2009-ben a Klimo Könyvtárban megtekinthető volt az az egyházzenei kiállítás, mely a Pécsi Egyházmegye milleneumi rendezvénysorozatának egyik záró rendezvénye volt. A tárlat első részében a Klimo Könyvtárban őrzött egyházzenei kötetek kaptak helyet, a második egység a a székesegyházi zenei életet mutatta be. A kiállításhoz nem készült 2009-ben katalógus, most ezzel a blogbejegyzéssel igyekszünk pótolni azt, előző írásunkban a Klimo Könyvtárban őrzött egyházzenei, zenei köteteket mutattuk be, ebben a részben pedig a Pécsi Egyházmegye zenei életének egyik kiemelt helyszínét a székesegyház zenei életet, a székesegyház zenekarának vezetőit mutatjuk be, az írás végén még külön foglalkozunk a kiállításban külön egységekben bemutatott Angster-féle orgonagyárral és a székesegyházi énekiskolával is. A kiállításban a Klimo Könyvtár kötetei mellett a Janus Pannonius Múzeum, a Pécsi Egyházmegye Káptalani Levéltárának és Régi Kottatárának anyagai mellett magánszemélyek gyűjteményéből is kerültek kiállításra dokumentumok.
A székesegyházi zenekar a 18 század első felében
Pécs 1686-ban szabadult fel a török uralom alól. Zenei élete viszonylag gyorsan újjászerveződött: a jezsuiták már 1687-től letelepedtek itt. A püspökség újjászervezése Wilhelm Nesselrode püspök (1703–1732) nevéhez kapcsolódik. A dóm újjáépítése még ideérkezése előtt, 1701-ben indult meg és 1711-ben fejeződött be. Emellett restauráltatta a püspöki rezidenciát, és a templomban nagy orgonát építtetett. Nesselrode kedvelte a fényűzést, udvarában gyakran rendezett reprezentatív zenés ünnepségeket. A székesegyházban naponta kétszer tartottak zenés istentiszteletet, de a muzsikusok a körmeneteken és városi ünnepségeken is közreműködtek.
A templomi zenekar működéséről 1712-ből maradtak fenn az első írásos emlék. Wittmann János Mihály orgonistának 1712. szeptember 2-án kelt német nyelvű szerződése. Havi 9 Ft, évente egy öltözet új ruha és szabad lakás a járandósága, kötelessége viszont egy arra alkalmas ifjú zenetanítása.
1715. szeptember 15-ről való a legkorábbi számla, amely már a zenekar működését feltételezi. Egy 1737-es anyakönyvi bejegyzés szerint 1737-ben Petrus Pack (Pock) director chori meghalt Pécsett. A székesegyház 1798-as kotta leltárában szerepel Pack szerzőtől egy koncert, amely azóta már elveszett. Működésének további részletei azonban nem ismertek.
Az 1732-ből fennmaradt leltár tanúsága szerint a kottatárban 25 művet őriztek, a csekély szám arra utalhat, hogy jelentős mennyiségű kottát otthon tarthattak a zenészek. A leltár felsorolja a hangszereket is, bár ezek listája sem teljes.
