Patkovics József tisztifőorvos orvostudományi könyvgyűjteménye a Klimo Könyvtárban

Patkovics József, Pécs városának tisztifőorvosa még életében a város nyilvános könyvtáraként működő püspöki könyvtárának adományozta jelentős, főként orvosi műveket tartalmazó könyvtárát.

Patkovics József 1784. május 8-án született. Bécsben végezte tanulmányait. Az orvosi képzés mellett állatorvoslást is hallgatott az egyetemen. 1809 novemberében avatták orvosdoktorrá. Az egyetem befejezése után a bécsi Allgemeine Krankenhaus másodorvosaként dolgozott. Szülei anyagi támogatása mellett külföldi tanulmányutakra utazott, Oroszországban és Franciaországban nyílott módja arra, hogy tudását bővítse. A külföldi tanulóéveknek édesapja halála vetett véget, haza kellett térnie, hogy özvegyen maradt édesanyját és testvéreit támogassa.[1]  

Hazatérte után előbb a pécsi irgalmas rendi kórházban kezdett el dolgozni[2], majd 1810-ben Pleiner doktor halála után ő töltötte be a megyei másod tisztiorvosi állást. 1831-ben a város tiszti főorvosává nevezték ki, november 14-én tette le hivatali esküjét. Kinevezésében szaktudása mellett bizonyára az is szerepet játszott, hogy önzetlenül segítette elődje munkáját, a himlőoltások beadásánál díjtalanul segédkezett.[3] Komoly anyagi áldozatokat is hozott a közkórház fejlesztése érdekében. Saját költségén szerzett be orvosi műszereket és a két szobát is berendeztetett a kórház betegei számára, szakmai tevékenysége mellett ezek is szerepet játszottak abban, hogy 1837-ben Pécs város díszpolgárává választották.[4]

A püspöki könyvtárnak adományozott gyűjteményében saját kéziratos művei és betegnaplói is megtalálhatóak. Kéziratos tanulmányai orvosi munkájához kapcsolódnak: a harkányi fürdővel és Pécs közegészségügyével foglalkoznak, később nyomtatásban is megjelentek. Orvosi tevékenységének kiemelkedő része volt a harkányi gyógyvízzel kapcsolatos tudományos és orvosszakmai munkája.[5] Elévülhetetlen érdemei vannak a harkányi forrás gyógyvízzé nyilvánításában, a fürdő létrehozásában, sőt néhány évig fürdőorvosként is működött a telepen. Nyaranta két-három hetet Harkányban tartózkodott, orvosi naplóiban részletes feljegyzéseket vezetett az ott kezelt betegekről.[6]

Batthyány Antal birtokának csatornaásási munkálatai közben fedezték fel a forrást 1823-ban. Patkovics első tudósítása a Tudományos Gyűjtemény hasábjain már 1825-ben megjelent, alig két évvel a forrás felfedezése után. E korai időszakban is – bár még viszonylag kevés idő telt el a fürdő kiépítése óta – 33 különféle betegséget sorol fel, melynek kezelésénél a gyógyvíz hatásosnak bizonyult.[7] A gyógyvíz megtalálását igen jelentős eseményként értékeli írásában: „Baranyának — a’ termékenyebb föld’ és a’ szorgalom’ adakozó javadalmaival egyébkínt is bőven megáldott — Megyéjében, hogy ezen boldog tartománynak lakosai semmiben se szükölködjenek, legfőbb kincsét, az egészségnek forrását is felnyitotta a természet.”[8]

1833-ban a Bugát Pál és Schedel Ferenc által szerkesztett Orvosi Tár című folyóirat is foglalkozik a hazai gyógyvizekkel, munkájukban Patkovics József korábbi tanulmányára, és adataira hivatkozva mutatják be a forrás gyógyító erejét. Patkovics ivókúra (4–8 pohár), valamint fürdő és iszappakolás formájában ajánlja felhasználni a gyógyvizet. A pécsi orvos adatai alapján a következő bajok gyógyításához használható a harkányi víz: köszvény és csúz, altesti pangások, aranyér, máj- és lépdaganatok, sárgaság, epebajok, idült kütegek, idült idegbetegség, gyomorgörcs, reszketés, bénulások, mirigy- és nyirokrendszeri betegségek, tagzsugorodás, csonttörések.[9] 

Patkovics József A’ harkányi hévvíz és gyógyereje című művét az Orvosok és Természetvizsgálók 1845-ös gyűlésének[10] alkalmából írta, sőt a tanulmány eredményeit a helyszínen, Harkányban mutatta be a tudós résztvevőknek. Patkovics a víz gyógyhatását esetleírásokkal is igyekezett alátámasztani.[11]

Szintén ezen az 1845-ös nagygyűlésen mutatta be – a később írásba foglalt – Szabad királyi Pécs városának orvos-statisticai helyirata címet viselő áttekintő munkáját. A tanulmányban Pécs város földrajzi, éghajlati, természetrajzi, települési, népmozgalmi, vallási, közegészségügyi, mezőgazdasági ipari viszonyait írta le.[12]

