II. rész
Az 1848/49-es pécsi aprónyomtatványokról szóló bejegyzés első része egy évvel ezelőtt jelent meg „Forradalom, színház, sajtó” című időszaki kiállításunk apropóján, amely április 30-ig még megtekinthető a Történeti Gyűjtemények Osztályán. Az első részben Kelemen József pécsi kanonok hagyatékáról, a hírek terjedésének 19. századi viszonyairól és az 1848 decemberéig megjelent aprónyomtatványokról olvashatnak részletesen.
Míg a bejegyzés első részében a hírek közvetítésének korabeli sajátosságain volt a hangsúly, a második részben a szerzői szándék vizsgálatával arra a kérdésre helyezzük a hangsúlyt, mi volt a célja az egyes aprónyomtatványok kiadásának. A Kelemen-gyűjteményben a kanonokhoz eljutott és az általa megőrzésre érdemesített aprónyomtatványok maradtak fenn. Elsősorban nem azt tükrözik, ami történt, hanem azt, amit a szerzők tudatni akartak a történésekről a közvéleménnyel. A kiállított dokumentumokkal ezért nem a forradalom baranyai eseménytörténetét kívánjuk újra elmondani, hanem a forradalom és szabadságharc alatt zajló kommunikációt jelenítjük meg a következő kérdések mentén: Milyen üzeneteket kapott a forradalom és szabadságharc alatt egy pécsi polgár? Hogyan tükrözik a nyomtatványok a hatalmi viszonyok változását? Mi áll az egyes aprónyomtatványok kiadásának hátterében? Ki a szerző? Mi volt a szerző célja egy adott üzenettel? Hogyan köthető az üzenet a valódi eseményekhez? A bejegyzés második része Ferenc József trónra lépésétől igyekszik felvenni a fonalat.
1848. december 2-án Ferenc József foglalta el a trónt. Az udvar tőle remélte a birodalom rendjének helyreállítását. Trónra lépését deklaráló manifesztumának érdekessége, hogy uralkodói mivoltának ünnepélyes kinyilvánításán túl a helyzet megoldására irányuló, konkrét parancsok is bekerülnek a szövegbe.
A „Mi I. Ferencz-József Isten Kedvező Kegyelméből Austriai Császár […]” tipográfiailag is kiemelt sora után következik uralkodói címeinek hosszas felsorolása. A második bekezdésben közölte az uralkodás átvételének tényét, egyúttal konkrét törvényekkel támasztotta alá annak legitimitását.[1]
A harmadik bekezdésben kifejezte szándékát a békés uralkodásra, a negyedik és ötödik bekezdésben azonban kiderül, hogy ez lehetetlen a vétkes pártfelekezet nyílt lázadása miatt. Itt megtörtént az ellenség kijelölése és negatív tulajdonságokkal való felruházása (pártütő, hazaáruló). A hatodik, hetedik és nyolcadik bekezdésben konkrét intézkedéseket hozott: megerősítette elődje rendelkezéseit, megerősítette Windisch-Grätz főparancsnoki tisztségét és felhatalmazta a rend visszaállításához szükséges eszközök alkalmazására. Végül a lakosság jóindulatát próbálta elnyerni, ezért felvillantotta „az Isten oltalma alatt eljövő béke és egyetértés korát”.
A dokumentumban feltűnő logikai és stiláris ellentét húzódik a trónra lépés ünnepélyes deklarálása és a részletes intézkedések meghozatala között, amelynek okát adott történelmi helyzetben fedezhetjük fel. A fiatal uralkodó háborús helyzetben vette át a trónt, mikor a birodalom léte forgott veszélyben. Ebben a helyzetben el kellett fogadtatnia, hogy ő az új uralkodó (ünnepélyes deklaráció), egyúttal rátermettségét, cselekvőképességét is bizonyítani kellett, ezért a konkrét intézkedések is bekerültek a szövegbe, amellyel erejét kívánta felmutatni.
