Skip to content

A 34. Eucharisztikus Világkongresszus negyedik napja, a búcsúzás vasárnapja (1938. május 29.)

A 34. Eucharisztikus Világkongresszus csúcspontját kétségkívül a vasárnapi záróünnepségek alkották. Reggel az Ünnepi Csarnokban a KALOT (Katolikus Legényegyletek Országos Titkársága) 15.000 fős tagságának gyűlését tartották meg. A fiatatok az egyleti zászlók alatt, a menet élén hatalmas búzakalászos kereszttel vonultak az ünnepség színhelyére.  Gábor Miklós kiszombori gazdalegény nyitotta meg a nagygyűlést, aki arról beszélt, hogy milyen nagy az alkotni vágyás, megújulás vágya a falusi fiatalokban. Az ipari munkásság nevében Csurgay István köszönötte a faluról érkezett vendégeket. Marschall Ferenc volt földművelődésügyi miniszter mondott ünnepi beszédet: „Ez a nagygyűlés több egy vasárnapi aktusnál, mert ebben a teremben a falu tett tanuságot arról, hogy nem tágított a kétezer esztendős krisztusi és a magyar igazság mellől. És ezzel ez a gyűlés történelmi jelentőségű eseménnyé vált. Történelmi biztosítékot látok a falu hűségnyilatkozatában, hogy ennek a nemzetnek lesz jövője, mert ez a magyar ifjúság a magyar jövendő, Krisztusból merít erőt és hitet.”[1]

Képeslap (Magántulajdon)

Kerkay Jenő páter, a mozgalom szellemi irányítója négy pontban vázolta fel mozgalom céljait: „1. Hogy Szent István országa önérzetes magyarok szabad hazája legyen; 2. itt Szent István országában, minden dolgozó magyarnak munkája és kenyere legyen; 3. hogy a falu műveltebb és gazdagabb legyen; hogy Magyarország vezető fényessége Krisztus Király legyen.”

A KALOT búzakeresztje az ünnepségeken (Emlékkönyv 1938. 208.)

A Hősök terén tartott záróünnepségen a pápai legátus celebrált szentmisét mintegy 500 ezer hívő jelenlétében. Már a hajnali órákban elkezdett gyülekezni a tömeg a téren, de hamarosan megtöltötték városligeti lecsapolt tó helyén kialakított nézőteret is, de az Andrássy úton is egészen a Köröndig ért a nézők serege. Az ország minden részéből érkeztek különvonatok hívőkkel Budapestre. A nyitóünnepséghez hasonlóan vonultak be a résztvevők, a sort háromszáz karinges áldozópap nyitotta meg hatszáz piros ruhás ministránssal. Őket követték a papnövendékek, a felszentelt papok, majd az egyházi méltóságok. Az istentiszteleten a fővárosi templomok énekkaraiból álló 1200 fős kórus énekelt. Pacelli bíboros egy, az esztergomi kincstár birtokában lévő régi miseruhát viselt. A szertartás Carlo Grano szertartásmester, magyar részről pedig Czapik Gyula prelátuskanonok vezette.  A szertartás alatt 300 száz áldozópap végezte a hívek áldoztatását. [2]

A pápai legátus, Eugenio Pacelli celebrája a misét a záróünnepségen (Emlékkönyv 1938. 216.)

A mise végén a Vatikáni Rádió adóján keresztül XI. Pius pápa üdvözlő szavait közvetítették a tömegnek: „Különös áldásunkat adjuk Magyarország kedves népére és papságára, azoknak pedig, akik ezt az apostoli királyságot kormányozzák, minden jót kívánunk és mindazoknak, akik a mi latere látogatásunkban a mi személyünket látva őt [Eugeni Pacelli legátust] oly megtisztelően fogadták és nagy, valamint egyetértő munkát végeztek a Kongresszus sikeréért.

