Török Sophie 1937-ben, a napfürdőzésről szóló versében leírt érzések mindnyájunk számára ismerősek lehetnek, amint a nyári égető napsütés melegíti testünket, csukott szemünk pedig sejtelmesen narancsos-aranyos fényjátékot vetít elénk. Ez a ma már mindenki által megtapasztalt érzés száz évvel ezelőtt még nem volt ennyire mindennapi, hiszen akkor kezdődött el a napozás, napfürdőzés diadalmenete. A napfürdőzés ma már nem oly népszerű, miután egyre több tanulmány világít rá a nap károsító hatásaira, és a nyári strandszezon közeledtével megszaporodnak a bőrrák veszélyeire felhívó írások, televíziós műsorok. De 50 évvel ezelőtt senki nem jelenhetett meg egy nyári partin anélkül, hogy ne lett volna csokoládébarna a bőre. Azonban nem volt ez mindig így.
A 20. század elejéig a hófehér bőr volt a jómódúság és az elegancia mutatója. Az arisztokrata hölgyek, és az őket utánzó felsőpolgári asszonyok és leányok számára a napernyő, a széles kalapok, a fehéres színű púder és a magasan záródó ruhák biztosították a megfelelő bőrszínt. Ezek a hölgyek meg is tehették, hogy védjék bőrüket, hiszen nem kellett szántóföldeken vagy gyárakban dolgozniuk. Így a fehér bőr egyben a társadalmi státusz egyik szimbóluma is volt.
Addig bámultam hunyt szemmel
Török 1937.
az égető napba, mig pupillám
két sötétkék gyöngyként keringett
fejemben s felvert gondolataim
aranykásába bódultan feledték
nehéz értelmüket. Testem veszteg feküdt
s vakon zsongtak szemeim bibor
födelük alatt – mégis láttam
és jártam, sugárlábakon jártam
s aranytenger hárfacsobogása
öntözte légies káprázatomat.
Jártam, röpültem! ez a világ
nem volt sehol, csak bennem volt!
csak nekem ragyogtak tündöklő
dombjai. Hangok szikráztak bennem
mint gyémánt, s vak szemem mögül
a világ zengő fényekkel adott hirt
végtelenről és örökkévalóságról…
És ember, ember aranyos partjaimon
ember nem volt egyetlenegy se.” [1]
A változást egyrészt egészségügyi okok indokolták. Felfigyeltek arra, hogy a kevés napfényt kapó gyermekek fejletlenek, gyenge csontozatúak lesznek. A napfény gyógyító hatását is egyre több orvos hangsúlyozza. 1893-ban a Természettudományi Közlöny című folyóiratban Legányi Gyula is erre hívja fel a figyelmet:
nemcsak levegővel táplálkozik bőrünk, hanem napsugarakkal is; nemcsak légfürdőre, hanem napfürdőre is van szükségünk. Hogy napsugárra csak oly szükségünk van, mint kenyérre, bizonyítja az az élettani tény, hogy sötét helyen nevelt gyermekek rosszabbul fejlődnek, mint a napsugaras helyen növekedők. Sötét helyen kisebb a gyermek testhőmérséklete, mert az anyagcsere lanyhább. Sötét helyen nevelt gyermekek színtelenek, fakók, napsugaras helyen neveltek jó színben vannak, elevenek. A napbarnított szín nem holmi mellékes tünemény, hanem útmutatás arra nézve, hogy élvezzük a napsugarak jótékony hatását. Nemcsak a virágnak van szüksége a napra, hanem embernek és állatnak egyaránt.” [2]
Legányi 1893. 506–507.
