A pécsi Leőwey Klára Gimnázium ereklyéje [1]
Jelen írásunkkal a 120 éve, 1897. április 8-án, Budapesten tragikus balesetben [2] elhunyt Leőwey Klárára [3] emlékezünk. A nagy múltra visszatekintő pécsi középiskolák számos olyan történeti értéket őriznek falaik között, amelyek hosszabb-rövidebb időre a feledés homályába merültek, vagy csak az iskola belső életében maradnak ismertek. Ilyen ereklye a Leőwey Klára Gimnáziumban a névadó kufsteini fogsága alatt, 1853. október 16-án egy lepedődarabra írott verse, A két testvér börtön is.
A lepedővers a gimnázium névadójának életéről és munkásságáról összeállított, 1954. május 25-én megnyitott kiállításra került Pécsre, amelyet az iskola akkori igazgatója, Dr. Görcs László rendezett. A munkálatokban Bizse Jánosné Zs. Kovács Diana tanárnő [4] és osztályának tanulói is közreműködtek. [5]
Ebből az alkalomból kapta meg az intézmény 1954. május 23-án „állandó használatra” az Országos Levéltártól, a kufsteini várbörtönben, Leőwey Klára által lepedődarabra írt, kéziratos verset, A két testvér börtönt.
1955. április 2-án, a “felszabadulás” 10. évfordulóján az iskola első emeletén leplezték le Palkovics Lajos szobrászművész pirogránit Leőwey Klára-szobrát. [6] Ennek keretében megrendezett avatóműsoron hangzott el elsőként az iskola falain belül a vers. [7]
A vers keletkezésének körülményei, avagy a kufsteini fogság
Leőwey Klára 1846-ban került Pestre, ott vette maga mellé segítőként – Karancs Teréz javaslatára – gróf Teleki Blanka saját alapítású leánynevelő intézetébe. Mindketten messzemenőkig rokonszenveztek a magyar nemzeti törekvésekkel, közös munkájuk és azonos gondolkodásmódjuk barátságukat is elmélyítette. Nevelőintézetük 1848-ig, a szabadságharc kezdetéig folytathatta működését: ekkor a lányokat hazaküldték, a tanárok pedig bevonultak (sebesültekről gondoskodtak). [8] Mivel az osztrák kormány szemében Teleki Blanka és Leőwey Klára, valamint diákjaik az 1848-as forradalom aktív résztvevői voltak, így a szabadságharc elbukása után egyértelmű volt, hogy a büntetésüket nem kerülhetik el. Teleki Blankát 1851. május 13-án, Leőwey Klárát pedig 1851. július 12-én fogták el, majd Pestre, az Újépületbe (Neugebäude), egy ablaktalan börtönbe vitték őket. Gyanúsított volt még Teleki Blanka szobalánya, a 17 éves Bernwallner Erzsébet is. [9]
Hosszan elhúzódó perükben végül két évvel később, 1853. június 30-án született meg a döntés, amelynek sommája a következő volt: az egész szabadságharc voltaképpen a Teleki-féle intézetből indult ki. A halálos ítélet ugyan elmaradt, így végül Telekire „csak” tíz, Leőweyre öt év várfogságot szabtak ki, amelynek helyszínéül a kufsteini várat jelölték meg. Kegyelmet nem kértek. Teleki Blanka a rászabott börtönbüntetést az alábbi szavakkal fogadta: „Nevezetes hely! Kazinczy és Wesselényi szellemei fognak körüllengeni!” [10] A bírói döntés szerint a fő bűnük az volt, hogy intézetükben a leányokat forradalmi elvek szerint nevelték, lázító tartalmú képeket és könyveket terjesztettek, a magyar forradalmi férfiak életrajzainak kéziratát kiadásra előkészítették, forradalmi nyomtatványok kiadását támogatták, szökevényeket rejtegettek, továbbá „egyletet alakítottak politikailag kártékony könyvek megszerzésére, az ország nyelveire lefordítására és olcsó kiadásokban terjesztésére”, végül még törvénytelen pénzjegyeket is találtak náluk. [11]
Az ítélet kihirdetése után még egy hónapot az Újépületben töltött együtt Teleki és Leőwey. Július 20-án vitték a rabnőket Bécsbe, majd onnan vonattal Linzbe a végállomásra, a kufsteini várbörtönbe pedig már postakocsi szállította őket. Július 25-ére érkeztek meg, börtönük helyszíne, a „Császártorony” lett, amely akkortájt a Monarchia legszigorúbb fogdájának számított.
