Reuter Camillo 1923-ben költözött családjával Pécsre az Ideg- és Elmeklinika épületébe, a professzor és klinikaigazgató Reuter pedig több szempontból is a város társadalmi és kulturális életének alakítója, formálója lett. Nemcsak elhivatott szakember volt Reuter Camillo, hanem elszánt természetbarát, fáradhatatlan természetjáró, rendíthetetlen támogatója a kulturális egyesületeknek és a kulturális élet fejlesztésének, elkötelezett nevelője a közembereknek, egy igazi polihisztor volt.
A következőkben csupán arra törekedtünk, hogy Reuter Camillo közéleti tevékenységét a különböző sajtótermékekben megjelent írásokon keresztül mutassuk be, mintegy kiegészítést adjunk “Az Agydoktor – Reuter Camillo élete és munkássága” című kiállítás azon részéhez, mely a professzor közéleti tevékenységét mutatja be.
Munkánk első részében Reuter Camillo tantermen kívül tartott előadásait, népművelő-tevékenységét és igazságügyi elmeszakértői munkáját részleteztük, a második részben a professzor Mecsek Egyesületi és egyéb természethez, állatokhoz, növényekhez, valamint a múzeumi élethez fűződő tevékenységét mutatjuk be.
(Dr. Bőhm István felvétele, Pécsi Egyetemtörténeti Gyűjtemény)
Az elszánt természetbarát, a fáradhatatlan természetjáró
Reuter Camillo legjelentősebb közéleti tevékenységét a Mecsek Egyesületben fejtette ki.[1] Az egyesület 1891-es alakulásakor fő célkitűzése „a Mecsek és közeli vidékével való gyalog- és kocsiközlekedést megkönnyíteni, a Mecseket és Tettyét a turistaság és társas kirándulások igényeinek megfelelően szépíteni, rendezni, fenntartani; úgy az ott található történelmi nevezetességű emlékeket valamint régiségeket az elpusztulástól megóvni; végre kiterjeszti tevékenységét az egyesület Pécs város és környéke szépészeti érdekeire is.”[2] Az évek során vállalták turistautak, források, pihenők, menedékházak, kilátók és emlékhelyek kiépítését és karbantartását. Megjelentettek a turisták számára útikönyveket és térképeket is. Reuter Camillo 1926-ban lett rendes tag, majd 1927 és 1935 között az egyesület választmányi tagja volt. 1930 és 1935 között a Szépítő, illetve a Munka Osztály elnöke volt, ezután az 1935-ben létrejött Természetvédelmi Osztály vezetője lett, valamint 1935 és 1948 között az egyesület alelnöki[3] tisztjét is betöltötte. Az egyesület 1940. novemberi választmányi ülésén Reuter kezdeményezésére jött létre a Fényképészeti Szakosztály, melynek feladata a Mecsek eltűnő szépségeinek, tárgyainak vagy épületeinek megörökítése, propagandafotók készítése volt.[4] A szakosztályok vezetői péntekenként rendszeresen összegyűltek éttermekben. Ezt kezdetben Péntek Asztalnak hívták, de még Kiss József[5] életében átnevezték Kiss József Asztaltársaságnak. Reuter Camillo a családtagjait, továbbá klinikája munkatársait is bevonta a Mecsek Egyesületbe, a szervezett túrákon pedig az egyetem más karainak oktatói és hallgatói is részt vettek.
