Siófok bár már az őskortól lakott volt, nem volt igazán jelentős település a római kortól már meglévő Sió-csatorna és a török korban itt található erőd ellenére sem. [1] A község fejlődését az idegenforgalom és a Balaton iránti turisztikai érdeklődés hozta magával. Az 1861-ben átadott Budapest-Nagykanizsa közötti vasútvonal érintette Siófokot is, bár indóházat csak 1863-ban kapott a község. 1864-ben készült el az első, mólóval védett kikötő, melyet 1912-ben is korszerűsítenek. Szintén 1863-ban adták át az új Sió-zsilipet, melynek fontos feladata a vízszint szabályozása volt – ahogy napjainkban is -, a fazsilipet 1893-ban váltotta fel vasszerkezetből készült zsilip. [2]
Kezdetben nem Siófok, hanem Balatonfüred volt a nyaralásra érkezők úti célja. Budapestről vasúttal érkeztek Siófokra, majd hajóval keltek át a tavon Balatonfüredre. Siófok igyekezett marasztalni a vendégeket, ennek érdekében jelentős fejlesztések indultak meg a településen. Ekkor alakult ki a mai városszerkezet elődje és jó néhány ma is álló villaépületet is ebben az időszakban kezdtek el építeni. Az első fontos esemény 1865-ben a vásártartási jog megszerzése volt, mely nagyközségi ranggal is járt együtt. 1867-ben Siófok önálló postamesterséget kapott. 1866-ban Végh Ignác megnyitotta az első balatoni tavi fürdőt. Siófok ekkor már közös fürdőházzal, vendéglővel és szállásokkal várta az érkező vendégeket. A fejlesztések következő szakaszában megépült egy sínen mozgatható fürdőház 1878-ban, majd 1885-ben felépült az első emeletes villa épület is, Doringer Vilmosé. [3]
1891-ben alakult meg a Siófok Balatonfürdő Rt., mely vízparti területeket vásárolt, majd nagyszabású építkezésekbe kezdtek. Ekkor épültek a vízparti szállodák, valamint egy parti korzót is kialakítottak, parkot létesítettek. A fejlesztések hatására egyre több jómódú vendég választotta Siófokot nyári utazási célpont gyanánt. 1893. június 18-án nyitotta meg kapuit az új Balaton-fürdő. A fürdőtelep korszerű, villanyvilágítással ellátott házakkal várta a gyógyulni vágyókat, ugyanis a balatoni víznek ekkor gyógyhatást tulajdonítottak. Siófok Magyarország 11. gyógyfürdője lett. [4]
A fürdőtelep megnyitásán Mészöly Gyula a fürdő-részvénytársaság elnöke tartott díszbeszédet, melyben némileg túlzó, de bizakodó szavakkal festi le az új nyaralóhely jövőjét: „Nagy ünnep van a Balaton vidékén, új élet született, gyönyörtől pompázó fürdő telepünk megnyilt. […] Az elhanyagolt magyar tengerpart, valódi ékessége lett az országnak. Megnyilott az emberiség, a világforgalom számára. A tudomány, a magas művészet, a földtekét egy újabb ékességgel díszítette fel, ide varázsolta azon bűbájt, melylyel Abbazia, Lido, Nizza, Ostende vagy más tengeri fürdők bírnak. Pár év előtt még mocsáros helyen, díszes ligetek, villák épületek. […] Kell, hogy e helyen, hol az élet oly hatalmas erővel felpesdült: Balaton Tündérlak elnevezéssel, jobbról-balról mérföldekre elterülő villákkal egy igazi édenkert keletkezzék, mint a regényes Rajna vize és a wörthi tó partjain és Budapestnek gondűző nyugalmat adó gyógyparkja legyen.” [5]
Siófok a fürdőtelep kiépítése után jelentős fejlődésnek indul. Nemcsak az idegenforgalommal kapcsolatos létesítmények fejlődtek, de idetelepült 1900-ban a Balaton Halászati Részvénytársaság, amely ma is működő vállalat. A kulturális és egyházi intézmények is szaporodtak: 1893-tól évente lovasversenyt rendeztek minden augusztusban, 1905-ben felépült a Siófoki Színkör, 1903-ban új katolikus templomépítéséhez fogtak, és ebben az évben készült el az indóház új épülete is. 1920-ban megalakult a Siófoki Sportegyesület, évente pedig Balaton-átúszó versenyt is rendeztek a községben. [6]
1898-ban jelent meg Siófokról a Fürdőirodalmi Könyvtár sorozatban egy képes füzetke, amely a fürdőtelep megismertetését és ezzel együtt látogatottságának növelését volt hivatva megcélozni. [7] A fürdőtelep bemutatása során kitér a szerző arra a tényre, hogy Siófok ekkor már a leglátogatottabb hazai fürdők egyike. A fürdőévad ekkor május végén kezdődött, a főszezon augusztus végéig, az utóévad szeptember végéig tartott. Siófok előnyeként azt említi a fürdőigazgatóság, hogy „talaja teljesen tiszta, absolute immunis homok, hogy környéke ment a Balaton partjain sok helyen látható mocsaras süppedésektől s hogy szállodái a vendéglővel és kávéházzal együtt közvetlenül a Balaton partján, a nagy költséggel feltöltött pompás corsón terülnek el.” [8]
Ekkor három szállodában (Sió, Hullám és Központi Szálloda) 150 szoba várta a pihenni vágyó vendégeket. A Sió és Hullám Szállodák közvetlen a vízparton helyezkedtek el, mindkét hotel földszinti részén meleg kádfürdőt is kialakítottak. A szállodai árak a főszezonban a fekvéstől és nagyságtól függően 2 korona 40 fillérnél kezdődtek, az elő- és utószezonban 40%-kal alacsonyabbak voltak a szobaárak. Teljes ellátást is lehetett igényelni, ez szobával együtt kb. 8 koronára volt tehető.
