Blogunk előző részében a Szent Mór Kollégium alapkőletételi ünnepségének eseményeit elevenítettük fel, ebben a részben pedig a Maurinum építésének történetét mutatjuk be.
Az építkezés megkezdésekor, 1928-ban 550 ezer pengő állt rendelkezésre. Az egyesület vagyona 1928 januárjában 331.803 pengő volt, melyet két pécsi takarékpénztárban helyeztek el. A város közgyűlése ezt az összeget 100 ezer pengővel egészítette ki. Klebelsberg Kuno közbenjárására a korábbi 200 ezer pengős állami támogatás mellé még 100 ezer pengőt engedélyeztek a kollégium létesítésére. Kornfeld Móric báró pedig ígéretet tett arra, hogy az építkezés megkezdésekor azonnal 18.400 pengőt ad a nemes célra. Ehhez járult még az alapítványokból részletekben befolyó összeg, mely 65.000 pengő volt. Természetesen nagy segítség volt a város által adományozott telek is, melyet szintén 65.000 pengőre értékeltek. A szobák berendezési költségeit 400 pengőre becsülték, az összeget felajánlásokból, támogatásokból kívánták előteremteni. [1]
Ahogy a tervezési és kivitelezési munkák haladtak, úgy jött egyre több felajánlás intézményektől és magánszemélyektől egyaránt. Már 1928 áprilisában több hozzájárulás érkezett: Mohács városa 8000, míg Molnár Kálmán és Beck Soma pécsi egyetemi tanárok 8000, illetve 3200 pengővel támogatták az építkezést. [2] Később is folyamatosan érkezetek a kisebb-nagyobb pénz-, illetve tárgyi felajánlások. Például 1929 májusában Virág Ferenc megyéspüspök 500 pengőt adományozott egy kollégiumi szoba berendezésére. Ugyanekkor a pécsi honvédtisztikar 100 pengőt, Pilch Andor 500, míg Szilvek Lajos prelátuskanonok 1000 pengőt adott a Maurinum céljaira. Szauter Gusztávné pedig a berendezéshez kívánt hozzájárulni egy ebédlőasztalt és hat szék ajándékozásával. [3]
Azonban a befolyt összeg nem volt elegendő az építkezésre és a berendezés megvásárlására. Hiszen az építkezés végül több mint 800 ezer pengőbe került. Ezért a Maurinum igazgató tanácsa felhívást tett közzé „amelyben a keresztény magyar társadalom segítséget kéri. A felhívás lényege az, hogy egy-egy szoba egyszerű, tartós bútorzata 500 pengőbe kerül, összesen tehát mintegy 50.000 pengőre van még szükség, hogy az intézet működését megkezdhesse. Kb. 20.000 pengő együtt van már. A hiányzó összeget a keresztény társadalom áldozatkészségétől várja. Ha valaki 500 pengőt fizet be, azaz egy szoba bebútorozását vállalja, nevét a szoba falán kis márványtábla örökíti meg.” [4]
Az épület kivitelezésére, úgymint a föld-, kőműves-, elhelyező, vas-, ács-, tetőfedő és bádogos munkákra a Maurinum igazgatósága 1928 márciusában pályázatot írt ki. A munkák elvégzésére külön-külön és az összes munkamenetre együttesen is pályázhattak a cégek. A kivitellel megbízott vállalkozónak a megbízás átvételétől számított 10 napon belül meg kellett kezdenie a munkát, és vállalnia kellett, hogy az épület 3 hónap alatt tető alá kerül. [5]
A pályázat és versenytárgyalás után az építési munkálatokat főleg helyi iparosok, vállalkozók bevonásával végezték. A főkivitelező Márovits Andor és Ludvig Károly cége volt. Az építkezést Pilch Andor felügyelte, aki a fontosabb munkálatokról időnként beszámolt a Maurinum tanácsának. [6]
A cég a munkát 1928. április 30-án kezdte meg, mikor Pilch Andor kitűzte a telek határait. Május első napján a meszes gödör kiásása, és a tereprendezési munkák kezdődtek meg. Május harmadikán folytatják a megkezdett földmunkákat, közben az építkezéshez szükséges ideiglenes épületeket is felhúzták, melyekben később az építési irodát és munkásszobákat helyeztek el. Pilch Andor elkészült a terepszint magassági pontjainak felmérésével, melyről 1:200 méretarányú helyszínrajzot mellékelt az építési naplóhoz. A helyszínrajzon a terepszint magassága, valamint a járdák magassága van jelölve, melyek a főreáliskola (Erzsébet Tudományegyetem főépülete) utcai főbejáratához vonatkoztatottak. A rajzon a kék szín a terepszint, míg a fekete szín a járda magasságát mutatja. Az építésvezető Pilch ezen rajzot átadta a kivitelezőnek, kinek nyomatékosan felhívta a figyelmét arra, hogy a rajzon feltüntetett magassági jelzések szerint eszközöltesse a földmunkákat, amennyiben a rajztól eltérne, és több földet termelne ki, akkor a fölös többletet a vállalkozó munkaként nem számolhatja el. [7] Ez azért is nagyon fontos szempont, mert a költségvetés szigorú betartása elsődleges volt az építkezésnél, a munkanaplóban szinte napi szinten találunk utalást arra, hogy az egyes munkafázisok elvégzésénél, az építési anyagok kiválasztásánál mindig figyelembe kellett venni és szigorúan betartani a költségvetési előírásokat.
