Charles Darwin 1831. december 27-én indult öt évig tartó világ körüli utazására a Beagle nevű háromárbócos vitorlás fedélzetén. Ez az utazás nemcsak Darwin életét változtatta meg, hanem az emberiségnek az önmagáról való gondolkodását is gyökeresen átalakította. Bár az evolúció gondolatának voltak előzményei a korszak tudományos gondolkodásában, Darwin csak később, az utazás során gyűjtött tapasztalatai és megfigyelései alapján dolgozta ki az elméletet. Az evolúció szót ő mindazonáltal nem használta 1859-ben megjelent korszakalkotó művében, A fajok eredetében.[1]
Darwin az utazás kezdetén 22 éves fiatalember volt, aki Edinburgh-ben orvosi és természettudományos, Cambrigde-ben pedig teológiai tanulmányokat folytatott, bár érdeklődése egyre jobban a geológia felé fordult. Valószínűleg ez az érdeklődése ösztönözhette, hogy egyik cambrigde-i tanára ajánlására részt vegyen a Beagle nevű vitorlás föld körüli útján. Dawin saját költségén utazott mint Fitzroy kapitány kísérője. A Beagle küldetése Dél-Amerika partjainak feltérképezése, Darwin feladata pedig a kontinens természetrajzának tanulmányozása volt.
Az utazásról írt naplójának első kiadása három évvel a hazaérkezés után, 1839-ben jelent meg, a magyar fordítás Fülöp Zsigmondtól jelent meg először 1913-ban. A bejegyzésben az 1957-es kiadásból idézünk, amely az Egy természettudós utazásai. Napló az R. A. Fitz Roy kapitány parancsnoksága alatt álló Beagle földkörüli útja alkalmával meglátogatott országok természetrajzáról és geológiájáról címet viseli. A napló alapján megtudhatjuk, mire terjedtek ki Darwin megfigyelései, és hogyan értelmezte azokat. A művet naplóbejegyzései, visszaemlékezései és a szakirodalom felhasználásával utólag írta, tehát reflektálnak az utazás alatti gondolkodásmódjára, de érdemes megfontolni, hogy a mű megírásakor felülírhatta ezeket, esetleg utólag írhatott le újabb gondolatokat.
Kabinjában minden esetre vele volt egy kötet, amely a könyv ajánlása szerint nagy hatással volt szemléletére: „Művem második kiadását hálás örömmel ajánlom Charles Lyell úrnak, annak elismeréséül, hogy ha e műnek, vagy a szerző bármely más művének tudományos érdeme volna, az nagyrészt Lyell úr közismert és kiváló „Principles of Geology” című munkájának tanulmányozásán alapul.”[2] Charles Lyell, a korábbi elképzelésekkel szemben (például katasztrofizmus), a folyamatos fejlődés elvét vallotta a geológiában és ez a gondolat a napló számos a napló számos pontján valóban visszaköszön.
Darwinnak természettudósként lehetősége volt hosszabb időszakokra elhagyni a hajót, hogy a szárazföldön végezhessen megfigyeléseket. Az öt évig tartó utazás alatt mindössze 18 hónapot töltött a fedélzeten.[3] Míg a kapitány és hajó legénysége fel és alá vitorlázott Dél-Amerika partjai mentén térképészeti méréseiket végezve, Darwin több hetes gyűjtőutakat szervezett helyi vezetők segítségével. Egy-egy kirándulás után azután visszatért a fedélzetre.