Kéziratos betegnaplói is az átadott gyűjtremény részét képezték, elsősorban a betegekkel kapcsolatos orvosi feljegyzéseket, a betegek kórrajzát tartalmazták, de meteorológiai megjegyzéseket is rögzített az oldalakon. A naplókat 1811-től vezette egészen 1853-ig, az 1834 és 1837 közötti naplók azonban hiányoznak a gyűjteményből. A kézirattárban 21 kötet található Patkovics József betegnaplóiból, egy-egy betegnapló több év anyagát is felölelheti. A naplók beosztása a következő: minden év elején egy latin, vagy német nyelvű idézet található; majd az aznapi időjárási megfigyelések következnek; ezután sorszámozva szerepelnek az aznap kezelt betegek nevei, végül latinul a megállapított betegségek. Amennyiben a beteg elhalálozott, annak okát is bevezette a betegnaplókba, sőt koponyával és csontokat ábrázoló rajzzal is jelölte a haláleset tényét.[13]

Patkovics József könyvtára

„Dr. Patkovics úr’ halála után ismét tetemesen fog növekedni [a Klimo Könyvtár – DK.], minthogy az említett főorvos úr elhatározá magát, már most is 1000 kötetnél többre menő könyvtárát neki hagyni azon föltét alatt, hogy orvos téritvény mellett ön házánál is használhassa a’ kérendett könyveket.”[14] Haas Mihály Baranyáról írott művében tudósít így arról, hogy Patkovics József még életében elhatározta, hogy jelentős könyvtárát halála után a püspöki könyvtárban kívánja elhelyezni. Fontos kiemelni, hogy gondolt gyakorló orvos kollégáira: kölcsönzéssel akár otthonukban is tanulmányozhassák a munkájukhoz nélkülözhetetlen szakirodalmat. Sajnos írásos dokumentumok vagy könyvlisták nem maradtak fenn az adományozásról, csak Patkovics halála után 1857-ből van egy levél Cserny Jánostól, a hagyaték jogi kezelőjétől, melyben megerősíti az adományozás tényét.[15] Valamint a püspöki iratok között találunk egy bejegyzést arról, hogy 1857-ben a püspökség megfizette a könyvhagyaték után kirótt 19 forint 6 ½ krajcár örökösödési adót.[16]

A tudósítás szerint 1000 kötetnyi volt az adomány. Ez azonban nem 1000 különböző művet jelentett, hanem az adományozott könyv-, folyóirat- és kéziratos anyag darabszámára vonatkozott. Természetesen felvetődik a kérdés, hogy ez hány művet, hány különböző címet jelentett? Mivel nem készültek listák a Patkovics-gyűjteményről, ezért a kötetekben található tulajdonosi bejegyzések alapján tudjuk azonosítani a gyűjtemény darabjait, ugyanis Patkovics József minden könyvében megtalálható kézírásos tulajdonosi bejegyzése. A Klimo Könyvtárban 402 mű, a Kanonoki Gyűjteményben 20 mű, a könyvtár régi könyves állományában még 21 mű, valamint 7 folyóirat található.

A kötetek azonosításához Patkovics kézírásos tulajdonbejegyzései nyújtanak segítséget. A tisztifőorvos minden könyvtárába került kötetbe bejegyezte a nevét. Három különböző névformát használ (Patkovics, Patkovich, Patkovits). A név mellett gyakran szerepel vásárlás esetén az is, hogy mennyibe került az adott könyv. Ritkábban, de egyéb megjegyzések is kerülnek a kötetekbe. Így tudjuk például, hogy Tormay Károly Bábászati kalauza a szerzőtől került a gyűjteménybe. Két gyakran visszatérő rövidítés szerepel a megvásárolt könyvek árának megjelölése mellett: „WW” és „CM”. Ezek minden bizonnyal a vásárlásban segédkező könyvárusokra, -ügynökökre, esetleg a vásárlás helyére utalhatnak, pontosításuk még további kutatásokat igényel. A két megjegyzéstípus általában a Bécsben, illetve német területeken megjelent köteteknél szerepel.

A gyűjtemény nyelvi megoszlás szerint 65%-a német, 25%-a latin nyelven íródott. Ez a nyelvi megoszlás nem véletlen, hiszen a korszakban megjelenő orvosi szakirodalom jórészt e két nyelven volt elérhető, a magyar orvosi szaknyelv még csak kialakulóban volt ekkor, viszonylag kevés magyar nyelvű szakmunka volt elérhető. Talán kiemelhető az Orvosi Tár, melynek szerkesztői és szerzői sokat tettek a magyar orvosi szaknyelv megteremtéséért. A folyóirat minden évfolyama megtalálható a Patkovics-gyűjteményben, sőt fent láthattuk, hogy maga is publikált a lapba. De minden bizonnyal nyomon követte a megjelent munkákat, így megtalálható a könyvtárban az Orvosi Tár szerkesztői, Schedel Ferenc és Bugát Pál által közreadott alapmű, a Magyar-deák és deák-magyar orvosi szókönyv az Orvosi Tár’ első két évéhez[17], Fodor András két kötetes szülészeti munkája[18] és Tormay Károly bábászati kézikönyve[19] is. Ezek azonban elenyésző számúak a latin és német nyelvű munkák mellett.  A francia nyelvű kötetek nagy része a 18. század második felében megjelent orvosi munka, kiadási évükből is valószínűsíthető, hogy Patkovics franciaországi tanulmányútja idején vásárolhatta meg ezeket.[20] Az egyéb (olasz, görög, cseh, lengyel, török, horvát, héber) nyelvű könyvek jórészt többnyelvű orvosi és egyéb szótárak, a görög művek pedig ókori szerzők orvostudományi munkái.[21]

A kötetek többsége a 18. század második felében, illetve a 19. század első felében jelent meg. Kiugróan sok könyv került Patkovics gyűjteményébe az 1770–80-as évekből, illetve az 1820–1840-es időszakban. Valószínűsíthető, hogy a kötetek egy részét egyetemi tanulmányai során is használhatta már, de aktív orvosként is fontosnak tartotta, hogy a legújabb szakirodalmat beszerezze könyvtára számára. A könyvek megjelenési idejének vizsgálata során megállapíthatjuk, hogy Patkovics József egy korszerű, a legfrissebb eredményeket tartalmazó orvosi könyvgyűjteményt ajánlott fel a püspöki könyvtárnak, melyet bizonnyal haszonnal forgathattak gyakorló orvos kollégái is, ahogy ajándékának feltételéül is szabta.

