Az egyetemi könyvtár régi könyves állománya két, Kalchbrenner Károly akadémikustól származó 19. századi gombászati szakművel rendelkezik, bejegyzésünkben ezeket mutatjuk be.
Kalchbrenner Károly (1807–1886) evangélikus lelkész eleinte ókori klasszikus irodalommal és festészettel foglalkozott. 1839-ben bekövetkező szembetegsége miatt érdeklődése a növények irányába fordult el, az 1850-es években kezdte el gombatudományi (mikológiai) kutatásait. Munkásságáért 1864-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, majd 1872-ben rendes tagjává választották.
Akadémiai tagsága alatt keletkezett művei közül 1873–74-ben jelentette meg Magyarország hártya gombáinak válogatott képei (latin nyelven: Icones selectae hymenomycetum Hungariae)című kétkötetes munkáját. A mű megírását Kalchbrenner a korabeli tudományos gyakorlattal indokolta meg: a gombaleírásokat képeknek kell kísérniük, különben az újonnan felfedezett gombafajták létezését kétségbe vonják a tudósok. Hogy elkerülje a már mások által többszörösen bemutatott gombafajok ismétlését, Kalchbrenner művében a magyarországi gombafajták, azon belül a ritkábbak ismertetésére törekedett. A magyar gombatudomány fejlődéstörténetével kapcsolatban a 16. századi francia botanikus, Charles de L’Écluse (Carolus Clusius) Historia fungorum Pannoniae című művére hivatkozik kiinduló pontként, utána Lumnitzer István, Mauksch Tamás, Stephan Ladislaus Endlicher botanikusokat sorolja fel mint a magyar mikológia előmozdítóit. Magyarország gombavilágának feltérképezettségét a szerző nem tartja teljesnek, se előre haladottnak. Ennek okát egyrészt a kizárólagosan latin nyelven folytatott tudományos publikálással magyarázza, másrészt azzal a körülménnyel, hogy a korábbi szerzők szaklapokban adatták ki munkáikat, nem írtak összefoglalást a gombákról.
Ezt követően a magyarországi gombák fejlődésének életfeltételeit tárgyalja. Szerinte nem teljesen igaz az a megállapítás, hogy a más éghajlati viszonyokkal rendelkező ország gazdagabb és gyökeresen eltérő gombaállománnyal bírna. A gombák fejlődését az erdők állapota határozza meg lényegesen, nem az éghajlat és a talaj; a magyarországi gombafajok megegyeznek más közép-európai államok gombafajtáival, marginális közöttük a különbség. Teljesen eltérő gombaállományuk a forró égövön elhelyezkedő országoknak van.
Kalchbrenner szerint nem kedvez a változatosságnak az időjárás sem: a szél forró és száraz; a telek hidegek, nyáron éjszaka hamar hideg lesz a forróság után. A nyári esőzésekkor a forróság miatt a csapadék hamar elpárolog, így a gombák nem képesek növekedni a vízhiány miatt. Tavasszal kevés eső esik, szeptember után gyorsan megérkezik a fagy.
A talaj is akadályozza némileg a gombák biológiai sokszínűségét. Magyarország területének többségét a fák nélküli alföld alkotja, a szántóföldekkel, barázdákkal, mocsarakkal, homokdombokkal tarkított részeken a gombák nem tudnak megélni az árnyék hiánya miatt. Az ország széléhez közel elhelyezkedő területek erdős tájai viszont megfelelőek számukra, ilyen például a Dunántúl hegyes-völgyes vidéke, a Kárpátok hegyláncai, a dél-magyarországi erdők és a szlavóniai (a mai Horvátország keleti része) tölgyesek.
A fent említett tájakból Kalchbrenner idejében egyedül az utóbbi kettő területegység gombavilága volt ismerhető az osztrák Stephan Schulzer von Müggenburg (Schulzer István) kutatásainak jóvoltából. Kalchbrenner Schulzer háromkötetes kézirata alapján állította össze munkáját, átdolgozva a Schulzer által leírt gombafajták jellemzéseit, kiegészítve újabb fajokkal. A mű külső megjelenését Elias Magnus Fries svéd gombaszakértő Icones selectae Hymenomycetum Sueciae című könyve ihlette.