A székesegyházi együttest mintegy 10–12 muzsikus alkotta, és ez az átlagosnál nagyobb létszám állandósult egészen az 1780-as esztendőkig. A zenészek jelentős hányada osztrák, cseh területről érkezett bevándorló volt. A fennmaradt inventáriumok, kottarendelési jegyzékek alapján megállapítható, hogy – mint Közép-Európában általában – elsősorban a bécsi hatás érvényesült. 1742-ben egy teljes „bécsi” együttes szerződött Pécsre. A nyolc új zenészből (és három régi tagból) álló capella szervezője és vezetője Anton Paumon, Johann Joseph Fux udvari komponista tanítványa volt, majd Belgrádban volt 10 éven át karnagy, s aki a bécsi Stephansdom hegedűs-állását hagyta ott a pécsi regens chori hivataláért. Paumon Pécsre jövetele előtt levelezést folytatott Fonyó kanonokkal. Fonyó 1742. március 12-én kelt levelében a püspök és a káptalan nevében meghívja Paumont muzsikus társaival együtt Pécsre. Kéri a leendő karnagyot, hogy a mellékelt fizetési táblázat értelmében nyilatkozzon idejöveteléről. A levélben közli a zenészek mellékes jövedelmeit is:
| Évfordulós gyászmisékért | 6 Ft |
| Fogadalmi misékért (havonta három) | 35 Ft |
| A város három fogadalmi miséje | 9 Ft |
| Oltáriszentség társulat miséje és körmenete | 5 Ft |
| Két mise a Mindenszentek templomban | 6 Ft |
| 61 Ft | |
| A szabó céh miséje | ? |
| Ezenkívül még több mise a szerzetesrendeknél | ? |
Paumon három művét ismerjük ma is, közülük egyet 1743-ban Pécsett írt. Paumonnal érkezett Pécsre Svoboda György is, akinek egy szintén Pécsen írt miséjét ismerjük.
A székesegyházi zenekar a 18. század második felében
1750-től Strobach Miklós, egy zenészcsaládból származó muzsikus vette át az együttes vezetését. Három művét őrizte a székesegyház kottaleltára, ma ebből egy ismert, egy B-dúr basszus ária (gyászmise offertórium). Strobach idején előszerettel játszották Aegidius Schenck, grazi komponista műveit, kinek kottái is jelentős számban maradtak fenn Pécsett.
1757-ben, Klimo György püspöksége idején rendelkezés született arról, hogy minél több értékes papmuzsikus legyen a városban, ezért válogassanak jó képességű diákokat, azokat kispapokként neveljék, a jezsuitáknál pedig részesüljenek megfelelő zenei képzésben.
Strobach halála után Klimo Hemmerich Gáspárt teszi meg regens chorinak, aki már 1749-től tagja a zenekarnak. Klimo Jamaraschek Károly pozsonyi orgonaépítőt bízta meg egy új székesegyházi orgona készítésével, melyet 1771-ben adtak át.
Hemmerich halála után három évig Kurtz Fülöp, majd Peck József vezette a zenekart.
A 18. században a dóm zenész-utánpótlása rendszeresen Bécsből érkezett, az együttes létszáma folyamatosan gyarapodva 1806-ig 18 főre emelkedett. Így került a pécsi együtteshez többek között a rövid életű komponista, Valentin Depisch. Mindössze öt esztendőt töltött a pécsi székesegyház zenekarában Franz Krommer(1759–1831) cseh származású, később nagy karriert befutott muzsikus, aki – bár az 1800-as évek elején foglalkozott a pécsi karnagyi állás megpályázásának gondolatával – végül a bécsi udvari komponista és zeneigazgatói tisztet töltötte be.
Depisch Bálint/ Valentin Depisch (1746? –1782)
A feltehetően német származású Valentin Depisch 1769-ben, 23 éves korában lépett a pécsi székesegyház zenekarába másodorgonistaként. 1778 januárjában elnyerte az első orgonistaállást, s korai haláláig (1782) ezt a pozíciót töltötte be.
A székesegyház kottatára összesen huszonegy Depisch-művet (köztük négy misét, egy requiemet és két vesperást) őrzött meg az utókor számára. Hátrahagyott szimfóniája és két olasz nyelvű áriája arra utal, hogy a templomi szolgálat mellett – a többi zenészhez hasonlóan – a város világi zenei életében is szerepet vállalt. Hosszan tartó pécsi népszerűségét mégsem ezeknek, hanem rövid lélegzetű egyházi műveinek köszönheti. Utódai, Franz Anton Novotni és Georg Lickl is gyakran előadták, sőt át is dolgozták kompozícióit, melyek közül néhány még 30-40 évvel szerzője halála után is elhangzott Pécsett.