Utazása során számos jegyzetfüzetet írt tele vázlataival és megfigyeléseivel. Hordókban, ládákban és üvegekben folyamatosan küldte haza gyűjtéseit: préselt növényeket, fosszíliákat, kőzeteket, bőröket, csontvázakat. „Tíz hétig tartózkodtam Maldonadóban és ezalatt csaknem teljes gyűjteményre tettem szert emlősökből, hüllőkből és madarakból.”[4] – írta az utazás egyik brazíliai állomásán. Vizsgálataihoz még otthon különféle műszereket szerzett be: mikroszkópot, klinométert a felületek hajlásszögének megállapítására, geológus kalapácsot, és vasculumot, egy növények szállítására alkalmas tartályt. Felfedezéseiről rendszeresen tájékoztatta cambrigde-i tanárát, John Stevens Henslow-ot, aki néhányszor ki is javította a fiatal kutató tévedéseit.[5]
A Beagle 1831. december 27-én indult útnak, először a Zöldfoki-szigeteken kötöttek ki, majd folytatták útjukat Brazília felé. Útközben megálltak az Atlanti-óceánban található São Pedro- és São Paulo-szigetcsoportnál. A Szent Pál-törésvonal mentén keletkezett kopár, vulkanikus szigeteket tanulmányozva lehetősége volt azon gondolkodni, hogyan jelenik meg az élet egy-egy újonnan keletkezett földdarabon az óceán közepén. „A következő felsorolás azt hiszem, teljesen kimeríti a sziget faunáját: egy légyfaj (Olfersia), amely a szulán él, és egy kullancs, amely nyilvánvalóan mint a madarak élősdije került ide; egy barna kis moly, abból a nemből, amely a tollakon él; egy bogár (Quedius) és a trágya alatt egy fatetű; végül számos pók, amelyek nyilván a vízi madarak kísérőiből és élősdijeiből táplálkoznak. Valószínűleg nem helytálló az a gyakran ismétlődő leírás, hogy először karcsú pálmák és más trópusi növények, majd madarak, és legvégül emberek veszik birtokukba a Csendes-óceánban kialakult korallszigetecskéket. Félek, elrontja a mese költőiségét, hogy tollakon és trágyán élő állatok, élősdiek és pókok az Óceán újonnan keletkezett földdarabjának lakói.”[6]
Brazíliába érve azután már az élővilág bősége ejtette ámulatba, és a naplóban számos egzotikus állat- és növényfajról számol be. Az egyes élőlények azonosítása azonban nem volt könnyű feladat, ahogyan a következő, Argentínában lejegyzett naplórészletből is kiderül: „Amikor Észak-Patagóniában, a Rio Negro körül jártunk, a gauchók[7] többször emlegettek egy ritka madarat, amelyet avestruz petise-nek neveztek. Leírásuk szerint kisebb mint a közönséges strucc (amely itt is gyakori), de általában nagyon hasonlít hozzá. […] Amikor Port Desire-ben voltunk, Martens elejtett egy struccot. Megnéztem, de furcsa módon eszembe se jutott a petise, egyszerűen még kifejletlen struccnak néztem. Mire felmerült emlékezetemben a másik faj, a madarat már megfőzték és megették. Szerencsére a fejét, nyakát, lábait, szárnyát, több nagy tollát és bőre nagyobb részét megtartották és ezekből csaknem teljes alakot állítottam össze, amely az Állattani Társaság múzeumában áll. Gould írta le ezt az új fajt, és megtisztelt vele, hogy rólam nevezte el.”[8] De nemcsak élő állatokat azonosított és írt le, hanem kihalt fajok fosszíliáit is gyűjtötte. Ő találta meg a megatherium, egy kihalt, hatalmas méretű lajhár legteljesebb csontvázát, amelyet ma a londoni Natural History Museum őriz.[9]