1903-ban egy izlandi orvos, Niel Fiensen Nobel-díjat kapott azért, mert felfedezte, hogy a bőrtuberkulózis (lupus vulgaris) és más betegségek kezelésében is hatásos a napfényterápia. Azt tapasztalta, hogy a fény stimulálja a szövetek működését, kivéve, ha túl koncentráltan adagolta, mert akkor szövetkárosodás lépett fel. Úgy vélte, hogy a napfény “kémiai sugarakra” és “hősugarakra” osztható és a pozitív egészségügyi hatásokat az első okozza, viszont úgy tapasztalta, hogy a himlő utáni bőrhegesedést éppen a kémiai sugaraktól való védelemmel lehet elérni. [3]
Az barnuláshoz való viszonyulásban egy véletlen és a divat hozta el az áttörést. 1923 nyarát – az akkor már divatikonnak számító – Coco Chanel a francia Riviérán töltötte. Visszatérte után több fotó is készült róla, melyeken látszik, milyen szépen lebarnult. A képek gyorsan bejárták a világsajtót. Mivel a mai sztárokhoz hasonlóan mindenki követni szerette volna Coco Chanelt, ezért a barnára sült bőr egyből követendő divattá vált. A ruházati divat változása a szoknyák rövidülésével, a ruhák egyszerűsödésével is ebbe az irányba hatott.
A strandszezon kezdetén a női magazinokban és az egészséggel foglalkozó folyóiratokban minden évben megjelennek tanácsadó írások melyek a napozás előnyeire, manapság inkább veszélyeire figyelmeztetnek. Gyűjteményünkben található egy érdekes gépirat, mely Berde Károly, a szegedi egyetem bőrgyógyászati klinikájának orvosa, későbbi pécsi egyetemi professzor által 1931. július 25-én a Magyar Rádióban a napfürdőzésről tartott előadásának gépelt változata. Érdemes beletekinteni ebbe az írásba, hogy lássuk, hogy mit is gondolt, tanácsolt egy gyakorló bőrgyógyász orvos 1931-ben a napfürdőzésről.
Az előadás bevezetőjében Berde Károly felteszi azt a kérdést, hogy vajon mit lehet mondani a nagyközönség számára a nyáron mindenki által ismert és űzött tevékenységről? A napfürdőzést ekkor a testedzés egyik formájának tekintették, mely az egészségmegőrzéséhez is hozzájárul. Egyébként is egyszerű hódolni ennek a divatos „sportnak”, hiszen nem szükséges hozzá semmilyen különleges felszerelés a fürdőruhán és a napfényen kívül, de azért nem ilyen egyszerű ez, hiszen:
Sajnos a napfürdőzés kérdésének ezen nagyon is egyszerű és fölöttébe optimista elintézésével a testi állapotunk épsége fölött őrködő orvostudomány nem azonosíthatja magát. Minél általánosabbá válik a napfürdőzés szokása, minél inkább lesz az divattá, sporttá, minél intenzívebben űzik azt és minél többet várnak tőle egészségük javára az emberek, annál több szava lesz az orvosnak e kérdés felől hozzájuk, s bármilyen különösnek hangozzék is ez némelyek előtt, az orvostudomány már pálcát is tört a napfürdőzés ma divatos rendszertelenségei, túlzásai és zabolátlanságai fölött.” [4]
Berde 1931. 1.
… [A napfürdőzés] a bőrnek néhány betegségét képes rövidesen meggyógyítani, mások a belső szervek krónikus betegségeit terelik a gyógyulás útjára, zsongítják az idegrendszert, élénkítik az anyagforgalmat, befolyásolják a kedélyt, de beteggé tehetik a bőrt, súlyos zavarokat idézhetnek elő a szervezet chemismusában, kérlelhetetlenül rombolni tudnak a már előzőleg is beteg szervezetekben, s extrém esetekben akár halálhoz is vezethetnek. Ha tehát egészen röviden akarom a napfény hatásának lényegét jellemezni, úgy azt kell mondanom, hogy az hol gyógyszer, hol méreg. A sugárzó energiaféleségek ilyenszerű hatásáról minden művelt ember hallott már, elég ha a Röntgen-, a quarc-, az elekromos ívlámpa, vagy rádium sugarainak grandiózus hatására utalok, melyek mellett a maga helyén és maga módján a napfénynek is megvan az ő nem kicsinylendő értéke. Ennek a számos és sokféle irányú hatásnak jelenségeit és következményeit a kutató biológus akár számokban és mértékegységekben is képes kifejezni, romboló erőit ott látja az orvos a szervezet nem egy súlyos károsodásánál, áldásos adagait orvosság gyanánt nyújtja a szenvedőnek, de tapasztalja e hatások nehányát minden ember a szó fizikai értelmében saját bőrén mint szeplőt, lebarnulást, fájdalmas, hólyagos lesülést, érezhette általános rosszullét, láz, fejfájás alakjában túlságba vitt napozás után, hallott a napszúrásról, sőt ha megkérdi háziorvosát, hallhat tőle a hydroa, prugiro, urticaria [5], s más különös nevű betegségekről, melyeknek kiváltó tényezője a szervezet speciális alkata mellett épen a bőrt érő napfény.” [6]
Berde 1931. 2–3.
