Folytatjuk tegnap megkezdett sorozatunkat, mely az 1938-as budapesti Eucharisztikus Világkongresszus eseményeit mutatja be. Az 34. eucharisztikus kongresszus hivatalosan 1938. május 26-tól 29-ig tartott. Azonban a találkozóhoz kapcsolódó események már korábban megkezdődtek.
1938. május 22-én a városligeti Ünnepi Csarnokban előkészítő nagygyűlést tartottak. Serédi Jusztián hercegprímás szólt először a megjelentekhez: „Nagygyűlésünk célja az, hogy a nagy napok vigiliáján katolikus híveinknek és magyar testvéreinknek utolsó buzdításokat és kiváltképen gyakorlati útmutatásokat adjunk, amelyek az egész Kongresszus tartamára szólnak. Mert nem elég a jót csak elkezdeni, hanem állhatatosnak is kell benne maradni. Isten ugyanis azoknak, akik elkezdik a jót, megígérik a jutalmat, megadni azonban csak azoknak adja meg, akik a jóban állhatatosak maradnak.”[1] A szónokok valamennyien az esemény fontosságát hangsúlyozták. Krüger Aladár országgyűlési képviselő szerint ezzel új vérszerződés jön létre a magyarság és Krisztus között. Huszár Károly korábbi miniszter sorsfordító és győzelmes kongresszus reményében szólott. Czapik Gyula prelátus-kanonok kiemelte, hogy már a kongresszus előkészítő munkái mily nagy mértékben járultak hozzá a magyarság egységéhez.[2]
Ezen a napon, május 22-én indult el Rómából Eugenio Pacelli bíboros államtitkár, pápai legátus vonata Budapest felé. A vonat másnap, május 23-án érkezett meg Budapestre. A Keleti pályaudvaron uralkodónak kijáró tisztelettel fogadták a vatikáni küldöttséget. A pályaudvar peronján díszszázad állt fel, az épületet a magyar és pápai zászlók és bronzszínű selyemkárpit borította, a csarnokból pedig széles bíborszőnyeg futott ki a peronhoz. Horthy kormányzó a kormány, az országgyűlés és világi és egyházi előkelőségek kíséretében fogadta a pápai követet.[3] Az üdvözlés után elindult a menet a fellobogózott fővároson keresztül a budai várba. Közben a kocsisor megállt a Mussolini téren, ahol a főváros vezetői köszöntötték Pacelli bíborost. A Szendy Károly polgármester latinul köszöntötte a pápai legátust: „Örül és örvendez e város minden polgára és lakója, hogy a város falai között fogadhatja Főmagasságodat, mint a Szentséges Atyának, a hívek legfőbb pásztorának küldöttét és képviselőjét. Szívből kívánom: érezze jól magát a város ősi falai között. Isten hozta!”[4]
A menet a Mátyás templomhoz hajtott, ahol a kormányzó búcsút vett a legátustól. A templomban csak klerikusok vehettek részt az ünnepi eseményen, melynek során először felolvasták XI. Pius pápa brevéjét Pacelli legátusi kinevezéséről, melyben a kongresszus jelentőségéről is megemlékezett a pápa: „És hol kereshetné ma a szenvedő emberiség bajaira a gyógyítást, ha nem Jézus Krisztusban, aki mondta magáról, hogy ő az Út, Igazság és Élet? Mialatt nem kevesek ennek ellenére Tőle, aki egyedül »bírja az örök élet igéit«, messzire távoznak és ezért nyomorultul elvesznek: vissza kell térni az Isteni Mesterhez és ismét megadni neki a köteles tiszteletet és felébreszteni a szeretetnek tiszta lángját. Mialatt az emberek a földi dolgoktól elcsábítva, megvetik az égieket, vissza kell őket vezetni a legfölségesebb Oltáriszentséghez, amely táplálja a lelki életet, mivel ő a »választottak gabonája és bor, amely szűzeket táplál«; és míg sokan a földi boldogság illuziójától elkábítva, nem keresnek mást, mint csak a gazdagságot, az érzékek meg nem engedett örömeinek engedve át magukat.”[5] Ezzel a bíboros hivatalosan is átvette a kongresszus elnökségét. Ezután Serédi hercegprímás üdvözölte a legátust, majd egyházi fogadást tartottak a küldöttség tiszteletére.