Darwin sokszor többhetes expedíciókra is vállalkozott a szárazföld belsejében, amelyek koránstem voltak veszélytelenek. Helyi kísérőivel folyamatosan ki voltak téve az indiánok támadásainak, a természet és a helyi forradalmak szeszélyeinek. A tengeri utazás pedig bármikor végződhetett hajótöréssel. A Tűzföldön, a Horn-foktól északra Fitzroy kapitány 1833. január 28-án két csónakkal elindult a Beagle-csatorna nyugati részének feltérképezésére. Darwin is velük tartott, a látványt pedig naplójában is megörökítette: „Az északi oldalon magas hegyek alkotják a vidék gránittengelyét vagy gerincét, s három, négyezer láb magasságig emelkednek, sőt egyik csúcs hatezer láb magas. Az örök hó fehér takarója fedi hátukat és számos vízesés fut le az erdőkön keresztül a keskeny csatornába. Több helyen csodálatos gleccserek nyúlnak le a hegyhátról a víz széléig. […] Amikor vacsoraidőben partra húztuk a csónakokat egy körülbelül félmérföldnyi távolságban meredek sziklában gyönyörködtünk és az kívántuk, bár a szemünk előtt válna le róla néhány töredék. Egyszerre nagy dübörgéssel levált róla egy nagy tömeg és egy pillanattal később egy hullám nagy taraját láttuk felénk nyargalni.”[10] Darwin lélekjelenlétén múlott, hogy időben figyelmeztette társait és a csónakokhoz rohanva megragadták őket. Így sikerült megakadályozni, hogy összetörjenek vagy elsodorja őket a víz, különben száz mérföldre a hajótól élelem és fegyverek nélkül maradtak volna. Ezt a helyet tiszteletére FitzRoy kapitány Darwin-öbölnek nevezte el.[11] Darwin szerénységére jellemző, hogy önmagát nem említi a naplóban az esemény leírásakor, csak annyit jegyez meg, hogy „az emberek lerohantak a csónakhoz”[12]. FitzRoy kapitány szerint viszont, „ha Mr. Darwin és két vagy három matróz azonnal nem termettek volna a csónakok mellett, reménytelenül elvesztek volna számunkra”.[13]
A kontinenst megkerülve a Beagle egy évet töltött Dél-Amerika nyugati partvidékén. Darwin ez idő alatt bejárta az Andok vonulatait. 1835. január 19-én a tengerről volt alkalmuk megfigyelni a chilei Osorno vulkán kitörését,[14] február 20-án pedig Darwin átélte a híres concepióni földrengést, amelyet utólag 8,5-ös erősségűre becsültek, és cunami is kísérte.[15] Darwin útikönyvében így írta le benyomásait: „Egy nagy földrengés egyszeriben megsemmisíti legrégebbi asszociációinkat is: a föld, a szilárdság jelképe, úgy mozgott a lábunk alatt, mint egy vékony kéreg valami folyadék fölött.”[16] Ez a hasonlat, bár a lemeztektonika elméletét csak az 1960-as években dolgozták ki részletesen, utólag meglehetősen pontosnak bizonyult. Darwin ezen jelenségek hatására hosszú bekezdésekben elmélkedett a vulkáni működés, a földrengések, a földkéreg emelkedése és a hegységek képződése közötti összefüggésekről. „Az emelő és eruptív erőknek ezekben a jelenségekben megnyilvánuló bonyolult belső kapcsolatából arra következtethetünk, hogy a kontinenseket lassan és kis fokozatokban felemelő erők azonosak azokkal az erőkkel, amelyek időnként vulkanikus anyagokat löknek ki a kráterek nyílásain.”[17]