1928 májusának első napjai az alapok ásásával telnek. Pilch Andor mindennap ellenőrzi a munkálatokat, a vállalkozó addig nem foghat hozzá az alapok betonozásához, míg a művezetőség megfelelően teherbírónak és mélynek nem ítéli a kiásott alapokat.
Közben anyagminták vizsgálata és bekérése is zajlik, a homlokzat borításához igényelnek különböző bányáktól vöröses színű homokkövet, hogy mikorra a homlokzat építési munkálataihoz érnek a megfelelő minőségi anyag kiválasztásra kerüljön és elegendő mennyiségben rendelkezésre is álljon. [8] A beküldött anyagminták azonban sok problémát okoznak. A bodrogkeresztúri minta silány, nem fagyálló minőségű, a második minta, a magyarszéki is túl puhának minősíttetik. Mivel a homokkő minták nem feleltek meg a minőségi követelményeknek, az építésvezetőség hajlandóságot mutat arra, hogy eltérjen a költségvetésben előírt típusú kőburkolat beszerzésétől, drágább, de jobb minőségű márvány vásárlásával. A mintául szolgáló pécsi MÁV üzletvezetőségi palotát is márványburkolattal fedték be. Az építési naplóban május 15-én Ludvig Károly megjegyzése olvasható e tárgyban. A vállalkozó cég vezetője a külső lábazati és a felmenő kőburkolatok anyagának siklósi márványt javasol. Melyet a költségvetésben meghatározott eredeti egységáron, tizenhárom pengő/m² áron tudnak beszerezni. [9]
Az alapozás elkészítése után először a kazánházi épületszárny munkálataihoz fogtak hozzá. Május közepétől megindultak a konyhaszárny és a tornaterem földmunkálatai is, valamint kazánházi szárny pinceszintjének szigetelési munkái. Az alapozási munkák több problémával is járnak, a bekevert beton minősége nem az előírások szerinti, mivel az építtető cég munkásai az betonkeverékhez nem tiszta homokos folyamkavicsot használtak, hanem kb. 20 %-os arányban zúzott mészkőtörmelék is került bele. A vállalkozó tévedéssel magyarázta az esetet, a munkások véletlenül az út feltöltéséhez odaszállított kőtörmeléket is az alapbetonhoz keverték. A művezetőség szigorúbb felügyeletre szólítja fel az építtető cég vezetőségét, hogy többé ilyen tévedés ne fordulhasson elő, és kizárólag homokos folyami kavics és cement 1:7 arányú keveréke használtassék. [10]
A másik jelentős probléma, amely hátráltatta az építkezést, és annak teljes menete alatt súlyos problémát jelentett, hogy a helyszínre szállított téglák csak II., illetve III. osztályúak voltak. Az előírások szerint I. osztályú, csak jól kiégetett téglákkal történő falazás követelhető meg. Pilch Andor utasítja a kivitelezőket, hogy a nem megfelelő minőségű téglákat szállíttassa vissza a gyárba, és csak minőségileg kifogástalan téglákkal engedélyezi a falazási munkák megkezdését. Ha mégis a rossz téglákkal történne meg a falazás, akkor azt a vállalkozó kárára bontják majd le. [11] Bevezetik a téglák minőségi ellenőrzését, melyen a városi mérnöki hivatal műszaki főtanácsosa, Kelemen Lóránt, valamint Pilch Andor tervezőépítész és a vállalkozó és Ludvig Károly vesz részt. Sajnos továbbra is problémák vannak a téglák minőségével, a beszállított mennyiségnek kb. 50 %-a továbbra is a kifogásolható II. és III. osztályú téglákat tartalmazta. Végül a helyzet megoldását abban látják, hogy a vállalkozó képviselője még a téglagyárban át fogja válogatni és minőségük szerint csoportosítani a téglaanyagot. Az átválogatás