Windisch-Grätz decemberi támadásának eredményeképpen Pest-Budát és a Dunántúl nagy részét császári csapatok szállták meg, míg a kormány Debrecenbe költözött, a hadtesteket pedig a középső Tisza vidékére vonták össze. Pécsre január 31-én vonultak be a császári csapatok.[2]
Másnap, február 1-jén már báró Sebottendorf nevében megjelent az az aprónyomtatvány, amely a pécsi polgármesterrel, rajta keresztül pedig a város lakosságával tudatta, hogy Baranya megye és Pécs városa a katonai parancsnokság fennhatósága alá került, és ostromállapotot hirdetett ki. Ez többek között elszállásolási kötelezettséget, rögtönítélő bíróságot és az egyesületek feloszlatását jelentette a pécsi polgárok számára. A hírlapok szerkesztőit és kiadóit letartóztatták. A röplapok, falragaszok, röpiratok terjesztését betiltották, a katonai parancsnokság hirdetményeit viszont nyilvános helyeken ki kellett ragasztani, tartalmukat pedig ismertetni kellett a lakossággal.[3] Ez a nyomtatott kommunikáció monopóliumát jelentette a városban.
Február 2-án „Rendelet!” címmel megjelent a fegyverek 36 órán belüli beszolgáltatását elrendelő nyomtatvány.[4] A rendelet szerint a fegyverek eltitkolását halállal büntették, ennek ellenére a rendelkezést még a forradalom leverése után majdnem egy évvel, 1850. április 18-án is meg kellett ismételni.
4. kép. Fegyverek a szabadságharc korából [5]
1849. február 7-én, [6] nyolc nappal azután, hogy a várost császári csapatok foglalták el, Pécs Szabad Királyi Város Tanácsa a következő kétnyelvű hirdetményt tette közzé:
Miután mindannak daczára, hogy Nemegyei lázító csapatjának legyőzetése hivatalosan tudatott, rossz szándoku hírek terjesztetnek e városban, mellyek az ellenkezőt állítják; általában lelkiismeretlen izgatók által a város, és jó érzésü lakósainak nyugalma háborgattatik: ezennel közhírré tétetik, hogy illy hamis hirek terjesztői kérlelhetetlenül Rögtönitélő Biróság elébe fognak állíttatni; minden jó érzésü lakós pedig ön java érdekében felhivatik, hogy illy gyalázatos egyéneket a Városi hatóságnak feljelentsen.” [7]
Pécs Szabad Királyi Város Tanácsa 1894.
5. kép. A városi tanács hirdetménye a Nemegyei Bódog vezette felkelőkkel kapcsolatos hírek terjesztéséről (PEK TGYO KK – Sz.Y.I.15.14)
Nemegyei Bódog honvéd őrnagyot Kossuth Lajos 1848. december 20-án bízta meg a dunántúli népfelkelés szervezésével. Rövid időn belül egy kb. 2400 gyalogosból, 3 század lovasból és 10 lövegből áll sereget sikerült alakítania. 1849. január 9-én azt a parancsot kapta, hogy vonuljon az eszéki vár felmentésére, de Nemegyei Zomborba vonult, amelyet harc nélkül feladott (1849. febr. 11.), mire a bevonuló szerb felkelők tömegvérengzést rendeztek a magyar lakosság körében.[8]
A történeti háttér ismeretében érdemes alaposabban megnézni a hirdetmény szövegét. Ebből hírt kapunk egy előzetesen kiadott aprónyomtatványról, amelyben Nemegyei vereségét tudatták a város közvéleményével. A közvélemény azonban láthatóan jobban adott a szóbeli értesülésekre, amelyek éppen az ellenkezőjéről szólhattak. A közrend fenntartása érdekében ezért a császárhű városi hatóság szükségét látta egy újabb közlemény kiadásának, amelyben a szóbeli hírek hivatalos cáfolatán túl, a további terjesztőkkel szemben komoly retorziót helyezett kilátásba.
Érdekes megfigyelni, hogy ebben az esetben a nyomtatott szöveg az éppen hatalmon lévők kommunikációs eszköze, míg a defenzívában lévő erők kénytelenek a szóbeli közlésre támaszkodni. A nyomtatvány szövegében a két kommunikációs csatorna összecsapásának lehetünk tanúi. A kiadás szándéka itt egyértelműen a represszióra és a rendfenntartás igényére vezethető vissza.
Egy újabb, 1849. február 14-én kiadott tudósítás a császári hadsereg Eszék várába való bevonulását jelentette be.[9] A hír azért volt jelentős, mert az erődítménynek kulcsszerepe volt a Dél-Dunántúl védelmében. A városban ezután már nem nagyon lehetett ellenállásra gondolni.
6. kép. Tudósítás Eszék várának elfoglalásáról (PEK TGYO KK – Sz.Y.I.15.13)
A megszállt területek feletti ellenőrzés fontos eleme volt a pénzügyi kontroll. Windisch-Grätz ezért 1849. február 23-án kiáltványt tett közzé, amelyben megtiltotta a magyar kormány által kibocsájtott 15 és 30 krajcáros kincstári utalványok használatát.[10] A pécsi lakosság a Lyceum Nyomda nyomtatványán keresztül értesülhetett a tiltásról.
