A 20. század első felében a nyomtatott sajtó fénykorát élte. A helyi, megyei és országos lapok naponta vagy hetente jelentek meg. Egy-egy hírt pedig nemcsak lokálisan, a helyi lapok hasábjain publikáltak, hanem sokszor az országos lapok is átvették a tudósításokat. Az Erzsébet Tudományegyetem Pécsre helyezése nagy változást eredményezett Pécs városának és Baranya vármegyének életében is. Az intézmény és az egyetem polgárai, legyen az oktató, hallgató vagy a kisegítő személyzet, a város gazdasági, társadalmi és kulturális életének mozgatórugói lettek, és a sajtó folyamatosan beszámolt a velük kapcsolatos az eseményekről.
Reuter Camillo 1923-ben költözött családjával Pécsre az Ideg- és Elmeklinika épületébe, a professzori és klinikaigazgatói tevékenysége mellet pedig több szempontból is a város társadalmi és kulturális életének alakítója, formálója lett. Nem csak elhivatott szakember volt, hanem elszánt természetbarát, fáradhatatlan természetjáró, rendíthetetlen támogatója a kulturális egyesületeknek és a kulturális élet fejlesztésének, elkötelezett nevelője a közembereknek: egy igazi polihisztor.
Reuter életéről már több írás is megjelent,[1] melyek mélységében elemzik és tárják az olvasó elé a professzor életének egy-egy részét. Így a következőkben csupán arra törekedtünk, hogy Reuter Camillo közéleti tevékenységét a különböző sajtótermékekben megjelent írásokon keresztül mutassuk be, mintegy kiegészítést adjunk „Az Agydoktor – Reuter Camillo élete és munkássága” című kiállítás azon részéhez, mely a professzor közéleti tevékenységét mutatja be.
Munkánkat két részletben közöljük. Az első részben Reuter Camillo az egyetem tantermein kívül tartott előadásait, népművelő-tevékenységét és igazságügyi elmeszakértői munkáját mutatjuk be.
Előadások
Reuter Camillo elmeklinikai igazgatósága, oktatói munkája mellett fontosnak tartotta a társadalom tájékoztatását is. Az Anyák Iskolájában több alkalommal is tartott előadást. 1927 februárjában Anyaság, bűnözés, elmebaj címmel hallgathatták meg az érdeklődők a gyerekklinika épületében. Előadásában „[…]az asszonyok különböző életjelenségivel kapcsolatos lélektani változásokról és az ennek következtében fellépő idegéleti változások alatt elkövetett bűn- cselekményekről”[2] beszélt az érdeklődőknek.
Reuter nemcsak szakmai témákban, hanem érdeklődési körébe tartozó egyéb területekről is szívesen tartott előadásokat. A Magyar Könyvhét pécsi programjai között 1929 májusában Reuter A szép könyvről címmel adott elő.[3] A központi téma a könyvgyűjtés volt, melynél az előadó két szempontot különített el. Az első a művek tartalmi értéke, a második a könyvek esztétikai értéke. Ehhez kapcsolódóan Reuter részletes beszámolót tartott a hallgatóságnak. Az előadó kitért például a papír anyagának kiválasztására, a betűk arisztokratikusságára, a nyomás tisztaságára, a kötetek díszítésére és illusztrálására, valamint a könyvkötés részleteire.[4] A könyvhét keretében rendezett könyvkiállításon az egyetemi könyvtár legértékesebb darabjait állították ki a Nőegylet termében. Olyan köteteket tekinthettek meg az érdeklődők, mint például Heltai Gáspár Krónikája, Szilveszter János első magyar Újszövetség-fordítása 1541-ből és Janus Pannonius Dicsérő éneke. A kiállítás további részében a pécsi könyvkereskedők és kiadók az akkor megjelent kiadványokat mutatták be. A Szent István Társulat Prohászka Ottokár gyűjteményes kiadását, a Karl Könyvkereskedés és Kiadó saját kiadásain kívül jogi törvénytárakat és orvosi szakmunkákat mutatott be. A kiállítás záró része Reuter Camillo ex libris gyűjteménye volt.[5]
1929. május 22-én megrendezésre került a református kultúrest az egyház Ferenc József úti gyülekezeti termében, melynek központi programja Reuter előadása volt. Előadását az idegesség témakörében tartotta meg a hallgatóság nagy érdeklődésétől övezve.[6]
A Somogy Vármegye Iskolánkívüli Népművelési Bizottsága meghívására Reuter 1930. december 14-én Az elmebajosok világából címmel tartott előadást Kaposváron a Városi Mozgóképszínházban.[7] „Az elmebetegekről elterjedt téves nézeteket jöttem eloszlatni” – kezdte előadását, melyben nem az elmebetegségekről kívánt beszélni, hanem a betegek gyógyításának történetét mutatta be a kezdetektől a humánusabb gyógymódokig.[8]