A vendégek fürdőházakban hódolhattak a fürdőzésnek. A fürdők reggel héttől este fél kilencig tartottak nyitva, egy órára felnőtteknek 60 fillér, gyermekeknek 30 fillér volt a belépti díj.
A Balaton vízének gyógyhatást tulajdonítva a következő betegségekre ajánlja a hideg fürdőkúrát a kiadvány: ideges izgékonyság és ideggyengeség, zsábák, gerincagyi bántalmak, emésztési zavarok, idült gyomor- és bélhurut, sápkor (vérszegénység), női betegségek, görvélykór. A fürdőzők szolgálatára állt két fürdőorvos, valamint gyógyszertár és kórház is épült a fürdőtelepen.
A fürdővendégek szórakoztatásáról is gondoskodni kellett. Naponta kétszer reggel és este zenekar játszott a fürdőtelepen. A kávéházakban és szállodákban a vendégek rendelkezésére állt számos bel- és külföldi hírlap, zongora, tekeasztal, fedett tekepálya, krokettpálya, 4 teniszpálya valamint a gyalogsétákra alkalmas park. Minden szombaton táncmulatságot rendeztek, melyet tombolajáték kísért. Gyakoriak voltak a hangversenyek is. Az idény alatt kétszer rendeztek lóversenyt, valamint atlétikai, úszó- és kerékpárversenyeket is. Országos hírű volt ekkor a Budapest-Siófok közötti évente megrendezett kerékpárverseny.
Természetesen a szórakozás kedvelt formája volt a tavon tett kirándulás, melyhez a Balaton-tavi Gőzhajózási Társulat kényelmes gőzhajói biztosították a megfelelő járműveket. A gőzhajók mellett számos csónak, kisebb-nagyobb vitorlás is megfordult a siófoki kikötőben.
Az első világháború után, a trianoni béke következményeként Magyarország számos gyógyfürdője került a határokon kívülre és az Adriai tenger elvesztése is hozzájárult ahhoz, hogy Siófok és a Balaton-környék idegenforgalma nagyobb lendületet kapjon. 1920 és 1944 között Siófok vált a balatoni fürdőkultúra legnagyobb és legkorszerűbb vendéglátóhelyévé. [9]
A második világháború után új fordulatot vett Siófok fejlődése, az egyéni és külföldi látogatók helyett a község a szakszervezeti és vállalati üdültetés keretében várta az ide érkező munkástömegeket. 1948-tól Siófok a vállalati üdültetés egyik balatoni központjává vált, több országos nagyüzem, bányavállalat, ipari üzem stb. létesített itt dolgozói számára üdülőházakat, szállodákat. 1958-tól jelentős idegenforgalmi fejlesztések indultak. Újra megjelentek a külföldi vendégek, bár először csak a szocialista országokból, majd 1962-ben a város mai képét meghatározó szállodasor felépítéséhez is hozzáfogtak. [10]
1968-ban a település városi rangot kapott, ez újabb lendületet adott a fejlesztéseknek. Az 1947-ben megalakított idegenforgalmi hivatal 1969-re az ország legnagyobb ilyen intézményévé vált. [11] Szükség is volt a szervezetekre, hiszen nagy tömeg fordult meg a Balaton, különösen Siófok strandjain és üdülőiben, a főszezon időszakában. 1974-ben újabb fejlesztések valósultak meg, amikor megkezdődött az Aranypart szállodáinak építése is, valamint az Ezüstpart tízemeletes szállodájának megvalósításához is hozzáfogtak. 1975-ben 115 vendéglátóegység, 124 üzlet, 10703 ágy szolgálta a vendégforgalmat, míg az Aranypart beépítése után 1982-re már 215 épületben 5000 férőhellyel tudták fogadni a vendégeket a vállalati és SZOT üdülőkben, a szállodai szobák száma 1980 volt, a kempingekben 7500 nyaralót tudtak elszállásolni. 1986-ban új fejlesztési tervet hagyott jóvá városi tanács, amely lakásépítéseket, egy üdülőfalu kialakítását, valamint az oktatási rendszer fejlesztését, parkosítást, bevásárló központi építését tűzte ki célul. 1987-re már 80 ezerre nőtt az üdülési férőhelyek száma. Ebből 2000 szállodai, 17 ezer SZOT és vállalati, a magánnyaralókban 23 ezer, míg a fizető-vendégszobákban 30 ezer vendéget tudtak elszállásolni. A kempingek befogadó kapacitása 7500 fő volt. [12] Ekkor alakult ki a város mai morfológiai elrendezése: a parti sáv a strandokkal és a közvetlen vízparton álló nagy szállodákkal, mögöttük a korzó és sétányok valamint a vasút között húzódó magánnyaralókkal, villákkal és kisebb vállalati, üzemi nyaralókkal határolt nyaraló-üdülőövezet, a vasúton túl a város családi házas övezetei hosszan elnyúlva, valamint a város központi területei az igazgatási és szolgáltatási centrumokkal.
