Kerényi Károly, a nemzetközi hírű klasszika-filológus és vallástörténész nemcsak szakmájának képviselőivel, hanem számos művésszel, íróval is szoros kapcsolatot ápolt. Születésének 120. évfordulója alkalmából Thomas Mann dedikált köteteit mutatjuk be, amelyek Kerényi Károly könyvtárából származnak és jelenleg a Pécsi Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont, Történeti Gyűjtemények Osztályán találhatók. A Thomas Mann kézjegyét őrző kilenc kötet segítségével betekintést nyerhetünk a tudós és a művész sajátos kapcsolatába, a keltezések helységneveinek változatosságán keresztül pedig sorsuk alakulását is figyelemmel kísérhetjük.
A Kerényi-család 1999 novemberében ajándékozta a Pécsi Egyetemi Könyvtárnak és a Pécsi Tudományegyetem Klasszika-Filológia Tanszékének Kerényi Károly mintegy 8000 tételes könyvtárát, melynek középpontjában természetesen az antik irodalom és az ókori vallástörténet áll, de fontos szépirodalmi, germanisztikai és általános vallástörténeti egységeket is tartalmaz. [1]
Kerényi pályafutásának első állomását 1926-tól a budapesti egyetem jelentette, ahol a görög-római vallástörténet elnevezésű tárgykör magántanára volt. Mivel szembefordult az ókorkutatás hivatalos „magyarcélú” irányával, fokozatosan elszigetelődött a tudományos életben. Ennek is szerepe volt abban, hogy 1934-től a pécsi egyetemre nevezték ki a klasszika-filológia nyilvános rendkívüli, majd 1936-tól nyilvános rendes tanárává. A pécsi bölcsészkar megszüntetése után 1941 és 1943 között a szegedi egyetem tanára volt, 1943-tól vendégprofesszorként Svájcban élt, a hazatérésre a megszilárduló kommunista diktatúra miatt már nem volt lehetősége. [2]
Az Erzsébet Tudományegyetem Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Karán 1934 és 1940 között meghirdetett kurzusai között szerepeltek többek között a Görög vallás, Görög irodalomtörténet, A görög szellem története és a Római vallás című előadásai. 1934 után a Klasszika-filológia Intézet elnevezése Ókortudományi Intézetre változott, a tanrendben a görög-latin kurzusok elnevezést pedig felváltotta az ókortudomány. [3] E változások jól kifejezik Kerényi tudományos felfogását, amelyben az ókori világ emlékeinek komplex, a történelmi, vallástörténeti, régészeti és textológiai szempontokat egyaránt érvényesítő megközelítése összegződött. [4]
Tudományterületének ez a sokrétű felfogása tette lehetővé számára, hogy a szűkebben vett tudományos közegén túl más tudományágak képviselőivel, számos művésszel és íróval is szoros kapcsolatot ápoljon. Az írók közül Hermann Hesse, Thomas Mann, Németh László, Szerb Antal voltak levelezőtársai, a pszichológia területéről Carl Gustav Jung és Szondi Lipót is felhasználták kutatásainak eredményeit. [5]
Thomas Mann és Kerényi Károly mítoszról és regényről szóló levelezése 1934-ben kezdődött, és az évek során baráti viszonnyá fejlődött. Thomas Mannra nagy hatást gyakorolt többek között A hallhatatlanság és Apollón-vallás vagy az 1927-ben német nyelven megjelent görög és keleti regényről szóló monográfiája. [6] Kerényi rendszeresen elküldte az írónak tanulmányait, aki sokat merített a mitológiából regényei megírásához. Kerényi a humanista írót tisztelte Thomas Mannban, akit mély vonzalom fűz a mitológiához. Viszonyukat így jellemezte: „Kapcsolatunkban én voltam figyelő és a melegebb, ő az alkotó és a hidegebb.” [7]
A tudós és az író kapcsolatának vizsgálatához rendelkezésre állnak német és magyar nyelven egyaránt megjelent levelezéseik, [8] valamint Thomas Mann naplókötetei. [9] A témához jelen írás a Kerényi számára íródott dedikációk bemutatásával kíván adalékul szolgálni.
