk, hanem a lehetőség határáig újabb társadalmi bajok keletkezésének is elejét kell vennünk: elengedhetetlen szükség van olyan jól kiépített szociálpolitikai szervezetre, amely a végrehajtó közigazgatás mellett és azzal, nemkülönben az egyházi, társadalmi, valamint gazdasági szervekkel a lehető legteljesebb összhangban a legalsóbb néprétegekig lenyúlva s a legfelsőbb vezetésbe is közvetlenül bekapcsolódva, állandóan és tudatosan az egységes nemzeti társadalom egészének szemszögéből figyeli a jelenségeket a társadalmi rétegződés minden pontján s felelősségét érző ember idegrendszerének gyorsaságával, pontosságával és feltétlen megbízhatóságával működésbe hozhatja – szükség esetén – az állami, az egyházi, a társadalmi, a gazdasági erőket s a szociális bajokat ekként a jövőben még csírájában elfojthatja; mert közreműködésével gondoskodás történhetik a társadalom szükségleteinek idejében történő, természetes kielégítéséről.”[4]

Somogyi 1940. 4–6.

1941 és 1943 között kb. 12 ezer típuslakást építettek telepszerűen a rászoruló családoknak, melyet 30 éves kamatmentes kölcsönre tudtak megvásárolni. A típustervekhez a tájegységenkénti falusi lakóházak szolgáltak mintául.

Ezek szerint a háznak mindenekelőtt nevelnie kellett a bentlakót. Át kellett alakítania esztétikai elképzeléseit, oly módon, hogy a városi, a néphagyományoktól idegen formák és arányok helyett a tájban megszokott, évszázadokon át kialakult – és részben már eltűnt, de legalábbis eltűnőben lévő – épületekkel, lakberendezési tárgyakkal és díszítő motívumokkal tervezték körülvenni a lakókat. Át kellett alakítania továbbá a lakásnak a beköltözők – az egész család! – munkához való viszonyát is. Ennek érdekében vidéken legkevesebb 600 négyszögöles kerttel javasolták a házat körülvenni, ahol egyrészt a nagyon alacsony keresetet lehet kiegészíteni, másrészt munkanélküliség esetén is biztosítható a hasznos tevékenység. A kert egyúttal a család egységének elősegítőjeként is szerepelt, hiszen ott nem csak – vagy inkább nem is elsősorban – a családfő, hanem a családtagok jutnak munkához. Emellett a kert, persze kellő irányítás és nevelés mellett, a juttatottak egészséges életről vallott felfogását is megváltoztathatta volna: ott ugyanis a központilag kiutalt magokból a népélelmezésből szinte hiányzó zöldségféléket terveztek termelni, amelyek elkészítését főzőtanfolyamokon lehetett – sőt kellett – megtanulniuk az asszonyoknak.”[5]

Hámori 2004. 7.

A házak mellett földhöz is jutatták az emberek, kb. 12 ezer ember jutott így területhez, valamint gazdálkodáshoz szükséges állatállományhoz.  A telepeken élők életmódját és gazdálkodását folyamatosan ellenőrizték és tanácsadással támogatták. A program lebonyolítását az Országos Szociális Felügyelőség hálózata végezte. [6] Az Országos Szociális Felügyelőség ügyvezető elnöke a szervezet felállásakor Kádár László Levente címzetes államtitkár volt, munkáját szociális felügyelők, szakelőadók, egy mérnök és szociális gondozók segítették. A 12 szociális felügyelő egyike Somogyi Ferenc volt. Somogyi Ferenc több lakóháza átadáson személyesen is részt vett, melyet a kiállításban látható fotók is bizonyítanak.

1941-től az Országos Szociális Felügyelőség vezetőjének állandó helyettese lett. 1944 augusztusában megbízást kapott az Ipari Munkások Egységes Szervezetének kiépítésére kormánybiztosi minőségben. 1945-ben az Országos Nép- és Családvédelmi Alap kezelésével bízták meg, majd az Országos Szociális Felügyelőség közjóléti osztályát vezeti. 1945 áprilisában Ausztriába távozott, itt a menekült gyermekes családok támogatásának munkájában vett részt.

---

Virtuális kiállítás vitrinek

A kiállítás főoldala
Gyermekkor, középiskolás és egyetemista évek
Somogyi Ferenc az Erzsébet Tudományegyetem magántanára
Somogyi Ferenc országgyűlési képviselői és országos szociális felügyelői munkája
Emigrációban

---

Irodalom

Az 1939. évi június hó 10-ére hirdetett Országgyűlés Képviselőházának naplója VI. kötet. Budapest, Athenaeum, 1940.
Czuczor László: Az Országos Nép és Családvédelmi Alap (ONCSA) szervezete és működése. Levéltári Szemle 32. (1982):1. 43–56.
Hámori Péter: ONCSA (Országos Nép- és Családvédelmi Alap). Egy szociálpolitikai és építészeti kísérlet Magyarországon 65 év távlatából. Országépítő 15. (2004):2. 5–12.
Országos Nép- és Családvédelmi Alap (szócikk) (2020. 01. 15.)
Somogyi Ferenc: A magyar szociálpolitika főbb irányelvei. A Pécsi Szociális Értekezleten 1939. február 23-án előadta… Pécs, 1940.
Somogyi Ferenc: Az Országos Nép- és Családvédelmi Alap létesítésének előzményei, szervezete és működése. Budapest, 1941.
Somogyi Lél (szerk.): Siker a balsorsban. Somogyi Ferenc munkássága. Cleveland, Institute of Hungarology, 1993.
Várdy, Steven Béla – Várdy Huszár, Ágnes: Triumph in Adversity. Studies in Hungarian Civilization in Honor of Professor Ferenc Somogyi ont he Occassion of his Eightieth Birthday. New York, Columbia University Press, 1988. (East Europian Monographs) Visszatérek a szociális munka mezejére – írja lemondó levelében Somogyi Ferenc dr. Dunántúl 30. 1940. október 17. 3.

---

[1] Dunántúl 1940. október 17. 3.
^[2] Képviselőházi napló 1939. VI. 308-31.
[3] Magyar Katolikus Lexikon. ONCSA szócikk, az alap létesítéséről és működéséről bővebben: Somogyi 1941.
[4] Somogyi 1940. 4–6.
[5] Hámori 2004. 7.
[6] Magyar Katolikus Lexikon: ONCSA szócikk; részletesebben a földbérletekről és juttatásokról: Czuczor 1982. 53–54.