Tehát már 1931-ben is figyelmeztet az orvos arra, hogy a fokozatosság betartásával megkímélheti magát a napfürdőző az esetleges kellemetlen tünetektől:
Mert ne feledjük, hogy a fényhatás úgy a bőrön, mint a szervezet egészének működésében nem azonnal, hanem csak órákkal a behatás megtörténte után nyilvánul meg, amit egyébként mindenki tud, aki akaratán kívül túlságos hosszúra szabott első napfürdőjéből látszólag ép bőrrel és jó közérzettel tér haza, s csak az órák múlva fellépő bőrgyulladása és láza árulják el neki, hogy első adagját igen magasra szabta. A helyes napfürdőzőt ilyen meglepetések nem szabad, hogy érjék. Az ő bőre minden kellemetlenség nélkül, a naponkinti sugáradag fokozatos növelésével csak hetek-hónapok alatt barnul le annyira, hogy reactioképessége megszűnik, s így heteken és hónapokon át szolgálhatja a szervezetet annak edzésében, vagy esetleges belső betegségeinek gyógyításában. Téved, árt magának és legfennebb ésszerűtlen divatnak tesz eleget az, aki már május végén, június elején forszírozza bőrének csokoládébarnává való lesülését, a legnagyobb kárt pedig azok szokták magukban tenni, akik eme túlbuzgóságukban a déli órák legforróbb időszakában feküsznek ki az égető napra és forró homokra. Ezek mindenképen ártanak maguknak, még ha nem éri mindeniküket napszúrás.” [7]
Berde 1931. 6.
Felteszi az előadó a kérdést, hogyan végezhetjük ésszerűen napfürdőzésünket, úgy, hogy szolgáljuk vele egészségünket és ne égjünk le a napon? Lássuk, mit tanácsol:
Hazai viszonyaink között a szabadban való napfürdőzés alkalmas évadja május közepétől szeptember végéig tart. A napi legkedvezőbb időpont az évad első és utolsó négy hetében d.e. 11 és d.u. 2 óra körül, a szezon derekán d.e. 9–10 és d.u. 3–4 körül van. A forró déli órákat az egész szezonba kerülnünk kell. A sportszerűen napfürdőző, egészséges, felnőtt ember és ifjú leghelyesebben folyóvíz, tenger vagy természetes tó homokos partján, azaz ú.n. strandon végezze napfürdőjét. E helyeken ugyanis a sugárzó energiák mellett még más, elsőrendű edző tényezőt használhat ki egészsége javára éspedig: a szabad levegőt, a testét érő enyhe szellőjárást mint légfürdőt, a vizet, mely hűvös temperatúrája oldott vagy lebegő anyagai és hullámverése által hat serkentőleg a szervezet működéseire, a homokot az ő bőrizgató hatásával, végül pedig a szabad testi mozgást. Egész különös hatásokat ígérnek például az eddig jóformán teljesen elhanyagolt alföldi szikes tavaink partjain végzett napfürdőzések, a bőrt különösen izgató, erősen lúgos vízben történő fürdéssel kombinálva. De ha az idő hiánya, sociális okok, nagy távolság, vagy egyéb lehetetlenné teszi a partfürdő felkeresését, a napozó helyiséget vagy alkalmatosságot akár odahaza a kertben, erkélyen, sőt nyitott ablak mellett napsütéses szobánkban is berendezhetünk magunknak. Itt is azonban igyekezzünk utánozni a partfürdő által nyújtott egyéb edző tényezők közül a légfürdőt, végezzünk a szellős szobában ruhátlanul néhány tornagyakorlatot, a napozás után pedig hűvös zuhanyozást, vagy az egész testnek hűvös lemosását.” [8]
Berde 1931. 7.