Dél-Amerikát elhagyva a Beagle 1835. szeptember közepén érte el a Galapagos-szigetcsoportot, ahol öt hetet töltöttek a szigetek felfedezésével. Habár alkalma volt megfigyelni a szigetek sajátos élővilágát, és a rokon fajok közötti eltéréseket, az általánosan elterjedt közhiedelemmel szemben nem itt nem itt fedezte fel az evolúció elméletét.[18] A látottak azonban már ekkor is erősen elgondolkodtatták az élet keletkezésével és fejlődésével kapcsolatban. „A szigetek természetrajza rendkívül érdekes és igazán figyelmet érdemlő. A legtöbb élőlény helyi eredetű, sehol másutt nem található; sőt, a különböző szigeteket benépesítő élőlények között is van eltérés; azonban valamennyi határozott rokonvonásokat mutat az amerikaiakkal, noha ettől a kontinenstől 500-600 mérföld szélességű nyílt óceán választja el őket. Ez a szigetcsoport önmagában kis világot alkot, vagy inkább azt mondhatnánk, Amerika egyik mellékbolygója; onnan jött néhány gyarmatosítója és onnan kapta bennszülött élőlényeinek általános jellegét. Ha tekintetbe vesszük a szigetek kicsiny területét, még csodálatosabb az itt honos fajok nagy száma és korlátolt elterjedése. A magaslatokat koronázó krátereket és a lávafolyamok még jól kivehető határait látva azt kell hinnünk, hogy itt még a geológiai újkor folyamán is nyílt óceán terült el. Ezzel azután mintha időben is, térben is közelebb kerültünk volna a nagy eseményhez – a titkok titkához – új lények első megjelenéséhez a Földön.”[19]
Ami a pintyeket és a különböző csőrtípusokat illeti, Darwin – tapasztalatlanságából adódóan – azt sem vette észre, hogy a gyűjteményében található madarak mind egy alaptípushoz tartoznak. Sőt azt a hibát is elkövette, hogy nem jegyezte fel, melyik példányt melyik szigetről gyűjtötte. A pintyek pontos leírását John Gould, ornitológus készítette el évekkel később, maga Darwin is az ő munkájára hivatkozott A fajok eredetében.[20] Az útinapló fordításának alapjául szolgáló kiadásban az utószót 1860-ban írta, ezért feltételezhetjük, hogy ebben a kiadásban már a hazatérése után született tudományos eredmények – mint például az evolúció elmélete – is bekerültek. A galapagosi pintyek leírásánál például már Gould eredményeire hivatkozik: „A többi szárazföldi madár a pintyek különös csoportja, amelyek csőralkatuk, rövid farkuk, testalkatuk és tollazatuk révén rokonok. Tizenhárom fajukat Gould négy alcsoportra osztja.”[21] A tapasztalt Darwin a különböző fajtájú pintyek bemutatását követően könnyen jut az alábbi megállapításra: „Ha az ember ilyen fokozatosságot és szerkezeti eltérést lát ilyen kicsiny, közeli rokon madárcsoportnál, azt gondolhatná, hogy ezen a madarakban eredetileg szegény szigetcsoportokban egyetlen faj módosult különböző irányokban.”[22]
A tapasztalatlan, terepmunkát végző Darwin megfigyelési módszerei azonban még kevésbé voltak kifinomultak. A tengeri leguán, az amblyrynchus cristatus életmódjára irányuló kíváncsiságában kést ragadott: „Többnek felnyitottam a gyomrát: tele volt megrágott tengeri moszattal (Ulvae) amely világoszöld, vagy tompavörös, vékony lombos szalagokban tenyészik. Nem emlékszem, hogy ezt a füvet nagyobb mennyiségben láttam volna az árapály határain belül lévő sziklákon; okom van feltenni, hogy a tenger fenekén nő, a parttól kis távolságra. Ha a dolog így áll, megvan a magyarázata, hogy az állatok miért mennek ki olykor a tengerre.”[23] Azt is észrevette, hogy ha megijesztik, az állat nem hajlandó a vízbe menekülni, és ezt a megfigyelését kísérletileg is igazolta: „Egyet többször is elhajítottam egy tócsába, amit az apály hagyott hátra, amilyen messzire csak tudtam, de mindannyiszor egyenesen visszajött arra a helyre, amelyen álltam. […] Valahányszor bedobtam, visszajött.”[24] Végül arra jutott, hogy az állat azért viselkedik ilyen furcsán, mert míg a tengerben gyakran esik cápák áldozatául, a szárazföldön nincs ellensége.