Franz Krommer (1759-1831)
1782. február 26-án Franz Krommer cseh származású zeneszerzőt nevezték ki egy megüresedett dómbeli zenészállásra. Simonytornyáról, Styrum Limburg gróf zenekarától érkezett Pécsre, ahol 1782–1786 között a dómban zenész és zeneszerző. Legismertebb alkotásai klarinétra, oboára írt versenyművek. A székesegyházi kottatár öt művét őrzi. 1787-től a pécsváradi Károlyi ezred karmestere lett, majd visszatért Bécsbe, ahol jelentős karriert futott be.
Pécsi egyházzenei élet a 19. század elején
Franz Anton Novotni / Novotni Ferenc Antal időszaka (1800-1806)
Franz Anton Novotni (1749–1806), aki a bécsi udvari zeneszerző, Leopold Kozeluch tanítványa volt, 1782 áprilisában ismert zeneszerzőként érkezett Bécsből Pécsre, hiszen már 1777-ben játszották miséit a székesegyházban. 1784-ben feleségül vette zeneszerző-elődje, Valentin Depisch özvegyét. 1800 és 1806 között ő állt a székesegyház zenei együttesének élén.
A kiállításban szerepelt egy kottaleltár és hangszerinventárium 1798-ból. A kottaleltár 87 szerző 335 művét sorolja fel, a hangszerlajstromban trombiták, harsona, vadászkürt, fafúvósok, bőgő, cselló, ütőshangszerek és egy karmesteri pálca is szerepel. A leltár készítője Novotni Ferenc, aki 1782-től tagja a zenekarnak.
1805-ös év legnagyobb eseménye és Novotni karnagy jelentős eredménye a székesegyházi orgona teljes átépítése Ignaz Kober bécsi orgonaépítő 16840 Ft-ért vállalta a nagy munkát, a kész mű 1806 decemberére készült el. Koberrel érkezett a városba Focht Ferenc, aki később le is telepedett a városban, s orgonák készítésével foglalkozott.
Műveit nemcsak Pécsett ismerték, miséit bécsi templomok és magyarországi székesegyházak együttesei tartották repertoárjukon. A Pécsett őrzött és korábban egyértelműen Franz Anton Novotninak tulajdonított életművet (23 mise és mintegy harminc kisebb egyházi mű, valamint két szimfónia) a legújabb adatok alapján át kell értékelnünk, közülük többnek valószínűleg nem Franz Anton Novotni a szerzője.
Georg Lickl/ Lickl György (1769–1843)
Georg Lickl Korneuburgban született, énekesfiú volt a helyi templomban, majd 1785 táján Bécsbe került, ahol Georg Albrechtsberger tanítványa lett. Tanára, valamint Joseph Haydn ajánlására orgonista állást kapott a leopoldstadti karmelitáknál. Zeneszerzői tevékenysége azonban egészen más területen bontakozott ki: 1793 és 1802 között nyolc színpadi művét mutatták be, s ezzel párhuzamosan jelentős bécsi zeneműkiadók jelentették meg kamaraműveit. 1804-ben misét ajánlott Mária Teréziának, I. Ferenc császár második feleségének, illetve Esterházy (II.) Miklós hercegnek.
Lickl érett zeneszerzőként érkezett Pécsre, ahol 1807 márciusától haláláig, 1843-ig töltötte be a székesegyház karnagyi posztját. Miután letelepedett Pécsett, több mint három és fél évtizedes magyarországi tevékenységét kizárólag egyházi kompozícióknak szentelte. Egyházi zenéje kéziratos másolatok útján Magyarországon is széles körben ismert volt. A pécsi kottatár ma 135 Lickl mű kottáját őrzi: 27 misét, számos requiemet, vesperást, egy 47 darabból álló himnusz-sorozatot, és jónéhány kisebb egyházi művet.
1811 májusában megalakult a Tonkünstler- und Choralisten-Gesellschaft, melynek célja a meghalt muzsikusok családjának megsegítése volt. Lickl valószínűleg a bécsi példák hatásra döntött úgy, hogy Pécsett is létrehoz egy nyugdíjintézetet. A nyugdíjalap létrehozására jótékonysági hangversenyeket rendeztek, az 1811-es első hangversenyről még a Hazai és Külföldi tudósítások is megemlékezett. 1817-ben jelent meg nyomtatott alapszabályuk a pesti Trattner nyomdában.