Bizonyára minden olvasónak feltűnik, hogy a sok okos tanács közül hiányzik a napvédő krémek, olajok használatának propagálása. Pedig már az ókorban is léteztek olyan anyagok, melyeket bevetettek a nap elleni védekezésül. Az antikvitás idején különböző ásványi anyagokat (fehér kalcit, agyag, titán-dioxid, cinkoxid) és növényi olajokat (olívaolaj) használtak napvédelemre. Az ókorban kedvelt szerek közül több ma is kozmetikai alapanyag. Az olívaolajról pedig a kutatások kimutatták, hogy 7-es SPF értéket [9] ér el.
Csak az 1920-as években fedezték fel a szintetikus vegyi napvédelem hatóanyagait: a benzil-szalicilátot és benzil-cinnamátot tartalmazó emulziót. De még több mint egy évtizednek kellett eltelni a tömeggyártásban előállított napvédő olajok bolti polcokra kerüléséig. Eugene Schueller, a kozmetikai óriásvállalat, a L’Oréal alapítója érzékeny, fehérbőrű férfi volt, azonban nagyon szeretett vitorlázni. Mivel e kedvtelés űzése közben gyakran leégett, megbízta a L’Oréal laboratórium vegyészeit, hogy fejlesszenek ki egy olyan terméket, melynek használatával a napégés megelőzhető. A vegyészek 1935 áprilisában egy olyan olajjal álltak elő, amely benzil-szalicilátot tartalmazott hatóanyagként. Két hónappal később Schueller Ambre Solaire néven hozta forgalomba a terméket a Riviérán. Ikonikus barna, behúzott palackját poszterek útján reklámozták, melyeken leginkább csokoládébarna hölgyek voltak láthatóak. Az cég arra törekedett, hogy az Ambre Solaire használatával a napsütötte, lebarnult test egészséges legyen, ahogy ezt a korabeli orvosi elképzelések is támogatták. Az Ambre Solaire francia Riviérával való kapcsolata, a gazdag tengerpart, a fényűző üdülőhelyek, valamint a mutatós női és férfi modellek használatával a luxus életmód részeként mutatta be a terméket. Eleinte a napbarnító olajok, például az Ambre Solaire, a Piz Buin és az amerikai Coppertone márka, célja az volt, hogy ösztönözzék az égéstől mentes barnulást. A piac csak az 1970-es években vált át a „napvédelem” felé, mivel a napfény és a bőrrák közötti kapcsolat egyre nyilvánvalóbbá vált. [10]
De olvassuk tovább Berde Károly tanácsait:
Ésszerű napfürdőzésnél az egész test mesztelen legyen. Csak a fejre tegyünk valami könnyű föveget, esetleg egy nedves kendőt. Társas fürdőben egészen rövidszárú nadrág, takaratlan törzzsel, nők számára természetesen külön napozó helyiséggel. A levetkezés után 5–10 percig a légfürdőn kevés torna és mozgás árnyékos helyen a szabad levegőn. Ezt kövesse a napozás, mely első alkalommal ne tartson hosszabb idejig 5 percnél. E pár perc alatt úgy heverjen, vagy úgy mozogjon az illető a napon, hogy testének minden részét érjék a sugarak. Ezután néhány perces hűvös fürdő vagy zuhany, szárazra törülközés és felöltözés. Nagyon jól tudom, hogy az első napozásnak öt percben való megszabását minden strandhős és hősnő figyelmen kívül hagyja, túlságos rövidnek tartja. Ne felejtsék el azonban, hogy én a kérdést az egészség és nem a divat szempontjából tárgyalom. És szolgáljon vigasztalásul, hogy másnapra már 8 perces, harmadnapra 10 perces napozást ajánlunk, majd negyedórát, s az első napsütéses hét végén már félórát egyhuzamban. Ettől kezdve liberálisabbak vagyunk, s akár napi 10 perccel is növelhetjük az adagot az egy órás időtartamig. Ha ezt elértük, meg is elégedhetünk vele, s a strand egyéb örömeit a vízfürdőt, tornászást, homokfürdőt már takart testtel is élvezhetjük egész nyáron át. E mérsékletes hozzászoktatás minden kellemetlen incidenstől megóv, s ha június elejére nem is, de július közepére ez is meghozza a strandon egyedül szalonképes mulatt-színt, mellesleg pedig hat héten át folyamatosan szolgálta egészségünk építését.” [11]
Berde 1931. 7–8.
