Bábaképzőtől az egyetemi klinikáig. Az Erzsébet Tudományegyetem Szülő- és Nőbeteg Klinikájának rövid története és épületei Pozsonytól Pécsig (1912–1975)

Pozsony[1]

Az 1912-ben alapított Erzsébet Tudományegyetem szülészeti és nőgyógyászati klinikája 1914. január 19-én kezdte meg működését. A klinika vezetésével Velits Dezsőt bízta meg az uralkodó, aki a pozsonyi bábaképző intézet élén állt már 1890 óta. A klinika és a tanszék a bábaképző intézet 1883-ban épített épületében került elhelyezésre. Az intézet 1885. január elsején készült el, de felszerelése és berendezése egészen 1890-ig eltartott. A kezdeti időszakban csak szülészet működött az épületben, a második emelet üresen állt.

1890-ben, amikor Velits átvette az intézet igazgatását, felterjesztést küldött a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez: „hazánk hasonló célú intézeteiben eleitől nőgyógyászattal is foglalkoznak.” A bábaképzés szempontjából is fontos volt, hogy nőgyógyászati részleg működjön Pozsonyban, hiszen az oktatás is akkor lehet csak eredményes, ha a női betegségeket is demontsrálni tudják a növendékek számára. 1890. novemberétől megindult a nőbetegek felvétele az intézetbe, majd 1891. október 5-én a városi tanács elfogadta a szülészeti poliklinikum megszervezésének tervét. A poliklinikum keretében a rászorulók számára ingyenes ellátást biztosítottak. A szülészeti poliklinikum hat és féléves működése alatt 700 szülésnél működtek közre és 33,3%-kal sikerült csökkenteni a gyermekágyi lázban elhalálozottak számát. 1895-re 45 ágyon látták el a betegeket.

Az 1914-ben egyetemi klinikává átalakult intézményben Velits számos változtatást eszközölt, melyek az egyetemi oktatás céljait szolgálták. Az épület jobb szárnyához Korb Flóris tervei alapján egy toldaléképületet csatoltak. Az új épületszárny pinceszintjén helyezték el a mosókonyhát, a vasalóhelyiséget, a mángorlót, a ruharaktárat, a fertőtlenítőt, a kazánházat, a fapincét, a szénpincét, az eszköz- és egyéb raktárakat. Az alagsorban a főzőkonyha, a mosogató, az éléskamra, a bábanövendékek internátusa, étkezője, fürdője, a cselédek és takarítónők szobái, a portás, a gépész, a szolgák és egyéb szolgálati személyek lakásai, az azokhoz tartozó raktárakkal és mellékhelyiségek helyezkedtek el. A magas földszinten volt az aszeptikus műtő és tartozékai, a közös és külön nőbeteg szobák, az ezekhez tartozó orvosi és ápolónői szobák, a szeptikus műtő és tartozékai, a röntgen- és sötétkamra, az orvosnövendékek ügyeletes szobája, az orvosi társalgó és ebédlő, a könyvtár és múzeum, iroda és mellékhelyiségek. Az első emeletre került egy aszeptikus szülőszoba, a gyermekágyas termek, a terhesek szobája, egy elkülönítő szoba, az orvosi és ápolói szobák és mellékhelyiségek. A tervek között szerepelt még egy toldalék, amely a tantermi traktust foglalta volna magába, ez azonban nem készült el, és a kórházi épületszárny is felszerelések nélkül maradt.