A dedikáció szövege a következő: „An Karl Kerényi, seinem lebendigen und belebenden Geiste freundschaftlich verbunden, mit dem Hinweis auf S. 243. Küsnacht, 2. IV. 35”. Magyar fordításban ez nagyjából így hangzik: „Kerényi Károlynak, az ő élő és felélénkítő szellemével barátilag összekötve, a 243. oldalra való utalással. Küsnacht, 1935. IV. 2.”.
A dedikációt olvasva mindenkiben joggal merül fel a kérdés, vajon mi lehet az említett 243. oldalon. Thomas Mann a Mesterek szenvedése és nagysága című kötetében neves művészekről szóló esszéit gyűjtötte össze többek között Goethéről, Wagnerről, Theodor Stormról és Cervantesről. Az említett szövegrész a Tengeri utazás Don Quijote-val című szövegben található. Ebben Thomas Mann naplószerűen írja le az 1934. május 19-én kezdődő, Atlanti-óceánt keresztülszelő útját, melynek célja New York volt. Az első naplóbejegyzés szerint az útra magával vitte a Don Quijote négy narancssárga fedelű vászonkötetét. A szövegben sajátosan keveredik a napló és az esszé műfaja, ahogyan az író utazási élményeit a regény feletti elmélkedéseivel vegyíti. A május 24-i bejegyzésben Az aranyszamár című regényen [10] elmélkedve a Don Quijote és az antik regény közötti kapcsolatot mutatja be több részlet felidézésével. Közben elérkezünk a 243. oldalra, ahol Kerényi Károlynak, a budapesti mitológusnak és vallástörténésznek az antik görög regényről írt könyvére [11] hivatkozva olyan motívumokat elevenít fel, amelyek mind a görög regényirodalomban, mind pedig Cervantesnél előfordulnak. Tehát a róla szóló hivatkozást ajánlja Kerényi figyelmébe az író.
A dedikáció 1935. április 2-án kelt a svájci Küsnacht-ból, amely Zürichtől délre, a Zürichi-tó partján fekszik. Thomas Mann 1933-ban költözött ide családjával, miután a nemzetiszocializmus hatalomra jutásával Németországban íróként fokozatosan ellehetetlenült. A megerősödő önkényuralmi rendszerekben való félreállítás, a kirekesztettség, az emigráció mindkettejük életében keserű tapasztalat volt. Kerényi 1943-tól Svájcban tanított, 1948-ban döntött az emigráció mellett, miután Lukács György a fasizmus szekértolójának nevezte, akinek nincs helye az újonnan kialakított szellemi életben.
Mivel az ajánlás 1935-ből való, amikor Kerényi a pécsi Erzsébet Tudományegyetem tanára volt, valószínű, hogy a könyv a berlini kiadót elhagyva, Thomas Mann kézjegyével ellátva Küsnachtból Pécsre érkezett. Kerényi innen vitte tovább 1941-ben Szegedre, mikor az ottani egyetem tanára lett, majd 1943-ban Svájcba. 1999-ben került vissza Pécsre az Egyetemi Könyvtárba, majd később a Történeti Gyűjtemények Osztályára érkezett. A 132087 leltári számú könyv tulajdonosait követve egyszer a nemzetiszocialista, egyszer pedig a kommunista diktatúra elől menekülve kényszerült svájci emigrációba. Mesterek szenvedése és nagysága. Valóban találó cím.
A kötet Thomas Mann-nak a Freud és a jövő címmel Bécsben 1936. május 8-án tartott előadását tartalmazza, amelyet Freud 80. születésnapja alkalmából mondott el. (Freud 1938 júniusában kényszerült elhagyni hazáját.) A dedikáció szövege a következő: „Karl Kerényi, dem Wisser und dem Wissenden, aufs neue herzlich verbunden durch seinen großen Brief über den »Joseph« Küsnacht, den 29. IX. 36”. (Köszönet Schwarzwölder Ádámnak a gót betűs kézírás megfejtéséért.) Magyarul nagyjából a következőről van szó: „Kerényi Károlynak, a tudósnak és tudónak, a »Józsefről« írt nagyszerű levele által újra barátsággal összekötve. Küsnacht, 1936. IX. 29.” A kötet címét és a „Józsefre” való utalást tekintve joggal merül fel a kérdés: vajon mi köze van Freudnak Józsefhez? A kérdés megválaszolásához Kerényi és Thomas Mann levelezése nyújthat segítséget.