Darwin, akárcsak a pintyek esetében, a galápagosi óriásteknőssel kapcsolatban is mulasztást követett el: nem gyűjtött belőlük példányokat, annak ellenére, hogy a helyi lakosok szerint minden szigeten külön fajuk él.[25] A helyszínen ehelyett a faj vízháztartásával kapcsolatos empirikus tapasztalataival volt elfoglalva. A naplóban megállapítja, hogy a teknősbéka a hólyagjában tárolja a létfenntartáshoz szükséges vizet. Majd így folytatja: „A forrásnál tett látogatásuk után húgyhólyagjuk egy ideig duzzad a folyadéktól, ez állítólag fokozatosan fogy és veszíti el tisztaságát. A lakosság, amikor a száraz részeken járkálva megszomjazik, gyakran felhasználja ezt a körülményt és kiissza a hólyag tartalmát. Az egyik teknősnél, amit előttem öltek meg, a folyadék még egészen tiszta volt, csak kissé keserű ízű.” [26]
A Galapagos-szigetcsoport után a Beagle Tahiti, Új-Zéland és Ausztrália érintésével haladt tovább. Ezen a területen Darwint különösen a korallzátonyok nyűgözték le, amelyekről a Keeling-szigeten folytatott vizsgálatai kapcsán ír részletesebben. A korallszigetek keletkezését azzal magyarázta, hogy a tenger felszínéhez közel élő korallok az óceáni talapzat süllyedésével vagy emelkedésével zátonyokat, szigeteket hoznak létre. Ha egy korábbi sziget lassan süllyedni kezdett, a koralloknak volt idejük építményeiket létrehozni. „A zátonyépítő korallok a földkéreg-ingadozások csodálatos emlékeit őrzik: minden sánczátony azt bizonyítja, hogy itt süllyedt a föld, és minden atoll egy eltűnt sziget helyét jelzi. Így – akárcsak egy geológus, aki 10000 évet élt át és számon tartotta a végbement változásokat –, mi is némi bepillantást nyerünk annak a rendszernek titkaiba, amely széttagolta a Föld felületét és felcserélt vizet és szárazföldet.”[27] A korallzátonyokról később önálló monográfiát is megjelenített The structure and distribution of coral reefs címmel, amelyben látványos térképet közöl a korallzátonyok elhelyezkedéséről és típusairól.
Már Afrika nyugati partjai mentén vitorláztak hazafelé, amikor FitzRoy kapitány hibákat fedezett fel, első, Brazília partjairól készített térképein, ezért ismét áthajózott az Atlanti-óceánon, hogy újra elvégezze a méréseket.[28] Végül 1836. október 2-án öt évig tartó világ körüli útját befejezve a Beagle elérte Anglia partjait,[29] Darwin számára pedig a felfedezés és az anyaggyűjtés időszakát a rendszerezés és az elméletalkotás korszaka váltotta fel.
Felhasznált irodalom
Bryson, Bill: Majdnem minden rövid története. Budapest, 2020.
Desmond, Adrian J.: „Charles Darwin”. Encyclopedia Britannica, 2021. [2022.01.17.]
Pearn, Alison: Darwin’s first—and only—trip around the world began a scientific revolution. National Geographic, 2020.06.12.
Darwin, Charles Robert: Egy természettudós utazásai. Napló az R. A. Fitz Roy kapitány parancsnoksága alatt álló Beagle földkörüli útja alkalmával meglátogatott országok természetrajzáról és geológiájáról. Budapest, 1957.
Képjegyzék
1. kép. Charles Darwin portréja négy évvel a hazatérése után. [2022.01.17.]
2. kép. A napló 1909-es angol nyelvű kiadásának címlapja.
Forrás: Darwin, Charles: Journal of researches into the natural history and geology of the countries visited during the voyage of H. M. S. Beagle round the world under the command of Captain Fitz Roy, R. N. London, 1909.
3. kép. A HMS Beagle. Forrás: Darwin, Charles: Journal of researches into the natural history and geology of the countries visited during the voyage of H. M. S. Beagle round the world under the command of Captain Fitz Roy, R. N. London, 1909.
4. kép. Az expedíció útvonala. Darwin, Charles Robert: Egy természettudós utazásai. Napló az R. A. Fitz Roy kapitány parancsnoksága alatt álló Beagle földkörüli útja alkalmával meglátogatott országok természetrajzáról és geológiájáról. Budapest, 1957.