1938 júliusában a lapisi vadászház mellett egy római kori őrtorony maradványaira bukkantak. A régészeti feltárás menete során egy bizottságot hoztak létre a romok további sorsának eldöntésére, melybe az egyesület több tagját, köztük Reutert is bevonták. A sajtónak augusztusban mutatták be a leleteket, az őrtorony maradványát és az ott talált pénzérméket. A maradványok megtalálása meglepetést okozott az embereknek. Reuter így fogalmazott: „Százszor is elmentünk a romokat takaró emelkedés mellett, de nem gondoltuk, hogy mit rejt magában.”[6] A bizottság a romok állagmegóvását és az érdeklődők számára hozzáférhetővé tételét javasolták.[7]
(Pécsi Egyetemtörténeti Gyűjtemény)
Az egyesület nemcsak a Mecsek turisztikai fejlesztésével foglalkozott, hanem több kirándulást is szervezett tagjainak, melyekről a korabeli lapok is beszámoltak. Például a Kiss József Asztaltársaság 1927 júliusában Esztergomba látogatott el, onnan pedig Dobogókőre folytatták útjukat. A kirándulás résztvevői között volt az egyetem több oktatója, például Kramér Jenő, Csekey László, Tóth Béla, Karg Norbert és Pécs városának több oktatási és gazdasági szereplője, Kiss József ny. főreáliskolai igazgató, Pintér Ferenc ny. árvaszéki elnök, polgármester helyettes, Kosztits Béla vármegyei aljegyző, Hang Dániel cisztercita főgimnáziumi tanár.[8] Az egyesület emellett örömmel fogadta más városok és egyesületek turistáit is Pécsett, akiket legtöbbször a Mecsek Egyesület vezetőségi tagjai kalauzoltak a városban vagy a Mecseken. 1930 húsvétján a Budai Torna Egylet és a Magyar Turista Egyesület tagjai látogattak Pécsre, akik a három nap folyamán Reuter vezetésével nemcsak hosszú túrákat tettek a környéken, hanem meglátogatták a székesegyházat, a városi múzeumot és a Littke pezsgőgyárat is.[9]
A pécsi természetbarátok turistabál szervezésével is próbáltak pénzt gyűjteni céljaik eléréséhez. 1935. január 19-én a Jótékony Nőegylet termeiben tartottak zártkörű bált, ahol a zenét a kor kedvelt zenekara, a Royal-Jazz szolgáltatta. Az esemény bevételét menedékházuk bővítésére kívánták fordítani.[10]
A természet és a Mecsek Egyesület iránti elkötelezett munkájának egyik legnagyobb elismerésének lehet tartani, hogy 1931-ben forrást neveztek el Reuter Camillóról. A Keleti-Mecsekben Komló és Zobák közötti völgyben három forrás kapott nevet a komlói kőbánya vezetőségének kezdeményezésére, Fischer Béla, Kiss József mellett Reuter Camillót is ünnepelték.[11]
(Pécsi Egyetemtörténeti Gyűjtemény)
Madárklinika
Egy érdekes című cikk jelent meg a Pécsi Napló 1941. augusztus 29-i számában: Látogatás Magyarország egyetlen madárklinikáján. Reuter a beteg lelkek ápolásán túl, a növényvilág védelme mellett az állatvilág gyógyítására is időt szakított szabadidejében, az idegklinika kertje pedig biztos menedéket nyújtott az állatoknak felépülésük idejére. Mint Reuter az interjúban elmondta, akkor már 16 éve gondozták a beteg állatokat, elsősorban madarakat, de ideiglenesen megfordult náluk egyéb kisebb testű mecseki állat is. A klinika kertjének ezüstfenyőin és gesztenyefáin kilenc madárodút helyeztek el, melyeknek mindig volt lakója. A páciensek leginkább szárnysérülésekkel, lábtöréssel vagy belgyógyászati problémával kerültek a professzor gondozásába. Reuter az interjúban azt is megemlítette, hogy vannak olyan állatok is, akik felépülésük után is a klinika parkjában maradtak. Így lakott ott éveken keresztül Pista, a gólya, Gyurgyóka, a gyurgyalag, Hanzi, a mecseki siklókígyó, de teknősbékákat, mókusokat és fiatal rókákat is bevittek ápolásra a professzorhoz.[12]
Ásatás
