„Non nobis domine,
sed nomini tuo da gloriam!” [1]
A karácsony az év legszebb ünnepe: a mi Urunk, Jézus Krisztus születéséé, a szereteté, a családé, az összetartozásé. Az újév „az évkezdet napján sok népnél ismertek bizonyos szimbolikus cselekvések, amelyek az új esztendő bőségét és szerencséjét vannak hivatva biztosítani. A magyar falvakban még ma is szokás, hogy a gyerekek házról-házra járnak, és versekkel, rigmusokkal kívánnak bőséget a háziaknak. Több helyen él még az a hiedelem, hogy amilyen az év első napja, olyan lesz a többi is. Talán ehhez a momentumhoz kapcsolhatók a képes levelezőlapok is, amelyek elküldésével kívánunk szerencsét és boldogságot hozzátartozóinknak, barátainknak az új évre”. [2]
A képeslap kialakulásának története
A képes levelezőlap a XIX. század „felfedezése”, mely fennmaradt annak ellenére, hogy megjelentek nála modernebb és gyorsabb hírközlő eszközök. [3] A képeslap története több fejlődési korszakra osztható fel. Ezek a fejlődési korszakok a következők (Erős László-féle felosztás): [4]
- Az előzmények (kezdetektől 1870-ig)
- A klasszikus korszak (1870–1900)
- Az aranykorszak (1900–1914)
- Az első világháború (1914–1918)
- A két világháború közötti időszak (1918–1939)
- A második világháború (1939–1945)
- Napjaink képeslapjai (1945–). [5]
A képes levelezőlap olyan nagy példányszámú, széles körű közforgalmazásra szánt, nyomdai vagy fotografikus technikával készített, illusztrációt tartalmazó sokszorosítvány, amely a postaforgalom keretében a posta mindenkori szabályai szerint bérmentesítve, nyitott formában üzenetküldésre használható. [6] A képeslap kialakulása egy hosszú folyamat eredménye, amelynek előzményei az ókorba nyúlnak vissza.
Az előzmények (kezdetektől 1870-ig)
Már az ókorban fellelhetőek az üzenetek képi illusztrációja. Egyiptomban már Kr. e. 2000 körül egy freskón sémita törzsek támadását ábrázolja. Ezen jól kivehető egy levél is, amelyet az írás mellett az esemény rajzával is illusztráltak. A Távol-Keleten az Kr. u. X. századtól szokássá vált az újévi üzenetek képi ábrázolása. Kr. e. az V. században Periklész is küldött rajzzal illusztrált üzenetet ismerőseinek. [7]
A középkor során ez a szokás tovább élt. Erre jó példa Franciaország, ahol a kolostorok apácái kézzel illusztrált karácsonyi lapot küldtek ismerőseiknek. [8] A fejlődés következő állomása a rézmetszetek megjelenése a képes- és üdvözlőlapokon. Az újkor folyamán, a XVII. századtól honosodott meg ez a technika. Angliában a XVIII. századtól vált szokássá, hogy karácsonyi – s ebből következően az ünnepnek megfelelő illusztrációt tartalmazó – üdvözlőlapot küldjenek az emberek ismerőseiknek.
Feljegyezték Henry Cole múzeumigazgató nevét, aki minden esztendőben üdvözlőleveleket írt barátainak, ismerőseinek. 1843 karácsonyán erre nem jutott ideje, így megkérte egy grafikus barátját, hogy készítsen neki egy díszes, nyomtatott kártyát, amely ezer példányban készült el és kereskedelmi forgalomba lett bocsátotta. [9]
A tömegméretekben gyártott és széles körben elterjedt képeslapokat a hivatalos postai levelezőlap bevezetése előzte meg. [10] A levelezőlap megjelenése összefüggött a postának azon törekvésével, hogy egyszerűsítse a levelezés folyamatát. 1840-ben Angliában vezették be a levelek bélyeggel való tehermentesítését s ugyancsak itt jelentek meg a rányomott értékjelzésű borítékok. [11] 1861-ben az Osztrák Birodalom egész területén bevezették a rányomtatott bélyeggel ellátott levelezőborítékot. A kiegyezés után önállóvá lett magyar posta 1867. június 1-jén bocsátotta forgalomba a saját kiadású rányomott bélyeges levélborítékját. [12]
A világ első képeslapját az Osztrák-Magyar Postaigazgatóság adta ki 1869. október elején, négy évvel az ötlet felmerülése után. Előzménye egy leleményes ötlet volt, melyet dr. Emmanuel Herrmann bécsújhelyi katonai akadémiai tanár a Neue Freie Presse című lap 1869. január 26-i számában ismertetett. Gondolatmenete a következő volt: számításai szerint a postai levelek egyharmada csak rövid közléseket tartalmazott. A rövid közléseket felesleges az akkor még drága levélpapírra írni számára elegendő lenne egy nyílt levelezőlap, melynek postadíja 2 krajcár lenne szemben a levél 5 krajcáros díjával. Formájában a levélboríték első „oldalához hasonlíthatna: címoldalon a címzés, a felségjel és a rányomott bélyeg, a hátoldalon pedig üres mező az írandó közlemény számára. Herrmann a közlendő szöveg terjedelmét 20 szóban javasolta maximálni, beleértve a címzést és az aláírást is”. [13] Az osztrák posta magasabb díjszabást akart a bérmentesítésnél, azonban a magyar posta vezetője, Gervay Mihály támogatta Hermann ötletét. [14] Az 1869-ben bevezetett képeslapok hazafias képeket, illusztrációkat tartalmaztak, így átmenetnek tekinthetőek a levelezőlap és a képeslap között. Két évig, 1871-ig voltak forgalomban.