5. kép. Darwin nandu. Forrás: Encyclopædia Britannica. [2022.01.17.]
6. kép. A Darwin-öböl. [2022.01.17.]
7. kép. A napló térképvázlata a Galápagos-szigetcsoportról.
Forrás: Darwin, Charles Robert: Egy természettudós utazásai. Napló az R. A. Fitz Roy kapitány parancsnoksága alatt álló Beagle földkörüli útja alkalmával meglátogatott országok természetrajzáról és geológiájáról. Budapest, 1957.
8. kép. Vázlatrajz a galápagosi pintyek csőrtípusairól [2022.01.17.]
9. kép. Legelő tengeri leguán. [2022.01.17.]
10. kép. A korallzátonyok elhelyezkedését ábrázoló térképvázlat. Forrás: Darwin, Charles: The structure and distribution of coral reefs. London, 1874.
További bejegyzéseink
- A Klimo Könyvtár (egykori) ásványgyűjteménye
Jelen blogbejegyzés a Klimo Könyvtár egykori ásványgyűjteménye mellett a kollekcióval együtt kezelt kőzetek és fosszíliák darabjaira, illetve azok történetére kívánja… Read More »A Klimo Könyvtár (egykori) ásványgyűjteménye - Félix Dupanloup francia püspök művei a Klimo Könyvtárban
A Klimo Könyvtár Kanonoki gyűjteményében kiemelkedően sok mű található Félix Dupanloup (1802–1878) francia püspök és egyházi író műveiből. A gyűjteményben… Read More »Félix Dupanloup francia püspök művei a Klimo Könyvtárban - Válogatás a PTE Botanikus Kertjéről szóló tudományos és ismeretterjesztő művekből
A Pécsi Tudományegyetem Botanikus Kertje 1952-ben nyitotta meg kapuit az akkori Pécsi Pedagógiai Főiskola keretei között. A több mint 70… Read More »Válogatás a PTE Botanikus Kertjéről szóló tudományos és ismeretterjesztő művekből - Klimo György ex librisei
Az Országos Széchényi Könyvtár blogján megjelent Vasné dr. Tóth Kornélia: A könyvtáralapító Klimo György ex librisei a PTE Egyetemi Könyvtár… Read More »Klimo György ex librisei
[1] Bryson 2020. 346.
[2] Darwin 1957. 8.
[3] Desmond 2021.
[4] Darwin 1957. 45
[5] Pearn 2020.
[6] Darwin 1957. 19.
[7] Gaucho: dél-amerikai lovas marhapásztor.
[8] Darwin 1957. 91.
[9] Bryson 2020. 345.
[10] Darwin 1957. 208.
[11] Pearn 2020.
[12] Darwin 1957. 208.
[13] Darwin 1957. 488.
[14] Darwin 1957. 267.
[15] https://en.wikipedia.org/wiki/1835_Concepci%C3%B3n_earthquake [2022.01.17.]
[16] Darwin 1957. 276.
[17] Darwin 1957. 285.
[18] Pearn 2020.
[19] Darwin 1957. 343.
[20] Bryson 2020. 346.; Desmond 2021.
[21] Darwin 1957. 344.
[22] Darwin 1957. 345.
[23] Darwin 1957. 350.
[24] Darwin 1957. 345.
[25] Desmond 2021.
[26] Darwin 1957. 345.
[27] Darwin 1957. 435.
[28] Pearn 2020.
[29] Darwin 1957. 451.
jo iras, nem tudtam egyertelmuen beazonositani, de talan korabbi kiadast olvastam Boros Istvan eloszavaval es meg nehany szemelveny a konyvbol, a humanista, empatikus Darwinrol https://www.facebook.com/WaldenSomogy/posts/644660402300338
akinek nem volt meg, egyik nagy peldakepet, Humboldtot, ki ne hagyja!
akit pedig a korallok erdekelnek, azoknak Eibl-Eibesfeldt: Az ezer atoll világa c muvet ajanlom