Éppen száz éve, 1917. november 7-én dördült el a Néván az Auróra nevű cirkálóhajó ágyúja, jelt adva ezzel a pétervári forradalmároknak, hogy indulhatnak a cári rendszer elleni rohamra. Ez az esemény a későbbiek során szimbolikus jelentőséget nyert, a köré szerveződő történetet évtizedekig csiszolták, színezték, míg aztán a Szovjetunió 1991-es összeomlásával a szocialista forradalom mítosza is megdőlt.
A magyar sajtó számára 1917 őszén a legfontosabb külpolitikai témát a világháború olasz frontjának eseményei szolgáltatták. A legismertebb magyar közéleti lapok, mint a Pesti Napló, a Budapesti Hírlap címlapján számolt be a hadi eseményekről, de a Dunántúl című pécsi kiadású katolikus napilap is rendszeresen tudósított a lakosságot leginkább érdeklő hadi helyzetről. A nagy háború már több mint három éve húzódott, minden harcoló fél fájdalmas veszteségeket szenvedett el. Mindenki egyre jobban vágyott a békére, az embereknek elege volt a háborúskodásból.
A Dunántúl oldalain először a november 4-i lapszámban jelent meg egy cikk az oroszországi helyzetről Új orosz forradalom előtt címmel.
Az orosz hadsereg 1917 végére a szétesés közelébe került, a hiányosan ruházott, rosszul felfegyverzett katonák egyre gyakrabban tagadták meg a parancsok végrehajtását, a pétervári hírek hatására kb. egymillió katona tette le a fegyvert önkényesen és indult haza. A legújabb történelmi kutatások szerint nem a munkásosztály, hanem a milliónyi dezertőr segítségével vitték diadalra a korabeli magyar sajtóban maximalistáknak nevezett bolsevikok az akaratukat.
A cári rendszer már az év elején megdőlt, amikor II. Miklós lemondott a trónról, és egy ún. Ideiglenes Kormányt állítottak fel, melyet előbb Lvov herceg, majd Kerenszkij irányított. A bolsevikok nem elégedtek meg ezzel az eredménnyel, kevesellték a demokratikus átalakulások mértékét, és a teljes hatalmat a munkások kezébe akarták adni. A mozgalom eszmei vezetői: Lenin, Trockij, Zinovjev, Kamenyev, Buharin és Lunacsarszkij. Október végére felállították a Forradalmi Katonai Bizottságot, ennek kellett megszerveznie a puccsot. Először a fővárosban tartózkodó kb. 200 000 leszerelt katona, majd a Péter-Pál erőd helyőrsége is csatlakozott hozzájuk. Nyílt titok volt, hogy a bolsevikok hatalomátvételre készülnek, ezért Kerenszkij meg akarta előzni őket, és november 6-án katonái megszállták a város stratégiai pontjait.
A bolsevikok szellemi vezére ekkor még Lev Trockij volt, ő készítette az akcióterveket, és utasította a katonaságot a fővárosba vezető utak lezárására. A kormányzati és középületeket vérontás nélkül elfoglalták, már csak a Téli Palota maradt az Ideiglenes Kormány kezén. Kerenszkij november 7-e estéjén elmenekült, Lenin átvette az események irányítását, és a Szmolnijban megnyitotta a Szovjetek II. Összoroszországi Kongresszusát. Kiadták első rendeleteiket, a békéről és a földről szóló dekrétumot, és rövid idő alatt totálisan átalakították az állam kormányzati rendszerét.
A Pécsi Napló című közéleti-politikai napilap először 1917. november 8-án adott hírt a pétervári eseményekről. Válságban az orosz kormány címmel a 2. oldalon közölt rövid ismertetést a zavaros állapotokról: „…a politikai helyzet ismét zilált lett és valószínűleg nagy változások lesznek az ideiglenes kormány kebelében. Terescsenko külügyminiszter, Verchovszki hadügyminiszter és az igazságügyminiszter között egyenetlenség támadt.” A november 9-i szám több cikkben is foglalkozott a témával, az 1-2. oldalon Orosz ellenforradalom, a 2. oldalon Kitört a forradalom címmel, és még a 6. oldal Utolsó hírek rovatába is befért néhány sor a témáról. A címadás mutatja, milyen bizonytalan volt a távoli események megítélése: egy hasábon belül minősítették forradalomnak és ellenforradalomnak.
Meglepő, hogy amíg a Dunántúl naprakészen tudósít a pétervári eseményekről, addig a Pécsi Napló kullog azok után és végletesen elavult cikkeket közöl, a november 9-i lapszámban még arról ír, hogy Kerenszkij kadétjai őrzik a Téli Palotát, miközben az Ideiglenes Kormány elnöke addigra amerikai segítséggel elmenekült, a kormány épületét pedig a bolsevikok megszállták.
A fenti néhány sor az első reális híradás az oroszországi fordulatról. Ettől kezdve a Pécsi Napló egy hónapon keresztül minden számában kiemelten foglalkozik a bolsevik forradalom eseményeivel. 1917. november 14-25. között Az új orosz forradalom címmel a címlapon ismertetik az új fejleményeket, november 29-től pedig Az orosz állapotok címmel gyűjtik egybe az információkat.
Mind a Dunántúl, mind a Pécsi Napló többnyire egy rövid, tárgyilagos bevezetőt követően közzéteszi a külföldi tudósítóktól vagy távirati irodáktól származó jelentéseket, valamint értékeli az eseményeket és latolgatja a lehetőségeket. Kijelenthetjük, hogy a két korabeli pécsi napilap közül a Dunántúl című lap rendelkezett pontosabb információkkal, megbízhatóbb hírforrásokkal. Miután azonban bizonyossá vált a bolsevik hatalomátvétel, a pécsi olvasóközönség is gyorsan hozzájutott az Szovjet-Oroszországból érkező friss hírekhez.
A bolsevik hatalomátvétel hírét Európa-szerte megdöbbenéssel fogadták, a politikusok és a közélet iránt érdeklődő lakosság biztosra vette, hogy Lenin és társai belebuknak a kalandor akciójukba. Ehelyett azonban elkezdődött a világtörténelem legnagyobb politikai kísérlete, amelynek sikeréért a bolsevik pártvezetés számára semmilyen áldozat nem volt túl nagy.
Lenin 1924-es halála után Sztálin lépett a párt és az ország élére, és a forradalmi eszmék terjesztése új fázisba lépett. Az 1917. november 7-i események átalakultak, szereplői vagy mitikus magasságba emelkedtek, vagy végképp eltűntek a történelem süllyesztőjében. A 20. század közepétől a szocializmus eszméje birodalmi méreteket öltött, és bár minden elemében hazug rendszer volt, 1989-es összeomlása mindenkit meglepett. A nagy októberi szocialista forradalom győzelmének és következményeinek tárgyilagos vizsgálata ma is tart, az orosz levéltárakból újabb dokumentumok kerülnek elő, és a történészek munkája eredményeként a mítosz mögül lassan kitűnik a meztelen valóság.