Tudományos Szövetség
Erzsébet Tudományegyetem Tudományos Szövetségének megalapítására 1924. december 10-én került sor az egyetem központi épületében. Scipiades Elemér az Erzsébet Tudományegyetem Tudományterjesztő Karközi Bizottságának elnökeként azt az álláspontot képviselte, hogy egy egyetem kulturális feladata nem áll meg az épülete falainál. „A nemzeti fejlődést legerősebben ott tudták biztosítani, ahol a felső oktatásra helyezték a sulyt, ahol intelligens vezetőkkel, intelligens néprétegeket tudtak nevelni s a kiegyensulyozatlan kritika káros befolyásának elejét tudták venni. Azonban az egyetemeknek kulturális feladata nemcsupán a tantermekre szorítkozik, hanem a társadalmi életre is. Intelligenciát kell nevelni. Ezért szükséges, hogy a tudományok terjesztésére bizottságok alakuljanak, hogy megalakítassék egy szövetség, amely a legszélesebb néprétegeket is bekapcsolná müködési körébe.”[9]
A szövetség több szakosztályból állt, így volt orvosi, természettudományi, jogi és társadalomtudományi, nyelv-, bölcsészeti és történeti, közegészségügyi és pedagógiai szakosztálya. A szövetség célja népszerű előadások tartása, úgynevezett „kis akadémiák” létesítése, folyóirat indítása, tudományos munkák kiadása volt.
A Természettudományi Szakosztály 1926. május 8-i ülésén az egyetem központi épületének nagytermében tartott előadást Reuter a fejfájásról, annak okairól és gyógyítási módjairól.[10] A korabeli beszámolók szerint az előadó megtelt, az előadásról pedig a következőket írták: „Reuter professzor elméleti fejtegetéseit a mindennapi életből vett példákkal illusztrálta és a nagyszámú közönség mindvégig – a legnagyobb figyelemmel hallgatta végig a hírneves ideggyógyász szakszerű és mégis könnyen érthető előadását és örült, hogy ilyen illusztris előadó szakavatott ajkáról hallhatta annak a gyakori beteges tünetnek taglalását, amelyben a mai ideges, lázas kor gyermeke oly sokat szenved és meleg ünneplésben részesítette az előadó professzort.”[11]
Reuter nemcsak a Természettudományi Szakosztályban tartott előadást, hanem igazi értelmiségiként részt vett a bölcsészet és történelmi szakosztály 1927-es előadássorozatában is, ahol a Művészi könyv címmel tartott előadást.[12]
1934-ben az Orvosi Szakosztály február 7-én tartott díszülést, melynek előadója Reuter Camillo volt, aki Az alvásról, az álomról és az álmatlanságról címmel tartott beszámolót.[13] Előadását így foglalták össze a másnapi sajtóban: „Sorra veszi előadásában az alvás fiziológiai sajátságait, kitér fejlődéstani eredetére, képeket mutat be az álom időszakos változásainak szemléltetésére és kimutatja, hogy alkalmazkodás útján fejlődött ki. Előadása során tárgyalja az alvás beálltának körülményeit, milyen külső és belső befolyások hatnak rá, ismerteti az álom fiziológiai kisérő jelenségeit, hangsúlyozza, hogy feltételei közt talán a legfontosabb az ingerek kirekesztése mert az érzékek túlérzékenysége akadályozza az alvást. Két típusát állítja fel az alvó embernek: a gyorsan alvó koránébredő és a nehezen alvó későnébredő típust. Beszél az álmatlanság néven összefoglalt jelenségekről, amelyek az elalvás, alvás és felébredés köré összpontosíthatók, felsorolja a kóros alvás eseteit és fajtáit, magyarázatát adja az alvásnak, amikor megállapítja, hogy az agykéreg és a test egyidejű alvásáról van szó egészséges embereknél, míg az eltérés már valamilyen zavar eredménye. Érdekesen vázolja azokat a változásokat, amelyek végbemennek az emberi gondolkodásban álom alatt, amely össze nem függő képek sorozata. Beszél kísérletekről, álomtípusokról, elméletekről, magyarázatokról — mindvégig érdekfeszítően és figyelmeztetően. Tudásban gazdag előadást élvezett végig a hallgatóság, amelynek érdeklődését helyes irányba terelte a tudós professzor erről a sokat vitatott és még egyre folyó harcokat kiprovokáló kérdésről.”[14] Előadása után Reuter megkapta a Tóth Lajos emlékérmet, amely a szakosztály legnagyobb kitüntetése volt.