7. kép. Rendelkezés a kincstári utalványok betiltásáról (PEK TGYO KK – Sz.Y.I.15.12)
A tavaszi hadjárat során az ország nagy részéről kiszorították a császári csapatokat. A fő hadszíntér Magyarország Kápolnától Győrig terjedő középső sávja volt. Baranya megyében továbbra is császári csapatok állomásoztak, de már várható volt a város visszafoglalása. Kelemen József naplója szemléletesen mutatja be ezt a feszült helyzetet:
A’ hamisnál hamisabb hírek, elferdítések, félremagyarázások, ijeszgették az embereket, minduntalan kiabálták „Jönnek a magyarok” kivált minekutána Pestet elfoglalván, Budáról is kiverték a’ Császáriakat, — itt Pécsett is a’ magyarokhoz természetesen nagy volt a’ vonzódás, kivált mivel a’ Császáriak magok viselete igen elidegenítette tőlők mindent, mert mindenütt garázdálkodtak, gorombáskodtak, ‘s az embereket szörnyen botoztatták, a’ mi természetesen csak elidegenedést szült. […] A Pécsiek közül sokan a’ Metsekben lappangottak, ide jött egynehány ostoros ‘s ezek nagy félelmet gerjesztettek a’ Horvát katonák között, kik mind futó félben voltak, a’ piarczon tüzeltek, és éjjel nappal a’ piarczon áltak, fölkészülve a’ futásra.” [11]
Idézi Fényes 1973. 214.
Pécsről június elején kivonult a császári haderő a dél-baranyai népfelkelés leverésére. 1849. június 11-én Majthényi József kormánybiztos a császári haderő távollétét kihasználva pár napra visszafoglalta a megye északi részét és Pécset.[12] Nyílt rendelet című röpiratában közölte Szemere Bertalan rendeletét, saját nevében pedig az önbíráskodás ellen próbált fellépni.[13]
8. kép. Majthényi József Baranya megyei kormánybiztos rendelete (PEK TGYO KK – Sz.Y.I.15.7)
Bár a városba több ezer népfelkelő érkezett, felfegyverzésüket és élelmezésüket nem tudták megoldani. Június 13-án Majthényi a honvédekkel elhagyta a várost, amely így irányítás nélkül maradt. A császáriak közeledtének hírére sokan a Mecsek felé indultak. Június 15-én Borotha cs. kir. őrnagy megfutamította a városban maradt népfelkelőket és jelentős hadisarcot vetett ki a városra.[14]
Kelemen József erről az eseményről is beszámolt naplójában:
15-a Junii Regvel 1/4 nyolczra megkondultak a’ harangok, ‘s félrevert szomorú tompa hangjokkal hirdették: hogy jönnek a’ Császáriak. […] Én áltánról néztem a’ jövőket. Tizet ütött a’ torony óra, mikor a’ kő hídhoz értek, és onnét kezdettek ágyúzni […]. Egy töltött golyó, bomba e? granat e? mit tudom én? a’ város Templom melett esett le, ‘s elpattanván egy darabja az ablakon a’ Templomba sodródott, ott két padot és egy képet meg is rongált; Ekkor én is az altánrol be mentem, és a’ kertembe vonyodtam, később a’ Bibliotheca mellett lévő Kánonok ház mellett több elszaggatott golyó darabokat találtunk; ‘s ekkor vettem észre hogy bizony a’ veszedelemhez én is közel voltam.” [15]
Idézi Fényes 1973, 215–216.
Június 17-én Stokucha őrnagy „Bewohner Fünfkirchens! [Pécs lakosai!]” kezdetű röpiratában a város küldöttségének kérésére amnesztiát hirdetett a felkelésben résztvevőknek és elengedte a hadisarcot.[16] Június 18-án a császári haderő visszatért a városba. Június 24-én Stokucha őrnagy Pécs Városa Lakósaihoz című röpiratában ígéretet tett arra, hogy az elmenekült felkelők büntetlenül visszatérhetnek 16 személy kivételével, akiket név szerint is felsorolt. Végül gyengéd fenyegetéssel hívta fel lakosság figyelmét a rend és közbéke fenntartására.[17]
9. kép. Stokucha őrnagy amnesztiáról szóló felhívása (PEK TGYO KK – Sz.Y.I.15.155)
1849. július közepétől Pécsett már nem folytak harcok. A Komárom és Temesvár–Arad környékén zajló ütközetekről a császári hadvezérek nyomtatott tábori jelentései útján szerezhettek tudomást a város lakói.