A klinikán az oktatómunka 1918. október 7-én kezdődött Velits ünnepélyes székfoglaló előadásával, amelyet az intézet történetéről és Semmelweis Ignác munkásságáról tartott. Velits negyedéves medikusokat oktatott heti öt napon, másfél órában szülészet és nőgyógyászat tantárgyból. A karon a világháborút követő összeomlás miatt azonban csak három félévet tudtak megtartani: az 1918/19-es tanév két szemeszterét és 1919 nyarán a háborúból visszatért hallgatók számára indított ún. háborús félévet. Scipiades Elemér adatai szerint a klinikán 1918. július 1-jétől 1919. szeptember 22-ig a szülészeti osztályon 597, a nőgyógyászati osztályon 254, az ambulancián 3733 esetet láttak el, miközben 49 hallgatónak 119 előadást tartottak és 17 jelöltet le is szigorlatoztattak. 1919. szeptember 22-én a cseh csapatok megszállták a klinika épületét. Velits pályafutása egyik pillanatról a másikra kettétört. Súlyosbodó betegsége miatt már nem tudta tanártársait követni Budapestre. 1921-ben Pozsonyban halt meg.

Budapest[2]

A Budapestre menekülő egyetem új szülészeti és nőgyógyászati tanszékének vezetésére a miniszter Scipiades Elemért kérte fel 1920. október elsejétől. Az egyetemi klinika a Zita Kórház azon helyiségeiben került elhelyezésre, mely osztályt Scipiades már 1919. novembere óta vezetett.

A barakk-kórház Scipiades megfogalmazása szerint „bár építésére nézve nagyon primitív, de a modern kor igényeinek mégis megfelelő felszereléssel ellátott” épületben kapott elhelyezést. A 29. számú barakkban a nőgyógyászati műtő működött. Egy másik két részre osztott épületben a szülőszoba és kiszolgáló helyiségei kaptak helyet, valamint a frissen operált betegek szobái 4–4 ággyal. A következő barakkban 30 ágyas szobában a vetélések és szülések utáni láztalan gyermekágyasok nyertek elhelyezést, utóbbiak a csecsemőikkel együtt. A csecsemők részére megfelelő csecsemőágyak álltak rendelkezésre. A 35-ös barakkban a konzervatív és lázas gyermekágyi betegek, a 38-as barakkban az aszeptikus operált nőbetegek, míg a 36-os épületben a carcinomás és szeptikus betegek kaptak ellátást. Az egyetem érkezésével 1921 októberében egy külön barakkban ambuláns helyiséget, továbbá a szülészeti inspekcióra beosztott orvostanhallgatók részére 4 ágyas ügyeleti helyiséget kapott a klinika.

Az oktatás céljára a bőrgyógyászati klinika átengedett egy 150 ülőhellyel ellátott nagyobb termet, melyben vizsgálóasztal, két mosdó, egy előadó asztal és egy diapozitívok vetítésére alkalmas vetítőkészülék képezte a felszerelést. A 250 diapozitívot a szülészeti és nőgyógyászati tankönyvekből fotóztatta ki Scipiades Elemér.

Az 1923/24-es tanév végéig három tanársegéd és 19 gyakornok dolgozott a klinikán. Az ápolószemélyzetet 1 műtősnő, 1 segédműtősnő, 2 szülőszobás bába és 16 ápolónő alkotta. Az osztályon 4271 szülészeti és 5021 nőgyógyászati fekvőbeteget láttak el, 1204 műtétet végeztek. A hallgatói létszám az 1921/22-es tanév első félévében 189 fő volt, a második félévben ez 66-ra csökkent. Az következő tanév első félévében 282, a második félévben 260 hallgató vett részt oktatáson a klinikán. Az utolsó, 1923/24-es budapesti tanévben, az első félévben 300, a második félévben 267 hallgatói látogatta a klinikát. Ezen időszak alatt 655 hallgató tett szülészet és nőgyógyászat szigorlatot.