Nemzeti Szabadtanítás Pécsi Egyesülete – Szabad Lyceum
Pécsett a Nemzeti Szabadtanítás Pécsi Egyesületével együtt 1907-ben alapították meg a Szabad Lyceum intézményét. A líceumi előadássorozattal a tudomány népszerűsítése mellett edukációs jelleggel a társadalom szélesebb rétegét is el szerették volna érni. Az egyesület előadásait a tagdíj befizetésének jogán bárki látogathatta. Az előadások téma és tudományterületek szerint is színesek és változatosak voltak. Pécsre költözése után Reuter is csatlakozott előadóként a lyceum működésébe. 1928 januárjában az ex librisről beszélt a városháza közgyűlési termében a nagyszámú érdeklődőknek. Előadását az ex libris szó jelentésének magyarázatával kezdte, majd a művészeti ágak közötti elhelyezkedése után a tulajdonjegy történetiségét tárta fel az előadó. Legvégül Reuter vetített képek segítségével bemutatta saját gyűjteményét is a közönség nagy örömére. [15]
1929 januárjában a szép kertek lényegéről tartott képekkel illusztrált előadást, amelyben praktikus tanácsokkal látta el a résztvevőket. Hangsúlyozta például, hogy a pécsi meszes talaj ellenére is lehet szép kertet kialakítani, ha olyan növényeket használnak, melyek rokonai a közvetlen környezetünkben megtalálható növényeknek, vagy olyanokat, melyeket kertészek már alkalmassá tettek a talaj összetételéhez. A növények kiválasztása, csoportosítása során az érdeklődők vegyék figyelembe az egyes növények tulajdonságait, méretét, virágzásának idejét és színét, hogy egy harmonikus kialakítású kert legyen az eredmény, javasolta Reuter. [16]
1933-ban Reuter az elmebajosak világáról tartott előadást a városháza közgyűlési termében. A hallgatóságnak történeti vonatkozásban mutatta be az elmebaj kezelésének módját a görögöktől az akkori kor kezelési lehetőségeiig. A professzor előadásában, mely nagy sikert aratott a közönség soraiban, kiemelte a középkori, főleg a betegek ketrecbe, börtönbe zárásán alapuló kezelési módot, mely gyógymód még a 20. század elején is jelen volt a laikus emberek gondolkodásában. A beszámoló szerint Reuter nem győzte hangsúlyozni, hogy az ápoltakra, mint betegekre kell tekinteni, akik kezelésre érkeznek az elmegyógyintézetbe. Az intézet kertjében a betegek sétálhattak és az intézet falain belül is szabadon mozoghattak. A nem antiszociális ápoltak kimenőt is kaphattak az intézetből, színházat és mozit látogathattak. Reuter a foglalkoztatási terápiáról is beszélt az érdeklődőknek, mely során elmondta, hogy a betegeket műhelyekben, a mezőgazdaságban vagy egy-egy család háztartásában foglalkoztatják, helyezik el.[17]