A cellákhoz mintegy 700 lépcső vezetett fel, a két nő számára fenntartott szobácskákat Leőwey szimbolikusan „két kőkoporsónak” és „élő sírnak” nevezte versében. A 3. számú cella Teleki Blankáé, a 4. számú Leőwey Kláráé volt, amelyeknek közös ajtaja volt, a hármast csak a négyesből lehetett szellőztetni. [12]
A sötét szobák ridegségét egyedül a közös pitvar enyhítette, így Blanka és Klára napközben itt találkozhatott, beszélgethetett egymással. [13]
A börtönkörülményeik azonban nagyban függtek az aktuálisan kinevezett várparancsnok személyétől: így volt időszak, amikor viszonylag emberséges körülmények között telhettek napjaik, de kegyetlen embert próbáló hónapjaik is voltak. Az első két hónapban Josef Nehiba nyugalmazott, magyar származású ezredes, várparancsnok [14] női mivoltukra való tekintettel enyhített a raboskodásuk körülményein: engedélyezte számukra az író- és rajzeszközök használatát, valamint azt, hogy saját költségükön kiegészíthessék az igencsak szegényes rabkosztot. A bezártság enyhítésére, és maguk „szórakoztatására” a rabságban oltárterítőt hímeztek, amelyhez az alapanyagot maga Nehiba hozta. Továbbá a parancsnok naponta két óra sétát engedélyezett a rabnőknek a várudvar József terén. [15] Nehiba a könyvolvasástól sem tiltotta el a két rabnőt. Kedvenc olvasmányuk a grófnő rokona, Teleki József által írott Hunyadiak kora Magyarországon [16] volt. A könyv cselekménye hangos olvasással elevenedett meg a csupasz kőfalak között Teleki Blanka és Leőwey Klára tolmácsolásában. [17]
Ám Nehiba korai halála után 1853. szeptember 28-án, az új parancsnok kinevezéséig, ideiglenesen Gottlieb Kempf (Kämpf) „helyi alkalmazású” százados [18] került a várbörtön élére. Ő kegyetlenkedései révén kívánt megfelelni az elvárásoknak, továbbá ettől remélte a ranglétrán való feljebbjutását, a kufsteini várparancsnoki kinevezését. Ettől kezdve a Nehiba által nyújtott engedmények megszűntek. A szabályzat szerint a rabok saját ágyneműjük helyett, csak állami szalmabálákon hajthatták álomra fejüket, és kizárólag rabkosztot kaphattak. A parancsnok csak 10 krajcárt hagyott náluk, női cseléd nem szolgálhatta őket, csak egy láncos rab. Egyúttal elkobozták könyveiket, író- és rajzeszközeiket, valamint megtiltották nekik a kézimunkázást is. Kempf legkegyetlenebb döntésével, a külvilággal való utolsó kapcsolatot, a szabad levegőn való sétálás lehetőségét is megvonta tőlük. Végül külön cellába csukatta Telekit és Leőweyt, hogy ekképpen végleg megtörje őket. A két nő hihetetlen erős személyisége azonban életben maradásuk záloga lett. Végül az ideiglenes parancsnok az ágyneműket mégis csak meghagyta nekik, továbbá Leőwey Klára érvelésére – miszerint Teleki Blanka szobája csak az övéből szellőztethető, és ennek hiányában meghalhat, noha nem ítélték halálra – az ideiglenes parancsnok a külön cellába zárás parancsát is feloldotta.
A kegyetlen bánásmódot a rabnők sokáig nem tudták volna elviselni, és életüket is annak köszönhették, hogy kinevezték a vár véglegesített parancsnokát. Kempfet gróf Joseph Mercandin alezredes [19] váltotta a szolgálatban 1853 végén, aki ismét úrinőkét bánt a foglyokkal. Mercandin Kufsteinbe érkezése előtt Bécsben ígéretet tett a Teleki családnak (Brunszkvik Ferencnének), hogy mindent el fog követni a két nő emberséges börtönkörülményeiért. Sőt tudjuk, hogy az ott raboskodó férfiak a saját körülményeik jobbá fordulása helyett folyamatosan kérték az új parancsnokot, hogy először a két rabnő életét könnyítsék meg. Mercandintól ismét több engedményt kaptak, de a Nehiba időszak lojalitása már nem tért vissza. [20] Például Teleki Blanka rajza alapján (jobb alsó sarok) tudjuk, hogy az ismét engedélyezett séták alatt szuronyos katonák kísérték őket.
