Az 1854 és 1921 között megjelent Vasárnapi Ujság szinte minden évben szentelt pár sort Jézus feltámadásának megemlékezéséről, a húsvéti ünnepekről. A nevezetesebb szerzők nyomtatásban megjelent költeményei és prózai munkái mellett a híres művészek Krisztust ábrázoló festményei, a Jeruzsálemben megfordult utazók saját készítésű fotói, valamint a húsvéti hagyományt (tojásfestést, locsolkodást) bemutató illusztrációk is gazdagították az ünnepi számot.
A ma is népszerűségnek örvendő szerzőtől, Móricz Zsigmondtól (1879–1942) az 1911. április 16-i számban a Zsoltárok könyve című művéből olvashatunk részleteket: az I. zsoltár. Ének igazságról és gonoszokról, a XXIII. zsoltár. Az Isten gondot visel és az XC. zsoltár. Az élet mulandó című munkái láttak napvilágot ekkor a lapban.
A kor másik nagy alakjának, Szabolcska Mihály (1862–1930) református lelkésznek összesen 14 művét közölte a lap. A szerző tagja volt a Kisfaludy Társaságnak, valamint levelező tagja a Magyar Tudományos Akadémiának. A hetilapban a húsvéti versei közül 1891. március 29-én a Nagyszombat éjszakáján, 1899. április 2-án a Jézus sírjánál – Húsvéti imádság jelent meg nyomtatásban, a Mária című vers pedig 1901. április 7-én látott napvilágot. Föltámadott! címmel két versét is közölte a lap, az egyiket 1907. március 31-én, a másikat ugyanezen címmel 1908. április 19-én.
A Vasárnapi Ujságban Sántha Károly (1840–1928) evangélikus lelkész és költő műveivel is találkozhatunk. Érdekes, hogy Húsvét ünnepén címmel három verse is megjelent 1890. április 6-án, 1892. április 17-én és 1895. április 14-én. A költeményeknek ebben az esetben is csak a címük azonos. 1898. április 10-én Az élet ünnepén című verse is megjelent a lapban.
Illyés Bálint (1835–1910) református lelkész és országgyűlési képviselő írásai is olvashatóak. A Kereszt alatt 1878. április 21-én, a Golgota 1884. április 6-án, a Húsvét ünnepén című verse pedig 1887. április 10-én jelent meg. Lampérth Gézának (1873-1934), aki az Országos Levéltár főtisztje és a Petőfi Társaság tagja volt, szintén közölte néhány versét húsvétkor a lap. 1903. április 12-én jelent meg a Rákóczi halála. 1735 Nagypéntek című verse. II. Rákóczi Ferenc 1735-ben húsvétkor hunyt el, a vers erről emlékezik meg. 1904. április 3-án a Glória! című műve látott napvilágot a lapban, ez Krisztus feltámadásáról szól. 1886. április 26-án még egy érdekes vers jelent meg, címe egyszerűen Húsvét, és ez XIII. Leó pápa szonettje. A művet bizonyos V. S. közölte a lapban.
A verseken kívül még egy irodalmi művet érdemes kiemelni, ez Könyves Tóth Kálmán (1837–1924) Két Húsvét című elbeszélése. A szerző református lelkész és író volt, a lap 1891. március 29-én közölte a művet. A történetben az öreg Sajgó Márton bácsi fiát, Lajost hét évvel ezelőtt húsvétkor letartóztatták, mert gyilkossággal gyanúsították. Két évig volt vizsgálati fogságban, de utána szabadon engedték, mert nem tudták bizonyítani a tettét. Lajos megfogadta, hogy addig nem tér haza, ameddig nem tudja bebizonyítani ártatlanságát. Az öreg Sajgó Márton állandóan búslakodott a fia miatt és halottnak tekintette. Úgy gondolta, hogy a tények sajnos azt bizonyítják, hogy ő követte el a gyilkosságot, és ezt a szégyent a családról nem lehet lemosni. Az öreggel együtt élt a menye, Mariska és az unoka, a kis Lajos. Mariska bízott benne, hogy egy nap a férje hazatér. Húsvét napján váratlanul eljött vendégségbe a földesúr Koronkay és egy gépgyár tulajdonosa, Csatáry Kálmán. Kiderült, hogy Lajos Csatáry Kálmánhoz került és nála dolgozott. A gyártulajdonos elmesélte Sajgó Márton bácsinak a fia ártatlanságát, aki haza is jött. A két húsvét cím Jézus feltámadását és a fiú hazatérését jelenti.
Az irodalmi műveken kívül igen sok húsvéttal kapcsolatos ismertető is olvasható a lapban. A tojásfestésről Edvi Illés Pál írása, A húsvéti tojásfestés 1857. április 12-én jelent meg. Megtudhatjuk, hogy a tojásfestés már a pogány népeknél is szokás volt. Európában és Ázsiában a tavasz beköszöntét tekintették az újév kezdetének. Ennek megünneplésére különféle színűre festett, főtt tojásokkal kedveskedtek egymásnak az emberek. A zsidóknál a tojás is szerepelt az ételek között a Pászka ünneplésekor. A keresztényeknek húsvét előtt negyven napig böjtölni kellett, a görög hitűeknél olyan szigorú volt, hogy még tojást sem ehettek. A hosszas böjt után tojást is lehetett fogyasztani, illetve meg is ajándékozták egymást.