Orvostudományi munkák a gyűjteményben

Mint láttuk a könyvek többsége orvostudományi szakmunka. Érdemes megvizsgálni azt, hogy milyen szakterületeket fedett le ez a könyvtár, mely ágak jelennek meg hangsúlyosabban a gyűjteményben. Általánosságban elmondhatjuk, hogy a gyűjtemény több mint 300 kötete egy kis univerzális orvosi gyűjteményt alkot, az orvoslás valamennyi területének, szakágának találhatóak szerzői és kötetei az állományban.

Az általános orvostudományi munkák közül ki kell emelni azokat a nélkülözhetetlen kézikönyveket, orvosi lexikonokat, bibliográfiákat, melyek a gyors tájékozódásra nyújtottak lehetőséget egy gyakorló orvos számára az orvostudomány valami területére kiterjedően.[22] Hermann Boerhaave, botanikus, fizikus, a Leidenben élő „Holland Hippokratész” két főműve is megtalálható a gyűjteményben, az egyik egy kórtani kézikönyv, a másik pedig négy kötetben tartalmazza Boerhaave anatómiai, fiziológiai egyetemi előadásainak anyagát.[23] John Brown skót orvostól szintén két könyvet vásárolt meg Patkovics.[24] Brown műveiben új gyógyítási koncepció alapjait rakta le – nem kis viharokat kavarva orvosi körökben –, amelyet később „brownizmusnak” neveztek el, lényege, „hogy az egészség lényegében egyensúly egy adott ingermennyiség és egy normál mértékű ingerelhetőség között. A betegségeket két csoportra osztotta: a „szténikus betegségeket” erős izgalmi állapot, míg az „aszténikus betegségeket” a nagymértékű tompultság jellemzi. A terápia az ellentétes irányú beavatkozás, illetve a biológiai ellenvezérlés és kiigazítás modellje szerint: nyugtatás a „szténiás” és ingerlés az „aszténiás” esetben.”[25] Georg W. C. Consbruch német orvos rendkívül népszerű, gyakran forgatott, több kiadást megért gyakorló orvosok számára írt praktikus kézikönyvének két kötete (10. és 14.) az 1804-es kiadásban található a gyűjteményben.[26] Szintén a leideni egyetemhez köthető Francis Home, akinek általános orvostudományi kézikönyvének 1772-es német nyelvű kiadását vásárolta meg Patkovics József.[27] Egy gyakorló orvos haszonnal forgathatta Joseph Lieutaud francia orvos kézikönyvét, mely tartalmazta az egyes betegségek tüneteit, azok kezelését, meghatározta a férfiakra, nőkre, gyermekekre jellemző betegségtípusokat, s művét saját és szakirodalomi esetleírásokkal is megtámogatta.[28]

Talán ilyen kézikönyv jelleggel forgathatta Patkovics azokat az egyetemi képzés céljára írott tankönyveket, melyet egyes részmedicinák legalapvetőbb tudnivalóit tartalmazták. Ezek közül meg kell említeni Joseph Berndt, a bécsi egyetem és C. H. Eschenbach, a rostocki egyetem professzorának törvényszéki orvostani tankönyveit; az orvosi diplomával is rendelkező világhírű svéd vegyész, Jakob Berzelius kémiai alapvetést tartalmazó kötetét, Collin Matthaeus kórtani tankönyvét, mely Boerhaeve, Swieten és Heister eredményeit foglalta össze az olvasóknak. Szintén kórtani összefoglalót tartalmaz Johann Peter Frank, a bécsi egyetem professzorának és az Allgemeines Krankenhaus igazgatójának hét kötetes műve. Gyógyszerészeti alapismereteket közöl Karl Gottfried Hagen, aki a königsbergi egyetem első gyógyszerlaboratóriumának alapítója Lehrbuch der Apothekerkunst című tankönyvében. Szintén farmakológiai alapmű Nikolaus Joseph Jacquin leideni születésű, de a bécsi egyetem kémia és botanika professzoraként működő tudós tankönyve. Patológiával és terapeutikával foglalkozik Johann Lukas Schoenlein, a berlini Charité Kórház igazgatójának, az orvostan természettudományi irányának egyik fő képviselőjeként számon tartott tudós doktor négy kötete.[29]