Pécs

1921. augusztus 22-én Scipiades Elemér és Gőczy Lajos Pécsre érkeztek megtekinteni a bábaképző intézet épületét, melyet a tervek szerint a szülészeti és nőgyógyászati klinika vett volna át. Az épületet nagyon rossz állapotban találták, sokszor az ablak- és ajtókilincsek is hiányoztak, a berendezési tárgyak többségét vagy elvitték, vagy tönkretették a szerb katonák, illetve a beköltöző lakók. Az egészségügyi berendezések nagyrésze és a könyvtár is eltűnt. Az intézet melléképületei közül a Littke-villában 2–3 ujjnyi vastagságban állt a guanó, mivel baromfikat tartottak benne a megszállók. A kert is a teljes elhanyagoltság állapotát mutatta.[3]

Az épület története[4]

1906-ban indultak meg a pécsi állami bábaképző intézet építésének munkálatai a Littke-féle telken. A telken ekkor már állt egy villaszerű épület, melyet a igazgatói lakásnak szántak némi átalakítás után. A villaépület mellett egy kisebb lakóházat gazdasági épülettel és egy üvegházat foglalt magában a telek. Az épületekhez egy nagyobb terjedelmű konyha és gyümölcsöskert is csatlakozott. Az építkezésnél figyelembe kellett venni, hogy a telek meglehetősen meredek volt, az alsó és felső épület között 15 méter, a telek bal felső részén 40 méter volt a magassági különbség. Az épületrészek elhelyezésénél emiatt az ambulanciát és a felvételi épületet a legalsó ponton helyezték el. Ez utóbbi egy lapostetős földszintes, alápincézett kisebb ház volt.

A főépület alaprajzi elrendezésében a hegyoldal természeti viszonyaihoz idomult, az egyes helyiségek úgy lettek kialakítva, hogy a hegy lejtéséhez képest helyezték el a magasságot igénylő helyiségeket. Az épület szuterénnel együtt négyemeletes lett elkészülte után. Az szuterén jobb oldalának mélyebben fekvő részén a mosókonyha, a szárító, a központi fűtőhelyiség, a dezinfektor és a pékműhely került elhelyezésre. A mosókonyha mellé egy gazdasági lépcsőt is építettek. Az épület baloldalán alakították ki a bábainternátusi hálótermet, az ebédlőt és mellékhelyiségeket különálló lépcsővel.

A földszinten a főberjárattal jobbra egy szolgalakás és egyéb gazdasági helyiségek mint főzőkonyha, mosogató, éléskamrák, mángorló, vasaló és cselédségi szobák lettek a gazdasági lépcső körül csoportosítva. Baloldalon a terhesek hálószobái, valamint a bábainternátus másik hálóterme kapott helyet. A főlépcső mellett a hátsó részben külön bejáróval egy halottaskamra épült megfelelő boncoló berendezéssel. Az első emelet magában foglalta a szülőosztályt és a bábaiskolát. Az iskola nagy, emelkedő padsorú tantermében 58 hallgatónak jutott hely, illetve egy tanulóhelyiség is kapcsolódott hozzá. A tanterem közelében volt két szülőterem 3–3 ággyal, közte egy fürdőszobával. Az emelet fennmaradó részén a gyermekágyas kórtermek, valamint az intézet igazgatójának lakása, egy múzeumi szoba, egy asszisztensi lakás és egyéb mellékhelyiségek osztoztak.

A második emeletet a nőgyógyászat foglalta el melyhez műtőterem, több kórterem és mellékhelyiségek, illetve egy gyakornoki és egy főbábai lakás tartozott. A padlástér középső részén egy nagy termet alakítottak ki, amely napfürdő és légfürdő céljait szolgálta.

Az építkezés 480.000 koronába, míg a felszerelés 100.000 koronába került. A bábainternátusban 32 főt tudtak elhelyezni. A osztályokon 16 terhes-, 30 szülőnő- és gyermekágyas-, illetve 38 nőbetegágy állt rendelkezésre.