1938 januárjában Reuter a varázsvesszőről tartott szabadlíceumi előadást az egyetem kórbonctani előadótermében. Előadását a varázsvessző történetével, a mesékben, a mitológiában való megjelenésével kezdte, majd pedig az emberi természet, a lelki adottságok varázsvesszőre gyakorolt hatásairól beszélt.[18] Reutert ezután a Pesti Napló is megkereste egy beszélgetés erejéig. A téma aktualitását nem csak az előadás adta, hanem az is, hogy a pécsi ferencesek meghívására a városba látogatott Csucsek Antal osztrák ferencesrendi házfőnök, akit vizet találni kértek fel a máriagyüdi kegyhely építkezésénél, valamint a látogatást kihasználva Pécs városa is megkérte a pátert, hogy ellenőrizze a vízhálózat fejlesztése során kijelölt fúrási pontokat. Reuter ebben az interjúban a varázsvessző tulajdonságairól és az azzal kapcsolatos kutatásokról beszélt. Gondolatait így összegezte: „Bizonyos csak annyi, hogy némely ember kezében a vessző kétségtelenül kileng. Ennek magyarázatát abban kell találnunk, hogy ezek legtöbbnyire ideges érzékenységű emberek, akiket a várható eredmény már előre bizonyos fokú izgalomba hoz és amint már az előbb említettem, többnyire sajátságos idegfeszültségi állapot vesz erőt rajtuk. […] Összefoglalva az mondhatjuk, hogy a varázsvessző kilengése nem külső behatásra jön létre semmi köze a földben rejlő anyagokhoz, tehát az egész nem földtani kérdés, hanem tisztán az illető varázsvesszős kutató idegműködésével függ össze, különösen a várakozás, a kívánság lelki megnyilvánulásával és egyéni befolyásolhatóságával kapcsolatos és így elmeorvosi megfigyelés alá tartozik.”[19]
Az egyesület a pécsi bölcsészkar bezárása után kiemelt célként tekintett a pécsi kultúrszínvonal fenntartására.[20] Reuter 1941 januárjában Természetvédelem a Mecseken címmel tartott előadást, melynek során inkább a Mecsek Egyesület alelnökeként szólalt fel. Az előadás folyamán a hallgatóság a természetvédelem különböző módjairól tudhatott meg többet, így a természetgondozásról, az ehhez kapcsolódó vadásztörvényről, a madárvédelemről, majd az előadó áttért a természeti emlékek védelmére és a tájvédelem témájára. Bár Reuter a Mecsekre helyezte a hangsúlyt, a beszámolók szerint a bevezetőben az egyes fogalmak tisztázásához több magyarországi és külföldi példát is bemutatott.[21]
Interjúk, újságcikkek
Az említett Pesti Naplónak készült interjún kívül több, a társadalmat érintő kérdéssel kapcsolatban is megkeresték az újságírók a professzort. Ezekben az esetekben mint szakember nyilatkozott Reuter. A Pécsi Napló 1925. augusztus 25-én kiadott számában jelent meg egy interjú Reuter Camillóval Csudák-tömegsuggestió. Reuter Camillo dr.: Az emberek a háboru utáni nyomoruságban csudától várnak megváltást címmel. Ebben Reuter röviden azt foglalja össze, hogy a világháború okozta trauma a miszticizmus és az okkultizmus felé fordítja az embereket, hiszen valami csodában bíznak kínjaik enyhítésében.