Művészi hajlamú feladók egyedi képekkel kezdték el díszíteni az ismerőseiknek, barátaiknak küldött képeslapokat. A leghíresebb közülük Ludolf Parisius nevű göttingeni teológushallgató volt. Ő egy idő után megunta, hogy minden családtagjának, barátjának külön levelet írjon, és kitalálta, hogy egyedi képekkel díszített levelezőlapok ötletét, és a „levelezőlapok hátoldalára: kislányokat virággal és fiúkat papírcsákóval, később tájképeket és ezeket jókívánatos lapként alkalmazta. A rokoni kör elég nagy volt, így sokszorosította a lapokat, hogy ne kelljen mindig újra rajzolni. Azután áruba bocsátotta az ötletét, amikor pénzre volt szüksége.
Egy képről tízféle változatot készített és elvitte a híres Lange kiadóhoz. Ott bizalmatlanul fogadták, de azért kiállították a lapokat a boltban és gyorsan el is adták. 1871-ben már a kiadó megrendelésére készített szerencsekívánatos lapokat, így egyes kutatók szerint tulajdonképpen L. Parisius alkotta meg kis képeivel a zsáner levelezőlap műfaját. Parisius lapjai közül azonban jelenleg egy sem ismeretes, így nem igazolható, hogy azokat boríték nélkül, levelezőlapként továbbították”. [15]
A klasszikus korszak (1870–1900)
1870–1875 közötti időszakban Európa számos országában megjelentek illusztrált levelezőlapok: Németországban, Angliában, Szerbiában, Franciaországban. Emellett Magyarországon is kezdett hódítani az illusztrált levelezőlapok. Az igényeket 1896-ig külföldi cégek – elsősorban német és osztrák – elégítették ki. [16]
Az önálló magyar képeslap-kiadás megjelenése – alkalmi előzmények után – a millennium évéhez köthető. Az ünnepre való tekintettel jelentette meg a magyar posta az ünnepségekhez kötődő 32 lapból álló sorozatot. „Az ezredéves ünnepségek sorában a legnagyobb látványosság kétségkívül a millenniumi kiállítás volt a Városligetben. Itt a »dicső ezeréves múltat« és az egykorú gazdasági prosperitás eredményeit egyidejűleg kívánták bemutatni. Ezt a kettősséget érzékeltetik a történelmi épületeket és az iparcsarnokot ábrázoló képeslapok is. A budapesti részleteket megörökítő lapok között a magyar államiságot jelképező középületek dominálnak. A tájképek a magyar múlt egyházi és állami központjai mellett néhány (esetlegesen kiválasztott) várat és fürdőhelyet ábrázolnak. Az életképek és a történelmi témájú lapok a kor történelem-felfogása szerint fontosnak vélt eseményeket örökítették meg. A millenniumi képeslapok illusztráció alatt magyar és francia felirat utal a kép témájára.” [17]
Az aranykorszak (1900–1914)
A nyomdatechnika fejlődése, korszerűsödése, a fényképek sokszorosításának lehetősége a képes levelezőlap rohamos elterjedését segítette elő. Ebben az időben fénykorát élte a képes levelezőlapok gyűjtése, melynek során már a XIX. század utolsó éveiben, Európában sorra alakultak meg a képeslapklubok, ahol szaklapokat is megjelentettek.[18] Hazánkban Klökner József nevéhez fűződik az 1899-ben – tehát három évvel a millenniumi ünnepségek után – megalakult képeslapklub, melynek neve „Hungária” volt. [19] A XIX. század folyamán a legkülönfélébb témákban jelentek meg képeslapok. Erre szép példa a karácsonyi és újévi üdvözlő képeslapok, melyeknek motívumai szervesen kapcsolódnak e dicső ünnephez: „havas téli táj, fenyőgally csengettyűvel vagy gyertyával, gyerekek fenyőfát visznek a havas tájon, nők karácsonyi ajándékcsomagokkal és feldíszített fenyőfával, gyerekek ajándékokkal megrakott szánkót húznak. A zöld fenyőgally és a karácsonyfa már a századfordulótól a képeslapok legygyakoribb témája, holott ekkor hazánkban alig ismerték a karácsonyfaállítás szokását. Bécsi közvetítéssel Németországból terjedt el az arisztokrácia, majd a városi polgárság körében.