A munka a magyarországi hártyagombákat, azaz a lemezes kalappal rendelkező gombákat mutatja be. A két kötet összesen 50 darab gombafaj leírását tartalmazza, ebből 19-et Kalchbrenner, 14-et Fries, 13-at Schulzer, az utolsó 4-et Christiaan Hendrik Persoon, Johannes Baptista von Albertini és Lewis David de Schweinitz, Johann Anton Weinmann, illetve William Withering mikológusok fedezték fel. A gombafajok többsége a felvidéki Szepesség területén volt őshonos, ezen kívül a lelőhelyek között megtalálhatjuk a délvidéki Pétervárad, a baranyai Mohács és a partiumi Nagyvárad települések neveit is. A könyvben csiperke- (Agaricus), kérész- (Bolbitius), pókhálós- (Cortinarius), susulyka- (Inocybe), csigagombák (Hygrophorus) leírásai és rajzai szerepelnek. Tekintsünk meg ezekből egyet-egyet!
A Schulzerről elnevezett Schulzer-féle őzlábgomba (Agaricus lepiota schulzeri) a csiperkefélékhez tartozik. Szántóföldeken, szőlősökben nő október, november tájékán. Fehér színű, tönkje 3–4 hüvelyk (kb. 6–8 cm) hosszú, gallérja a tönk közepéig ér. Kalapja domborúan kiterjedő, 2–3 hüvelyk (4–6 cm) átmérőjű. Erős, szédítő szagú, émelyítő ízű. Vörös és barnás színű változatai is vannak. Felépítésében a fehér tarlógombához (Agaricus cretaceus) és a gyepi sisakgombához (Annularia laevis) hasonlít.
A sárga kérészgomba (Bolbitius vitellinus) az egyetlen kérészgombafélékhez besorolható gomba a műben. Legelőkön sarjad, tönkje tekeredett formájú. Kalapja lekerekített ernyő alakú, tojássárga színű. Tetején kocsonyásan dudoros. Rőtbarna spórákkal rendelkezik.
A feketészöld pókhálósgomba (Cortinarius phlegmacium atrovirens) szintén egyedüli példányként képviseli a pókhálósgombaféléket. A Kárpátok fenyőerdeiben cseperedik. Tönkje sárga, rostos. A tönk nagyon vastag, 6–8 hüvelykes (12–16 cm); hossza 2 hüvelyknyi (4 cm). A kalap feketészöld vagy barnaolajzöld színű, 3–4 hüvelyk (6–8 cm) átmérőjű.
A susulykafélék (Inocybe) egy új rendszertani kategóriát képeztek a gombatudomány korabeli állásában. A susulykagombákat korábban a galócákhoz sorolták, Fries javaslatára különítették el azokat. A susulykák általános jellemzője a kalapon található érdes tapintású spórák. Közülük figyelmet érdemel az illatos susulyka (Inocybe bongardii), amely szétszórt telepekben található meg hegyi fenyvesekben. Tönkje 2–3 hüvelyk (4–6 cm) hosszú, 2 hüvelyk (4 cm) átmérőjű. Kalapja harangalakú, 1–2 hüvelyk (2–4 cm) széles, a kalap széle mentén szaggatott. Gesztenyebarna vagy barnásvöröses színű. Szaga a körtére emlékeztet.
A vöröslila csigagomba (Hygrophorus erubescens capreolarius) ugyancsak hegyvidéki fenyőerdőkben terem. Sötét színű lemezei miatt egyedülállónak számít a csigagombák között. Tönkje ruganyos szerkezetű, 1–3 hüvelyk (2–6 cm) hosszú, 3–6 hüvelyk (6–12 cm) vastag. Kalapja húsos, középen csigaszerűen bemélyedő, barnásvöröses, 1–4 hüvelyk (2–8 cm) átmérőjű. Húsa vöröses színű, íztelen, szagtalan. Fehér színű, átlátszó, gömbölyded spórái vannak.
Kalchbrenner Károly másik fontos mikológiai műve az 1884-ben megjelent Új vagy kevesbbé ismert hasgombák (Gasteromycetes novi vel minus cogniti). A hasgombák csoportja olyan gombákat jelöl, amelyek örökítőanyagukat (spórák) a termőtestükön belül, nem a felszínen termelik. A Kalchbrenner által bemutatott hasgombák több kontinensről származnak: Amerika (Pennsylvania), Ausztrália (Új-Dél-Wales, Queensland), Afrika (Jóreménység-fok), Ázsia (Mongólia, Szibéria). A gombák képeit Kalchbrennernek más mikológusok, többek között Ferdinand von Mueller ausztrál, Alekszej Ivanovics Martianov orosz, Eugene Abraham Rau amerikai tudósok küldték el. Kalchbrenner széles kapcsolati rendszere azt támasztja alá, hogy nem csak európai, hanem világszinten ismerték munkásságát.