után kiszáll a művezetőség képviselője is a helyszínre, és ott fogja újbóli átvizsgálás után átvenni az építőanyagot. [12] Pilch Andor örömmel állapította meg 1928. május 19-ei bejegyzésében, hogy a leszállított téglák már mind a Deutsch-féle gyárból származó első osztályú darabok. De az építkezés folyamán továbbra is gondot okoz, hogy az építők a helyszínen maradt rossz minőségű téglákat használják a falazat készítéséhez. Még Vargha Damján május végi szemléjén is előkerülnek a falazás során rossz minőségű, jelöletlen téglák, ő is többször kéri a vállalkozót az előírások szigorú betartására. [13] Később a Deutsch-féle téglák között is sok a salétromos, ezért a Lauber Viktor gyárának tégláival is próbálkoznak, de ezek között is sok a selejt, használhatatlan tégla. Július 25-én Virág Ferenc püspök kérésére írja Vargha Damján az építési naplóba, hogy a főmérnök rendelkezése ellenére még mindig válogatás nélkül használják fel a Deutsch-féle téglákat, többször is tiltakoztak ez ellen a gyakorlat ellen, de az építkezés alatt ez mindig visszatérő probléma lesz. Vargha Damján azt javasolja, hogy a Deutsch téglákat ezentúl szigorúan átválogatva az alacsonyföldszinti helyiség kifalazására használhatják fel, a földszinti falakat a Lauber-féle téglával építik meg. A július 28-ai szemlén ellenőrző válogatás végeztek a Deutsch-féle tégláknál – melyeket már a gyárban is előzetesen átválogatták egyszer -, s így is mintegy 13 % selejtet találtak. [14]
Mivel a Deutsch és Lauber gyárak tégláival oly sok probléma adódott, a vállalkozó cég a Dóczi-féle gyár tégláiból is rendelt. A téglákat megvizsgálva jó minőségű kézi téglának minősítik a terméket, melyet mennyezet boltozásához talál használhatónak az építésvezető. [15]
1928. május végén már a konyhaszárny alapbetonozásához is hozzáfogtak, a középszárnyon az alapásás, míg a kazánházi szárnyon már a falazási munkák is előrehaladott állapotban voltak. Május 25-én a konyhaszárnyon a lábazati kövek átválogatása, faragása zajlott, erre két kőfaragó mesterembert szerződtettek. A falazatok készítésével több probléma is adódott, néhány helyen Pilch a fal visszabontását is elrendelte. A későbbi hibák kivédése érdekében minden egyes falszakaszról részletes metszetrajzot készített, melyek az építési vállalkozónak az falazat felhúzása folyamán pontosan be kellett tartania. [16]
1928. május 31-én Fábián Gáspár is megtekintette az építkezés menetét. Megállapította, hogy a munka minősége megfelelő, a falazás és a kőlábazat készítése szakszerűen, szépen halad. Kifogást emelt azonban a belső helyiségek munkálatai miatt, a konyha alatti szinten senki sem dolgozott. Kéri az építési vállalkozót, hogy a belső munkálatokkal is haladjanak megfelelő ütemben, mert szeretnék, ha az épület már nyár előtt tető alá kerüljön. [17] Sajnos a június eleji esős időjárás miatt többször fel kellett függeszteni a munkát.
1928. június 6-án a kazánházi szárnyon a kőlábazatok készítése, a konyhaszárnyon a pincefal felfalazása, a középszárnyon az alapok betonozása, lábazati kövek faragása volt folyamatban. 8-án a kazánházi szinten már az ablakok elhelyezése is elkezdődött. E hónap 18-án a pince fölötti szint mennyezet magasságában elhelyezendő falkötő- és áthidalóvasak is megérkeztek. Másnap pedig a főbejárati alap betonozásához is hozzáfogtak.