Kerényi Károly idevágó levele 1936. szeptember 9-én kelt Siófokon. A megjelenés alatt álló József Egyiptomban című regénnyel kapcsolatos benyomásairól ír benne: „Mert érdekes, hogy Ön, aki nem szakember, hanem csupán »a nyelv tehetségével rendelkezik«, és elvileg meg is akar maradni amellett, az egyiptomiságról mennyivel többet tud valóban mondani, mint a tisztán szakemberek!” [12] Kerényi itt a tényszerű tudás és az író nyelvi tehetség közötti viszonyt értelmezve utal arra, hogy az intuíció olykor nagyban segítheti a tudományos megértést. A női szépség és a hattyú-motívum kapcsolatáról írva utal a freudizmusra, melyet itt legyőzve lát, mint lényegében feloldó analitikát… E gondolat mélyebb megértése helyett esetünkben célszerű továbbmenni a zárójeles megjegyzésig, amelyben Kerényi elismeri, hogy sajnos nem ismeri Mann előadását Freudról.
Erre a beismerésre válaszul érkezhetett 1936. szeptember 29-én a dedikált kötet, amely Mann említett előadását tartalmazza. A dedikációról található egy fotó a Kerényi–Mann levelezését feldolgozó Beszélgetések levélben című kötetben, ami arra utal, hogy a Mann-dedikációk azért nem teljesen ismeretlenek a szakemberek számára, részletes bemutatásuk eddig azonban tudomásom szerint nem történt meg.
A kötet után Thomas Mann levele is megérkezett 1936. október 7-én, amely így kezdődik: „Kedves Professzor Úr, hogy milyen hálával és megértéssel fogadtam levelének bölcsességét és finomságait a »József« harmadik kötetéről, azt már megpróbáltam a Freud-beszéd ajánlásában is kifejezésre juttatni. És most feleletül, ismét lekötelez szép tanulmányával a »religióról«, amely mellesleg fölényes tudásával helyesbíti annak a beszédnek egy állítását; […]” [13] A levélben tehát utal arra, hogy korábban megküldte a Freud-kötetet, amelyben üzent is Kerényinek. Ugyanakkor az is kiderül, hogy Kerényi válaszul erre elküldte Mann-nak Eulabeia című tanulmányát, amely a Byzantinisch-neugriechische Jahrbücher 1931-es évfolyamában jelent meg. [14] A „religióról” szóló tanulmány alapján aztán Mann a Freud-beszéd egy állításának felülvizsgálatára kényszerül, amit az író szerényen el is ismer, lévén, hogy Kerényi a tudós.
Az idézett levélváltás és a szóban forgó kötetek esete jól példázza, hogy a dedikált művek küldése milyen szorosan kapcsolódott a Kerényi-Mann levélváltáshoz. A dedikált kötetek küldésével a levelezés egy-egy aktuális témájára, felvetésére reflektálnak. A dedikációk szövegét tehát a levelezés kontextusában érthetjük meg.
Thomas Mann 1936. október 7-én kelt levelében írt arról, hogy a József Egyiptomban megjelenése a hónap közepére várható. „Szeretném, ha ez a befejező rész is kivívná megelégedését!” [15] – ebben az óhajban kifejeződik, milyen fontos volt számára Kerényi véleménye. A dedikáció keltezése alapján látható, hogy a kötet a várt időpontra megjelent, és Thomas Mann rögtön el is küldte tiszteletpéldányát a tudósnak. Hálája a dedikáció szövegében is kifejeződött: „An Karl Kerényi in geistiger Verbundenheit, sein Dank für Förderung, Belehrung, Bestärkung. Küsnacht 19.X.36.” (Köszönet Peres Zsuzsannának a gót betűs kézírás megfejtéséért.) „Kerényi Károlynak szellemi elkötelezettségben, köszönet a támogatásért, tanításért, megerősítésért. Küsnacht, 1936. X. 19.”