A falvakban azonban csak a század elején és a két világháború közötti évtizedekben kezdik alkalmazni. A karácsony Jézus születésének napja és a kereszténység legnagyobb ünnepe. így érthető, hogy ennek ábrázolása és a vallásos motívumok – Szűz Mária Jézussal, pásztorok imádják a kisdedet, angyalok harangoznak – a karácsonyi lapokon jelennek meg legnagyobb számban. Magyar nyelvű karácsonyi lapokat Klökner Péter készített először 1899-ben Székesfehérváron. A négy akvarell témái: Mária a karján Jézussal, mellette éneklő gyermekek; téli tájkép a karácsonyfát hozó Jézussal; angyalok csengőkkel és karácsonyfákkal a téli táj felett”. [20]
Az első világháború (1914–1918)
Ebben az időszakban a képeslapok fő témája az ellenség gyűlölete, a hazafiság érzésének felkorbácsolása, az uralkodókat és szövetségeseiket dicsőítése, a harcterek mindennapjait, eseményeit megragadó jelenetek. Megjelennek az ellenséget kifigurázó képeslapok is. [21] A gyűjteményben két említésre méltó képeslap található ebből a korszakból.
A képeslapon egy K.u.K és egy német katonát láthatunk, amint az általuk elfoglalt területeket tartják kezükben karácsonyi ajándékként. Beszédes továbbá a karácsonyfa díszítése is. Nem a megszokott díszítéssel találkozhatunk, hanem az első világháború során alkalmazott fegyverekkel. A készítők kihagyták a tengeralattjárót, mivel ebben az időszakban még nem vált domináns harcászati eszközzé.
A két világháború közötti időszak (1918–1939)
Ebben az időszakban a karácsonyi és újévi képeslapok szervesen illeszkedtek az aktuálpolitikához, az irredentizmushoz és a revizionizmushoz.
Újévi üdvözlőlapok az első bécsi döntés idejéből
Az első képeslap érdekessége, hogy a feladója – valószínűleg hazafias érzésektől vezérelve – áthúzta a „Kosice” feliratot, Kassa szlovák elnevezését, és ráírta, ezzel is jelezve, hogy a várost visszacsatolták Magyarországhoz: „Kassa”. A második képeslap kifejezi az abbeli reményt, hogy az 1939-es esztendő meghozza – a Felvidék visszacsatolása feletti optimizmus eredményeként – a trianoni békeszerződés előtti Magyarország területi integritását.
A második világháború (1939–1945)
Ebben az időszakban a képeslapok iránti érdeklődés már korántsem volt olyan nagy, mint a megelőző korszakokban. A kereslethez igazodva a kiadók sem jelentettek meg nagy példányszámban képeslapokat. Az első világháborúhoz hasonlóan megjelentek az ellenséget gyalázó, uszító és mozgósító képeslapok. [22] „A kiadásra került lapok közül elsősorban harctéri jeleneteket, haditechnikát, hadvezéreket, pilótákat, tengeralattjáró kapitányait népszerűsítették”. [23] Hazánkban a képeslapkiadás főleg a revizionista politika sikereit népszerűsítette. [24]
Napjaink képeslapjai (1945–)
A második világháború után a képeslapokon előtérbe kerültek a lerombolt épületek, közintézmények, szobrok képei, később az újjáépítés és az arra való mozgósítás. Azt követően ismételten előtérbe kerültek a turisztikai-, az üdvözlő-, a közlekedési-, a sport-, a képzőművészeti képes levelezőlapok, de az „arany korszak” ritka lapjainak hasonmás kiadásai is napvilágot láttak. [25] Magyarországon 1952-ben történt meg a képeslapkiadás államosítása, és kettő évvel később létrejött az Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata. A hazai képeslapgyűjtés újra fellendült, de a hazai gyűjtők legnagyobb bánatára a kiadó silány minőségű és egyhangú témájú képeslapokat jelenített meg. [26] A karácsonyi képeslapokon fenyőág dísszel, az újévi lapokon a pezsgősüveg, a dobókocka szerepelt. „Megjelentek a piacon a magánkiadásokban, a jobb minőségű, változatosabb tematikával készített képes levelezőlapok. Ettől függetlenül napjainkban a képes levelezőlapok iránti kereslet visszaszorulóban van. Ebben nagy szerepet játszott a különféle hírközlési eszközök (pl. internet, SMS, MMS, stb.) megjelenése, fejlődése, térnyerése is. Így a XIX. század vége és a XX. század első évtizedeiben virágkorát élő képes levelezőlap népszerűsége a jelenkorban már csak árnyéka önmagának”. [27]
Karácsonyi és újévi képeslapok a korszakból
Békés karácsonyi ünnepeket és boldog új évet kívánnak a PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont – Történeti Gyűjtemények Osztályának munkatársai!