A városi villamostelep azzal a kéréssel fordult az egyetemhez, hogy az épületben szeretné elhelyezni egyik transzformátorát. Az építési bizottság hozzájárult a tervhez, a transzformátor az előtérbe vezető lépcső alatt, a villamostelep költségére elkészítheti a vállalkozó. [18]
Az épület kőburkolattal való fedését elveti az építőbizottság, helyette a költség-megtakarítással járó Sempernova vakolat [19] került a homlokzatokra. 1928. július elején már az alacsonyföldszint felfalazása zajlik, közben folyik a kőburkolatok faragása, kiképzése is, valamint a vasgerendák beépítése. A földszinti födém július 11-ére készült el, majd a boltozat köveinek elhelyezése következett. 16-án a nyugati szárnyon, 21-én a keleti szárnyon már a magasföldszint felfalazásához is hozzáfogtak. Július végén a pince poroszsüveg boltozatának készítése is folyamatban van. Augusztus elején a magasföldszinti koszorúgerendák szerelése és betonozása folyik. 4-én pedig már az udvari főfalaknál az első emeleti fal felfalazása is megkezdődött. [20] Augusztus 14-én kezdték meg az első emelet feletti vasbeton koszorúgerenda betonozását. [21] 21-én a második szint építése is megkezdődött, elsőként a nyugati szárnyon. Ezen a napon érkezett meg a tetőszerkezet faanyaga is, s adták át az ács alvállalkozónak a munkát, aki szeptember elején meg is kezdte a tetőszerkezet gerendáinak leszabását, szeptember közepétől pedig már megkezdik a tetőszerkezet felállítását. [22] Októberben már az oromfal és a világítóudvar felfalazása zajlik, közben a padlásteret elkezdik homokkal feltölteni, a tetőablakok elhelyezése is folyamatban van. [23] A tető fedése azonban még október 35-én sincs kész, pedig a kivitelező szeptember 30-ai határidővel vállalta annak elkészítését, az építési bizottság a Márovits és Ludvig céget okolta a késlekedésért, hiszen a palafedés elkészítésének munkálatai még november elején is folytak. [24]
A belső tér kialakítása is folyamatban volt, novemberben a földszinti és első emeleti válaszfalak felfalazása zajlik, közben a tető is elkészült, így a tetőablakok és csatornák mázolása is elkezdődött.
Sajnos az építési napló vezetését 1928. november 21-én befejezték, így a további részletes építéstörténet nem áll rendelkezésünkre. Az épület teljes befejezése 1929. augusztus 22-re történt meg, bár a berendezés még hiányos volt. Az építkezés költségei összesen 805.074 pengőt tettek ki, a berendezés pedig 86.557 pengőbe került. [25]
Az épület ünnepélyes átadására és az első lakók beköltözésére 1929. szeptember 1-jén került sor.
A képek a Pécsi Egyetemtörténeti Gyűjtemény és a PTE Egyetemi Levéltár gyűjteményeiből származnak.
További bejegyzéseink
- A Klimo Könyvtár (egykori) ásványgyűjteménye
Jelen blogbejegyzés a Klimo Könyvtár egykori ásványgyűjteménye mellett a kollekcióval együtt kezelt kőzetek és fosszíliák darabjaira, illetve azok történetére kívánja… Read More »A Klimo Könyvtár (egykori) ásványgyűjteménye - Félix Dupanloup francia püspök művei a Klimo Könyvtárban
A Klimo Könyvtár Kanonoki gyűjteményében kiemelkedően sok mű található Félix Dupanloup (1802–1878) francia püspök és egyházi író műveiből. A gyűjteményben… Read More »Félix Dupanloup francia püspök művei a Klimo Könyvtárban - Válogatás a PTE Botanikus Kertjéről szóló tudományos és ismeretterjesztő művekből
A Pécsi Tudományegyetem Botanikus Kertje 1952-ben nyitotta meg kapuit az akkori Pécsi Pedagógiai Főiskola keretei között. A több mint 70… Read More »Válogatás a PTE Botanikus Kertjéről szóló tudományos és ismeretterjesztő művekből - Klimo György ex librisei
Az Országos Széchényi Könyvtár blogján megjelent Vasné dr. Tóth Kornélia: A könyvtáralapító Klimo György ex librisei a PTE Egyetemi Könyvtár… Read More »Klimo György ex librisei
Levéltári források
PTE EL VIII.108. 35d. M. kir. Erzsébet Tudományegyetem (Pécs) iratai. Diákjóléti Intézmények iratai. Szent Mór Kollégium (Maurinum) iratai: A pécsi Maurinum építési naplója; Zárszámadás a pécsi Szent Mór Kollégium építési és berendezési költségeiről.
Felhasznált irodalom
Buday Tibor: A habarcs gyári előállítása. 2006. [2020. 05. 26.]