Több mint egy év után – orvosi tanácsra – Blanka és Klára az alsó kaszárnyában kapott új helyet, amely igencsak rossz állapotban volt, így Teleki saját költségén lakhatóvá tetette. [21]
Két kanárimadár volt még, amely örömet lopott a két rabnő mindennapjaiba. Ezeket valószínűleg a Kempf-éra, valamint a vers keletkezése után kaphatták meg, mert a versében a börtönkörülmények részletes leírásában Leőwey Klára nem tett róluk említést. Az egyik maradat rabtársuk, Csiky Sándor egri képviselő [22] adta ajándékba: ennek a Bibi nevet adták. A másikat Josipovich Antal turmezei gróf vitte nekik: ezt pedig Fiúcskának becézték. Teleki Blanka rajzfüzetében képet is készített róluk. [23]
Ismét kaptak papírt és íróeszközöket. Rajzoltak, hímeztek, faragtak és új foglalatosságként főztek is. [24]
A börtönből végül Leőwey Klára 1856. július 11-én szabadult. [25] Mikor megtudta, hogy Teleki Blankának még maradnia kell, kérvényt nyújtott be, hogy társalkodónőként a grófnő mellett maradhasson: noha ez további öt év raboskodást jelentett volna. Kérvényét azonban elutasították. Teleki Blanka végül csak egy évvel utána, 1857. május 13-án, meglehetősen megromlott egészségi állapotban hagyhatta el a börtönt. [26]
A vers
Leőwey Klára a kufsteini várbörtönben írta meg 1853. október 16-án egyetlen versét a Két testvér börtönt, amelyet elsőként a Kecskemét című hetilap 1891. szeptember 27-i számában közöltek le. [27]
A verssel 1915-ben Kacziány Géza író-műfordító, középiskolai tanár az 1848/49-es szabadságharc, a vértanúk történetének kutatása kapcsán ismerkedhetett meg az Országos Levéltárban, és egy rövid értekezés mellett átiratot is készített róla. [28] Kacziány átirata ma az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában lelhető fel.
Az eredeti dokumentum és az átirat alapján a betűhű versszöveg a következő:
A két testvér börtön [29]
Kufstein várnak van egy hires tornya,
Mely messze sugárzik a völgyben.
De fénye nem áraszt boldogságot
Hanem mély bánatot a szivben.
Nevezik e borzasztó nagy fészket
Jellemzőleg: Császár toronynak,
Hisz ilyet csak császár gondolhat ki
A jó honfiakat kinzólag.
A történészek komoly muzsája
Busan emlékezik felőle,
S a nép ajkán fennmaradt ősmonda
Nehéz könnyeket csal a szembe.
A szabadságért kuzdő [30] bajnokok,
Elfogatva századok előtt,
Büszkén hordták a zsarnok lánczait,
Évekig e zord falak között.
Itt szenvédtek ezernyolczszáz hatban,
És azelőtt sokkal, s azután,
Kik az önkény zsarnok hatalmának,
Nem hódoltak meg soha gyáván.
S az eltiprott dicső lengyel nemzet
Szabadságért küzdő fiait,
Harmincz egyben ide hurczolták el
Mint hazájuk szent martyrait.
S kinek a vad muszkának ágyuja
Öldöklő tüzes golyóival
Nem árthatott a véres harczmezőn
Számtalan megtámadásival.
Azoknak e rémes falak között,
Ezer lassu kinokkal küzdve,
Kellett nemes éltöket veszteni
Az osztrák vészes börtönökbe.
Itt töltött el hét nagy, hosszu évet,
A hős lelkü iró Kazinczi,
És több szilárd honfi kik valának
Az elszánt Martinovics társi.
Magas torony ez és majd felnyúlik
A felhő torlaszok közibe,
S’ mig tetejébe juthatsz alólrúl,
Kell lépned vagy 700 lépcsőre.
S e lépcsők oly nedvesek, sötétek
S ridegek, mint utja sirboltnak,
Nem hiában! mert zsarnok kénye,
Tartja várait élő sirnak.
S ha vészes légü lépcsőzeten,
Nagy sokan nehezen felérsz,
A torony legfelsőbb emeletén
Egy rémes sötét csarnokba lépsz.
Közepén egy roppant vastag oszlop,
Tartja a tömör boltozatot,
S körül a mély csarnok szürkés falán,
Látsz mindenütt nehéz vasajtót.
Egyik szögletben halomra vetve,
Áll több, mázsás sulyó kőgolyó,
Melyet hajdan a rabnak lábához,
Lánczczal fűzve tett a vad kinzó! –
Siri csend van e rémes folyosón,
Mintha lépnél haltak honába,
Csak az őrök bús komor lépése
Emlékeztet még a világra.