Az egyházi esemény után a legátus és kísérete a királyi palotába hajtatott, ahol Horthy és felesége fogadta az előkelőségeket. Pacelli és kísérete egyébként József főherceg budai palotájában lakott a kongresszus alatt.
Május 24-én, a nyitónap előestéjén még egy rendezvényt tartottak az Ünnepi Csarnokban, üdvözlő esttel tisztelegtek a pápa követe és a megjelent egyházi és világi előkelőségek előtt. A kongresszuson 160 külföldi főpap vett részt. Az csarnokban rendezett ünnepségen Kánya Kálmán külügyminiszter, Zichy János, az Egyesült Keresztény Párt elnöke, Szendy Károly, Budapest polgármestere és Balla Sándor 100 éves alföldi parasztember köszöntötte a megjelenteket.[6]
A kongresszus nyitó napján – ahogy a megelőző héten szinte minden nap – zuhogó eső fogadta a résztvevőket, azonban május 25-én délben kisütött a nap, így a szabad térre tervezett nyitóünnepségeket meg tudták tartani. Ezt a napot az országban kétezerötszáz szentmisével ünnepelték. Budapesten a kongresszus résztvevői a Szent István bazilikában a Serédi Jusztinián által pontifikált szentmisén jelentek meg, de az Egyetemi templomban vagy a Rózsák terén található görögkatolikus templomban is ünnepi misét tartottak a kongresszus tiszteletére. [7]
A nyitóünnepséget a feldíszített Hősök terén tartották. A millenniumi emlékmű oszlopai elé díszes kulisszát építettek, melynek legfőbb éke a római Szent Péter bazilika főoltárának másolata volt. A Szépművészeti Múzeum lépcsőin helyezték el az államfői páholyt, míg a Műcsarnok előterében állt a kongresszus rendezőinek és a főváros vezetőinek díszpáholya.
Az ünnepségek csak 5 órakor kezdődtek, de már 4 órakor százezres tömeg hömpölygött a téren. Az állami előkelőségek, a Habsburg főhercegi család tagjai és a főváros képviselői is korán elfoglalták helyüket. Fél 5-kor az Andrássy út felől érkezett meg az államfő, Horthy és felesége. A kormányzó a Himnusz hangjai mellett lépett el a díszszázad előtt. A vármegyék díszmagyarba öltözött küldöttségét a főispánok és alispánok vezették, majd a vármegyék zászlóit tartó hajdúk felsorakoztak a páholyok előtt.
Délután 5 órakor Budapest valamennyi római katolikus templomában megszólaltak a harangok. Ugyanebben a percben indult meg a Vajdahunyad vára felől a papság menete a térre. A menetben résztvevő szerzetes és világi papok a római kúria előírásai szerint követték egymást. A több száz fehér karinges kispap nyitotta meg a menetet, őket követték a szerzetesrendek tagjai. Majd a kongregációk, a kanonokrend, a presbiterek, kanonokok, címzetes apátok, prépostok, prelátusok, protonotáriusok vonultak fel ünnepi egyházi öltözetben. Őket a püspökök követték, akiknek száma 190 volt, majd 37 érsek következett rangsor szerint. A bíborosok sorát Serédi Jusztinián nyitotta meg, akit 10 külföldről érkezett bíboros követett.[8]
Harsonaszó jelezte, amikor a pápai legátus is elindult. A legátus a bíborosok után haladt és menetközben áldást osztott. A közönség térdre borulva fogadta a legátus áldását. A bevonulás után az egyházi méltóságok is elfoglalták helyüket a díszpáholyban. A kongresszus megnyitásának első aktusaként Meszlényi Zoltán esztergomi segédpüspök felolvasta az 1938. május 12-én kelt pápai bullát: „A magyarok ismert hite és szeretettől lángoló buzgósága tündököl abban a nagy igyekezetben, amellyel a legközelebb megtartandó Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus előkészítésén immár egy éve dolgoznak. Híres fővárosuk és annak példájára az egész ország minden részének minden rendű és rangú polgárai szent vetélkedésben szentelték magukat a vallásos élet gyakorlatainak, hogy tiszta és isteni izzó lélekkel készítsék elő magukat az Eucharisztikus színek alatt rejtőző Bárány kivételes megdicsőítésére. Nagyon tetszett nekünk, hogy nemcsak szeretett Magyarország híveihez, hanem a világ összes katolikusaihoz idejében felhívást intéztek, hogy imádságos szándékban egyesülve a keresztény hit nyilvános megvallásával és szent szertartásokba való bekapcsolódással nyilvános engesztelést szolgáltassanak annyi istenkáromlásért és az Isten fölségét megtagadóknak, vagy azt akár nyíltan, akár rút alakoskodással támadóknak vétkeiért. ”[9]