Támogatás, tanítás és megerősítés találó szavak arra a viszonyra, amely levelezésük e legintenzívebb szakaszában, a József Egyiptomban megírásának idején jellemezte kapcsolatukat. Thomas Mann 1935 novemberében kelt naplóbejegyzése jól szemlélteti, mit értett e kifejezések alatt: „8 órakor felkelés. Napos, újra nagyon meleg idő. A Ptah fejezet átírásán dolgozom, tétova módon. Délben séta az erdőn át Katjával és a kutyával. Ebéd után Kerényi írását olvasom Antigonéról – fölajzva, rögtön reményt és elhatározást merítettem belőle az átíráshoz.” [16]
Az elcserélt fejek. Indiai legenda című kötet dedikációja így szól: „Für Karl Kerényi eine kleine Unterhaltung. Princeton 12. Febr. 1941. Thomas Mann”. Magyarul: „Kerényi Károly számára egy kis szórakozás. Princeton 1941. febr. 12.”.
Thomas Mann 1838-ban, azt követően, hogy a náci Németország bekebelezte Ausztriát, az Egyesült Államokba költözött. A New Jersey állambeli Princeton volt amerikai emigrációjának első állomása, ahol a helyi egyetem vendégprofesszori állását töltötte be. A hindu elbeszéléseken alapuló elbeszélést 1940 januárjában kezdte írni Princetonban.
A kötet elküldésének nyomát a Kerényi–Mann levelezésben is megtalálhatjuk. Thomas Mann 1941. február 18-án Princetonban kelt levelében tett rá utalást: „Nemrégiben egy kis könyvet küldtem el Önnek: »Az elcserélt fejek«-et. Indiai legenda, nem egyéb metafizikai tréfánál. De talán megnyeri a tetszését. Abból, hogy az Ön küldeménye eljutott hozzám, merem remélni, hogy az enyémnek is kedvez a szerencse.” [17] Thomas Mann aggodalma a küldemények célba érésével kapcsolatban a második világháború körülményeit tekintve nem volt alaptalan: „Az Európával való összeköttetés remélhetőleg még nem szakad meg teljesen!” – írja a következő bekezdésben. Az utókor megkönnyebbülve állapíthatja meg, ez a küldemény még szerencsésen célba ért.
A Doktor Faustus dedikációjának szövege a következő: „Karl Kerényi in dankbar freundschaftlicher Gesinnung Pacif Palisades, Calif. 12. Sept. 1948 Thomas Mann”. Magyarul: „Kerényi Károlynak hálás, barátságos érzülettel. Pacific Palisades, Kalifornia 1948. szeptember 12.”
A dedikáció keltezése 1948-ból való, amikor a Mann család Los Angeles Pacific Palisades nevű északi városrészében lakott. 1941-ben költöztek ide Princetonból, és egészen 1952-ig itt laktak saját házukban a San Remo Drive-on. A címzés már minden bizonnyal Kerényi svájci címére szólt. A küldeményhez tartozott egy kísérő levél is ugyanazzal a keltezéssel, amely így szól: „Kedves Kerényi Doktor, hosszú ideig nem volt példányom a Faustus-regényemből. Ön pedig közben Magyarországon járt. Így aztán nem került sor arra, hogy elküldjem Önnek a könyvet, noha mindvégig tudatában voltam, hogy Önnek, annyi sok jó szellemi ajándék adományozójának, a legkorábbi címzettek között kellett volna lennie. Így hát valahára, minthogy a nyomda ismét ellátott némi levonattal, egyet közülük útnak indítok az Ön számára, és éppen csak ezt jelentsék meg ezek a sorok.” [18]
Ebben az időszakban levelezésük intenzitása visszaesett, ahogyan ezt Thomas Mann is megállapítja ugyanebben a levélben: „A »József« messze mögöttem van már, és olyan közeli útitársak, mint az ő keletkezése idején voltunk, nem vagyunk többé.” [19] Az eltávolodás hátterében éppen az elküldött mű körüli értelmezési problémák fedezhetők fel. Kerényi szerint a regény túlzottan leegyszerűsíti a Faustus-Nietzsche-problémát, még recenziót sem volt hajlandó írni róla. [20] A dedikáció rövid, sablonos szövege is ezt a távolságtartást illusztrálja.