Az anatómiai munkák is nélkülözhetetlenek az orvosi tanulmányokat, illetve gyógyítói munkát végző doktorok számára. Patkovics József is több ilyen anatómiai munkával gyarapította könyvtárát. A mintegy 20 anatómiával foglalkozó mű közül a legjelentősebbeket emeljük ki. Boerhaave egyetemi előadásait tartalmazó könyvét már említettük. Bartholomaeus Eustachius 16. századi jelentős munkájának továbbfejlesztésén alapul Bernhard Siegfried Albinus, a leideni egyetem nagyhírű anatómiai tanárának 94 metszetet is tartalmazó kézikönyve. Giorgio Baglivi itáliai orvos-tudós – ő már mikroszkópot is használt, megfigyelései során vizsgálta az idegszálakat és különböző izomtípusokat – vaskos anatómia kézikönyve is a gyűjtemény jeles darabja.  Szintén a leideni egyetem professzora volt Paul Barbette, aki először írta le az intuszuszcepció (a bél saját magába történő betüremkedése) jelenségét és sebészeti eljárást és eszközöket is fejlesztett az emésztőrendszert érintő betegségekhez. Barbette-től is egy anatómiai alapvetést vásárolt meg Patkovics. Lorenz Heister német orvos, anatómus, sebész és botanikus meghatározó személyisége volt az orvostudománynak, Patkovics gyűjteményében két sebészettel foglalkozó munkája mellett illusztrált anatómiai kézikönyve is megtalálható volt.[30]

A gyakorló orvosoknak szükségük van bizonyos fokú gyógyszerészeti tudásra is. Egyrészt rendelkezniük kell alapvető gyógyszertani ismeretekkel: alapanyagok, hatásmechanizmusok és a gyógyszerek, gyógyhatású készítmények előállításával kapcsolatban, valamint naprakésznek is kell lenniük, hiszen ismerniük kell a piacon megjelenő készítményeket, ezek alkalmazási lehetőségeit. Így megtalálunk a gyűjteményben általános gyógyszerészeti munkákat, mint Hagen már említett gyógyszerészeti tankönyvét, vagy Richard Brookes angol orvos három kötetes gyógyszerészeti kézikönyvét; a városi lakosság gyógyszerigényeire fókuszál, a francia Pierre-Joseph Buchoz munkája; a skót professzor, William Cullen németül megjelent alapvetését is olvashatta Patkovics, vagy Joseph Jakob Plenck toxikológiai munkáját, mely a mérgekkel és ellenmérgekkel foglalkozik.[31] Bizonyára hasznonnal forgatta Hufeland Szegények patikája című művét, melynek 7. német kiadását vásárolta meg. Hufeland célja az volt a kötet megírásával, hogy olyan segítőkönyvet adjon a gyakorló orvosok kezébe, melynek segítségével a szegényebb pácienseknek is megfelelő gyógykészítményeket tudnak a kezükbe adni.[32]

Fellelhetőek a gyűjteményben a mindennapi orvosi munkához elengedhetetlen gyógyszerjegyzékek, -listák: több osztrák és magyar árjegyzéket használt (1765, 1775, 1777, 1780, 1814, 1834, 1843), 1795-ből és 1800-ból pedig katonai/tábori gyógyszerjegyzékek is megtalálhatóak.[33] Érdekességként érdemes megemlíteni azt a Szentpéterváron kiadott haditengerészeti gyógyszerjegyzéket, melyet talán még oroszországi útján vásárolhatott Patkovics József.[34] De kiemelhető az a német kiadású kötet, mely a gyógyszerek mellett közöl kémiai táblázatokat, de foglalkozik a gyógyszertárak ellenőrzésével is, ez Patkovicsnak, aki a tisztifőorvosi tisztet is betöltötte felettébb hasznos olvasmány lehetett.[35] Szintén a gyógyszertárak és gyógyszerek ellenőrzésével foglalkozik Wenzel Streinz könyve.[36] Találunk a kötetek között egy olyan tanulmányt is, amely az állami gyógyszerkönyvben található gyógyszerek szennyeződésével, illetve hamisításával foglalkozik.[37]

Több, gyógynövényekkel, azok gyógyászati hasznosításával kapcsolatos kötet is gazdagította a gyűjteményt.[38] Néhány érdekes gyógymódot tartalmazó kötetet is leemelhettek a polcokról az érdeklődő orvosok, így például a dióhéj „örömbetegséget” (szifiliszt) és más súlyos bajokat gyógyító hatásáról[39], vagy a Dél-Amerikában őshonos ratanhia nevű gyógynövényről írt kötetet.[40] Anton Störck több növény (szellőrózsa, csomorika, iszalag, beléndek, őszi kikerics, maszlag, sisakvirág) gyakorlati orvosi hasznosításáról írt munkákat.[41]

Patkovics tiszti főorvosként felelősséggel tartozott a város lakosságának egészségéért, a megfelelő közegészségügyi viszonyok megteremtéséért és megtartásáért, s tudását szakirodalom olvasásával is minden bizonnyal igyekezett gyarapítani. Megjelennek könyvtárában egy új tudományterület, az orvosi rendészet, törvényszéki orvostan kötetei is: Christian Ehrenfreund Eschenbach, Huszty Zakariás Teofil, Johann Cristian Friedrich Scherf, Joseph Bernt és Ernst Benjamin Hebenstreit munkái.[42] Szintén közegészségüggyel kapcsolatos kérdéseket taglal Jean de Carro fertőtlenítéssel, füstöléssel foglalkozó könyve.[43] A közegészségügy egyik legfontosabb területe a járványokkal kapcsolatos megelőzés, a járványok elleni védekezés feladata, elég, ha az 1831-es nagy magyarországi kolerajárványra gondolunk, mely a dél-dunántúli területeket is erősen érintette. Több járványos betegséggel foglalkozó munkát is találunk a gyűjteményben. Néhány egzotikus betegséggel foglalkozó kötet, mint egy spanyol orvos sárgalázról írott műve[44] mellett a gyakorlatban jobban hasznosítható művek azok, melyek a kolerával, pestissel foglalkoznak. A bécsi kolerajárvánnyal kapcsolatos gyakorlati információkat közöl Anton Dominik Bastler könyve, míg a párizsi járványról Fabre könyve tudósít.[45] A bécsi járványvédelemről értekezik Joseph Johann Knolz.[46] A kolera hideggel való megelőzéséről pedig Friedrich Müller könyvében olvashatóak javaslatok.[47] A pestissel és tífusszal, illetve a járványmegelőzéssel foglalkozik Johann Valentin von Hildenbrand munkája. A járványok leküzdésében nagy segítséget jelenthetnek a védőoltások. Tudjuk, hogy Patkovics maga is részt vett a himlő elleni oltások beadásában. De szakirodalmat is gyűjtött erről, öt kötet foglalkozik ezzel a témával könyvtárában.[48]