1927. június 24-én a Magyarság című lap hasábjain egy megyefai ásatásról jelent meg hír. Egy bányarobbantás során őskori állatleletekre bukkantak. Jeszenszky Iván megyefai földbirtokos értesülve a leletről, felvette a kapcsolatot az egyetem anatómiai intézetének vezetőjével, Tóth Zsigmonddal. Az intézetvezető Reuter Camillóval és két intézeti gyakornokkal utazott a helyszínre. Az ásatás során találtak barlangi farkas, barlangi hiéna, mamut, ősorrszarvú, ősbölény (bizon), ősló, ősnyúl, vadmacska és medvecsontokat, melyek egy részét az egyetem anatómiai intézetébe helyeztek el.[13]
Virágos Budapest – Virágos Magyarország pécsi nagybizottsága
1930. március 30-án megalakult a Virágos Budapest – Virágos Magyarország mozgalom pécsi bizottsága. Elnöke Nendtvich Andor, társelnöke Reuter Camillo volt.[14] A mozgalom pécsi bizottságának felállításával egy régi, a Mecsek Egyesület által kezdeményezett célt szerettek volna feléleszteni, hogy Pécs ablakai, párkányai és erkélyei ismét virágoktól pompázzanak. A terveik között szerepelt, hogy több középületet („a kir. tábla, a belvárosi fiúiskola, a Mária utcai leányiskola, a polgári fiúiskola, a Sörház utcai iskola, az Ágoston téri és Felsővámház utcai iskolák”[15]) virágokkal láttatnak el, a villamoslámpatartó oszlopokra virágtartó kosarakat szerelnek fel, valamint pécsi és környéki kertészetek bevonásával virágkiállításokat rendeznek.[16] Továbbá versenyt hirdettek a pécsi lakosok között, amelyen az egyes ablakokkal, erkélyekkel, ablaksorokkal és egész épületekkel lehetett részt venni. A részvételi szándékot kérték bejelenteni a városházán, illetve csak azok részesülhettek elismerésben a verseny végén, akik a díszítést az egész szezonban, vagy szeptember 30-ig fenntartották. A díjazottak ezüst- vagy bronzérmet, elismerő oklevelet vagy nyilvános dicséretet kaptak, mindemellett a sajtóban is közölték névvel, foglalkozással és címmel a nyerteseket. A mozgalom tervei között szerepelt még virágápolási tanfolyam és virágambulancia szervezése.[17] A kezdeményezés azonban 1934-re „fennakadt”, ahogy Reuter fogalmazott a Pécsi Napló megkeresésére.[18]
Múzeumi ügy
A formálisan 1901 óta működő Pécs-Baranyamegyei Múzeum-Egyesületben a tényleges munkát 1906. október 4-én kezdték meg. Az egyesület célja: “Pécs szabad királyi város törvényhatósága által létesített, s Baranya vármegye közönsége által támogatott múzeum erkölcsi és anyagi érdekeinek előmozdítása, a múzeum iránt a közönség érdeklődésének felkeltése és fejlesztése, a múzeum közművelődési hatásának terjesztése, végül Pécsre és Baranya megyére vonatkozó tudományos kutatások előmozdítása.” Mindezt pályázatokkal, felolvasó ülésekkel, autóbuszos kirándulásokkal is segítették.
Reuter Camillót 1926. november 5-én vették fel az egyesület rendes tagjai közé.[19] 1929. áprilisában[20], az 1930–[21] majd egy ideig itt is betöltötte az elnöki tisztséget. Tagsági évei alatt Reuter rendkívül aktív résztvevője volt az egyesület életének, előadóként, szervezőként vagy csak hozzászólóként ott volt az egyes rendezvényeken.
(Pécsi Egyetemtörténeti Gyűjtemény)
Az egyesület például népművelő előadásokat tartott. Ilyen volt a püspökbogádi népszokásokat bemutató előadásuk 1932-ben a Pécsi Katolikus Kör dísztermében. Az esemény érdekessége az volt, hogy egy előadás után püspökbogádi emberek jöttek a színpadra. „A színpompás virágos, tiszta, szép népviseletben megjelent bogádiak nagy hatást váltottak ki. Lakodalmi hívás volt az első bemutatójuk, mit öt pálcás vőfénv mondott el. Majd magyar kettős, tréfás versezet. bús, bánatos nóta, menyasszony búcsúztatás, lakodalmi felköszöntő és ismét tánc és nóta váltották fel egymást a szűnni nem akaró tapsok között.”[22] Következő hónapban ismét teltház előtt tartottak előadást, ezúttal a pécsudvardi népszokásokat mutatták be az érdeklődőknek.[23] A nagysikerű előadásokat még 1934-ben is folytatták, az év februárjában a berkesdi népszokásokról tartottak bemutatót.[24]