10. kép. Haynau tábori jelentése a Komárom körüli harcokról (PEK TGYO KK – Sz.Y.I.15.4)
Ezek közül érdemes Julius Haynau 1849. július 11-én kelt, Komárom körüli harcokról szóló tábori jelentését a szerző szándéka felől alaposabban megvizsgálni. A nyomtatvány magyar nyelvű, a „Felséges Úr!” megszólítás tipográfiailag ki van emelve, bonyolult katonai nyelven írja le a Komárom körüli hadmozdulatokat, hangsúlyozva a császári csapatok győzelmeit. [18] Nézzük meg közelebbről a kommunikációs helyzetet: a két német anyanyelvű potentát, a császár és hadvezére közötti bizalmas katonai iratot kinyomtatva, magyar nyelven olvassa 1849 júliusában vagy augusztusában Kelemen József pécsi lakos, foglalkozására nézve kanonok. Mi értelme van ennek? Nem lett volna egyszerűbb, ha a jelentést Haynau német nyelven lediktálja a titkárának, aki a kéziratot lovas futárral elküldi, a futár pedig Ferenc József saját kezébe adja? Minden bizonnyal ez is megtörtént. De a háborúnak a harctéren kívül van egy másik frontja is, amelyet a kommunikáció eszközeivel vívnak. Ez a modern tömegkommunikációs eszközök elterjedésével mindennapjaink részét képező jelenség nem új keletű, a korábbi évszázadokban is gyakran éltek vele. A Haynau által kiadott aprónyomtatvány célja – a szöveg tartalmával ellentétben – nem a megszállt város lakosságának minél pontosabb tájékoztatása a harci eseményekről. A távoli harcokról szóló részletes jelentés üzenete ennél valószínűleg sokkal egyszerűbb lehetett: a császári hadsereg győzelmeit sulykolta. A szöveg intenciója tehát nem a tájékoztatás, hanem a hatalmi viszonyok nyomatékosítása volt, így az elnyomás és a rendfenntartás eszközeként működött. Ki mert volna ezt olvasva 1849 júliusában Pécsett „rendzavarásra” gondolni?
“Forradalom, színház, sajtó – Mit üzentek a pécsi aprónyomtatványok a 19. század közepén?” kiállítás előzetes
További bejegyzéseink
- A Klimo Könyvtár (egykori) ásványgyűjteménye
Jelen blogbejegyzés a Klimo Könyvtár egykori ásványgyűjteménye mellett a kollekcióval együtt kezelt kőzetek és fosszíliák darabjaira, illetve azok történetére kívánja… Read More »A Klimo Könyvtár (egykori) ásványgyűjteménye - Félix Dupanloup francia püspök művei a Klimo Könyvtárban
A Klimo Könyvtár Kanonoki gyűjteményében kiemelkedően sok mű található Félix Dupanloup (1802–1878) francia püspök és egyházi író műveiből. A gyűjteményben… Read More »Félix Dupanloup francia püspök művei a Klimo Könyvtárban - Válogatás a PTE Botanikus Kertjéről szóló tudományos és ismeretterjesztő művekből
A Pécsi Tudományegyetem Botanikus Kertje 1952-ben nyitotta meg kapuit az akkori Pécsi Pedagógiai Főiskola keretei között. A több mint 70… Read More »Válogatás a PTE Botanikus Kertjéről szóló tudományos és ismeretterjesztő művekből - Klimo György ex librisei
Az Országos Széchényi Könyvtár blogján megjelent Vasné dr. Tóth Kornélia: A könyvtáralapító Klimo György ex librisei a PTE Egyetemi Könyvtár… Read More »Klimo György ex librisei
Források:
Pécsi Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont, Történeti Gyűjtemények Osztálya, Klimo Könyvtár, (Kis- és Aprónyomtatványtár) = (PEK TGYO KK)
Ferenc József: Mi I. Ferencz-József Isten Kedvező Kegyelméből Austriai császár […]. [s.l.], [s.n.], 1848. PEK TGYO KK – Sz.Y.I.15.152