Adja Isten, hogy Eucharisztikus Kongresszusotok szítsa föl mindenkinek a lelkében a szeretetet, amelyet joggal és méltán neveznek az egész Evangélium összefoglaló törvényének, hozzon bőséges és szerencsés gyümölcsöket éspedig ne múlandókat, hanem örökre megmaradandókat. Táplálja az ősi hitet, növelje az égi javak vágyát és reményét, az isteni szeretet lángját pedig, a keresztény erényesség táplálóját úgy élessze és táplálja, hogy azok is, akik az Úr Krisztustól szánandó eltévelyedtek, a jók példájától indítva, az Ő szerető öleléséhez visszavezettessenek.”[3]

A záróünnepségen megjelent hívők tömege a Vajdahunyad vár előtt (Emlékkönyv 1938. 221.)

A 34. Eucharisztikus Világkongresszus záró manifesztációja a vasárnap délutáni ünnepélyes körmenet volt. A lakosság már délután fél háromkor elhelyezkedett az útvonal mentén, a körmenet három órakor indult a Bazilikától. A menetet lovas rendőrök díszszázada és cserkészek nyitották meg, majd az EMSZO (Egyházközségi Munkásszakosztály) és a bányászok egyenruhás tábora következett. Népviseletbe öltözött fiatalok csoportja után a szerzetesrendek, alsó papság, az egyházi dignitáriusok, püspökök és érsekek menete csatlakozott a résztvevőkhöz. Pacelli bíboros külön baldachin alatt vitte az oltáriszentséget. Az oltáriszentség után következtek az egyetem és a főváros képviselői, a Szent Sír Rend és a Máltai Lovagrend díszegyenruhás tagjai és további egyházi méltóságok, majd a magyar politikai vezetőréteg képviselői. Négyórányi vonulás után a Hősök terén lezúduló eső vetett véget a körmenetnek, ezért Serédi hercegprímás és a legátus záróbeszédét már csak a rádióközvetítés során lehetett meghallgatni.[4]

A kongresszust záró körmenet indulása a Bazilikából (Emlékkönyv 1938. 224.)

Pacelli bíboros német nyelvű beszédében nagyra értékelte a kongresszust és annak eredményeit méltatta: „Ez a világkongresszus az Eucharisztiának, a szeretet kötelékének jegyében folyt le és ismételten bebizonyította, hogy a természetfölötti testvériségnek milyen bensőséges és erős kötelékei fűzik össze az Eucharisztikus Király híveit mind az öt világrészben. Mi most szerte fogjuk vinni ebben az agyonmarcangolt, lelkileg megtépázott s testvérharcoktól vérző világban s talán új testvérharcok és új gyűlölködések kitörésének küszöbén a «vinculum amoris» evangéliumát. És nemcsak az ujságát visszük szét ennek a szeretetnek, hanem elsősorban a példáját.

«Tanuim lesztek» – a Megváltónak ez az igéje mindennél többet használ a szeretet apostolkodásának, mely hódít s fáradhatatlanul, rendületlenül és mulhatatlan örömmel áldozza fel önmagát, Kétségkívül ez a szeretet elsősorban is érzelemből fakad, a szívnek benső megmozdulása elkötélt és messzetekintő akarat.[5]

A pápai legátus május 31-én hagyta el Budapestet, miután Imrédy Béla miniszterelnök fényes külsőségek között búcsút vett tőle.

A 34. Eucharisztikus Világkongresszus tiszteletére kiadott bélyegek (Magántulajdon)
További bejegyzéseink


Felhasznált irodalom

Gergely Jenő: Eucharisztikus Világkongresszus Budapesten / 1938. Budapest, Kossuth, 1988.

A XXIV. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus Emlékkönyve. Budapest, Szent István Társulat, 1938.


[1] Emlékkönyv 1938. 209.
[2] Emlékkönyv 1938. 210–217., Gergely 1988. 139.
[3] Emlékkönyv 1938. 218–219.
[4] Emlékkönyv 1938. 222–227.
[5] Emlékkönyv 1938. 232.

A bejegyzést írta:

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *