November 11. a híres tours-i püspök, Szent Márton napja. Ebben az évben azért is nagy jelentősége van a Márton-napnak, mert a 2016-os évet a Magyar Püspöki Konferencia és Szombathely városa indítványára Szent Márton emlékévnek nyilvánították. [1] A katolikus világ egyik leghíresebb szentje 1700 évvel ezelőtt született Pannonia provinciában, Savaria településen. Az emlékév kapcsán egy időszaki kiállítás is készült a Pécsi Tudományegyetem Klimo Könyvtárában „Krisztus katonája, Szent Márton élete és emlékezete” címmel. A jubileum kitűnő alkalmat nyújt arra, hogy jobban megismerjük, kire is emlékezünk ezen a napon.
Márton 316-ban született Savaria településén. A születési idejét tekintve kisebb vita alakult ki a kutatók között, egyesek szerint egy évvel később 317-ben látta meg a napvilágot. Szülei pogányok voltak, az édesapja a római légió tisztjeként szolgált a császár hadseregében. Gyermekéveit az itáliai Ticinumban (ma Pavia) töltötte, ide költözött a család, mert apja itt kapott birtokot a katonai szolgálatért. Márton már 12 éves korában úgy érezte, hogy kereszténnyé szeretne válni, és remeteként fog élni. Szülei hevesen ellenezték, amiért katechumennek, vagyis hittanulónak jelentkezett. Ezt főleg édesapja nézte rossz szemmel, ezért már 15 éves korában a hadseregbe adta. A seregben mutatott alázatos, türelmes viselkedésével elnyerte a társai szeretetét és tiszteletét.
Katonáskodása alatt történt Mártonnal az életéhez kapcsolódó egyik leghíresebb legenda. Légiója Galliában, Amiens városában állomásozott, ő is itt teljesített szolgálatot. Rendkívül hideg téli idő volt, amikor a város kapujánál találkozott egy ruhátlan, fázó koldussal. Mártonnak is csupán egy köpenye volt már csak, de kardjával kettévágta, és felét a koldusnak adta. Következő éjjel Márton álmában Jézus jelent meg, és a megváltón az a köpeny volt, amit a koldusnak adott. Az álomban Krisztus a következőt mondta a körülötte lévő angyaloknak: „Márton a hittanuló öltöztetett engem ebbe a köpenybe.” A köpeny kettévágásának sok templomban állítanak emléket freskók, díszes üvegablakok formájában.
339-ben, 22 éves korában keresztelkedett meg Márton Amiens városában. A hadsereget nem sokkal később hagyta el, ennek szintén érdekes története életrajzírójának, Sulpicius Severusnak köszönhetően maradt ránk. 341-ben barbár támadás érte Galliát, a szorongatott helyzetben lévő Constans császár személyesen buzdította harcra katonáit, és ajándékokat is adott nekik. Márton nem fogadta el az uralkodó ajándékát, sőt a császár előtt a következő szavakkal kérte elbocsátását kötelékéből: „Én nem harcolhatok, mert Krisztus katonája vagyok.” A császár a csatától való félelemmel magyarázta a kérést. Márton visszautasította a gondolatot és felajánlotta, hogy fegyver nélkül, a kereszt védelmében fog csatába vonulni. Másnap a csata elmaradt, mert a barbárok békét kértek a császár meglepetésére. Márton ezután távozott a római hadseregből.
Márton a poitiers-i püspökhöz, Szent Hilariushoz csatlakozott, és felajánlotta neki szolgálatait. A püspöknek nagy segítségére volt, nem sokkal később pedig diakónussá szentelte. Nem maradt sokáig Poitiers-ben, mert ismét álmot látott: térjen vissza Savariaba és ott folytasson térítő tevékenységet. Az út rendkívül hosszú és veszedelmes volt, amíg visszatért szülőföldjére, időközben hazatért szüleihez. Édesanyja fia hatására keresztény útra tért, de édesapja pogány maradt. Ezután vissza akart térni Poitiers-be Hilarius püspökhöz. Már Milánóban járt, amikor értesült a hírről, hogy Hilariust száműzték az ariánusok Galliából, így Márton a városban maradt. A hatalmon lévő ariánusok lázítónak vélték, ezért elüldözték Milánóból. Elűzetése után remeteéletbe kezdett egy kopár kietlen szigeten, amit Tyúk-szigetnek hívtak. A szigeten tudta meg, hogy Hilarius száműzetését megszüntette a császár, visszatérhetett Poitiers-be. Márton útnak indult, hogy Hilariusnak segítségére legyen a térítő munkában.
Galliában főleg a városi lakosság körében terjedt el a kereszténység, a falusi lakosság még pogány volt. Márton a Poitiers közelében található Ligugé településen vonult vissza remeteségbe. Sokan csatlakoztak hozzá, idővel egy szerzetesi közösség alakult ki Ligugéban. A tagok hittérítő munkára készültek fel, mivel Márton legfontosabb küldetésének a keresztény hit terjesztését tekintette. Rengeteget utazott Gallia területén, térítette a pogányokat, és megszervezte az egyházközösségeket. Ligugéban buzgó imáival feltámasztott egy halottnak hitt meg nem keresztelt hittanulót.
Mártont 371-ben választották meg Tours püspökének. A megválasztás ellen hevesen tiltakozott, csak csellel sikerült megnyerni a posztra. Amikor felkeresték a tours-iak, hogy legyen a püspökük, a libák között rejtőzött el előlük. A libák gágogásukkal árulták el, hogy köztük bújt el, így a tours-iak könnyen megtalálták leendő főpásztorukat. Márton püspökként is ragaszkodott az addigi szerény, visszafogott életviteléhez, de erre Tours-ban nem volt lehetősége. Ezért Marmoutier-ben telepedett le, ahova sok szerzetes követte. Tovább folytatta térítő tevékenységét, aminek következtében a tours-i egyházmegye teljesen keresztény lett. Rengeteg csodát vitt véghez: halottakat támasztott fel, betegeket gyógyított meg, megszabadította az ördögtől megszállottakat. Már nyolcvan éves is elmúlt, de még mindig járta az egyházmegyéjét. Utoljára Candes-ba szólította a kötelesség egy problémás helyzet megoldására, innen azonban már nem tért vissza Marmoutier-be. Legyengült és több napig magas lázzal küzdött, majd 397. november 8-án elhunyt. Halálhíre azonnal elterjedt egész Galliában, óriási részvétet váltott ki. Holttestét Poitiers és Tours is magának követelte és felváltva őriztették. A tours-iak kijátszották az őröket és éjszaka ellopták a holttestet. A tetemet a Loire folyón csónakon juttatták el Tours-ba. A város keresztény temetőjében temették el november 11-én. A sírhelye halála után rögtön zarándokhellyé vált.
A Klimo Könyvtárban megtekinthető időszaki kiállításban több kötet is látható, amelyek Szent Márton életét mutatják be. Szerencsés helyzetben vagyunk, mert az egyik követője Sulpicius Severus volt legfontosabb életrajzírója, így az ő jóvoltából korabeli forrás is van a híres szent életéről. 1709-ben jelent meg Lipcsében egy két kötetes mű Sulpicii Severi Opera omnia quae exstant in duos tomos distributa [2] címmel. A mű első kötete mutatja be Szent Márton életét és cselekedeteit. 1743-ban látott napvilágot Nagyszombatban Illyés András Keresztényi életnek példája, avagy tüköre, az az a szentek élete, mellyet régen tudós és nevezetes olasz autorok könyveiből… foglalt [3] című kötete. Természetesen egy szentek életét bemutató összefoglaló műből nem hiányozhat Szent Márton sem. Jordánszky Elek is írt egy latin nyelvű életrajzot Biographi veteres sancti Martini Turonensis episcopi, confessoris [4] címen, és Lonovics József is bemutatja Márton életét az 1870-ben megjelent Népszerű egyházi archeológia [5] című munkájában. A szerző régebbi forrásokat, így Sulpicius Severust is felhasználta az életrajz elkészítéséhez.
Márton nappal kapcsolatban sok népszokás terjedt el Európa-szerte. Ezek közül a leghíresebb a libafogyasztás, ami a püspökké választás legendája miatt alakult ki. A hagyomány szerint pedig Márton napjára az újbor is megforr.
Szent Márton szülőhelyén, Szombathelyen számtalan emlék őrzi a híres szent emlékét. Egy külön látogatóközpontot is létrehoztak arra a célra, hogy az emberek megismerkedhessenek az életével, cselekedeteivel.
A „Krisztus katonája, Szent Márton élete és emlékezete” időszaki kiállítás 2017. március 31-ig tekinthető meg a PTE Klimo Könyvtárban.
A kiállításról készült katalógus a következő URL címen érhető el: http://www.lib.pte.hu/ek/elektronikus-kiadvanyaink [2016.11.11.]
Az összeállítást készítette: Czirják Márton László
Felhasznált irodalom és források:
Könyv:
Regnier, Adolphe: Szent Márton élete. Szombathely: Martineum R. T.,[1944].
Internetes forrás:
http://www.viasanctimartini.eu/hu [2016.11.11.]
[1] A Szent Márton jubileumi év honlapja [Letöltés dátuma: 2016. 11. 10.]
[2] Sulpicius Severus: Sulpicii Severi Opera omnia quae exstant in duos tomos distributa. apud Thomam Fritsch, Lipcse, 1709.
[3] Illyés András: Keresztényi életnek példája, avagy tüköre, az az a szentek élete, mellyet régen tudós és nevezetes olasz autorok könyveiből… foglalt. az Akadémiai bötükkel, Nagyszombat, 1743.
[4] Jordányszky Elek: Biographi veteres sancti Martini Turonensis episcopi, confessoris. Typis Haeredum Belnayorum, Pozsony, 1817.
[5] Lonovics József: Népszerü egyházi archaeologia – Vagyis a katholikus ünnepek, szentségek, ünnepélyek s szertartások értelmezése és a különféle rendes s rendkivüli szószéki jelentések, részint szent beszédekben, részint hirdetményalaku oktatásokban. I. kötet Az egyházi évkör. Heckenast, Pest, 1870.