Haynau, Julius Jakob: Tábori Szarmester Báró Haynau Úr, a Komárom előtt folyó hó 11-dikén történt jelentékeny ütközetről Ő Császári Felségének a következő legalázatosb tudósítást terjesztette fel. [s.l.], [s.n.], 1849. PEK TGYO KK – Sz.Y.I.15.4
Pécs Szabad Királyi Város Tanácsa: Hirdetmény: … Nemegyei lázitó csapatjának legyőzetése. [Pécs], [Lyceum Nyomda], [1849]. PEK TGYO KK – Sz.Y.I.15.14
Pécs Szabad Királyi Város Tanácsa: Rendelet: fegyvereit alóirott kelettől számitandó 36. óra alatt béhozza = Verordnung : Waffen binnen 36. Stunden … einbringe. [Pécs], [Lyceum Nyomda.], 1849. PEK TGYO KK – Sz.Y.I.15.77
Pécs Szabad Királyi Város Tanácsa: Tudósítás: … Eszék várába a cs. kir. hadsereg minden ellenállás nélkül bévonulván … = Nachricht : … die k.k. Truppen … in die Festung Esseg eingedrückt sind … Pécs, [Lyceum Nyomda], 1849. PEK TGYO KK – Sz.Y.I.15.13
Sebottendorf von der Rose, Heinrich: Nemzetes Müller Ferencz Urnak Pécs Sz. Kir. Város Polgármesterének. Pécset, [Lyceum Nyomda], 1849. PEK TGYO KK – Sz.Y.I.15.92
Stokucha, Marcus: Bewohner Fünfkirchens! …morgen früh … nach Fünfkirchen einziehen. [s.l.], [s.n.], 1849. PEK TGYO KK – Sz.Y.I.15.6
Stokucha, Marcus: Pécs Városa Lakósaihoz: a Pécsi közönségnek eltávozott tagjai 14 nap alatt minden bántalom nélkül visszatérhetnek = An die Bewohner Fünfkirchens: alle jenen so binnen 14 Tagen sich in ihre Heimat verfügen, eine Amnestie angedeihen zu lassen. Pécs, [Lyceum Nyomda], 1849. PEK TGYO KK – Sz.Y.I.15.155
Szemere Bertalan: Nyilt Rendelet: Mellynek erejével Majthényi Jó’sef Baranya Megyébe, s Pécs városba tejhatalmú Kormánybiztosul kineveztetik. Pécsett, nyom a lyc Nyomdában, 1849. PEK TGYO KK – Sz.Y.I.15.7
Windisch-Grätz, Alfred: Proclamatio: …30 és 15 krajczáros jegyeket érvény- s értéktelennek nyilvánítom. Pécsett, nyom. a lyc. nyomdában, 1849. PEK TGYO KK – Sz.Y.I.15.12
Irodalom:
Fényes Miklós (1973): Kelemen József pécsi kanonok naplója. In: Szita László (szerk.): Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve. Pécs.
Nagy Imre Gábor – Ódor Imre – Radnóti Ilona (1998): Pécs – Baranya 1848–1849. Pécs.
Szüts Emil (1973): Baranya megye 1848–49-ben. In: Szita László (szerk.): Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve. Pécs.
Bona Gábor: ’48-as magyar emigránsok Amerikában (Az iparlovag, az anglikán lelkész és az ezredes). In: Docēre et movēre – Bölcsészet- és társadalomtudományi tanulmányok a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kar 20 éves jubileumára. pp. 175–180.
[1] Ferenc József 1848. Sz.Y.I.15.152.
[2] Nagy 1998. 28.
[3] Sebottendorf 1849. Sz.Y.I.15.92.
[4] Pécs Szabad Királyi Város Tanácsa 1849. Sz.Y.I.15.77.
[5] A korabeli fegyvereket a Janus Pannonius Múzeum jóvoltából tudtuk kiállítani.
[6] A dátum kézírással szerepel a nyomtatványon, amelyet a nyomtatvány megjelenési dátumának tekintünk.
[7] Pécs Szabad Királyi Város Tanácsa 1894. Sz.Y.I.15.14.
[8] Bona 177.
[9] Pécs Szabad Királyi Város Tanácsa, 1849. Sz.Y.I.15.13.
[10] Windisch-Grätz, Alfred 1849. Sz.Y.I.15.12.
[11] Idézi Fényes 1973. 214.
[12] Szüts 1973. 44.
[13] Szemere 1849. Sz.Y.I.15.7.
[14] Szüts 1973. 44–45.
[15] Idézi Fényes 1973, 215–216.
[16] Stokucha 1849. Sz.Y.I.15.6.
[17] Stokucha 1849. Sz.Y.I.15.155.
[18] Haynau 1849. Sz.Y.I.15.4.