Farkas Gábor: A pécsi Szent Mór Kollégium (Maurinum) története 1928–1948. Neveléstörténet (2009):13. 111–130.
Lengvári István – Pohánka Éva: A Pozsonyi, majd Pécsi M. Kir. Erzsébet Tudományegyetem. In: Fedeles Tamás – Lengvári István – Pohánka Éva – Polyák Petra: A pécsi felsőoktatás évszázadai. Pécs, 2012.
550 000 pengő áll rendelkezésre a pécsi Szent Mór kollégium építéséhez. Dunántúl 1928. március 31. 2.
Pilkhoffer Mónika: Az Erzsébet Tudományegyetem pécsi épületei. Per Aspera ad Astra. (2014):2. 37–61. [2020. 05. 21.]
Ravasz János: Pécsi Tudományegyetem 1923-1950. Pécs, 1983.
Szabó Pál: A M. Kir. Erzsébet Tudományegyetem és irodalmi munkássága. Az egyetem 25 éves fennállása alkalmából. Pécs, 1940.
Szilvek prelátus ezer pengős adománya a Maurinumnak. Dunántúl 1929. május 12. 3.
Ujabbi adományok a pécsi Maurinumra. Dunántúl 1929. május 5. 6.
Vértesi Frigyes: A Szent Mór Kollégium. Dunántúl 1929. május 8. 3.
Versenytárgyalási hirdetmény. Dunántúl 1928. március 14. 4.
[1] 550 000 pengő áll rendelkezésre a pécsi Szent Mór kollégium építéséhez. Dunántúl 1928. március 31. 2.
[2] Április 11-én bontják fel a Maurinum építési ajánlatai. Dunántúl 1928. április 3. 4.
[3] Ujabbi adományok a pécsi Maurinumra. Dunántúl 1929. május 5. 6.; Szilvek prelátus ezer pengős adománya a Maurinumnak. Dunántúl 1929. május 12. 3.
[4] Vértesi Frigyes: A Szent Mór Kollégium. Dunántúl 1929. május 8. 3.
[5] Versenytárgyalási hirdetmény. Dunántúl 1928. március 14. 4.
[6] PTE EL VIII.108. 35d. A pécsi Maurinum építési naplója 3.
[7] PTE EL VIII.108. 35d. A pécsi Maurinum építési naplója 8.
[8] PTE EL VIII.108. 35d. A pécsi Maurinum építési naplója 11.
[9] PTE EL VIII.108. 35d. A pécsi Maurinum építési naplója 19-18.
[10] PTE EL VIII.108. 35d. A pécsi Maurinum építési naplója 20-21.
[11] PTE EL VIII.108. 35d. A pécsi Maurinum építési naplója 21-22.
[12] PTE EL VIII.108. 35d. A pécsi Maurinum építési naplója 25.
[13] PTE EL VIII.108. 35d. A pécsi Maurinum építési naplója 50.
[14] PTE EL VIII.108. 35d. A pécsi Maurinum építési naplója 96.
[15] PTE EL VIII.108. 35d. A pécsi Maurinum építési naplója 97.
[16] PTE EL VIII.108. 35d. A pécsi Maurinum építési naplója 46.
[17] PTE EL VIII.108. 35d. A pécsi Maurinum építési naplója 49.
[18] PTE EL VIII.108. 35d. A pécsi Maurinum építési naplója 72.
[19] „A két világháború közötti években a legtöbb problémát okozó homlokzati vakolat készítéséhez megfelelő időtálló, ún. nemes vakolatot hoztak forgalomba (például Sempernova). A nemes vakolatot megfelelő minőségű alkotóanyagokból, üzemben állították elő, és ötven kilogrammos zsákokba csomagolva szállították a felhasználás helyére. A száraz keverékhez a felhasználáskor csak az előírt mennyiségű vizet kellett hozzákeverni. Az egykori nemes vakolat tehát a jelenleg kapható szárazhabarcsok ősének tekinthető.” Buday 2006.
[20] PTE EL VIII.108. 35d. A pécsi Maurinum építési naplója 92-106.
[21] PTE EL VIII.108. 35d. A pécsi Maurinum építési naplója 117.
[22] PTE EL VIII.108. 35d. A pécsi Maurinum építési naplója 120.
[23] PTE EL VIII.108. 35d. A pécsi Maurinum építési naplója 154.
[24] PTE EL VIII.108. 35d. A pécsi Maurinum építési naplója 171.
[25] PTE EL VIII.108. 35d. Zárszámadás a pécsi Szent Mór Kollégium építési és berendezési költségeiről.