Az előadások mellett tanulmányi kirándulásokat is szervezett Baranya vármegye műemlékeihez. Egy ilyen kirándulásról írt beszámoló jelent meg a Dunántúl 1934. október 24-i számában. A siklósi kiránduláson a várba látogattak el a jelentkezők, ahol Benyovszky Móric és neje fogadta és kalauzolta a látogatókat.[25]
Reuter 1927-ben a pécsi múzeumnak ajándékozta Conrád Gyula pécsi tájat ábrázoló rézmetszetét.[26] A Dunántúl 1941-es számában a városi múzeum gyarapodásánál ismét megtalálható Reuter neve, ekkor egy római bronz szobrot helyezett letétbe a múzeumba.[27]
1931. június 10-én tartotta alakuló ülését a Janus Pannonius Társaság, melyet a Dél-Dunántúl és Pécs város kulturális és irodalmi életének fejlesztéséért alapítottak. A társaság örökös tiszteletbeli elnöki posztjára Klebelsberg Kuno vallás- és közoktatásügyi minisztert kérték fel. A társaság elnöki tisztjét Surányi Miklós író töltötte be, Fischer Ferenc alispán pedig társelnökként volt jelent a társaság életében. Az ülésen Reuter Camillót megválasztották a rendes tagok közé.[28]
1942 áprilisában Mivel töltik idejüket a pécsi ideg- és elmeklinika lakói? címmel jelent meg egy írás a Pécsi Napló hasábjain. A cikk leginkább azért érdekes, mert bár klinikaigazgatói évei alatt Reuter tartott előadást az elmebetegek kezeléséről, bemutatta a klinikai irodájában található könyvtárát, a madárklinikát, a klinikán kezelt betegek mindennapi életéről keveset tudhattak az emberek. A tudósító részletgazdag leírást ad a klinika épületéről, de a cikk célja a klinika betegei által készített munkák (rajzok, festmények, kézimunkák, levelek, versek, zeneszerzemények, divattervek, találmányok) bemutatása volt. A professzor nem csupán a napjainkban is a klinikán őrzött betegek által készült rajzokat tartotta meg, hanem alkotások egész sorát tárolták az épületben. Tervrajzokat, melyek egy „Motor-szánkó és vízbenjáró szándolin-ladik, elől hóeke, jégeke és jégtörő kalapáccsal, jobbról, balról torpedólövegek“ leírású motort, egy levélborítékzáró találmányt vagy „Edénymosókészülék tervezetét” ábrázolta, rajzokat és festményeket, melyeken megjelennek „sárkányok, szörnyetegek, szárnyas sátánok, ördögfiókák, állattestű két és négyfejű emberek és általában olyan figurák, amelyek éppen a beteget kísértik és rémisztgetik. A csalódott szerelmesek, kedvesük képét, oltár előtti esketést, leánvkézmegkérést megörökítő képeket”. Divatterveket, a külső szemlélőnek kesze-kusza, rosszul sikerült kézimunkák sorát mutatta meg a professzor és Tóth László tanársegéd a cikk írójának. Tóth így fogalmazott eközben: „[…] mert az a fontos, hogy a beteg mindig foglalkozzon valamivel. Ugyanis idegállapota a munka, illetve foglalkoztatás révén levezetődik és a beteg megnyugszik.” Az ezekből a tevékenységekből született alkotásokat Reuter egy múzeumban szerette volna megmutatni a nyilvánosságnak, létrehozva ezzel Pécs városának egyik legérdekesebb múzeumát, a terv megvalósulásáról azonban további információnk nincs.[29]
(Pécsi Egyetemtörténeti Gyűjtemény)
Könyvek
Reuter híres volt a könyvek iránti rajongásáról, és ezáltal a gondosan gyűjtött saját könyvtáráról is. Több országos egyesület tagja volt Reuter, melyek teret biztosítottak a művészi könyvek, grafikák és ex librisek gyűjtőinek. Tagja volt a Szent György Czéh Magyar Amatőrök és Gyűjtők Egyesületének és a Magyar Exlibrisgyűjtők és Grafikabarátok Egyesületének, a debreceni Ajtósi Dürer Céh Grafikusok és Grafikagyűjtők Egyesületének, valamint a Magyar Bibliofilek Szövetségének is.