A bejegyzést írta: Dezső Krisztina, Vojcsik József
A képek forrása
Siófok látóképei 1898.: 1., 3., 5., 7., 9., 11., 14. ábra
Vojcsik József fotói: 2., 4., 6., 8., 10., 12., 13., 15., 17., 19. ábra
Felhasznált irodalom és a rövidítések jegyzéke
Gyarmati 2010. | Gyarmati László (szerk.): Siófok története 2010-ig + akik a döntéseket hozták. Siófok, 2010. |
Jászonyi 1982. | Jászonyi Ferenc (felelős terv.) et al.: A balatoni üdülőkörzet hosszú távú (1986-2000) fejlesztési programja 1. Vizsgálati összefoglaló az üdülőkörzet 1970-1980., illetve várhatóan 1981-1985. közötti fejlődéséről. Budapest, 1982. |
Kanyar 1989. | Kanyar József: Siófok fürdőkultúrájának történetéből. In: Siófok várostörténeti tanulmányok. Szerk.: Kanyar József. Kaposvár, 1989. 221-246. |
Kenedy 1993. | Kenedy Ferenc (összeáll.): Siófok településtörténete. Székesfehérvár, 1993. |
Matyikóné 1989. | Matyikóné Nagy Éva: Siófok iskolatörténete. In: Siófok várostörténeti tanulmányok. Szerk.: Kanyar József. Kaposvár, 1989. 643- 712. |
Mészöly 1893. | Mészöly Gyula: A Magyar Tenger és a társadalom. [Budapest], 1893. |
Ormándi 1989. | Ormándi István: A szocialistakori fürdőváros igazgatásának és idegenforgalmának története (1950-1987) In: Siófok várostörténeti tanulmányok. Szerk.: Kanyar József. Kaposvár, 1989. 605-642. |
Siófok látóképei 1898. | Siófok Balatonfürdő látóképei. Budapest, 1898. |
Zákonyi 1989. | Zákonyi Ferenc: Siófok újkori története – különös tekintettel a fürdővárossá való fejlődés első esztendeire (1945-1951). In: Siófok várostörténeti tanulmányok. Szerk.: Kanyar József. Kaposvár, 1989. 547-604. |
[1] Siófok 19. század előtti történetéről bővebben: KENEDY 1993. 7-15.; GYARMATI 2010. 13-15.
[2] A 19. századi fontosabb beruházásokról bővebben: KENEDY 1993. 18.; GYARMATI 2010. 17.; KANYAR 1989. 223-225.
[3] GYARMATI 2010. 20.
[4] GYARMATI 2010. 21.
[5] MÉSZÖLY 1893. 3-5.
[6] GYARMATI 2010. 22-24.; KENEDY 1993.22-28.
[7] A Siófok fürdőtelepről szóló Siófok látóképei című kiadvány a Pécsi Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont gyűjteményében található 46851 ltsz-on. (Siófok látóképei 1898.)
[8] Siófok látóképei 1898. 29.
[9] Gyarmati 2010. 24.; Kenedy 1993.29-30.
[10] Gyarmati 2010. 24.; Kenedy 1993. 33-35., 55-60. A szállodasor szállodái közül elsőként 1962-ben a Balaton, 1964-ben a Lidó és a Hungária Szálló, a Sió étterem és bár, 1965-ben az Európa Szálló épült fel.
[11] Az Országos Idegenforgalmi Hivatal Somogy Megyei Kirendeltségének, melyhez Siófok is tartozott történetéről és dokumentumaiból bővebben: ZÁKONYI 1989. 574-579.
[12] ORMÁNDI 1989. 612-630.; GYARMATI 2010. 27-32.; KENEDY 1993. 56. valamint az egész balatoni régióra vonatkozó fejlesztésekről: JÁSZONYI 1982.