S a nehéz lakatos ajtók közül
Foglár felnyit egyet számodra.
S egy kis sötét előzugba lépel,
Melybe nyilik két lyuk ajtaja.
Parányi e két szük bolt ablaka,
S az is alant áll szint a földön,
Háromszoros vas rostély vonja be,
Hogy a napsugár át ne törjön.
E két testvér börtön lett tanyája
A két lelkes magyar rabnőnek,
Ilyen lakkal látta el a császár,
Mit mondhatnál inkább ketrecznek.
És miért zárták ide a nőket?
Mert hőn szerették hazájukat,
S meg nem hajolának hódolattal,
A vértszomjazó hadibirónak.
És mert lelköket meg nem törheté,
Azért dühöngő bosszujába,
Elitélte, hogy hosszas kinzásal
Bezárhassa Kufstein várába.
—————————————–[31]
De a két hon leánynak szellemét
Ez itélet nem sulytotta le,
És derülten, mint máglyára martyr,
Ment rendeltetése helyére.
A sötétlő börtön ridegsége
Le nem sulytá lelköknek röptét,
Mert képzetök e zord falak között,
Nagy honfiknak látá szellemét.
Szomszédjában e testvér börtönnek
Volt fogoly az elmult századba,
A szabadság mellett hőn szónokló
Vesselényi Ferencznek atyja. –
És a mult nagyszerü emlékei,
Feledtetik a rideg jelent.
S mondják: „A zsarnok megtisztelt minket,
„Hogy hon mártyrok közé emelt’” –
Itt elzárva nemcsak a nagy világ,
Hanem még a rabtársaktól is,
Fogláron küll mással nem szolhatnak,
És ennek a lelke oly hamis. –
De azért ők perczig sem csüggedtek,
S tőlük a foglár panaszt nem hall,
Nemes büszkeségök nem türhetné,
Hogy rájok nézzen gyuny-szánással.
Csak magok közt szolnak szép honukról,
S gyakran mereng rajta képzetök,
Melynek multján, s egykor szebb jövőjén,
Függ mindig hon leányi lelkök. –
A jelennek nagyszerü mozgalmi
Előttük egészen elzárva,
Mert a zsarnok fél ne hogy megtudják,
Miként közeleg végórája! –
De a rabnők sejtik, hogy e félés
Annak már csalhatatlan jele,
Hogy a kényurra közelrül fúhat
Az őt tipró szabadság szele! –
Olvassák magas lelkesedéssel
A dicső „Hunyadiak korát”
És sugárzik lelkök örömökben,
Látván Magyarhon fény korszakát.
De a zsarnok mintha megsejtené,
Hogy e szigoru elzárt fogság,
Még nem törte meg a rabnők lelkét,
És fő a fejében uj gonoszság.
S im kardcsörgés, és lakat nyikorgás,
Rázza fel a multak álmainál,
S a várparancsnok jő rendelettel
És vele két hiuz foglár.
Felolvassa a bécsi parancsot,
Melynek szép tartalma igy hangzik:
Miként e két hölgyre nézve látják,
Még nem elég szigor létezik!!
Azért meghagyatik szigoruan
Az itteni várparancsnoknak,
Miként ezen rabnőknek ezután,
Más rendelet szerint bánjanak.
S mit eltörölt még 49 ben,
S azóta senkinél nem használt,
A 806-diki vad rendszert,
E nőkre először teszi át.
Miszerint eltiltva papír és könyv,
S a fris levegőnek szivása,
Sőt még többet elküldni se szabad,
Mint a rab fukar napi zsoldja.
S a négy száz évvel ez előtt történt,
Hunyadiak ismert korszakát,
Kiragadják a rabnők keziből,
Mint valami tiltott portékát. –
És feldulnak mindent vador módra,
S rablókként elvisznek magokkal,
Minden könyvet, hogy ha iratott is,
Még ez előtt egy pár századdal. –
Fösztva[32] lön a két üldözött rabné,
Kedves szellemi kincseitől,
Ugy álltak mint kert csipős dér után,
Ráfuván a szél éjszak felől.
De nem bánat fogta el lelköket,
Hanem egy mélységes szent harag,
Hogy a jogtalan gaz bánás módot,
Vissza torolni most nem szabad.
