Bár a 34. Eucharisztikus Világkongresszus rendezvényei 1938. május 29-én véget értek, az ünnepségek azonban még nem, hiszen a kongresszus zárónapja után indultak meg a Szent István emlékév megemlékezései.
Május 30-án a Szent István jobbjának megtalálását ünnepli a katolikus egyház. Ezért választották ezt a napot az emlékév kezdőnapjaként. A Szent Jobbot a reggeli órákban átvitték őrzési helyéről a Kúria nagycsarnokába, ahonnan egyházi körmenetben vitték a Parlament főbejáratához, az itt felépített oltárhoz. A bíboros-legátus miséje közben pedig felhangzott a felajánló imádság, amellyel Magyarország hercegprímása felajánlotta az országot Jézus Szent Szívének: „Fogadd magyar Hazánknak, melyet ebben az évben világraszóló nagy dicsőséged színhelyéül választottál, teljes odaadását és felajánlását, mellyel a mai napon Szentséges Szívednek szenteli magát. Nemcsak oltalmad alá helyezzük nemzetünk minden ügyét, vállalkozását és testi-lelki boldogulását, hanem egyúttal szent ígéretet is teszünk, hogy mindenben törvényeid szerint járunk el és példát adunk arra, hogyan kell tanításodat és parancsaidat a magán- és a közéletben megvalósítani. Áldd meg, édes Jézus, egész országunk, annak minden családját és intézményét és valamennyiünket egyenként most és mindörökké.”[1]
Ezután a Parlamenttől induló körmenet során a Hősök terére vitték át a Szent Jobbot. A koronaőrség és a katonai díszőrség sorfala között Mészáros János érseki helytartó vitte az ereklyét. A Hősök terén négy trónszéket állítottak fel, melyeken Horthy kormányzó, Pacelli legátus, József és József Ferenc főhercegek foglalták el, velük szemben 10 bíboros ült. Imrédy Béla miniszterelnök vezetésével megjelentek a politikai élet vezetői is. Az oltárnál Eugenio Pacelli mondott imát, majd felhangzott a Himnusz. Ezután a Szent Jobbot átvitték a Jáki kápolnába.[2]
A jubileumi év eseményei 1938. május 30. és augusztus 20. között zajlottak szerte az országban. A rendezvényekre érvényes volt az eucharisztikus kongresszusi utazási igazolvány, amely 50 %-os vasúti kedvezményt adott Budapestre, Esztergomba, Székesfehérvárra és egy balatoni utazásra. A program kiemelt része volt a Szent Jobb országjárása. Erre a célra készült el az ún. Aranyvonat, mely három kocsiból állott, a középső vagon speciális üvegfala mögött helyezték el a Szent Jobbot. Mivel több helyen csak lassított a szerelvény, de nem állt meg, a kocsi üvegfala mögött így is láthatták az összegyűlt hívek az ereklyét.[3]
A jubileumi év nyitónapja utáni napon Esztergomba szerveztek zarándoklatot, a várat ekkor nyitották meg a nagyközönség előtt. A Szent Jobbot hajón vitték Esztergomba. Az esztergomi zarándoklat után indult országjárásra az ereklye: Székesfehérváron, Pécsett, Nagykanizsán, Kaposváron, Győrben, Veszprémben, Kecskeméten, Szegeden, Szolnokon, Debrecenben és Egerben is leróhatták tiszteletüket a hívők a szent király ereklyéje előtt. Kiemelt eseménye volt még az évnek a Máltai Lovagrend júniusi budapesti kongresszusa, az Országos Magyar Dalosszövetség júniusi dalos ünnepe. Augusztus 15-én Országos Szent István-ünnepséget tartottak Esztergomban. A programokat az augusztus 20-án Budapesten tartott Szent Jobb körmenet és az augusztus 21-én Székesfehérváron tartott Szent István-ünnepség és országgyűlés zárta.[4]
További bejegyzéseink
Felhasznált irodalom
Gergely Jenő: Eucharisztikus Világkongresszus Budapesten / 1938. Budapest, Kossuth, 1988.
A XXIV. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus Emlékkönyve. Budapest, Szent István Társulat, 1938.
[1] Emlékkönyv 1938.235.
[2] Emlékkönyv 1938.238., Gergely 1988. 147.
[3] Gergely 1988. 147.
[4] Gergely 1988. 149–150.