Kerényi úgy látta, Thomas Mann A kiválasztott című regényével újra visszatalált régi önmagához, levelezésük ettől kezdve ismét meghittebbé vált. [21] A dedikáció ennek megfelelően a régi, személyes hangot ütötte meg: „An Karl Kerényi eine kleine mythische Gegengabe einmal wieder für alles Gute, das ich von ihm empfing. Auf dem Steine die Busse ist sein. Pacif. Palisades, Calif. 25. Mai 1951 Thomas Mann.” Magyarul: „Kerényi Károlynak ismét egy kis mitikus viszonzás mindazért a jóért, amelyet tőle kaptam. A vezeklés a sziklán az övé [tőle származik]. Pacific Palisades, Kalifornia, 1951. május 25. Thomas Mann”.
A dedikáció második mondatának megértéséhez szükség van a regény rövid áttekintésére. A történet alapja Hartmann von Aue 12. századi Gregorius című legendája, amely a késő középkori Gesta Romanorumban is megtalálható az Isten csodálatos kegyelméről és a boldog Gergely pápa születéséről címmel. Ugyanez a legenda a Sziklához láncolt Gergely elnevezésű magyar népmesében is felfedezhető. [22] A Mann által a dedikációban említett szikla a tengerből emelkedik ki, ahol Gergely az anyjával folytatott vérfertőző kapcsolatára rádöbbenve 17 évig vezekelt. (Témája miatt gyakran illetik ezt a legendát a keresztény Oidipusz jelzővel.) A dedikáció alapján feltehető, hogy Thomas Mann a sziklán való vezeklés motívumának kidolgozásához Kerényi gondolatait is felhasználta.
A küldeményről Thomas Mann az 1951. március 19-én küldött kaliforniai házát ábrázoló fénykép hátlapján is említést tesz. „Májusban, remélem, újra Svájcban leszünk, talán hosszabb ideig is. Előtte megkapja a jó bűnös, Gregorius történetét.” [23] Kerényi válaszából kitűnik, hogy már számított a műre: „A várakozás, kedves Nagyérdemű, a megérkezésére és »A kiválasztott«-ra való várakozás tartott vissza máig, hogy megköszönjem kedves lapját, amelyen a – már észrevehetően – »kiélt« kaliforniai ház látható.” [24]
A dedikáció szövege meglehetősen különös, önmagában nehezen érthető. „Für Karl Kerényi auch dieses Buch, worin einmal von der »prästabilierten Freundschaft unserer Sphären« die Rede ist, Erlenbach – Zch. 25. März 1953 Thomas Mann” Magyar fordításban: „Kerényi Károly számára ez a könyv is, amelyben ismét »szféráinknak előre elrendelt baráti viszonyáról« van szó. Erlenbach am Zürichsee, 1953. március 25. Thomas Mann”.
A kötetnek nem jelent meg magyar nyelvű kiadása, amely tulajdonképpen egy széles körű válogatás Mann öt évtizedes pályafutásának kispróza-terméséből: tanulmányaiból, beszédeiből, különböző kötetekhez írt előszavaiból, politikai írásaiból, levelezéséből, közöttük Kerényi Károlyhoz írt leveleiből. Valószínűleg a dedikáció értelmét is ezen levelekben kell keresnünk.
És valóban a kötet 765. oldalán felbukkan a dedikáció nehezen értelmezhető szókapcsolata „szféráinknak előre elrendelt baráti viszonyáról”. Thomas Mann 1936. október 10-én kelt levele segíthet ennek megértésében. Az író és a tudós kölcsönösen inspiráló viszonyáról van itt szó, a művészi szabadság és a tudományos gondolkodás párbeszédéről a József Egyiptomban keletkezése kapcsán. Érdemes idézni a szókapcsolat tágabb szövegkörnyezetét: „Csodálatos, mennyire ért Ön ahhoz, hogy minden egyes adatával, minden problémaválasztásával megragadja azt, ami valóban érdekes, legalábbis az én számomra, s ez olyasmi, ami a szféráink bizonyos előre elrendelt baráti viszonyára utal. Az a serkentő hatás, és az a belső megelégedettség, amit ez a cikke is kiváltott belőlem, példa lehet erre”. [25]
A kötet fogadtatásáról Kerényi 1953. május 2-án kelt levelében olvashatunk: „Nagyérdemű, úgy két héttel ezelőtt Rómából visszatérve itt találtam kis írásainak nagy ajándékát, és azóta egyfolytában örvendezem neki. Külön öröm, hogy az ember ezzel az örömmel még takarékoskodhat is. Szünetet lehet tartani, sőt kell is, erre indít a témák váltakozása, gondolkodni kell az éppen elolvasott részen az új előtt, amelyet azután – ez is külön gyönyörűség – kiválaszt az ember. Elbeszélő műveit még mindig nem tudom másként, mint szenvedélyesen olvasni.” [26]
A keltezés ezúttal már nem a tengerentúlról, hanem Erlenbachból származik. A Mann család 1952 májusában tért vissza Svájcba a Zürichi-tó partján fekvő Erlenbach-ba, ahol egy bérelt házban laktak. 1954-ben költöztek saját villájukba a tó túlpartján lévő Kilchbergbe.