1890. április 6-án közölte a Vasárnapi Ujság Molnár Viktor Húsvéti tojások című írását. Ebből kiderül, hogy Magyarország népeinek milyen szokásai voltak a tojás festésével és díszítésével kapcsolatban. A magyarok csak piros tojásokat festettek, a románok ezen kívül sárga, lila és a sötét kávé színűt, a szerbek pirosat és sárgát, a rutének pirosat, zöldet és sárgát. Ismertető jellegű írások a művészettel kapcsolatban is születtek, 1888. április 1-jén jelent meg a lapban Krisztus halála a képzőművészetben című írás. A szerző, aki csak egy V betűvel látta el szerzeményét, bemutatja, hogy Krisztus szenvedéséről igen sok mű készült a művészettörténet során. Az írásban számos művészt megemlítettek; kiemelném a németalföldi Van Dyck Krisztus a töviskoronával című festményét, valamint a német Martin Schöngauer Krisztus megostoroztatása című metszetét.
A régi húsvéti szokásokról 1897. április 18-án volt egy írás, Régi-Húsvét ünnepek hazánkban, egy bizonyos Vajk névre hallgató szerzőtől. A húsvétot már régi királyaink idején is ünnepelték. A szerzemény megemlít egy krónikát II. András jeruzsálemi uralkodása idején: egy Sikis nevű főúrnál fényes lakomát tartottak. Az Anjouk korában még pompásabb volt az ünneplés, ekkor olasz énekesek, valamint francia táncosok és komédiások szórakoztatták az udvart. A törökök idejében nehéz volt az ünneplés, a templomokat bezárták, és vallási énekeket sem lehetett énekelni nyilvánosan. A török idők elmúltával ismét visszatértek a húsvéti ünnepek. Az 1800-as évek elején és közepén is gyakoriak voltak a több napig tartó mulatozások.
A falusi megemlékezésről Szívós Bélától született egy írás, A húsvét falun címmel, amely 1892. április 17-én jelent meg a lapban. A faluban húsvétkor templomba mentek az emberek a felekezetük szerint. A reformátusoknál előfordulhatott, hogy egy legátus (egy kiküldött egyházi főiskolás) tartotta az istentiszteletet. A nagyobb vallási ünnepeken ellátogatott a gyülekezethez, szentbeszédet tartott, és anyagi támogatást szerzett. A szertartás után az emberek benépesítették a falu tereit, és ott múlatták az időt, a fiatalok labdás játékokat játszottak.
A húsvét pesti ünnepléséről 1869. április 4-én jelent meg egy írás, A húsvét Pesten címmel. A szerző „Rendes tárczaíró” aláírással látta el szerzeményét, és bemutatta, hogy ebben az évben milyen volt az ünnep Pesten. Szerencsére jó idő volt, és sokan mentek ki a zöldbe, ezen a városon kívüli környezetet kell érteni. A szokásoknak megfelelően nagy tömeg volt húsvét hétfőn a Gellért-hegyen, a búcsún. A hegyen rengeteg sátrat vertek fel, volt bőségesen étel és ital is egyaránt. A Gellért-hegyre magáért a látványért is megéri ellátogatni. A városerdőben is hasonló mulatság volt, célba lövés, csónakázás és egyéb szórakozási lehetőségek várták az érdeklődőket.
A külföldi országok húsvéti szokásairól is találhatók ismertetők a lapban. Olaszországról megtudhatjuk, hogy a tojás festése és ajándékozása ugyanúgy szokás, mint más országokban. Külön írás jelent meg a Nápolyra jellemző ünnepi sajátosságokról 1886. április 26-án. A nagyhét alatt is sok az érdekesség, feldíszítik a templomokat, és otthon is nagy a készülődés. A nagyhéten gyermekprédikációkat tartanak a templomokban 7–8 éves gyerekeknek. A zálogházaknak ilyenkor nagy a forgalmuk, mert szegény és gazdag egyaránt nagy lakomával ünnepli a húsvétot. Nagyszombaton Nápoly utcáin déli 12 órakor ágyútűz jelzi a nagyhétnek és a böjtölésnek a végét, a város templomaiban egyszerre harangoznak. Húsvét reggelén természetesen senki nem hiányozhat a templomból, délután az emberek a természetbe is kimennek.
Jeruzsálem városa és a Szentföld igen sokszor szerepelt a Vasárnapi Ujság húsvéti számaiban. A jeruzsálemi nagyhétről megjelent egy ismertető 1876. április 16-án. Ebben az időben Jeruzsálem lakossága nagyjából 25 000 fő volt, a nagyhét idején ez a szám több mint a kétszeresére is megnőtt a városba érkező zarándokoknak köszönhetően. A világ különböző pontjairól oda érkező zarándokok igen változatos képet mutattak. A zarándokok élete igen nehéz volt, nagyon sokba került eljutni Jeruzsálembe. Ilyenkor felkeresték a város híres szent helyeit. 1898. április 10-én jelent meg a lapban Dr. Erdődi Béla Visszaemlékezés Jeruzsálemre című írása. Az illetőnek sikerült ellátogatnia ide, de a gyerekkorában belerögzült vallásos ábránd és a valóság között sajnos nagy volt a különbség. Az ember azt hihetné, hogy a zsidóság, a kereszténység és az iszlám számára is szent várost valóságos ereklyeként tartják. A valóság azonban nagyon szomorú volt, piszkos és romos utcák, dögvészes levegő. A város szent helyei ugyan látogathatók, de szintén lehangoló állapotok uralkodtak. Erdődi Béla írt egy könyvet az utazásáról a Szentföldön címmel. Rudolf trónörökös keleti körútjáról pedig az 1885. április 5-én megjelent számban látható egy képes beszámoló.