A napozás általánossá válásával a szállodák, nyaralóhelyek, gyógyfürdők és strandok kínálatából nem maradhatott el a napfürdő szolgáltatás ajánlata sem. A meztelen testtel végzett napfürdőhöz pedig elkülönített női napozókat kellett létrehozni, hogy mindkét nem gondtalanul élvezhesse a nap áldásos hatásait. A gyógyvízzel bíró fürdőhelyeken a kúra részeként, orvosi felügyelettel végezhették a napfürdőzést a szezonra érkező vendégek. De például a tengeri vagy balatoni üdülőhelyeken inkább a kikapcsolódást és a feltöltődést nyújtó élvezetek közé tartozott a napfürdő vétele a napozó teraszokon.
A rádióadásban Berde Károly kitért arra is, hogy a nők esetében rendkívül lényeges, hogy egyenletesen, foltok nélkül barnuljanak, később ne látszódjon meg a fürdőruha pántjának helye a lebarnult bőrön:
Férfiak számára kevésbé bír horderővel, a nők által azonban annál inkább megszívlelendő tanácsom, hogy fordítsanak különös gondot lebarnulásuk kiterjedten egyenletes voltára. Ha napozásaikat mindig csak magas vállpántos fürdődresszben végzik, úgy felső testük tarka marad, nyakuk, mellcsontjuk felsőszakaszának tája, karjuk rézvörös vagy sötétbarna, válluk, kebleik fölött pedig fehér marad a bőr, ami némelyiküknek még a reákövetkező téli szezonban is bajt csinál a dekoltázsnál. Különösen a mellcsont fölötti sötétre, vagy vörösre égett terület okoz gondot később, és pedig tágult hajszálerei miatt most már nemcsak viselője, hanem annak kozmetikus orvosa számára is. Az erősen lebarnult bőr lehet divatos, de sohasem szép. Legkevésbé, ha még ráadásul tarka is.” [12]
Berde 1931. 8–9.
A bőrgyógyász orvos előadásában külön kitér a gyermekek napoztatására, megszívlelendő tanácsokat adva a szülőknek:
Gyenge, vézna gyermekeket az első napfürdőzéseket követő délutánokon figyeljék meg a szüleik. Szembetűnő bágyadtság, álmosság, ingerlékenység, kedvetlenség, hőemelkedés a szükségesnél nagyobb fény és hőadag jele, ilyenkor legyünk óvatosak, szabjuk az adagot kisebbre, ne alkalmazzuk a besugárzásokat csak másod- vagy harmadnaponkint, mert 2-3 hét alatt így is odajuthatunk, hogy a lassanként megedződő szervezet elbírja az egészségesek adagjait is. És se a felnőtt, se a gyermek ne tekintse és ne is érezze korlátozásnak a besugárzási időtartam rövidségét, ott van az árnyékos légfürdő, ott a víz és ott a könnyű ruházatban végzendő tornázás, töltse ki azzal a szabadidejének még hátralévő részét.” [13]
Berde 1931. 9.