Liszt Ferenc pécsi látogatása
1846. október 17-én Liszt Ferenc Szekszárdra érkezett barátja, báró Augusz Antal, Tolna vármegyei alispán invitálására. Október 18-án a szekszárdi vármegyeháza nagytermében nagy sikerű koncertet adott. A szekszárdi ünnepségen megjelent a pécsiek küldöttsége Witt János, a pécsi székesegyház kiváló hegedűsének vezetésével. Ünnepélyesen felkérték a nagy zeneköltőt és zongoravirtuózt egy pécsi hangverseny tartására. A mester készségesen eleget tett a felkérésnek.
Október 24-én indult el Liszt Ferenc Szekszárdról Pécsre báró Augusz Antal és Petrichevics Horváth Lázár, a Honderű szerkesztőjének társaságában. Útközben egy éjszakára megszálltak Nádasdon, a püspök nyaralójában.
Másnap, október 25-én Liszt Ferenc Nádasdról négyes fogaton Pécsre érkezett, hol Scitovszky püspöki rezidenciájának vendgszeretetét élvezte három napon keresztül. Liszt első pécsi hangversenyét a Mária utcai régi Oertzen-féle színházban tartotta. A délutáni koncerten ott volt a megye és Pécs városának elitje.
Október 26-án délelőtt, a Fő utcai (Király utca) Hattyú fogadó dísztermében megtartott hangverseny bevételét Liszt Ferenc teljes egészében a pécsi temetőkápolna építésének javára ajánlotta fel. A második pécsi koncert után ismét a püspök adott díszebédet. A harmadik napon, október 27-én Liszt Ferenc a székesegyházat kereste fel. A dóm nagyszerű orgonáját Liszt szakavatott kézzel szólaltatta meg, mintegy félórás játékkal kápráztatva el a templomot zsúfolásig megtöltő pécsi közönséget.
Scitovszky püspök nagy búcsúebédet adott híres vendége tiszteletére. Társalgás közben előjött a szó a székesegyház restaurálásáról és az avatási ünnepségről. Ebéd után rövid séta következett a püspöki palota kertjében, amely után Liszt Ferenc nagyszerű bejelentéssel lepte meg a nagyszámú vendégsereget, mely szerint a székesegyház felavatására ünnepi misét komponál, és minden honoráriumról lemondva, a zeneművet felajánlotta a székesegyháznak. A bejelentést nagy ováció fogadta.
Sajnos a pécsiek nagy bánatára mégsem “Pécsi mise” lett a nagyszerű zeneműből, hanem Esztergomi mise. Történt ugyanis, hogy a pécsi székesegyház restaurálása elhúzódott, és időközben Scitovszky Jánosból Magyarország hercegprímása lett. Az Esztergomi ünnepi mise gondolata tulajdonképpen Pécsett fogant meg, amelyet Liszt Ferenc végül is 1855-ben Weimarban komponált meg. Így kapcsolódott össze Pécs városa a nagy magyar zeneszerző halhatatlan alkotásával.
Liszt Ferenc pécsi látogatásának emlékeiről korábbi blogbejegyzésünkben olvashatnak bővebben.
Hölzl Szeráf Ferenc (1808-1884)
Lickl György halála után a káptalan Hölzl Szeráf Ferencet hívta meg a pécsi székesegyház kórusába karnagynak. Hölzl fiatal korában a bécsi opera, majd a krakkói herceg udvari zenészeként működött. A bécsi közönség oratóriumszerzőként ismerte meg: Noé című alkotását 1841-ben mutatták be. Komponált egy operát, Colonnák címmel, valamint sok misét, melyek közül kiválik koronázási miséje és IX. Pius pápa halála alkalmából komponált Requimje, ezenkívül több értékes dala. Barátság fűzte Schuberthez, Lenauhoz. Richard Wagner is elismeréssel szólt működéséről. Ő alapította Innsbruckban a monarchia első férfikarát. Az innsbrucki konzervatórium igazgatójaként tevékenykedett 1841–1844-ig, amikor Pécsre hívták. Ettől kezdve haláláig Pécsett működött, sokoldalú munkásságot fejtve ki. A Pécsi Dalárda alapításában is elévülhetetlen érdemei voltak.