Egyetemi klinika[5]

1921-ben Scipiades írásos jelentést tett arról, hogy a bábaképző intézet épületével kapcsolatban milyen problémák vetődtek fel az egyetemi átvétel kapcsán. Mivel az épület a bábaképzés céljaira épült, több változtatás volt szükséges ahhoz, hogy az egyetemi oktatást is tudja szolgálni. Nem volt az orvosnövendékek számára kialakított ügyeletes szoba, nem volt a tanteremhez kapcsolódó demonstráló terem, az előadóterem sokkal kisebb volt, mint amit az egyetemi képzést igényelt. A tanterembe a szintkülönbség miatt nem lehetett fekvőbeteget betolni. A megközelítése is problémás volt, mivel csak az aszeptikus helyiségek folyósóján lehetett bemenni a terembe. A terem világítása sem volt megfelelő, nem volt benne mosdó, és parkettás burkolattal volt ellátva, ezen problémák miatt operációt, de még betegdemonstrációt sem lehetett a teremben tartani. Továbbá hiányzott a könyvtárszoba az épületből. Scipiades javaslata az volt, hogy amfiteátrumszerű nagyméretű tantermet kell csatolni az épülethez melyhez demonstráló szoba, könyvtár, múzeum, laboratóriumok, állatistálló és internátus is kapcsolódna.[6]

A klinikai gyógyítómunka tekintetében is felhívta Scipiades a hiányosságokra a figyelmet. Nem volt a bábaképző intézetnek elkülöníthető szülészeti szobája, és ahhoz csatlakozó szülészeti műtője. Hiányzott az elkülönítő nőgyógyászati műtőterem is. A rákos, gennyes, sipolyos betegek ugyanabban az épületben feküdtek, ahol az aszeptikus operáltak és gyermekágyasok, illetve gyermekágyi lázban szenvedők.

A klinika felszereltsége nagyon hiányos volt az átvétel után. Az egész intézetben egyetlen kicsi és megrongálódott autoklávval tudtak sterilizálni. A klinikai működéshez mindenképpen egy nagyteljesítményű fertőtlenítő kazánra volt szükség, amelyben a fertőzött ágyakat és a fehérneműt is sterilizálni lehet. Szükséges volt az intézmény helyiségeinek és azok funkcióinak átgondolása, megfelelően elkülöníthető kórtermek kialakítása, fertőző és ambuláspavilon felállítása, a hiányzó röntgen és fizikoterápiás ambulancia létrehozása. De nem volt megoldott az orvosi és nővéri lakások elhelyezése sem.

1921 augusztusától Gőczy Lajos már Pécsen maradt, feladata a klinika átalakításának előkészítése és egy alapszintű egészségügyi szolgáltatás megindítása volt. Elsőként az épület takarítása történt meg, 172 fuvar szemetet szállítottak el az intézetből.

1921. augusztus 31-én Gőczy megindította a járóbeteg rendelést , decemberre már a műszereket és az orvosi berendezéseket is sikerült beszerezni a rendelőbe. 1921 októberétől még egy fővel nőtt az személyzet létszáma, Epstein Pál fizetéstelen gyakornokként segítette az orvosi munkát. Az első emeleten berendeztek egy ideiglenes szülőszobát, valamint itt hozták létre a gyermekágyas osztályt 20 katonai ággyal. Az ágy- és fehérnemű jelentős részét a betegek hozták be a klinikára. Az amerikai vöröskereszt adományából sikerült Pestről lehozni kötszereket, gyógyszereket, csecsemőkelengyét. A felszerelést 1921. novemberében a MONE műszerüzem berendezéseivel sikerült modernizálni, melynek megvásárlára a minisztérium mintegy 571.170 koronát biztosított.

Az első pécsi év végéig, 1921 decemberéig a klinikán 13 szülést vezettek le, 3 vetélést, 94 ambuláns és 14 fekvő beteget kezeltek. 1922-ben Kováts István tanársegéd vette át a klinika irányítását Epstein Pál és Steiner Andor díjtalan gyakornokok, illetve 4 bába segítségével. Az év folyamán Hlabár Margit is csatlakozott a gyakornokokhoz. Gőczy visszament a Zita Kórházba az év elején, de májustól ismét Pécsen vette vissza a klinika vezetését. 1922. október 31-ével nevezték ki Teller Ilonát főbábáva a klinikára. 1922. február 7-től Scipiadest ny. rendes tanárrá nevezte ki a kormányzó. 1922-es statisztika alapján 401 fekvőbeteget (285 szülés, 53 vetélés, 63 egyéb), 747 új és 210 régi ambuláns beteget, 243 fekvő nőbeteget kezeltek, 86 műtétet végeztek.