A beteg pedig? Az sohase végezzen napfürdőzést orvosi előírás és orvosi ellenőrzés nélkül. A nap fényével és hevével szemben való óvatosságra neki még nagyobb szüksége van, mint az egészségeseknek. És más adagokra is van szüksége. A lebarnulás beálltával nyár derekán a beteget akár meg is pihentethetjük, egy hónapra beszüntetjük a napfürdőit, hogy csendesen visszafehéredő bőrét augusztus közepétől szeptember végéig mégegyszer, egy szezonban tehát kétszer lebarnítsuk. A betegek és vézna gyermekek gyógykezelése serkentette az orvosokat a téli napfürdőzés problémájának megoldására. Magas hegyek délrenéző oldalain, széltől védett, por, füst és ködmentes lejtőkön, verőfényes téli napokon, még ha a környéket méteres hó fedi is és az árnyékban több fokkal zérus alatt áll is a hőmérő higanya, nyugodtan heverhetünk akár meztelenre vetkőzve száraz pokrócunkon a nap sugárözönében. Itt fenn a magasban a különben hosszú télnek igen sok napján végezhető formális napfürdőzés a meghűlés minden veszélye nélkül, a sugarak gyógyító hatásának legmagasabb fokú lehetősége mellett. Mert a havasi napnak nemcsak a hősugárzása magas még január derekán is, hanem ugyanakkor aktív chemiai sugarakat is páratlan bőséggel árasztja magából. Ki is használják ezt az alpesi szanatóriumok.” [14]
Berde 1931. 9–10.
Berde Károly azzal zárja a rádióelőadás, hogy kiemeli milyen fontos is az emberek számára a napfény, hiszen
… nem pótolja a nyári nap fényét a „mesterséges magaslati napfénynek” nevezett quarclámpafény, de az elektromos ívlámpa fény sem. Mindkettő jó és hasznos és fel is használják a maga helyén az orvos által, de a föld lakója számára sohasem pótolja a napot, a Gondviselés által szerves életünk bázisával alkotott e hatalmas energiaforrást, mely már az ókor primitív népeinek szemében életre hív és egészséget ad mindenkinek, mint Egyiptom karvalyfejű istene, vagy halálra nyilazza a vele szembeszállókat mint Apollo a Niobe gyermekeit.” [15]
Berde 1931. 10–11.
További bejegyzéseink
- Válogatás a PTE Botanikus Kertjéről szóló tudományos és ismeretterjesztő művekből
A Pécsi Tudományegyetem Botanikus Kertje 1952-ben nyitotta meg kapuit az akkori Pécsi Pedagógiai Főiskola keretei között. A több mint 70… Read More »Válogatás a PTE Botanikus Kertjéről szóló tudományos és ismeretterjesztő művekből - Klimo György ex librisei
Az Országos Széchényi Könyvtár blogján megjelent Vasné dr. Tóth Kornélia: A könyvtáralapító Klimo György ex librisei a PTE Egyetemi Könyvtár… Read More »Klimo György ex librisei - A Klimo Könyvtár tíz (leg)érdekesebb numizmatikai könyve
Az alábbi blogbejegyzés a Pécs-Baranya évszázadai 8. helyismereti konferencián, 2023. november 09-én elhangzott előadásom alapján készült, mely a Válogatás a… Read More »A Klimo Könyvtár tíz (leg)érdekesebb numizmatikai könyve - Patkovics József tisztifőorvos orvostudományi könyvgyűjteménye a Klimo Könyvtárban
Patkovics József, Pécs városának tisztifőorvosa még életében a város nyilvános könyvtáraként működő püspöki könyvtárának adományozta jelentős, főként orvosi műveket tartalmazó… Read More »Patkovics József tisztifőorvos orvostudományi könyvgyűjteménye a Klimo Könyvtárban
Források és felhasznált irodalom
Berde Károly: A napfürdőzésről. Előadás 1931. július 25-én a Magyar Rádióban. [Gépirat] (Pécsi Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont Történeti Gyűjtemények Osztálya)
Cole, Rupert: The story of sun cream. Science Museum Blog, 2018. július 16. (2020. 06. 10.)