A műben leírt hasgombák két nagyobb csoportra, szömörcsög- és pöfetegfélékre tagolódnak. A szömörcsögfélék újabb két alosztályba, a süvegesek és a cafatosak kategóriáiba sorolhatók be. A süvegesekhez tartozik a fátyolos szömörcsög (Hymennophallus togatus), amely egyedinek számít a süveges szömörcsögféléknél: a tojásdadszerű, tetején kúpos olajzöld kalap aljáról vékony lyukacsos hártyás gallér lóg a tönkre, mintha „dupla kalapot” hordana a gomba. A tönk alját gömbölyű, vastag, sárga bocskor borítja be, ez gyökeres fonalakkal rögzíti a gombát a talajhoz.
A cafatos szömörcsögfélék lélegzetelállító példánya a vörös tintahalgomba (Aseroe rubra). Tengeri csillagra emlékeztető vörös, középen lyukas kalapja több nyúlvánnyal rendelkezik, a nyúlványok villás alakban végződnek, végükön kunkorodnak.
A pöfetegféléket Kalchbrenner tengelylábúakra, duplabőrűekre és keménybőrűek csoportjaira osztja fel. A tengelylábúak kategóriáját képviselő Secotium excavatum üreges gomba, a tönk belsejének üregessége a spórák szabad áramlását szolgálja. A spórák a szivacsos bocskoron keresztül jutnak ki a földbe, biztosítva a szaporodást. „Tengelylábúságát” alul elkeskenyedő tönkje mutatja.
A duplabőrű gombákhoz besorolt álszömörcsög (Batarrea Muelleri) igen hosszú, 1 láb (kb. 30 cm) tönkkel büszkélkedhet. A tönk felülete pikkelyes, a pikkelyek felfelé vastagodnak, emiatt a tönk érdes tapintású. A rozsdaszínű gomba kalapját puha réteg fedi. Ilyen módon a kalap kettő bőrrel is rendelkezik.
A keménybőrűek körébe csoportosított fás pöfeteg (Phellorina squamosa) nem rendelkezik láthatóan elkülönülő kalappal. A gomba „feje” egybeolvad a tönkjével, a „fej” teteje szögletes pikkelyekkel fedett. A gomba teljesen fehér színű, spórái viszont vörösek.
Kalchbrenner Károly bemutatott két műve jól tükrözik készítőjük alapos felkészültségét és korabeli tudományos (el)ismertségét.
Irodalom
Kalchbrenner Károly: Magyarország hártya gombáinak válogatott képei (Icones selectae hymenomycetum Hungariae). I. kötet. Athenaeum Nyomda, Pest, 1873.
Kalchbrenner Károly: Magyarország hártya gombáinak válogatott képei (Icones selectae hymenomycetum Hungariae). II. kötet. Athenaeum Nyomda, Pest, 1874.
Kalchbrenner Károly: Új vagy kevésbé ismert hasgombák. Magyar Tudományos Akadémia, Bp. 1884. (Értekezések a természettudományok köréből)
Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái V. (Iczés–Kempner). Hornyánszky, Bp. 1897. Elérhetőség: https://mek.oszk.hu/03600/03630/html/k/k10051.htm Utolsó letöltés: 2025. 08. 26.
További bejegyzéseink
- Emlékalbum Mansfeld Géza 25 éves tanári működésének évfordulójára
Mansfeld Géza halálának 75 éves évfordulójára készült írásunk, mely a Magyar Nemzeti Levéltár Baranya Vármegyei Levéltárával közösen készült 2025. február… Read More »Emlékalbum Mansfeld Géza 25 éves tanári működésének évfordulójára - A fonalaktól a tönkön át a kalapig: Kalchbrenner Károly gombáskönyvei
Az egyetemi könyvtár régi könyves állománya két, Kalchbrenner Károly akadémikustól származó 19. századi gombászati szakművel rendelkezik, bejegyzésünkben ezeket mutatjuk be.… Read More »A fonalaktól a tönkön át a kalapig: Kalchbrenner Károly gombáskönyvei - Válogatás a Reuter-hagyaték könyvanyagából
A Pécsi Tudományegyetem 2015-ben vásárolta meg idősebb Reuter Camillo (1874—1954) és ifjabb Reuter Camillo (1920—1987) hagyatékát. A család egykor a… Read More »Válogatás a Reuter-hagyaték könyvanyagából - Reuter Camillo közéleti tevékenységének megjelenése a korabeli sajtóban II.
Reuter Camillo 1923-ben költözött családjával Pécsre az Ideg- és Elmeklinika épületébe, a professzor és klinikaigazgató Reuter pedig több szempontból is… Read More »Reuter Camillo közéleti tevékenységének megjelenése a korabeli sajtóban II.