A pápai bulla felolvasása után Serédi hercegprímás tartott latin nyelvű beszédet, az állam nevében Hóman Bálint köszöntötte a kongresszust, majd a namuri püspök tartott nyitóbeszédet. Az ünnepség fénypontja kétségkívül Eugenio Pacelli bíboros-legátus beszéde volt, aki szintén latinul szólt a megjelentekhez: „Az Eucharisztikus Világgyűlésnek Európába való visszatérése után a fényesnevű világvárosok közül ebben az évben Magyarország fővárosa lett a szerencsés kiválasztott. Mindenki, aki felfogja ennek a választásnak a gondviselésszerű jelentőségét, tiszteletettel és bizalommal hajlik meg a mai mozgalmas órákban a történelem ama lapjainak ékesszóló tanusága előtt, amelyeket a magyar nép, a tragikus időkben a keresztény Európának ez védőbástyája önnönvérével írt be. Hősies és dicsőséges ez a történelem, amelyről Buda magasratörő vára, mintegy az újjáéledés és testvéri összefogás himnuszát zengi. Itt tört meg a keresztény kultúrát védelmező magyar seregek vitézségén a hitetlenek támadó áradata s a büszke félhold itt hátrált meg, legyőzve a megváltó Krisztus keresztje előtt, és Krisztus anyja volt az, akinek örök időkre felajánlotta ezt az országot és népét az, aki elsőnek tette fejére Szent István koronáját.”[10]
A nagygyűlés után a várban a kormányzó és felesége vacsorát és fogadást tartott a szentszéki delegáció és a kongresszus előkelőségeinek köszöntésére. A vacsora utáni fogadáson mintegy 1500 meghívott vehetett részt.
További bejegyzéseink
- Válogatás a PTE Botanikus Kertjéről szóló tudományos és ismeretterjesztő művekből
A Pécsi Tudományegyetem Botanikus Kertje 1952-ben nyitotta meg kapuit az akkori Pécsi Pedagógiai Főiskola keretei között. A több mint 70… Read More »Válogatás a PTE Botanikus Kertjéről szóló tudományos és ismeretterjesztő művekből - Elődeink nyomában. A Jogi Kar száz éve Pécsett
Virtuális kiállítás Az eredeti kiállítás a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának aulájában volt megtekinthető a 2022/23-as tanév folyamán. A… Read More »Elődeink nyomában. A Jogi Kar száz éve Pécsett - Füvésztudomány a Mecsek lábánál – Kiállításkatalógus
Elkészült a „Füvésztudomány a Mecsek lábánál” című kiállításunk katalógusa, melyben a kiállított tárgyak, herbáriumok, dokumentumok, fényképek és könyvek leírása mellett… Read More »Füvésztudomány a Mecsek lábánál – Kiállításkatalógus - A pécsi felsőoktatás története
A Pécsi Egyetemtörténeti Gyűjtemény korábbi állandó kiállításának virtuális változata 2023. október 13-án nyílik a Szepesy utcai épületben a megújult egyetemtörténeti… Read More »A pécsi felsőoktatás története
Felhasznált irodalom
Gergely Jenő: Eucharisztikus Világkongresszus Budapesten / 1938. Budapest, Kossuth, 1988.
A XXIV. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus Emlékkönyve. Budapest, Szent István Társulat, 1938.
[1] Emlékkönyv 1938. 60.
[2] Emlékkönyv 1938. 61–62.
[3] Emlékkönyv 1938. 66–67., Gergely 1988. 119–120.
[4] Emlékkönyv 1938. 68.
[5] Emlékkönyv 1938. 71.
[6] Emlékkönyv 1938. 89–96., Gergely 1988. 122–123.
[7] Emlékkönyv 1938. 97–100.
[8] Emlékkönyv 1938. 101–104.
[9] Emlékkönyv 1938. 104–105.
[10] Emlékkönyv 1938. 110–111.