1926 májusában szintén a Pécsi Napló oldalán jelent meg egy interjú Reuter Camillóval, melyben az öngyilkosság, mesterséges mámorok és a transzcendentális csodák felé fordulás okairól nyilatkozott.[22] Ugyanezen év augusztusában Pécsre érkezett Herczog Hugó, delejes masszőr, aki csodadoktornak vallotta magát. Az ő gyógyításával kapcsolatban is megkeresték a professzort a Pécsi Naplótól. Reuter ebben a nyilatkozatában a szuggesztív gyógymód alkalmazásáról beszélt, melyet ők is használnak a klinikán, azonban ez a gyógymód nem az eredeti problémát, betegséget képes megszüntetni, hanem az ahhoz kapcsolódó fájdalmat vagy tünetet. Reuter továbbra is abban látja a problémát, hogy az emberi hiszékenység ad teret a csodadoktoroknak, az okkultizmus, spiritizmus terjedésének. Reuter témába vágó tanulmánya csak később, 1943-ban jelent meg.[23]
1928 decemberében a Pécsi Napló munkatársa, Kemény József egy érdekes kérdésre kereste a választ: Romlottabb-e a mai ember, mint a 25 évvel előtti? A cikkben három különböző területen dolgozó szakembert, a bíró Vásárhelyi Istvánt, az ügyész vitéz Felszeghy Jánost és Reuter Camillót kérdeztek meg a gonoszság és a bűn kérdésköréről. Reuter onnan közelítette meg a kérdést, hogy a kultúra előrehaladtával csökken az erőszakos bűncselekmények száma és a kitanult, körmönfont bűnesetek kerülnek többségbe. Orvosként neki törvényszéki ügyekben mindig az igazság felderítése a feladata még akkor is, ha az a megbízónak kedvezőtlen következményeket jelent. A professzor gondolatait e sorokkal zárta: „Mindig voltak és mindig lesznek gonosztevők, de kötelességünk azokat a föltételeket kutatni, melyek részben a társadalomban, részben magában az egyénben rejlenek s a bűntettek létrejöttét lehetővé teszik. Ha ezeket ismerni fogjuk, akkor is előre tudnunk kell, hogy az ember csak véges határok között tud cselekedni.”[24]
1937-ben egy, a Pécsi Napló hasábjain megjelent beszélgetésben arra a kérdésre keresték a választ, hogy ölhet-e az orvos? A megdönthetetlen orvosi etikai válasz természetesen az volt, hogy az „orvosnak semmi körülmények között nincs joga a beteg szenvedéseit megrövidíteni a mesterségesen előidézett halállal.”[25] Az interjúban Reuter Camillo, Scipiades Elemér és Ángyán János szólalt meg. Reuter szakterületének elismert professzoraként abból az irányból közelítette meg a kérdést, hogy az általa ápolt betegeket sokan értéktelennek, a család, a társadalom és az állam terhének tekintik, de „akit ma szánalomból megölnénk, holnap egy uj felfedezés révén vagy a természet csodálatos beavtakozása folytán megmenekülhet, meggyógyulhat.[26] És szerinte ezt senki nem veheti lelkiismeretére.
Igazságügyi elmeszakértői tevékenység
Reuter Camillót mint a pécsi idegklinika igazgatóját több hazai perben[27] is felkérték elmeszakértőnek. A legelső eset, amelyről a sajtó is beszámolt egy 1924-es ügy volt egy gráci grófné hagyatéka körüli pereskedésben. Ennél az esetnél az örökségből kihagyott unokák kértek fel hazai és európai elmeszakértőket a grófné személyzetének vallomásait elemezni, melyek alapján megállapították, hogy az elhunyt több évtizede elmezavarban szenvedett, így a végrendeletek semmisnek tekinthetők és a törvényes örökösödés által kell eljárni.[28]
1927. február elején a Pécsi Napló egy borzalmas csecsemőgyilkosságról számolt be, ahol a rendőrség a vádlott hölgy kivizsgálására kérte fel Scipiades Elemér és Reuter Camillo professzorokat, hogy megállapítsák a pillanatnyi elmezavar fennállásának eshetőségét.[29] Az eset egyik visszhangja lehet Reuter korábban említett, az Anyaság, bűnözés, elmebaj címmel tartott előadása az Anyák Iskolájában a hónap végén.
Az 1922. február 25-én elhunyt Zsolnay Miklós öröksége miatti per közel tíz éven keresztül volt követhető a sajtóban. Az eljárásba bevont egyik elmeszakértő volt Reuter Camillo, aki Jüngling Kálmán klinikai főorvossal és Németh Ödön egyetemi tanárral együtt megállapították, hogy Zsolnay Miklós életének vége felé ügyletképtelen, beszámíthatatlan volt, így a Zsolnay-örökséget Miklós tíz adoptált gyermeke között kell szétosztani.[30]
Vége az első résznek.