1922. áprilisában Kappéter Géza műépítész tervei alapján kezdték meg az épület átalakítását a klinika céljaira. 1924–25 folyamán megépületek az ambuláns és szeptikus pavilonok (1925. május), és a főépület átalakítása és berendezése is megtörtént. 1922-ben indult meg az első 10 hónapos bábatanfolyam, melynek vizsgáját 1923 júniusában tartották Tauffer Vilmos elnöklete mellett. 34 növendéket avattak képesített okleveles bábává.

1924-ben vizsgázott a második bábatanfolyam Tóth István elnöksége mellett 33 növendék kapott oklevelet.

1924. július 1-ján költözött le végleg Pécsre a klinika.

1924. október 20-án Scipiades Velits Dezsőről szóló bevezető előadásával az egyetemi oktató munka is kezdetét vette.

 Az egyetemi klinika épületei

 Az egyetemi klinika épületei

Semmelweis-ház[7]

Az épületben az ambuláns és szeptikus pavilon került elhelyezésre. A betegek közvetlenül az ambulanciára léptek be az utcáról a panaszfelvevő helyiségbe. Innét a váróhelyiségbe kerültek a betegek, melyhez két illemhely és egy fürdőszoba csatlakozott. A váróteremben ivókút szolgálta még a várakozókat. A vetkőzőből három, vizsgálóasztallal ellátott nőgyógyászati rendelő nyílott. Továbbá itt működött a fizikoterápiás ambulancia, ahol Pincus-féle kolumnizációt, villamos hőlégkezelést, kvarc- és diatermiás terápiát lehetett igénybe venni, valamint az épület három helyiségében üzemelt a röntgenambulancia. A Semmelweis-házban helyezték el a carcinomás betegek kórtermeit is.

Az épület emeletén tanársegédi lakást, ápolónői szobát, szeptikus műtőt, haldokló szobát és egy nagyobb méretű kórtermet alakítottak ki. A pavilonban a kórtermek mellett a laborítóriumokat helyezték el, valamint a kiugró földszinti részen volt a portás lakása.

Gazdasági épület[8]

Az intézet területére a Kis-Makár utca felőli főkapun lehetett bejutni, mely mellé portásfülke épült. A klinika konyhakertjei mellett a gazdasági udvarban melegház, istálló és egy autószín épült. Ez utóbbi a Vármegyék és Városok Országos Mentőegyesülete jóvoltából készült el 1926-ban a szülészeti poliklinikum betegszállító autója részére. Itt alakítottak ki lakásokat a kertész és a kocsis részére.

Orvosház (volt Littke-villa)[9]

A kert fenyőkkel, bokrokkal és rózsákkal beületett díszrondójának baloldalán állt a korábbi Littke-villa, az ún. orvosház, melyben az orvosi ebédlő, szakácsnői szoba, iroda, élelmiszerrakár, borospince, adjunktusi lakás és néhány gyakornoki szoba került kialakításra.

Főépület[10]

A főépület a kerti rondóval szemközt volt található, az épületbe a főlépcsőn keresztül lehetett bejutni. A főlépcsőházból nyílt az intézetigazgató váró- és hivatali helyisége, melyben a magánrendelését is folytatta. A főlépcsőt lezáró üvegajtó után egy előtér következett, melyben egy vízinövényekkel beültett piedesztálon Kisfaludi Strobl Zsigmond „Vénusz születése” című sellakkozott gipszszobra állt, mintegy szimbólumául a klinikának. Az előtérben zajlott a betegek felvétele. A földszint aszeptikus oldalán az orvosi szoba mellett az aszeptikus szülőszoba műtője, egy nagy szülőszoba 4 ággyal és egy magán szülőszoba helyezkedett el. Az aszeptikus osztály folyósójáról nyílt egy kis laboratórium, egy ételkiadó és egy 4 ágyas szoba az ügyeletes orvosnövendékek számára.