Az összeállítást készítette: Heronyányi Zsolt
Felhasznált irodalom:
Petercsák, 1994 Petercsák Tivadar: A képes levelezőlap története. Miskolc, 1994.
Sali, é.n. Sali István: Képeslap története. [2016.12.13.]
Képek jegyzéke:
- kép – Jézus Krisztus születése = Reuter-hagyaték, Karácsonyi üdvözlőlap. Leltári szám: D.2016.1.950. (Postatiszta.)
- kép – Henry Cole képeslapja. [2016.12.01.]
- kép – Karácsonyi képeslap, a háttérben karácsonyfával [Reuter Zelma részére Tóth Iréntől.] = Reuter-hagyaték, Leltári szám: D.2016.1.2615. (1908.12.23.)
- kép – 1914 karácsonya egy korabeli képeslapon = Reuter-hagyaték, Karácsonyi képeslap (I. világháború) [Karikatúra, id. Reuter Camillo részére]. Leltári szám: D.2016.1.2027. (1914.12.24.)
- kép – Újévi üdvözlőlap képoldala [id. Reuter Camillo részére] = Reuter-hagyaték, Újévi képeslap. Leltári szám: D.2016.1.748. (1938.12.30.)
- kép – Újévi üdvözlőlap címoldala [id. Reuter Camillo részére] = Reuter-hagyaték, Újévi képeslap. Leltári szám: D.2016.1.748. (1938.12.30.)
- kép – Újévi üdvözlőlap képoldala [id. Reuter Camillo részére] = Reuter-hagyaték, Újévi képeslap. [id. Reuter Camillo részére]. Leltári szám: D.2016.1.2020. (1938.12.30.)
- kép – Újévi üdvözlőlap címoldala [id. Reuter Camillo részére] = Reuter-hagyaték, Újévi képeslap. [id. Reuter Camillo részére]. Leltári szám: D.2016.1.2020. (1938.12.30.)
- kép – Karácsonyi üdvözlőlap [ifj. Reuter Camillo részére]. = Reuter-hagyaték, Karácsonyi képeslap. Leltári szám: D.2016.1.2093. (s. a.)
- kép – Karácsonyi üdvözlőlap [ifj. Reuter Camillo és családja részére]. = Reuter-hagyaték, Karácsonyi képeslap. Leltári szám: D.2016.1.2177. (s. a.)
- kép – Karácsonyi üdvözlőlap [ifj. Reuter Camillo és családja részére]. = Reuter-hagyaték, Karácsonyi képeslap. Leltári szám: D.2016.1.2183. (s. a.)
- kép – Karácsonyi üdvözlőlap [ifj. Reuter Camillo részére].= Reuter-hagyaték, Karácsonyi képeslap. Leltári szám: D.2016.1.2182. (s. a.)
- kép – Karácsonyi üdvözlőlap [ifj. Reuter Camillo és neje részére]. = Reuter-hagyaték, Karácsonyi képeslap. Leltári szám: D.2016.1.2179. (1981.12.17.)
- kép – Újévi üdvözlőlap [Reuter Camilloné részére]. = Reuter-hagyaték, Újévi képeslap. Leltári szám: D.2016.1.2180. (1981.12.13.)
[1] „Ne nekünk, Urunk, ne nekünk, hanem a te nevednek adj dicsőséget!” [2016.12.03.]
[2] Petercsák, 1994, 114.
[3] Sali, é.n.
[4] Uo., é.n.
[5] Uo., é.n.
[6] Petercsák, 1994, 5.
[7] Uo., 7.
[8] Uo., 7.
[9] Uo., 7–8.
[10] Uo., 9.
[11] Uo., 9.
[12] Uo., 9–10.
[13] Uo., 9.
[14] Uo., 9.
[15] Uo., 10.
[16] Uo., 11-13.
[17] Uo., 17.
[18] Sali, é.n.
[19] Uo., é.n.
[20] Petercsák, 1994, 115.
[21] Sali, é.n.
[22] Uo., é.n.
[23] Uo., é.n.
[24] Uo., é.n.
[25] Uo., é.n.
[26] Uo., é.n.
[27] Uo., é.n.