Felhasznált források:
Dunántúl 1924‒1941
Az Est 1922‒1924
Pécsi Napló 1926‒1941
Pesti Napló 1938
Somogyi Újság 1930
Új-Somogy 1930
Hivatkozások
[1] A tanulmányokat lásd: Dr. Reuter Camillo, egy XX. századi pécsi polgár és elmegyógyász munkássága. Szerk. Dezső Krisztina. Pécs, 2021. (Híres pécsi professzorok 1.)
[2] Reuter professzor előadása az Anyák Iskolájában. Pécsi Napló, 1927. február 22. 4.
[3] Magyar könyvhét Pécsett. Dunántúl, 1929. május 16. 5.; Az előadás szövege megjelent: Reuter Camillo: A szép könyvről. Pécsi Napló, 1929. május 17. 1-2.
[4] Reuter Camillo professzor a szép könyvről tartott előadást a pécsi Magyar Könyvhét második napján. Dunántúl, 1929.május 17. 3.
[5] Nagy érdeklődés mellett nyilt meg a “Magyar Könyvhét” könyvkiállítása a Nőegyletben. Pécsi Napló, 1929. május 16. 2.
[6] Református kulturest. Pécsi Napló, 1929. május 19. 6.; A Regnum Christianum kulturest élve. Pécsi Napló, 1929. május 22. 4.; A Regnum Christianum… Pécsi Napló, 1929. május 24. 4.
[7] Szabadegyetemi előadások. Új-Somogy, 1930. december 12. 5.
[8] Pécsi egyetemi tanár előadása Kaposvárott. Pécsi Napló, 1930. december 12. 4.; Szabadegyetemi előadások. Új-Somogy, 1930. december 12. 5.; Az elmebetegekről elterjedt téves nézeteket jöttem eloszlatni… Somogyi Újság, 1930. december 16. 1-2.; Pécsi professzor szabadelőadása Kaposváron. Új-Somogy, 1930. december 16. 4.; Reuter Camillo, egyetemi tanár előadása Kaposvárott. Pécsi Napló, 1930. december 17. 5.
[9] Megalakul Pécsett a nagyközönség bevonásával az egyetemi tudományos szövetség. Dunántúl, 1924. december 11. 3.
[10] A tudományos szövetség természettudományi szakosztálya…. Dunántúl, 1926. május 7. 5.; Reuter Camillo professzor előadása a fejfájásról. Pécsi Napló, 1926. május 11. 4.
[11] Reuter Camillo professzor előadása a fejfájásról. Dunántúl, 1926. május 11. 4.
[12] A pécsi Erzsébet Tudományos Szövetség bölcsészet és történelmi szakosztályának ezévi előadási programja. Pécsi Napló, 1927.október 30. 3.
[13] A pécsi egyetem orvosszakosztályának díszülése… Dunántúl, 1934. január 31. 5.
[14] „Hinni kell a tudományban” — mondotta Albrich professzor az egyetem Tóth Lajos díszülésén. Dunántúl, 1934. február 8. 5.
[15] November 15-én megkezdődnek a szabadliceumi előadások. Dunántúl, 1927. október 26. 3.; Az „Ex-libris“-ről Reuter professzor előadása a szabadlíceumban. Dunántúl, 1928. január 18. 3.
[16] Reuter Camillo dr. orvosprofesszor előadása a szabadliceumban a szép kertről. Dunántúl, 1929. január 12. 3.; Reuter Camillo dr. orvosprofessszor előadása a szabadliceumban a szép kertről. Pécsi Napló, 1929. január 12. 5.
[17] Huszonötéves a Nemzeti Szabadtanítás Pécsi Egyesülete. Pécsi Napló, 1932. október 30. 4.; Az elmebajosok világából. Reuter professzor előadása a szabadliceumban. Dunántúl, 1933. január 18. 2.; Szabadlíceumi előadás az elmebajokról. Pécsi Napló, 1933. január 18. 4.