Nemcsak az emberekre, hanem az állatokra veszélyes járványokkal is foglalkozott, ehhez ad tanácsokat marhavész esetére Anton Koczian műve.[49] Fontos alapmunka Tolnay Sándor, a magyar állatorvoslás professzorának latin nyelvű, járványos állatbetegségeket is taglaló könyve, valamint Johann Emanuel Veith és Johann Gottlieb Wolstein hasonló tematikájú kézikönyve.[50]

Több egészségmegőrzéssel kapcsolatos könyvet is vásárolt Patkovics orvosi könyvtára részére. Philipp Karl Hartmann életszabályokkal, életmóddal kapcsolatos elvekkel foglalkozik az egészség, a fizikai és mentális erő fenntartása céljából.[51] Szintén az egészséges életmóddal és táplálkozással foglalkozik Hufeland két másik kötete.[52] A betegségek megelőzésének is fontos eleme az egészséges életmód, Heinrich Felix Paulizky könyvében olvashatunk erről.[53] A hosszú élettel foglalkozik és 85–100 éves emberek példáját is bemutatja Johann Samuel Schröter.[54]

Kiemelkedőn fontos lehetett Patkovics József számára a balneológiával, a gyógyvizekkel és gyógyfürdőkkel kapcsolatos szakirodalom, mintegy 23 ilyen mű gazdagítja könyvtárát. Hiszen Harkánnyal kapcsolatos kutatásai, munkája során is haszonnal forgathatta ezeket a könyveket. Kitaibel Pál jelentős művét, mely a magyarországi gyógyvizekkel foglalkozik már bemutattuk. Szintén összefoglaló jellegű az a munka, mely 1834-ben jelent meg és Magyarország, Erdély, Horvátország és Szlavónia fürdőhelyeit, gyógykútjait mutatja be.[55] 1837-ben jelent meg az a mű, amelynek címében is megjegyzik, hogy orvosok és gyógyulni vágyók számára gyűjtötték össze Magyarország leglátogatottabb fürdőhelyeit és a gyógyvizeinek orvosi javallatait.[56] Jelentős mű Heinrich Johann Nepomuk Crantz írása, melyben Ausztria-Magyarország gyógyvizeiről érkező jelentéseket dolgozott fel művében. Leírásaiban részletesen bemutatta a budai, pöstyéni, stubnyai, mehádiai és trencsénteplici gyógyforrásokat, sőt azok kémiai elemzését is közli. Művének előbeszédében megállapítja, hogy a magyarországi fürdők ugyan kiválóak, de nem elég ismertek, ezért járnak sokan külföldi fürdőkbe a hazaiak helyett.[57] Szintén összefoglaló jellegű munka Koch Eduard műve, mely Csehország, Ausztria, Morvaország és Magyarország – köztük már a harkányi is – gyógyfürdők bemutatását tartalmazza.[58] Heinrich Matthias Marcard a gyógyfürdőkben végzett terápiákkal foglalkozik művében.[59] Emil Ossan európai kitekintése is a gyógyfürdőket, gyógyforrásokat és a terápiás lehetőségeket veszi végig.[60]

Több olyan kötet is található a gyűjteményben, melyet ma útikönyvként jelölhetnénk meg. Azonban ezeket a fürdőismertetőket az orvosok is haszonnal forgathatták, hiszen leírásokat, ajánlásokat is tartalmaznak arra vonatkozóan, hogy milyen a helyi gyógyvíz összetétele, a fürdőorvosok mely betegségekre tartják alkalmazhatónak kúra formájában, de természetesen azok a praktikus információk sem elhanyagolhatóak, melyek a szállásra, étkezésre, látnivalókra vonatkoznak. Így az orvosok könnyebben tudták betegeiket a megfelelő fürdőhelyre irányítani ezen kiadványok segítségével. Patkovics gyűjteményében találunk Herkulesfürdőről, Kremsmünsterről, Bad Gasteinről, Gleichenbergről, Baden-Badenről, Karlsbadról, Bad Ischlről, Aachenről, Baden bei Wienről és Rohitschról[61] szóló írásokat.  A vízkúrákkal kapcsolatban érdemes kitérni a gyűjtemény hidroterápiával kapcsolatos műveire is. A hidroterápia, vagy vízgyógyászat a víz gyógyhatását és terápiás lehetőségeit foglalja magába, három ilyen témájú kötet található a könyvtárban.[62]

Patkovics Józsefet bizonyára érdekelte a homeopátiás orvoslás tudománya, hiszen 7 ilyen könyv is gyarapította könyvtárát, több német szerző művei és két, a témával foglalkozó lexikon.[63] Carl Caspari, a homeopátiás orvoslás úttörőjének három könyve is megtalálható itt. Az egyik laikusoknak íródott, akik az orvosoktól távol is gyógyítani szeretnék családtagjaikat, a másik két kötet pedig az orvosok és gyógyszerészek számára írott homeopátiás kézikönyv.[64]

Meglepően sok, hét könyv foglalkozik a hipochondriával, ezen belül Jean Pierre Faltret egy műve és Johann Kämpf könyve a hipochondria megszüntetésének és kezelésének lehetséges módjait taglalja.[65] Pierre Pomme munkája az idegbetegségek, a hisztéria és a hipochondria kapcsolatát, míg Johann Müller Valentin könyve a hipochondria és migrén összefüggéseit vizsgálja.[66]

Patkovics József könyvtárában a fent elemzett orvosi részdiciplinák mellett találhatóak sebészeti, szülészeti-nőgyógyászati, bőrgyógyászati, szemészeti, tüdőgyógyászati munkák is.

A Patkovics-könyvtár helye a korszak orvosi könyvgyűjteményei között

A 18. század végén nyitották meg kapuikat azok a széles nyilvánosság számára is nyitott – főként püspöki alapítású könyvtárak –, melyekben az orvostudományi munkák jelentős számban elérhetőek voltak. Elsőként ki kell emelni a Patkovics-gyűjteményt későbbiekben befogadó Klimo Könyvtárat. Klimo püspök – bár egyetemalapítási tervében nem számolt orvosi fakultás indításával – hangsúlyt helyezett arra, hogy orvostudományi művek is beszerzésre kerüljenek. Klimo nem bibliofil ritkaságok beszerzésére törekedett, hanem egy, az oktatásban – akár egyetemi szinten is – jól haszálható tudományos könyvtárat kívánt létrehozni, s ennek részét képezték a medicina tudományának kötetei is. Az állomány katalógusainak áttekintése során láthatjuk, hogy a külön tematikai egységet képeztek az orvoslással foglalkozó művek. A püspöki könyvtár 1830-ban készült katalógusaiban mintegy 1185 címleírást találunk a tárgykörben. Az orvostudomány eredete címszó alá ókori klasszikus szerzők művei mellett általános orvostudományi munkák kerültek felsorolásra. A részdiszciplinák között anatómiai, fiziológiai, dietetikai, patológiai (kiegészítve a halál vállfajaival), balneológiai, sebészeti, szülészeti, igazságügyi orvostani, terápiás, népi gyógyászattal és állatorvoslással foglalkozó műveket találunk. Emellett orvosi lexikonok, szótárak is kiegészítik a gyűjteményt.[67] Ezt a már meglévő jelentős állományt gyarapította tovább Patkovics ajándéka, mely egyrészt kiegészítette az alapállományt, másrészt új témákkal (pl.: homeopátia, hipochondria, hiroterápia) és a friss, modern szakirodalommal gazdagította azt. Az átadott Patkovics-könyvtár mennyiségileg is jelentős volt, hiszen a közell 1000 db-os, több mint 420 címet kivető gyűjtemény jelentősen megnövelte a könyvtár orvostudományi műveinek számát.

Eszterházy Károly egri püspök az általa alapított Líceum könyvtárába orvostudományi munkákat is beszerzett, az enciklopédikus könyvtár kialakításának célja mellett elsősorban az itt rövid ideig működő, Markhot Ferenc nevéhez köthető orvosi képzés igényeit is igyekezett kiszolgálni ezzel. Láthatjuk, hogy a két könyvtár sok hasonlóságot mutat e szempontból, de gyűjteményük összetételében is, hiszen Eszterházy sem bibliofil gyűjtő volt, ő is az oktatás és kutatás számára vásároltatta meg könyvtárába a műveket. A könyvtár orvosi állománya itt is a katalógusok alapján mérhető fel, az 1780-as évek közepéig 335 mű (452 kötet) állt az orvosi képzés szolgálatában. A klasszikus ókori görög-római írók, arab orvostudomány és a középkori európai orvolás képviselői mellett a felvilágosodás korának és a bécsi iskola legjelentősebb szerzőinek művei is helyet kaptak a polcokon.[68]

A főúri és magángyűjeményekre is érdemes kitekinteni, hiszen Patkovics-gyűjteményének nagysága jobban értékelhető, akkor, ha nem nagy püspöki gyűjteményekkel vetjük össze. A főúri gyűjtemények léptéke sem mérhető egy vidéki tisztifőorvos könyvtárához, de ebben az esetben sem kell Patkovicsnak szégyenkeznie. Hiszen ha megnézzük a korszak egyik jelentős főúri gyűjteményét, a Ráday Pál és Gedeon által létrehozott könyvtárban az 1790-es években készült katalógus alapján 350 orvostudományi munka volt található. A Rádayak könyvügynökei között orvosi végzettségűeket is találunk (Szatmári Paksi Pál, Gyarmathi Sámuel, Weszprémi István, Nagy Sámuel), talán ők is ösztönözhették az orvosi munkák beszerzését.[69]

A 18. század végén már megjelennek a tudós-könyvtárak, szakmai könyvgyűjtemények, közöttük az orvostudománnyal foglalkozók gyűjteményei is. A gyűjtemények nagysága általában pár száz kötet, de néhány nagyobb gyűjeményben egy-két ezer mű is megtalálható volt. A már említett Weszprémi Istvánnak 650, Kazzay Sámuel gyógyszerésznek 600 kötetes könyvtára volt. Tnrka Vencelnek, a nagyszombati egyetem oktatójának ezer kötetes gyűjteménye volt.[70] Patkovics gyűjeménye is ezen magángyűjtők könyvtárainak sorába tartozik, gyűjteményének nagysága is hasonló azokéhoz. A magángyűjtők könyvtárai aztán egy-egy orvosi társulat, egyesület vagy egyetem könyvtárába, vagy, ahogy Patkovics esetében láttuk a város nyilvános könyvtáraként működő és oktatási célokat is szolgáló könyvgyűjteményébe kerül.