Legányi Gyula: A ruházatról egészségi szempontból. Természettudományi Közlöny 25. (1893):10. 505–519.
Niels Ryberg Finsen. Szócikk. (2020. 06. 10.)
Niels Ryberg Finsen. Biographical. (2020. 06. 08.)
Török Sophie: Napfürdő. Nyugat 30. (1937):12. (2020. 06. 08.)
Képjegyzék
- kép. Hölgyek csoportja 1912-ből (Fortepan/Karabélyos Péter 57145)
- kép. Ifj. Richter Aladár Széchenyi Strandfürdőt népszerűsítő plakátja 1935-ből (2020. 06. 08.)
- kép. Coco Chanell 1923-ban (2020. 06. 08.)
- kép. Strandolók a budapesti Szent Gellért Gyógyfürdőben 1930-ban (Fortepan/Szent-Istvány Dezső 41588)
- kép. Crikvenica strandján napozó lányok 1930-ban (Fortepan/Juli 41602)
- diasor. Napvédő krémek és olajok reklámjai az 1930-as évekből Ambre Solaire plakát 1935-ből. (2020. 06. 10.); Ambre Solaire plakát 1938-ból. (2020. 06. 10.); Nivea reklám. Pesti Napló Képes Melléklete 1937. május 30.; Ponds reklám. Esti Kurir 1935. augusztus 14. 3.; Cubana napolaj (2020. 06. 10.))
- kép. Az abbáziai Hotel Quarnero reklámja 1928-ból (Magyar Élet Képes Könyve. 1928. hátsó borító)
- kép. A margitszigeti Palatinus Strandfürdő női napfürdőjének bejárata és belseje 1937-ből. (Tér és Forma 10. (1937):1. 187.)
- kép. 1929-es fürdőruhamodellek egy divatfotón. (Fortepan/Jánossy Virág/ Háberl Aladár felvétele 130268)
- kép. Tengernél nyaraló család 1929-ben (Fortepan/Vojnich Pál 43790)
- kép. Téli napfürdőzők 1940-ben a galyatetői nagyszállóban (Fortepan/Korbuly 2454)
- kép. A budapesti Erzsébet Sósfürdő strandfürdője 1930-ban (Fortepan/Schermann Ákos/Schermann Szilárd felvétele 95404)
[1] Török 1937.
[2] Legányi 1893. 506–507.
[3] Niels Ryberg Finsen. Biographical. (2020. 06. 08.); Niels Ryberg Finsen. (2020. 06. 10.)
[4] Berde 1931. 1.
[5] Napfény okozta bőrbetegségek, a Hydroa aestivalis tavasszal, nyáron a fénynek kitett területen heggel gyógyuló hólyagokat hoz létre, fényvédelemmel megelőzető. A Prurigo nodularis erős viszketéssel és gyulladással járó krónikus bőrbetegség. Az Urticaria solaris nemcsak a fénynek kitett területen, hanem a fedett részeken is égő, viszkető csalángöbcséket hoz létre, ez a klasszikus értelemben vett napallergia.
[6] Berde 1931. 2–3.
[7] Berde 1931. 6.
[8] Berde 1931. 7.
[9] SPF = Sun Protection Factor érték azt adja meg, hogy mennyire véd a fényvédő az UVB sugarak ellen, vagyis mennyire blokkolja a természetes melaninképződést.
[10] Cole, Rupert: The story of sun cream. Science Museum 2018. július 16. (2020. 06. 10.)
[11] Berde 1931. 7–8.
[12] Berde 1931. 8–9.
[13] Berde 1931. 9.
[14] Berde 1931. 9–10.
[15] Berde 1931. 10–11.