[18] Reuter Camillo egyetemi ny. r. tanár előadása a szabadliceumban a varázsvesszőről. Pécsi Napló, 1938. január 8. 3.; A varázsvessző. Dunántúl, 1938. január 8. 4.
[19] A varázsvessző titka, multja és jövője. Pesti Napló, 1938. január 16. 9.
[20] November 12-én kezdődnek a pécsi szabadliceumi előadások. Dunántúl, 1940. október 27. 4.; A pécsi Szabadliceum előadássorozata. Pécsi Napló, 1940. október 29. 4.
[21] Dr. Reuter Camillo egyet. tanár előadása a szabadliceumban a Mecsek természetvédelméről. Dunántúl, 1941. január 25. 2.; Dr. Reuter Camillo egyet. tanár előadása a szabadliceumban a Mecsek természetvédelméről. Pécsi Napló, 1941. január 25. 4.
[22] S. S.: A nyomor enyhülése: öngyilkosság, mesterséges mámorok és a transcendentális csodák felé fordulás. Pécsi Napló, 1926. május 9. 2.
[23] Reuter Camillo: A spiritizmus orvos-természettudományi megvilágításban. [Különlenyomat] Pécs, Dunántúl Pécsi Egyetemi Könyvkiadó és Nyomda, 1943.
[24] Kemény József: Romlottabb-e a mai ember, mint a 25 év előtti? Pécsi Napló, 1928. december 25. 11.
[25] Lőrinczy Mária: Ölhet-e az orvos? Beszélgetés a psichiaterral, belgyógyásszal, nőorvos-sebésszel. Pécsi Napló, 1937. április 4. 4.
[26] Lőrinczy Mária: Ölhet-e az orvos? Beszélgetés a psichiaterral, belgyógyásszal, nőorvos-sebésszel. Pécsi Napló, 1937. április 4. 4.
[27] Egy budapesti mohamedán válőpör regényes története. Az Est, 1924. február 28. 6.; Hét évi börtönre ítélte a pécsi törvényszék Cseke Ernő dr.-t, aki a szerb megszállás alatt árvaszéki elnök és szolgabíró volt. Dunántúl, 1927. március 12. 3.
[28] A gráci “bolond grófné” vitás hagyatéka. Az Est, 1922. augusztus 9. 4-5.
[29] Borzalmas csecsemőgyilkosságot követett el egy mohácsi uriasszony. Pécsi Napló, 1927. február 11. 1-2.
[30] A Kúria ma hirdetett ítéletet a Zsolnay hagyatéki perben. Dunántúl, 1931. november 13. 3.
További bejegyzéseink
- Reuter Camillo közéleti tevékenységének megjelenése a korabeli sajtóban II.
Reuter Camillo 1923-ben költözött családjával Pécsre az Ideg- és Elmeklinika épületébe, a professzor és klinikaigazgató Reuter pedig több szempontból is… Read More »Reuter Camillo közéleti tevékenységének megjelenése a korabeli sajtóban II. - Reuter Camillo közéleti tevékenységének megjelenése a korabeli sajtóban I.
A 20. század első felében a nyomtatott sajtó fénykorát élte. A helyi, megyei és országos lapok naponta vagy hetente jelentek… Read More »Reuter Camillo közéleti tevékenységének megjelenése a korabeli sajtóban I. - Az Erzsébet Tudományegyetem bőrklinikájának mulázsgyűjteménye
A bőrgyógyászat önálló orvostudományi ágként a 19. század folyamán különült el a belgyógyászattól, és ekkortól nyílt lehetőség arra, hogy tantárgyi… Read More »Az Erzsébet Tudományegyetem bőrklinikájának mulázsgyűjteménye - 75 éve hunyt el Mansfeld Géza kutatóorvos, akadémikus, az Erzsébet Tudományegyetem rektora
Mansfeld Géza halálának 75. évfordulója alkalmából munkatársunk, Dezső Krisztina és Vértesi Lázár, a Magyar Nemzeti Levéltár Baranya Megyei Levéltára levéltárosa… Read More »75 éve hunyt el Mansfeld Géza kutatóorvos, akadémikus, az Erzsébet Tudományegyetem rektora