Reuter az 1926-os megalakulástól kezdve pártoló és választmányi tagja volt a Pécsi Képzőművészek és Műbarátok Társaságának. A társaság több látványos kiállítást szervezett működése során, melyeken a tagtársak értékes, ritka, országos és nemzetközi szinten is híres gyűjteményeit mutatták be. Az 1938-ban alapított első pécsi Grafikusok és Exlibris Gyűjtők Egyesülete következő évben beolvadt a Társaságba az 1939-ben alapított Grafikai Szakosztály által, melynek elnöki posztját Reuter töltötte be.[30]
A társaság egyik érdekes szokásáról írt a Pécsi Napló 1936. június 9-i száma, melyben nemcsak a társaság évente megrendezett művásárlásairól írt, hanem a pártoló tagok között megrendezett műtárgysorsolásról is. A tavaszi tárlatokhoz kapcsolódó szokásos képsorsoláson abban az évben Reuter Camillo volt az egyik szerencsés, aki Kálmándy Pap László „Öreg vadkörtefa” című olajfestményét nyerte el.[31]
A társaság 1942 márciusában megnyílt kisgrafikai kiállításának, mely az első ilyen kiállítás volt a városban, egyik szervezője Martyn Ferenc, Gebauer Ernő festőművészek mellet Reuter Camillo volt. A kiállításon Havas László fémipari szakiskolai tanár, fametsző, a grafikai szakosztály ügyvezető alelnökének, Rainer Márton polgári iskolai rajztanár, rézmetszőnek és Nikelszky Géza festőművész, az iparművészeti szakosztály elnökének munkásságát és a pécsi grafikabarátok, többek között Reuter Camillo[32], Sárdy Endre, Hoffmann László és Szentes Flórián[33] gyűjteményéből láthattak az érdeklődők gondos válogatást a Pannónia Szálló épületében. Reuter így fogalmazta meg a kiállítás célját egy Pécsi Naplóban közölt interjúban: „[…] a pécsi grafikusokat foglalkoztassa és a közönséggel munkáikat megismertesse. Azt szeretnénk elérni, hogy a pécsi közönség karácsony, húsvét, újév esküvő, lakásváltoztatás alkalmával ne külföldi, hanem hazai grafikus művészek munkáit küldje szét ismerőseinek. […] A második cél, amelyet a kiállítás révén akarunk elérni az, hogy a közönség szeresse meg ezeket az apró munkákat, amelyek értékesek, ha művész készítette őket. Nem mindenkinek van annyi pénze, hogy művészi festményeket vásároljon. Ezt viszont művészi grafikai munkákkal lehet pótolni. Reméljük, hogy Pécs város közönsége eme törekvésünket megérti és szívébe zárja majd a pécsi grafikai művészeket.”[34] A kiállítás megnyitásának napján Reuter Camillo tartott ismertetőt, majd Nikelszky Géza tartott tárlatvezetést az új kiállításban, Sárdy Endre pedig a kisgrafika fogalmáról beszélt az érdeklődőknek.[35]
Felhasznált források
Esztergom és Vidéke 1927
Dunántúl 1926–1942
Magyarság 1927
Pécsi Figyelő 1891
Pécsi Hírek 1930
Pécsi Napló 1927–1942
Újság 1927
Irodalom
Márfi Attila: Adatok a lapisi római kori őrtorony történetéhez levéltári források alapján. In. Szerk. Szita László. Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1982. Pécs, 1983. 254–264.
Olasz István: Hetven éve alakult meg a Janus Pannonius Irodalmi Társaság. Pécsi Szemle 4. (2001):4. 58–67.
Orvosok tanulmányi kirándulása Pöstyén és Trencsénteplic fürdőkbe. Gyógyászat 67. (1927):24. 580.
Pécs Lexikon I. Főszerk. Romváry Ferenc, Pécs, 2010.
Hivatkozások
[1] Reuter Camillo bekapcsolódott még az 1927-ben 78 taggal létrejött Budapesti Orvosok Turista Egyesületbe is, melynek Pekár Mihállyal együtt tiszteletbeli elnöke volt Pécsről. Az egyesület „céljául tűzte ki, hogy az orvosokat az aktív turisztikának megnyerje, a sport és turisztika orvosi vonatkozásait feldolgozza és a gyógyfürdőket az orvosoknak a természetben is bemutassa”. (Orvosok tanulmányi kirándulása Pöstyén és Trencsénteplic fürdőkbe. Gyógyászat 67. (1927):24. 580.)
[2] A pécsi „Mecsek-egyesület“ alapszabályai. Pécsi Figyelő, 1891. március 21. 3.
[3] Reuter Camillo dr. egyetemi tanár a Mecsek Egyesület új alelnöke. Dunántúl, 1935. június 25. 2.