De az igazság napjának fénye,
Sugárzott ujra hő kebelökben,
S onnan vigasz szózat emelkedék:
„Ez még egy szer bosszulva leszen!” –
A két testvér börtön üregében,
Pusztán álltak a ki rablott nők,
De ám csak külső volt a vad rablás,
Megmaradt hőn érző kebelök. –
S a testvér börtön rideg falait,
Földerité rokon érzelem.
S hogy szép honunk egy kor még győzni fog,
Ezt sugja az összehangzó szellem! –
Kufstein, okt. 16. 1853.
L. Kl.
Kaczány Géza 1915-ben javasolta, hogy a lepedőverset a két rabnő emlékére arany keretben a Nemzeti Múzeum olvasótermében rakják ki, ám gyanítjuk, hogy ez a világháború viharaiban nem történt meg. [33]
A lepedődarab fényképét első ízben a Magyar Századok sorozatban 1963-ban megjelenő Teleki Blanka és köre: Karancs Teréz, Teleki Blanka, Lővei Klára című kötetben közölték, ahol a pécsi gimnáziumi őrző helyét is feltüntették. [34]
A megírás körülményei a következő események voltak: 1853. szeptember 21-én Nehiba várparancsnok elhunyt, majd egy héttel később (szeptember 28.) Kempf kapitány váltotta, aki mikor látta, hogy a két nőt nem az ítélet szerinti szabályok alapján tartották fogva, szigorításokat rendelt el Mivel papírt és írószerszámot nem kaphattak, így Leőwey Klára a lepedőjére írta a 43 versszakaszból álló költeményét, hiszen az ágyneműjüket végül a szabályok ellenére Kempf meghagyta nekik. Kertész Erzsébet Teleki Blanka című regényében is megjelenik a lepedőre írott vers, és a szerző szénnel való írást feltételezett. [35]
A költemény „inkább érdekes, mint szép”: e szavakkal írt a műről Leőwey Kláráról szóló tanulmányában Taba István. [36] Maga Leőwey sem tartotta nagy remekművének lírai szárnypróbálgatását, sokkal inkább prózaírónak tartotta magát.[ 37] Kempf kapitány a levelezést is megszigorította: így a havonkénti levélírást attól kezdve csak háromhavonta engedélyezte. Mikor ez ellen Leőwey Klára szót emelt, Kempf ezt is betiltotta. A lepedődarabot Csiky Sándor Heves megyei képviselő ruhájába bevarrva juttatta ki a börtönből, amikor 1854 februárjában amnesztiával szabadult. Azt elvitte Karancs Teréznek, aki meghatottan olvasta a művet. Leőwey ezáltal kívánta tudatni családjával, milyen viszonyok között is élik mindennapjaikat a börtön falai között. [38]
A két testvér börtön című vers egy 127 cm hosszú és 10,5–11,5 cm széles lepedőcsíkra íródott, amelyet két darabból, közepén, a 20. versszak után fehér cérnával összeférceltek. A vékony, vászonlepedő eredetileg tört fehér színű lehetett, amely a csaknem másfél évszázad alatt sárgásbarna színbe ment át, rajta sűrűn, sötétebb sárgásbarna foltokkal.
A lepedővers első két versszaka
A verset utólag „hasíthatták ki” a lepedőből (mindkét oldalon látható a tépés nyoma): erre utal az is, hogy a vers végén található, a keletkezés helyét megjelölő Kufstein szó, úgy 2–3 centiméterrel kilóg. Ugyanis, ha már eltépett lepedőre írta volna Leőwey Klára, akkor – úgy véljük – a hasábon belül maradt volna. A vékony, szépen kalligrafált betűvezetésből egyértelmű lenne valamiféle hegyes írószerszám használata, a vers betűi pedig átütöttek a lepedő másik oldalán. [39]
A két testvér börtön cím mintegy szimbóluma a rideg körülményeket elővetítő börtönnek, ám a testvér jelzőben ott az enyhítés: nem egyedül, hanem egy rokonlélekkel kell osztozni a fogság kínszenvedésein. A történet ismeretében a kapitányváltás után kevesebb, mint három héttel szakadt ki Leőwey Klára lelkéből a panasz. A testvér maga Teleki Blanka, akit e szoros kapoccsal jellemez Leőwey Klára, mintegy definiálva a kettejük hasonló gondolkodásmódját, az egymás iránti szeretetét, megbecsülését, kitartását és küzdeni akarását. A versben Leőwey az előbbiekben már felvázolt börtönkörülményeket írta le, továbbá azoknak a Kempf megérkezése utáni hirtelen és drasztikus megváltozásával bekövetkezett első benyomásait rögzítette.
A vers kiemelkedő forrásértékét alátámasztja az a tény, hogy ezáltal kaphatunk mind plasztikusabb és részletesebb leírást a 19. század közepi kufsteini börtönviszonyokról. A saját sorsuk ecsetelése mellett Leőwey visszaidézi a várbörtön korábbi neves magyar foglyait is: Kazinczy Ferencet, Martinovics Ignácot és Wesselényi Ferencet. Úgy érezte, életüket a hazaszeretet és a jövő pozitív alakulásába vetett hit mentheti meg, ám addig némán kell tűrniük. A vers egészén a letargia és a kiábrándultság uralkodik, amelyet egy-egy pillanatra a múlt nagy mártírjainak példája enyhít, feledtet el. Ám a vers végkicsengése mégis a bizakodás hangját üti meg. A haza feltámadásába vetett bizalom minden kétségbeesésen átsegíti a két rabnőt:
„Földerité rokon érzelem,
S hogy szent honunk egykor még győzni fog,
Ezt sugja az összehangzó szellem!”
A versében Leőwey a metrikát, a rímeket nem használja következetesen: de a második és a negyedik sor végének összecsengése számos esetben felfedezhető.
Csak érdekességképpen megemlítendő, hogy Kertész Erzsébet Teleki Blanka című regényében – amely adatait tekintve pontos ismeretek, és a forrásfeltárás utáni hiteles adatok meglétét feltételezi Teleki és Leőwey bebörtönzésével kapcsolatban – két lepedőre, szénnel írott vers kicsempészését írta meg. A második, Próbakő a börtön című verséből Kertész még idézett is:
Próbakő a börtön
(…)
Nincs több oly sorscsapás,
mellyel bátran küzdve
ne állhatnánk ellent! [40]
A bejegyzést írta: Schmelczer-Pohánka Éva
Források, rövidítések
| Évkönyv 1994-2013 | A pécsi Leőwey Klára Gimnázium évkönyve. Leőwey Klára Gimnázium, Pécs, 1994–2013. |
| Görcs 1955a | A Pécsi Állami Leőwey Klára Általános Leánygimnázium évkönyve hazánk felszabadulásának 10., az iskola fennállásának 48. évében 1854–55. Szerk. Görcs László. Pécs, 1955. |
| Kacziány 1915 | Kacziány Géza: A két testvérbörtön (Leövey Klára költeménye. Kufstein 1853. október 16.)
OSZK Kt. Analekta 23 (Jus-Karm) 57/22. Kacziány Géza Cikkek és tanulmányok (1915) |
| OSZK Kt. | Országos Széchényi Könyvtár Kézirattár |
| PEK TGYO | Pécsi Tudományegyetem egyetemi Könyvtár és Tudásközpont, Történeti Gyűjtemények Osztálya |
Irodalom
| Gazda 1990 | Gazda István: Kuriózumok a magyar művelődés történetéből: tudósnaptár. [Budapest], 1990. |
| Görcs 1955b | Görcs László: Leőwey Klára. = Dunántúl 1955. április 2. 2. |
| Gracza 1894 | Gracza György: Az 1848-49-iki magyar szabadságharc története. II. kötet. A szabadságharcz lefolyása. Budapest, [1894] |
| Kacziány 1906 | Kacziány Géza: Magyar vértanúk könyve. Budapest, 1906. |
| Kertész 1978 | Kertész Erzsébet: Teleki Blanka [Regény] Budapest, 1978. |
| Kovásy é.n. | Kovásy Albert: Leövey Klára életrajza. = Máramarosi Lapok 29, 30. szám |
| Leőwey 75. 1981 | A pécsi Leőwey Klára Gimnázium 75 éve. Szerk. Nagy Gyuláné. [Pécs, 1981.] |
| MÉL 1967–1994 | Magyar életrajzi lexikon. 1–4. kötet. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest, 1967–1994. |
| Nagy 1981 | Nagy Gyuláné: Iskolánk névadója: Leőwey Klára. In: Leőwey 75. 5–10. |
| Náday–Sáfrán 1984 | Náday Károly – Sáfrán Györgyi: Történeti kutatások Kufsteinban. Czuczor Gergely rabsága. = Historische Forschungen in Kufstein. Die Gefangenschaft von Gergely Czuczor. (A Magyar Tudományos Akadémia közleményei = Publicationes Bibliothecae Academiae Scientiarum Hungaricae 14 (89.) Budapest, 1984. |