A megtévesztett 1953-ban jelent meg, amelynek a főszereplő, Rosalie von Tümmler az öregedéssel próbál szembenézni. A szerző élet és halál kérdésének ez esetben kissé parodisztikus ábrázolásához természetesen az antik mítoszok szöveghagyományából is merít, amellyel kapcsolatban leginkább Kerényi szaktudására támaszkodott.
A kötet dedikációja a következő: „An Karl Kerényi, diese kleine Mythe von Mutter Natur. Lugano, 29. Sept. 53. Magyarul: „Kerényi Károlynak ez kis mítosz természet-anyáról. Lugano, 1953. szeptember. 29.”
Bár Thomas Mann szeptember 20-án kelt levelében meghívta Kerényit és feleségét Luganoba ebédre, a találkozó végül is meghiúsult, mert Kerényiék akkor éppen Rómában tartózkodtak. [27] Hazatérve azonban már várta otthon A megtévesztett dedikált példánya. „Az érte járó köszönetem nem kevésbé meleg, habár a szokottnál rövidebbre kell fognom” – írja válaszlevelében Kerényi. „Hiszen Ön a dedikációban elébe vágott köszönőlevelem egész tartalmának! Mert pontosan az a gondolatom támadt, […] hogy az elbeszélés, ha nem is éppenséggel »mítosz« vagy éppenséggel »mitologéma«, mégis valami hasonló dolog az »Anyatermészet«-ről […].” [28] A levél valóban rövid lett az előre lelőtt poén miatt, és Kerényi a továbbiakban csak három őszi lepkéről és az elszalasztott találkozás feletti sajnálatáról számolt be.
Az Egy szélhámos vallomásai című regény dedikációja két részből áll. Az első, hosszabb francia nyelvű rész egy Flaubert-idézet, amelyet Thomas Mann egy Kerényinek egy Hermészről szóló tanulmányból vett át. A második rész Thomas Mann német nyelvű köszöntője: „An Karl Kerényi, ihm, so scheintes sein zu sollen, immer verbunden. Kilchberg, Okt. 54.” Magyar fordításban: „Kerényi Károlynak, akivel, úgy látszik így kell lennie, mindig összekötve. Kilchberg, 1954. október.”
A könyvet Kerényi 1954. október 26-án kelt levelében köszönte meg, és nem kis lelkesedéssel elemezte a záró jelenet vallástörténetileg találó megkomponálását. [29]
Thomas Mann ebben a regényében is számos mitológiai motívumot használt, nem csoda, ha ebben az időszakban is közelállónak érezte magához Kerényit. Zárásként Thomas Mann egyik utolsó leveléből idézünk: „A »József« után úgy képzeltem: »Nos igen, érdekes és termékeny epizód volt ez az eszmecsere ezzel a tudóssal. Most úgy nagyjából végeztük egymással, és útjaink föltehetően szétválnak.« Tévedés! Szó sincs epizódról. Bármily különböző is szféráinknak közlési módja, úgy látszik, újra meg újra találkozniuk kell, úgy látszik az érdeklődésnek és a szellemi irányulásnak számomra (és nyilván az Ön számára is) egyre különösebb közelsége és párhuzama működik, a rejtett baráti kapcsolat jelensége, amelyet bármily különös is, szívesen vállalunk.” [30]
Az összeállítást készítette: Méreg Martin
Felhasznált irodalom:
Bircsák Anikó: Életmű határhelyzetben. In: Diszciplínák határain innen és túl. Budapest, 2007. [2017.01.16.]
ETE Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Kar Tanrendjei az 1934-35. és az 1939-40. tanév között. Pécs.
Havasréti József: Kerényi Károly és a pécsi egyetem (1934–40). Jelenkor, 1997/9. 901–905.
Kerényi Károly könyvtára. [2017.01.16.]
Kerényi–Mann: Beszélgetések levélben. Budapest, 1989.
Kerényi, Karl: Die griechischorientalische Romanliteratur in religionsgeschichtlicher Beleuchtung. Tübingen, 1927.
Lackó Miklós: Kerényi-levelek. In: Mitológia és humanitás: tanulmányok Kerényi Károly 100. születésnapjára. Szerk. Szilágyi János György. Budapest, 1999.
Magyar Néprajzi Lexikon. [2017.01.15.]
Mann, Thomas: Tagebücher. Frankfurt am Main, 1979-.
Mann, Thomas – Kerényi, Karl: Gespräch in Briefen, Frankfurt am Main, 1960.
Képjegyzék:
- kép. Kerényi Károly portréja (Pécsi Egyetemtörténeti Gyűjtemény, ADF/27-2008)
- kép. Thomas Mann gót betűs kézírása a Mesterek szenvedése és nagysága című kötetben (PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont Történeti Gyűjtemények Osztálya)
- kép. Thomas Mann gót betűs kézírása a Freud és a jövő című kötetben (PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont Történeti Gyűjtemények Osztálya)
- kép. Thomas Mann köszöntő sorai Kerényi Károlyhoz a József Egyiptomban című regény előzéklapján (PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont Történeti Gyűjtemények Osztálya)
- kép. Elcserélt fejek. Indiai legenda. Thomas Mann e kötettől fogva mellőzi a gót betűs kézírást (PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont Történeti Gyűjtemények Osztálya)
- kép. A Doktor Faustus Kerényinek dedikált példánya (PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont Történeti Gyűjtemények Osztálya)
- kép. A kiválasztott című regény Kerényi Károly számára dedikált példánya (PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont Történeti Gyűjtemények Osztálya)
- kép. Altes und Neues. Thomas Mann dedikációja válogatott írásait összegyűjtő kötetéhez (PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont Történeti Gyűjtemények Osztálya)
- kép. Thomas Mann dedikációja 1953-ból A megtévesztett című regényhez (PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont Történeti Gyűjtemények Osztálya)
- kép. Thomas Mann utolsó dedikációja Kerényi Károlynak (PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont Történeti Gyűjtemények Osztálya)
[1] http://lib.pte.hu/tgyo/kerenyi-karoly-konyvtara [2017.01.16.]
[2] Havasréti 1997. 901–905.
[3] ETE tanrendjei 1934–35. és az 1939–40. tanév között.
[4] Havasréti 1997. 901–905.
[5] Bircsák 2007. 80–83; Lackó 1999. 145–206.
[6] Kerényi 1927.
[7] Idézi: Lackó 1996. 309.
[8] Kerényi–Mann 1989; Mann 1960.
[9] Mann 1979.
[10] Apuleius Az aranyszamár című regénye a Kr.e. 2. században keletkezett.
[11] Die griechischorientalische Romanliteratur in religionsgeschichtlicher Beleuchtung. Tübingen, 1927.
[12] Kerényi–Mann 1989. 82.
[13] Kerényi–Mann 1989. 86.
[14] Kerényi–Mann 1989. 221. 34. lábjegyzet.
[15] Kerényi–Mann 1989. 87.
[16] Idézi Lackó 1999. 309.
[17] Kerényi–Mann 1989. 110.
[18] Kerényi–Mann 1989. 170.
[19] Kerényi–Mann 1989. 170.
[20] Kerényi–Mann 1989. 20.
[21] Kerényi–Mann 1989. 20.
[22] Magyar Néprajzi Lexikon. [2017.01.15.]
[23] Kerényi–Mann 1989. 182.
[24] Kerényi–Mann 1989. 182.
[25] Kerényi–Mann 1989. 86.
[26] Kerényi–Mann 1989. 196.
[27] Kerényi–Mann 1989. 199.
[28] Kerényi–Mann 1989. 200.
[29] Kerényi–Mann 1989. 208.
[30] Részlet Thomas Mann 1954. október 17-én kelt leveléből. Kerényi–Mann 1989. 206.