[4] Telket szerzett a Mecsek Egyesület Zobákon turistaház építésére. Dunántúl, 1940. november 19. 5.
[5] Kiss József (1858−1939) tanár, a Mecsek Egyesület egyik alapítója, titkára és örökös tb. elnöke. (Pécs Lexikon I. 400.)
[6] K. J.: IV. századból származó római őrtorony romjait tárták fel a lapisi vadászház közelében. Pécsi Napló, 1938. augusztus 7. 4.
[7] Római őrtornyot ástak ki a Mecseken, a Lapisi vadászház mögött. Dunántúl, 1938. augusztus 7. 7.; Az ásatásról és az őrtorony későbbi sorsáról lásd Márfi 1983.
[8] Pécsi turisták Esztergomban. Esztergom és Vidéke, 1927. július 14. 1.
[9] Fővárosi turisták voltak a vendégei Pécsnek a húsvéti ünnepek alatt. Dunántúl, 1930. április 23. 4.
[10] A pécsi természetbarátok. Pécsi Napló, 1934. december 28. 7.; Turistabál a Nőegyletben. Pécsi Napló, 1935. január 10. 6.
[11] Forrásavatás a Mecseken. Dunántúl, 1931. május 31. 6.; Forráskeresztelő a Mecseken. Pécsi Napló, 1931. május 31. 8.; Napjainkra ezek a források feledésbe merültek.
[12] Lőrinczy Mária: Látogatás Magyarország egyetlen madárklinikáján. Pécsi Napló, 1941. augusztus 29. 5.
[13] Ujabb jégkorszakbeli ősállatok csontvázai kerültek napfényre a megyefai ásatásnál. Magyarság, 1927. június 24. 5.
[14] A virágos Budapest – Virágos Magyarország… Pécsi Napló, 1930. március 27. 4.; Vasárnap délelőtt megalakult a Virágos Budapest, Virágos Magyarország pécsi nagybizottsága. Pécsi Hírek, 1930. március 31. 1.; Megalakult a Virágos Budapest – Virágos Magyarország pécsi nagybizottsága. Pécsi Napló, 1930. április 1. 1.
[15] A Virágos Budapest – Virágos Magyarország pécsi nagybizottsága vasárnap tartja alakuló közgyűlését. Dunántúl, 1930. március 28. 3.
[16] A Virágos Budapest – Virágos Magyarország pécsi nagybizottsága vasárnap tartja alakuló közgyűlését. Dunántúl, 1930. március 28. 3.
[17] A Virágos Pécs mozgalom nyertesei. Dunántúl, 1930. november 18. 2.; Virágos Pécs – Virágos Magyarország mozgalom ülése. Pécsi Napló, 1930. november 18. 1.; Ez évben is lesz Pécsett virágverseny. Dunántúl, 1931. május 31. 4.; Pécs vezet a Virágos Magyarország mozgalomban. Dunántúl, 1931. december 15. 4.
[18] Virágos Pécs. Pécsi Napló, 1934. április 29. 4–5.
[19] A Pécs-Baranyamegyei múzeum egyesület… Dunántúl, 1926. november 6. 6.
[20] A pécs-baranyamegyei múzeum egyesület XX. közgyűlése. Dunántúl, 1929. április 24. 3.
[21] Három évre új tisztikart választott vasárnap a Pécs-Baranyai Múzeum Egyesület. Dunántúl, 1930. május 6. 2.
[22] A püspökbogádi népszokások bemutatója. Dunántúl, 1932. február 7. 7.
[23] A pécsiudvardi népszokások bemutatója. Pécsi Napló, 1932. március 8. 6.
[24] Nagy sikere volt a berkesdiek néprajzi bemutatójának a Jótékony Nőegyletben. Dunántúl, 1934. február 6. 3.
[25] A pécsi muzeum egyesület tagjainak tanulmányi kirándulása Siklósra. Dunántúl, 1934. október 24. 4.
[26] Fejes György: A pécsi múzeum gyarapodása. Dunántúl, 1927. május 8. 3.; Ajándékok a múzeumnak. Pécsi Napló, 1927.május 8. 8.
[27] Értékes leletekkel gyarapodott a pécsi városi múzeum. Dunántúl, 1941. február 23. 5.