Összegzés

Patkovics József pécsi tisztifőorvos könyvadománya olyan könyvanyaggal gyarapította a püspöki könyvtár gyűjteményét, mely a korszak vidéki könyvtárai közötti összehasonlításban is unikális anyagnak minősül, hiszen egy igen jelentős orvosi könyvtárat ajándékozott városának. Gyűjteménye az orvostudomány teljességét lefedte, valamennyi orvosi részdiplicina művelője találhatott magának tudományos igényű és jobbára friss eredményeket bemutató műveket a polcokon. Adománya azért is jelentős, mert orvos kollégái számára kívánta kölcsönzéssel biztosítani, hogy kezükbe vehessék ezeket a műveket. A könyvtár működtetőjét, a pécsi egyházmegyét dicséri az, hogy élni tudott ezzel az lehetőséggel, és ily jelentős részgyűjteménnyel gazdagították a könyvtár állományát.

Források

Haas 1845	Haas Mihály: Baranya – Emlékirat, mellyet a Pécsett MDCCCXLV aug. elején összegyült magyar orvosok és természetvizsgálóknak kedveskedik nagykéri Scitovszky János. Pécs, Lyceum Nyomda, 1845.
Halász 1846	Halász Geiza: A magyar orvosok és természetvizsgálók Pécsett tartott 6-dik nagy gyűlése orvos-szaki működéseiről.Orvosi Tár IX. köt. (1846):9. 135–141.
Patkovich 1811–1853	Patkovich József: Tagebuch meiner Kranken von den Jahren…= Kranken-Journal in den Jahren… = Diarium Infirmorum Annorum… Pécs, 1811–1853. [Autográf kézirat, 21 kötet] (Klimo Könyvtár Kézirattár 67070)
Patkovich 1828–1829	Patkovich József: Krankheits-Geschichten und des Erfolges in denselben, von dem Gebrauche der MineralQuellen in Harkány. Gesammelt in dem Jahr 1828 (-1829). Nachweiser zu den Zweyten 500 Krankheits-Geschichten. [Pécs] 1828–1829. [Autográf kézirat] (Klimo Könyvtár Kézirattár 67071)
Patkovich 1845	Patkovich József: Statistisch-medicinische Beschreibung der K. Freistadt Fünfkirchen. [Pécs], 1845. [Autográf kézirat] (Klimo Könyvtár Kézirattár 67073)
Patkovics 1825	[Patkovics József]: A’ Harkányi Ferdők. (Baranya Vármegyében) Tudományos Gyűjtemény (1825):12. 13-25.
Patkovics 1846	Patkovics József: A’ harkányi hévvíz és gyógyereje. Pécs, Lyceum Nyomda, 1846.
Patkovics 1846a	Patkovics József: Szabad királyi Pécs városának orvos-statisticai helyirata. In:Hölbling Miksa (szerk.): A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Pécsett tartott hatodik Nagygyűlésének történeti vázlata és munkálatai. Pécs, Lyceum Nyomda, 1846. 175–187.
Patkovics 1846b	Patkovics József: Szabad királyi Pécs városának orvos-statisticai helyirata I–II. Orvosi Tár X. köt. (1846):12–13. 177–182, 198–206.