1870-ben Hölzl vezényelt Beethoven születésének 100 évfordulóján rendezett ünnepségen, melynek alkalmából a tulajdonában lévő Beethoven-hajfürtöt a Pécsi Dalárdának adományozta.
Schmidt Péter (1799-1874)
A 19. századi pécsi egyházzenei élet kiemelkedő alakja volt, zeneszerző, orgonista, a tanítóképző zenetanára. Tanulmányait Pécsett végezte, ahol Siegvarth Vince tanítványa volt. Zeneszerzésre Lickl György tanította. A Pécsi Dalárda egyik leglelkesebb megalapítója volt 1847-ben és 1862-ben is. Írt néhány zongoraművet, zenei tankönyvet tanítóképzők számára, hat misét és kisebb kórusokat.
Egyházi zenészek és a Pécsi Dalárda
1847. január 1-jén a Liszt Ferencet énekszóval köszöntő, székesegyházi zenészekből álló baráti társaság Pécsi Dalárda néven egyesületet alapított. Első vezetőjéül Hölzl Szeráf Ferencet, a székesegyház regens choriját választották, bár gyakorlatilag Schmidt Péter, a székesegyház orgonistája irányította a dalosokat. Alapítótag volt Lickl György fia, Likl János is. A szabadságharc leverése után a Pécsi Dalárda működése lassan elhalt.
1861-ben az újra alakuló Pécsi Dalárdában is szép számmal találunk egyházi zenészeket. 1864-ben a Széchenyi téren országos dalosünnepet rendeztek.
1866-ban Schmidt Péter javaslatára indult mozgalom az Amtmann és Weidinger-emléposzlop felállítására.
Hölzl Ferenc többször is vezényelte a dalárda férfikarát, egyik ilyen nagy sikerű előadásuk volt Mozart Requimjének bemutatása 1878-ban.
A székesegyház orgonái
1741. február 5. Georg Mitterreyter szerződése orgonaépítésre, végül két kisebb orgona épült meg a székesegyházban. 1750-es években Klimo püspök a grazi Anton Römertől kér terveket új orgona építésére, de a tervek nem valósulnak meg. 1767-ben Janicsek Károly pozsonyi orgonaépítő kapott megbízást a székesegyházi orgona kivitelezésére, mellyel 1768-ra készült el. 1771-ben készült el a dóm újabb orgonája. 1805-1806-os években Ignaz Kober készít új orgonát a székesegyházban, vele érkezik a városba Focht Ferenc, aki letelepszik és orgonaépítő-műhelyt alapít.
1887-ben kapott a jubiláló Angster-gyár megbízást új orgona készítésére, melyet Ez volt Angster századik hangszere, mely először 1891-ben, a székesegyház Schmidt-féle átépítését követő ünnepélyes újrafelszentelésekor szólalt meg. A hárommanuálos, 46-regiszteres, mechanikus csúszkaládás, Barker-emelős orgona 1910-ig működött.
Ekkor az Angster-orgonagyár a cég 700. műveként a kor igénye szerint a regiszterek egy részének cseréjével és néhány regiszter menzurális korrekciójával átépítette, 48-regiszteresre bővítette. Az orgona pneumatikus táskaládás szerkezetet és új játszóasztalt kapott. Az I. világháborús rekvirálás az orgonát szerencsésen elkerülte, így annak eredeti ón homlokzata fennmaradt.