[28] Megalakult Pécsett a Janus Pannonius Társaság. Dunántúl, 1931. június 11. 6‒7.; Klebelsberg Kuno gróf kultuszminiszter és Pécs város előkelőségeinek impozáns részvételével megalakult a Janus Pannonius Irodalmi Társaság. Pécsi Napló, 1931. június 11. 4.; Olasz István: Hetven éve alakult meg a Janus Pannonius Irodalmi Társaság. Pécsi Szemle, 4. (2001):4. 58–67.
[29]Pusztai-Popovits Jozsef: Mivel töltik idejüket a pécsi ideg- és elmeklinika lakói? Az ápoltak munkáiból múzeumot készül berendezni Reuter Camilló dr. igazgató-tanár. Pécsi Napló, 1942. április 5. 5-6.
[30] A Pécsi Képzőművészek és Műbarátok Társasága közgyűlése. Pécsi Napló, 1939. május 23. 5.
[31] A Pécsi Képzőművészek és Műbarátok Társasága képsorsolása. Pécsi Napló, 1936. június 19. 4.
[32] A Reuter-gyűjteményből származó kiállítási darabokról így írtak a korabeli sajtóban: „Nagyon érdekesek dr. Reuter Camillo professzor grafikai gyűjteményei, amelyek közül egy gyekmek születéséről szóló értesítő-lap emelkedik ki. Ez egy piros lábú és piros csőrű gólyát ábrázol. A gólya gyermeket tart csőrében. A gyermek hátán csomag van, amelyből két cipőfűző lóg ki. Ez viszont két hatalmas cipőt tart. A szülők ezen a lapon értesítik
hozzátartozóikat, rokonaikat, barátaikat és ismerőseiket gyermekük születéséről. Ugyanitt látunk művészi kivitelű esküvői értesítéseket bridzs partikra szóló meghívókat és költözködést bejelentő értesitéseket.” (P.P.J.: Hatvan munka szerepel a pécsi grafikai kiállításon. Pécsi Napló, 1942. április 14. 5.)
[33] Nikelszky Géza: Havas László és Reiner Márton grafikái a Pécsi Képzőművészek kiállításán. Dunántúl, 1942. április 14. 8.
[34] P.: Az első önálló grafikai kiállítás Pécsett. Három művész szerepel a március 29-iki kiállításon. Pécsi Napló, 1942. március 10. 3.
[35] Nikelszky Géza: Pécs könyvjegy-művészete. Dunántúl, 1942. március 15. 6.; A magyar könyvjegy. Pécsi Napló, 1942. március 18. 5.; Mi a könyvjegy? Megmutatja a Grafikai Kiállítás. Pécsi Napló, 1942. március 28. 2.
További bejegyzéseink
- Reuter Camillo közéleti tevékenységének megjelenése a korabeli sajtóban II.
Reuter Camillo 1923-ben költözött családjával Pécsre az Ideg- és Elmeklinika épületébe, a professzor és klinikaigazgató Reuter pedig több szempontból is… Read More »Reuter Camillo közéleti tevékenységének megjelenése a korabeli sajtóban II. - Reuter Camillo közéleti tevékenységének megjelenése a korabeli sajtóban I.
A 20. század első felében a nyomtatott sajtó fénykorát élte. A helyi, megyei és országos lapok naponta vagy hetente jelentek… Read More »Reuter Camillo közéleti tevékenységének megjelenése a korabeli sajtóban I. - Az Erzsébet Tudományegyetem bőrklinikájának mulázsgyűjteménye
A bőrgyógyászat önálló orvostudományi ágként a 19. század folyamán különült el a belgyógyászattól, és ekkortól nyílt lehetőség arra, hogy tantárgyi… Read More »Az Erzsébet Tudományegyetem bőrklinikájának mulázsgyűjteménye - 75 éve hunyt el Mansfeld Géza kutatóorvos, akadémikus, az Erzsébet Tudományegyetem rektora
Mansfeld Géza halálának 75. évfordulója alkalmából munkatársunk, Dezső Krisztina és Vértesi Lázár, a Magyar Nemzeti Levéltár Baranya Megyei Levéltára levéltárosa… Read More »75 éve hunyt el Mansfeld Géza kutatóorvos, akadémikus, az Erzsébet Tudományegyetem rektora