Az előtértől balra nyílt az elkülönítő osztály 8 ágyas gyermekágyas szobával, egy 3 ágyas ápolónői szoba, valamint az elkülönítő szoba műtője. Ugyanebben az épületrészben, de egy külön folyósón volt 14 ággyal az elkülönítő nőbeteg osztály kórterme, valamint vizsgáló helyiségek, ápolói szoba és mellékhelyiségek. Szükség esetén ez az osztály egy külön lépcsőházból is megközelíthető volt, így le is lehetett zárni.

A főépület első emeletén az aszeptikus gyermekosztály működött, mely a Kézmárszky-osztály nevet viselte. Ezen az emeleten helyezkedett el az igazgatói lakás is. Az emelet jobboldali folyósójáról 4 kórterem, ápolónői szoba, kezelőszoba nyílott. A gyermekágyas osztályon helyezték el a csecsemőket csecsemőágyakban. A kórtermek egy-egy kiváló szülész-nőgyógyász nevét viselték.

A folyósó végéből nyílt a tanterem emelkedő padsorokkal. A tanteremben műtéteket is lehetett végezni egy üvegezett műtőfülke kialakításával. A tanteremben lehajtható tábla, kép- és táblázattartó készülék, vetítőernyő szolgálta az oktatást. A teremben filmek és diapozitívok vetítésére is volt lehetőség, mivel mindkét típushoz tartozó készülékkel rendelkezett a klinika. A tanterem falát Semmelweis-plakett, illetve kereszt és az intézet mottója díszítette: „a beteg első sorban nem megélhetésünk tárgya, vagy érdekes eset, hanem mindenek fölött szenvedő embertársunk”. A hallgatók a tanterembe külön lépcsőházon keresztül érkeztek, így elkerülhető volt a kórtermekbe a fertőzések behurcolása.

Az épület második emeletén az aszeptikus operatív nőgyógyászati osztály kapott helyet, melyet Tauffer-osztálynak neveztek el. Itt több kórterem várta a betegeket, mellettük ápolónői szoba biztosította a szakszemélyzetet. Ezen a szinten alakították ki a laparatómiás műtőt, melyben az egyetemi hallgatókat is le tudták ültetni. A második emeleten egy tanársegédi lakás kapott még helyet.

A harmadik emeleten egy további műtő volt, hasonlóképpen kialakítva mint a második emeleten. A szint nagy részét raktárnak használták.

Az épület alagsorában működött a mosókonyha, sterilizáló kamra, kazánház, de itt lakott a gépész , és a fűtőszolgák számára is rendelkezésre állt egy szoba. A tanterem alatt volt a konyha. Az alagsor másik oldalán a bábanövendékeket helyezték volna el két szobában, ez azonban végül nem készült el.

Az átalakítás idején a könyvtár, múzeum és laboratórium egy része ideiglenes helyiségekben szétszórva került elhelyezésre a klinika területén. Nem volt elég számú iroda és a tanterem sem. Az bábanövendékek internátusát is szükséges volt bővíteni később, mert az ismétlő tanfolyamok miatt nem volt elégséges a férőhely.

A klinika évi átlagos betegforgalma 1925 és 1932 között: 2300 fekvőbeteg, 2900 járóbeteg, 38400 ápolási nap, 1200 műtét.

1938-ban 120 mg rádiumot kapott a klinika. 1939-ben megalakult az intézmény Röntgen és Rádium Osztálya.

A Pécsi Orvostudományi Egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikája (1951–1975)

1944 februárjában Scipiades halála után átmenetileg Páll Gábort nevezeték ki megbízott intézetvezetőnek, majd 1945-től Lajos László lett a klinikaigazgató, aki három évtizeden keresztül, 1975-ig állt az intézmény élén.[11]

1951-ben az orvostudományi kar kivált az Erzsébet Tudományegyetem kötelékéből és létrejött az önálló Pécsi Orvostudományi Egyetem.

Lajos László vezetése alatt a klinika ágyszáma jelentősen növekedett. A klinika felújítása 1956-ban kezdődött és közel másfél évtizedig tartott. Ennek egyik állomása volt a tudományos munka feltételeinek javítása, melynek érdekében a pavilon épülete felett kibővítették a laboratóriumokat. Az 1960-as évek elején az addig szeptikus és sugárosztályként működő pavilont alakították át. Az épületben került ehelyezésre a következő átépítés során az önálló és izolált onkoradiológiai osztály 26 ággyal, 11 kórteremmel, valamint sugár- és izotópműtővel.[12]

Lajos professzor vezetése idején a főépület is átalakításra került. Az első emeletről a földszint jobb oldali folyósójára költözött a három helyiségből álló szülőszoba, melyben 9 vajúdó elhelyezésére nyílt lehetőség. Az épület bal szárnyában kapott helyet a koraterhes-patológiai osztály, a fenyegető és incomplett vetéléssel felvett betegek részére. Az első emeleten az igazgatási részleg, a professzori lakás, a gyermekágyas kórtermek, valamint a régi tanterem helyén kialakított, 40 újszülöttet befogadó újszülött osztály helyezkedett el. A második emeleten az operatív nőgyógyászati osztály és a veszélyeztetett terhesek kórtermeit alakították ki. A megemelkedett igények miatt a műtők bővítésére is sor került, a két új asepticus műtőt hoztak létre, valamint a műtői blokkhoz csatoltak egy 6 ágyas intenzív osztályt.[13]

Az oktatás feltételeinek javítása fontos cél volt. 1958-ban egy modern, tanteremi előkészítő helyiséggel ellátott 200 személyes oktatási szárny épült, melyet később a főépülettel is összekapcsolatak egy folyósó hozzátoldásával. Ebben az oktatási épületben került kialakításra a könyvtár, az orvosi és hallgatói ügyeletes szobák, valamint az orvosi lakások.[14]

Lajos László vezetése alatt a klinika személyi állománya is jelentősen fejlődött. 1946-ban 1 adjunktus, 4 tanársegéd, 11 gyakornok, 1 klinikai főorvos és 1 bejáró magántanár alkották a személyzetet. A professzor igazgatás alatt a klinika orvosainak létszáma 34-re nőtt.[15]

Az 1970-es évekre az ellátott és kezelt betegek száma jelentősen megugrott. Az évtized elején évente már kb. 8500 volt ez a szám, melyből kb. 500 az onkoradiológiai osztályon feküdt. A 127 szülészeti-nőgyógyászati ágyon mintegy 8000 beteget gyógyítottak. A szülések száma évenként 2000–2600 volt, a laparotomiáké 400, a hüvelyi méhkiírtásoké 160–190. Az összes nőgyógyászati műtétek száma elérte a 2500-at, az ambuláns betegforgalom évi 5–6000, míg a nővédelemi tanácsadáson megjelentek száma 4600 fő körül mozgott.[16]

---

Felhasznált irodalom

Benke József (szerk.): A pécsi orvosképzés intézetei és klinikái 1918–2008. Pécs, PTE, 2008.

Csermely Tamás (szerk.): A pécsi Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika 14 éve. 1993-2007. Pécs, PTE ÁOK, 2007.

Lampé László – Batár István – Szállási Árpád: A magyar szülészet-nőgyógyászat története. Budapest, Medicina, 2009.

Méreg Martin: Bábaképző intézettől a szülészeti klinikáig. Velits Dezső szerepe az Erzsébet Tudományegyetem pozsonyi korszakában. Per Aspera Ad Astra 8. (2021):1. 105–113.

Scipiades Elemér: A m. kir. Erzsébet Tudományegyetem Szülő- és nőbeteg klinikájának története. Pécs, Dunántúl, 1929. (A magyar királyi Erzsébet Tudományegyetem 1928-29. tanévi irataiból = Ex actis Universitatis Scientiarum Regiae Hungaricae Elisabethinae anni MCMXXVII-XXIX. 6.)

Velits Dezső: A Pozsonyi Magy. Kir. Bábaképezde 1873–1894/95. Pozsony, Wigand, 1896.

---

[1] A pozsonyi bábaképző és az egyetemi klinika történetéről: Velits 1896., Scipiades 1929. 1–9.; Méreg 2021.; Lampé – Batár – Szállási 2009. 163.

[2] A budapesti időszak történetéről: Scipiades 1929. 8–15.

[3] Scipiades 1929. 15–19.

[4] A pécsi bábaképző történetéről és épületéről: Scipiades 1929. 19–29., Lampé – Batár – Szállási 2009. 163.

[5] Az egyetemi klinika történetéről: Scipiades 1929. 30–38.; Lampé – Batár – Szállási 2009. 165–167.

[6] Scipiades 1929. 30–32.

[7] Scipiades 1929. 40–45.

[8] Scipiades 1929. 46–49.

[9] Scipiades 1929. 50.

[10] Scipiades 1929. 49–64.

[11] Lajos Lászlóról: Lampé – Batár – Szállási 2009. 167–168.; Csermely 2007. 28–30.

[12] Benke 2008. 270.

[13] Benke 2008. 270.

[14] Benke 2008. 270.

[15] Csermely 2007. 14.

[16] Csermely 2007. 14.

További bejegyzéseink

---

• 
  Bábaképzőtől az egyetemi klinikáig. Az Erzsébet Tudományegyetem Szülő- és Nőbeteg Klinikájának rövid története és épületei Pozsonytól Pécsig (1912–1975)
  by Dezső Krisztina
  July 15, 2026
  Pozsony[1] Az 1912-ben alapított Erzsébet Tudományegyetem szülészeti és nőgyógyászati klinikája 1914. január 19-én kezdte meg működését. A klinika vezetésével Velits… Read More »Bábaképzőtől az egyetemi klinikáig. Az Erzsébet Tudományegyetem Szülő- és Nőbeteg Klinikájának rövid története és épületei Pozsonytól Pécsig (1912–1975)
• 
  Az első Magyar Könyvhét Könyv- és Ex libris kiállítása Pécsett
  by Pálmai Dóra
  June 11, 2026
  1929. május 13-a és 20-a között tartották hazánkban az első Magyar Könyvhetet. A kezdeményezés bár 1927-ben indult,[1] a Magyar Írók… Read More »Az első Magyar Könyvhét Könyv- és Ex libris kiállítása Pécsett
• 
  Szülészeti, nőgyógyászati és műtéttani tankönyvek az orvostanhallgatók képzéséből
  by Pálmai Dóra
  March 31, 2026
  A bábaképzőtől a szülészeti klinikáig. Az Erzsébet Tudományegyetem Szülő- és Nőbeteg Klinikájának története című időszaki kiállításunk összeállítása közben nem kerülhettük… Read More »Szülészeti, nőgyógyászati és műtéttani tankönyvek az orvostanhallgatók képzéséből
• 
  Egy bejegyzés a vendégkönyvben: Pauler Tivadar 1872-es pécsi útjának rekonstruálása
  by Pálmai Dóra
  February 27, 2026
  A Klimo Könyvtár 1835-ben nyitott vendégkönyvében[1] 1872. július 22-ei dátummal két aláírás is szerepel. Az első Pauler Tivadar vallás- és… Read More »Egy bejegyzés a vendégkönyvben: Pauler Tivadar 1872-es pécsi útjának rekonstruálása

---