Pécsi Székesegyházi Énekiskola (1888-1953)
Az intézetet, mely 1888-ban kezdte meg működését, Dulánszky Nándor pécsi püspök alapította. Dulánszky az 1880-as években megismerte a ceciliánus mozgalom törekvéseit, ezekkel összhangban az volt a szándéka, hogy gregorián éneket hozza vissza a székesegyházi liturgiába. Ennek magas szintű megvalósításához énekiskolát kellett létrehozni. Az első karnagy, Glatt Ignác az egyházzenei reformmozgalom fellegvárában, Regensburgban tanult, hazatérve a regensburgi minta, s Dr. Frantz Xav. Haberl módszere alapján kezdte meg munkáját. Az általa továbbfejlesztett és kipróbált módszert 1897-ben az első országos egyházi zeneértekezleten bemutatta a hazai szakembereknek, mely ezután nyomtatásban is megjelent. Ennek a különlegessége az volt, hogy az igen fiatal gyerekeket egy év alatt tökéletesen megtanította a kottaolvasásra, így az évek során az iskola „profi” egyházi énekeseket tudott kinevelni.
Harmincéves szívós és áldozatos munkája megteremtette azt a szakmai alapot, melyre a halála utáni évtizedekben utódai, Lajos Gyula és Mayer Ferenc építhettek. Utóbbi karnagyok már vállalták a közszereplést, a gyermekkar a város zenei életének aktív résztvevőjévé vált. A piros birétumukról hecsedliknek elnevezett énekiskolások kezdetben kisebb kulturális eseményeken léptek fel, később évről évre színpadra álltak a pécsi ünnepi játékokon. 1933-ban Pierne: A gyerekek kereszteshadjárata c. művében, 1936-ban Ujházy György Missa Sollemnis c. liturgikus drámájának előadásában közreműködő többszáz fős kórus soraiban énekeltek. 1942-ben a Zeneakadémia nagytermében tartott koncertjüknek országos sajtóvisszhangja volt. Teljesítményük egyik legjobb fokmérője, hogy 1945-ben Kodály Zoltán a pécsi székesegyház kórusára bízta a Missa brevis ősbemutatóját, s az énekkar felkészítésében maga is részt vett.
További bejegyzéseink
- A Klimo Könyvtár (egykori) ásványgyűjteménye
Jelen blogbejegyzés a Klimo Könyvtár egykori ásványgyűjteménye mellett a kollekcióval együtt kezelt kőzetek és fosszíliák darabjaira, illetve azok történetére kívánja… Read More »A Klimo Könyvtár (egykori) ásványgyűjteménye - Félix Dupanloup francia püspök művei a Klimo Könyvtárban
A Klimo Könyvtár Kanonoki gyűjteményében kiemelkedően sok mű található Félix Dupanloup (1802–1878) francia püspök és egyházi író műveiből. A gyűjteményben… Read More »Félix Dupanloup francia püspök művei a Klimo Könyvtárban - Válogatás a PTE Botanikus Kertjéről szóló tudományos és ismeretterjesztő művekből
A Pécsi Tudományegyetem Botanikus Kertje 1952-ben nyitotta meg kapuit az akkori Pécsi Pedagógiai Főiskola keretei között. A több mint 70… Read More »Válogatás a PTE Botanikus Kertjéről szóló tudományos és ismeretterjesztő művekből - Klimo György ex librisei
Az Országos Széchényi Könyvtár blogján megjelent Vasné dr. Tóth Kornélia: A könyvtáralapító Klimo György ex librisei a PTE Egyetemi Könyvtár… Read More »Klimo György ex librisei
Felhasznált irodalom:
Angster József: Angster. A pécsi orgonagyár és a család története. Pécs, 1993.
Bárdos Kornél: Pécs zenéje a 18. században. Budapest, 1976.
Csekey István: Liszt Ferenc Baranyában. Pécs, 1956.
Nádor Tamás: Pécs zenei krónikája. Pécs, 1995.
Onhausz Miklós: Glatt Ignác kanonok, az egyházzene pécsi reformere. Pécsi Szemle 11. évf. (2008):tavasz 42–56.