| Romváry 1982 | Romváry Ferenc: Pécs szobrai. Szobrok, épületszobrok, emlékművek, emléktáblák. Pécs, 1982. |
| Sebess 1931 | Sebess Dénes: Két Magyarország. Az elmult század politikai eseményei. Budapest, [1931.] |
| Somos 2009 | Somos Zsuzsanna: Gróf Teleki Blanka (1806–1862) sírja a régi Montparnasse temetőben (Párizs). Ősi Gyökér. Kulturális folyóirat. 37. (2009):1. január–március. 31–32. |
| Szathmáry 1886 | P. Szathmáry Károly: Gróf Teleki Blanka életrajza. Lővey Klára jegyzetei nyomán. Gróf Teleki Blanka sajátkezű rajzaival. Budapest, [1886.] 50–60. |
| Sz. Solymos é.n. | Sz. Solymos Bea: Kufsteini rózsák. (Regény). Az Athenaeum kiadása, [Budapest, é.n.] |
| Szinnyei 1897 | Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. V. kötet. Iczés–Kempner. Budapest, 1897. |
| Taba 1959 | Taba István: Leövey Klára. In: Magyar Neveléstörténeti Tanulmányok. (Neveléstörténeti könyvtár) Budapest, 1959. 5–44. |
| Teleki 1963 | Teleki Blanka és köre: Karancs Teréz, Teleki Blanka, Lővei Klára. Bevez, jegyzet Sáfrán Györgyi. Budapest, 1963. (Magyar Századok) |
| Történeti kutatások 1984 | Történeti kutatások Kufsteinban = Historische Forschungen in Kufstein. Czuczor Gergely rabsága = Die gefangenschaft von Gergely Czuczor. Szerk. Náday Károly – Sáfrán Györgyi. Budapest, 1984. (A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának közleményei 89.) |
Képjegyzék
- Teleki Blanka rajza Leőwey Kláráról – Kacziány 1906. 61.
- A Leőwey Klára emlékkiállítás az iskola első emeletén – Görcs 1995a.
- A lepedővers korábbi őrzőhelyének jelzete a lepedő hátsó oldalán – Leőwey Klára Gimnázium (Pécs) ˙A fényképet készítette Schmelczer-Pohánka Éva)
- A kufsteini vár 1850-ben – Gracza 1894. 429. 817. kép
- Az Újépület (Neugebäude) épülete – Solymos é.n. 136. 2. kép
- Teleki Blanka rajza önmagáról 1853 után, és Madarász Viktor krétarajza róla 1867-ből – Önarckép Kacziány 61.; Madarász Viktor krétarajza [2017.04.03.] Fekete és fehér kréta, papír, 695 x 510 mm Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
- Kufstein vára (Teleki Blanka rajza) – Kacziány 1906. 69.
- A kufsteini „Császártorony” rajza Kazinczy Ferenc naplójából – Náday–Sáfrán 1984. 2. képmelléklet
- Teleki József: Hunyadiak kora Magyarországon (Pest, 1852–1858) címlapja – PEK TGYO JF 5108
- A kufsteini börtön sétáinak helyszíne (Teleki Blanka rajza) – Kacziány 1906. 75.
- A kanárimadarak, Bibi és Fiúcska rajza Teleki Blankától – Kacziány 1906. 79., 81.
- Teleki Blanka és Leőwey Klára a kufsteini börtönben (Teleki Blanka rajza) – Kacziány 1906. 73. 2. kép.
- A lepedővers első két versszaka – Leőwey Klára Gimnázium (Pécs) ˙A fényképet készítette Schmelczer-Pohánka Éva)
- A lepedővers utolsó két versszaka – Leőwey Klára Gimnázium (Pécs) ˙A fényképet készítette Schmelczer-Pohánka Éva)
- A kufsteini vár a „Császártoronnyal” ma [2017.04.05.]
- Leőwey Klára sírja máramarosszigeti református temetőben [2017.04.05.]
[1] Jelen írás kivonat a Leőwey Klára Gimnázium évkönyvébe írott tanulmánynak: Schmelczer-Pohánka Éva: Leőwey Klára egyetlen verse: A két testvér börtön. A pécsi Leőwey Klára Gimnázium ereklyéje. In: A Pécsi Leőwey Klára Gimnázium évkönyve 2013/2014. Pécs, 2014. 184–201. Ezúton is köszönöm Dr. Zalay Szabolcs igazgató és Dr. Sárkányné Lengyel Mária igazgató-helyettes felkérését a kutatásra.
[2] Egy omnibusz halálra gázolta.
[3] 1821. március 25-én született Máramarosszigeten. Életrajzai: Kovásy é.n.; Máramaros; 1897. április 9–10.; Nemzeti Nőnevelés; Budapesti Hírlap; Budapesti Napló; Vasárnapi Újság; Pesti Hírlap.
[4] Textiltervező iparművész, a Pécsi Állami Leánygimnázium, majd a Leőwey Klára Általános Leánygimnázium rajz és művészettörténet tanára volt 1949 és 1956 között. Leőwey 75. 1981. 113.
[5] 1948 és 1976 között a gimnázium igazgatója, valamint történelem-földrajz szakos tanár. Leőwey 75. 1981. 54., 114.
[6] A szoboravató beszédet Dr. Molnár Péter az Oktatási Osztály vezetője mondta. Görcs 1955a. 18., Görcs 1955b. Romváry Ferenc Pécs szobrai című jegyzéke nem jegyzi. Romváry 1982.
[7] Leőwey 75. 1981. 41–42.;. Görcs 1955a. 16–18.
[8] Somos 2009. 31–32.
[9] Gazda 1990. 175., Évkönyv 2009/10. 55–59. (Török Dániel írása)
[10] Teleki 1963. 412.
[11] Kacziány 1906. 120.
[12] Sz. Solymos é.n. 153.
[13] Teleki 1963. 412–414.; Görcs 1955a. 10.
[14] Josef Nehiba 1796-tól 1853-ig élt, 1851 és 1853 között volt a kufsteini börtön várparancsnoka. Érdekes, hogy pécsi kötődése van, ugyanis a város katonai nevelőintézetben végzett. Történeti kutatások 1984. 89., 208.); Bóna 2000. 540.; Náday–Sáfrán 1984. 89., 208.
[15] Sebess 1931. 153.; Teleki 1963. 414–415.
[16] A Teleki József által írt Hunyadiak kora Magyarországon című műnek 1853-ig három kötete jelent meg. (Teleki József: Hunyadiak kora Magyarországon. 1–12. kötet. Pesten, Nyomatott Emich Gusztáv Könyvnyomdájában, 1852–1858.
[17] Sebess 1931. 153.; Teleki 1963. 414–415.
[18] Gottlieb Kempf 1795 és 1883 között élt. 1847-ben osztották be a kufsteini várhoz. Náday–Sáfrán 1984. 88., 207.
[19] 1800 és 1874 között élt. Náday–Sáfrán 1984. 89., 207–208.
[20] Kacziány 1915.; Teleki 1963.
[21] Teleki 1963. 438.
[22] Csiky Sándor egri fiatal ügyvéd, 1860-tól a város polgármestere. Élt 1805–1892 között. Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc után hat év várbörtönre ítélték. [2017.04.03.]
[23] Kacziány 1906. 120.
[24] Teleki 1963. 438–439.
[25] Az évkönyvekben és a Teleki Blanka és köre című kötetben 11-e szerepel a szabadulás napjaként, Kacziány pedig 16-ára datálta. Teleki Blanka 1963. 440.; Gerő 1955a. 10.; Kacziány 1915. 16.
[26] Lövey Klára jegyzetei Teleki Blanka fogságáról. In: Teleki 1963. 412–445., 592.
[27] Taba 1959. 26.
[28] Kacziány Géza 1856 és 1939 között élt. [2017.04.03.], Szinnyei 1897. V. 772–775. h.; MEL 1967. I. 834.
[29] Kacziány Géza átirata és az eredeti forrás alapján. Kacziány 1915. Az eredeti forráson a korábbi őrzési helyének jelzete: Pecsét: Országos Levéltár. Ms: „1853. okt. 16. Kufstein Muz. Lt. 1848-as iratok. Tuscher 45. fasc. 21/1853–58.”
[30] kuzdő – nem látszik az ’ü’ betű
[31] Itt van a lepedőversen az összefércelése a lét darabjának.
[32] Fosztva
[33] Kacziány 1915.
[34] Teleki 1963. 665., (16. képmelléklet)
[35] Teleki 1963. 415–416.; Nagy 1981. 7. Hogy ez a saját vagy az állami lepedő volt-e, nem tudjuk, a források erre nézve ellentétes adatokat közölnek.
[36] Taba 1959. 26.
[37] Görcs 1955a. 10.
[38] Teleki 1963. 493., Kertész 1978. 379–380.
[39] Kacziány 1915.
[40] Kertész 1978. 380. Érdekes lenne utánajárni, hogy valóban létezik-e egy másik lepedővers.