Irodalom

Csekey 1957	Csekey István: Harkány. Pécs, Baranya Megyei Idegenforgalmi Hivatal, 1957.
Csóka-Jaksa 2007	Csóka-Jaksa Helga: Patkovics József tevékenysége és könyvtára a Klimó-gyűjteményben. In: Pohánka Éva (szerk.): „… használd ezt a könytárat … a haza tisztességére és oltalmára, magad és mások hasznára.” Tudomány és kutatás a Klimo Könyvtárban. Konferencia a Pécsi Tudományegyetem Egyetemi Könyvtárában. 2006. szeptember 26. Pécs, Pécsi Tudományegyetem Könyvtára, 2007. 107–117. (A Pécsi Egyetemi Könyvtár kiadványai 7.)
Dezső – Gergely – Molnár 2016	Dezső Krisztina – Gergely Zsuzsanna – Molnár Dávid: „Jöjjön e forráshoz, egészséget lel itt.” Gyógyító vizek és fürdőkultúra. Kiállításkatalógus. Pécs, PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont, 2016. [https://digitalia.lib.pte.hu/hu/pub/dezso-k-gergely-zs-molnar-david-gyogyito-vizek-pteektk-pecs-2016-5410] (2020. 03. 26.)
Dezső 2016	Dezső Krisztina: Első tudósítások a harkányi gyógyvízről. 2016. [https://tgyoblog.lib.pte.hu/elso-tudositasok-a-harkanyi-gyogyvizrol/] (2020. 03. 26.)
Gál 2010	Gál Tibor: Az Egri Főegyházmegyei Könyvtár orvostudományi könyvei. Kaleidoscope 1. (2010):1. 120–153. [http://www.kaleidoscopehistory.hu/index.php?subpage=cikk&cikkid=40] (2020. 04. 22.)
Győry 1900	Győry Tibor (összeáll.): Magyarország orvosi bibliographiája, 1472-1899. A Magyarországban és hazánkra vonatkozólag a külföldön megjelent orvosi könyveknek kimutatása. Budapest: Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat, 1900. (A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat könyvtára 83.)
Kapronczay 2010	Kapronczay Katalin: A magyar medicina történeti emlékei és forrásai. In. Kapronczay Károly (szerk.): Az orvostörténelem századai. Budapest, 2010. 20–39.
Kokovai – Pohánka 2008.	Kokovai Szabina – Pohánka Éva: Orvostudományi munkák a Klimo Könyvtár gyűjteményében. In: Deák Máté – Dezső Krisztina – Kokovai Szabina – Pohánka Éva (összeáll.): Az orvoslás évszázadai. Kiállítások a Pécsi Tudományegyetem Egyetemi Könyvtárában. Pécs, PTE Egyetemi Könyvtár, 2008. 19–32.
süle Réthly 1973	Réthly Antal: Patkovich Boldizsár és József tisztiorvosok működése Pécs éghajlatának megismerése érdekében 1781-1854. Orvostörténeti Közlemények (1973):66–68. 191–203.
Schmelczer-Pohánka 2012	Schmelczer-Pohánka Éva: „Boldog idők! Amikor az emberi értelem ilyen intézményben támogatásra lel. (…) Egyik fény gyújtja a következőt.” A Pécsi Püspöki Könyvtár története (1774-1945). Pécs, PTE Egyetemi Könyvtár, 2012. (A Pécsi Egyetemi Könyvtár kiadványai 10.)
Schmidt – Süle 2007	Schmidt Pál – Süle Tamás: Az irgalmasok pécsi kórházának históriája. Pécs, Házmester ’98 Kft., 2007.
Süle 1996	Süle Tamás: Az Orvosok és Természetvizsgálók Vándorgyűléseinek magyarországi története. Magyar Belorvosi Archívum (1996):1. 37–42.
Süle 2010	Süle Tamás: Patkovics József [Szócikk] In: Romváry Ferenc (főszerk.): Pécs Lexikon II. Pécs, Pécs Lexikon Kft. 2010. 79.

További bejegyzéseink

---

• 
  Klimo György ex librisei
  by admin
  April 17, 2024
  Az Országos Széchényi Könyvtár blogján megjelent Vasné dr. Tóth Kornélia: A könyvtáralapító Klimo György ex librisei a PTE Egyetemi Könyvtár… Read More »Klimo György ex librisei
• 
  A Klimo Könyvtár tíz (leg)érdekesebb numizmatikai könyve
  by Szabó Kristóf
  January 30, 2024
  Az alábbi blogbejegyzés a Pécs-Baranya évszázadai 8. helyismereti konferencián, 2023. november 09-én elhangzott előadásom alapján készült, mely a Válogatás a… Read More »A Klimo Könyvtár tíz (leg)érdekesebb numizmatikai könyve
• 
  Patkovics József tisztifőorvos orvostudományi könyvgyűjteménye a Klimo Könyvtárban
  by Dezső Krisztina
  November 16, 2023
  Patkovics József, Pécs városának tisztifőorvosa még életében a város nyilvános könyvtáraként működő püspöki könyvtárának adományozta jelentős, főként orvosi műveket tartalmazó… Read More »Patkovics József tisztifőorvos orvostudományi könyvgyűjteménye a Klimo Könyvtárban
• 
  Egy elfeledett 18. századi természettudós: Johann Reinhold Forster
  by Varga Krisztina
  July 12, 2023
  James Cook második déltengeri útjának természetrajzi vonatkozásai A Klimo Könyvtár számos kincset rejt, köztük Johann Reinhold Forster Observations Made during… Read More »Egy elfeledett 18. századi természettudós: Johann Reinhold Forster

---

Hivatkozások

[1] Réthly 1973. 191–192.; Csóka-Jaksa 2007. 110.; Süle 2010. 79.

[2] Az Irgalmasrendi Kórház történetéről bővebben: Schmidt – Süle 2007.. A szerzők sajnos egyszer sem említik meg Patkovics nevét mint a kórház orvosáét.

[3] Réthly 1973. 192.

[4] Levéltári adatokra hivatkozva idézi: Réthly 1973. 192.

[5] Patkovics Harkánnyal való kapcsolatáról: Dezső 2016.; Dezső – Gergely – Molnár 2016. 42–46.; Csóka-Jaksa 2007. 110–111.; Csekey 1957. 15–17.

[6] Patkovich 1828–1829.

[7] Patkovics 1825. 24.

[8] Patkovics 1825. 14.

[9] Orvosi Tár 1833. 76–78.

[10] A nagygyűlésről lásd: Halász 1846.; Süle 1996

[11] Patkovics 1825. 14.

[12] A Szabad királyi Pécs városának orvos-statistikai helyirata című írás magyar nyelven megjelent A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Pécsett tartott hatodik nagygyűlésének … munkálatai  című kötetben (Patkovics 1846a) és az Orvosi Tár 1846-os évfolyamában (Patkovics 1846b). Német nyelvű verziója a Klimo Könyvtár kézirattárában 67073-as leltári számon található, címe: Statistisch-medicinische Beschreibung der K. Freistadt Fünfkirchen. 1845.(Patkovich 1845.)

[13] Patkovich 1811–1853.

[14] HAAS 1845. 315.

[15] Schmelczer-Pohánka 2012. 106.

[16] Schmelczer-Pohánka 2012. 164.

[17] Bugát Pál – Schedel Ferenc: Magyar-deák és deák-magyar orvosi szókönyv az Orvosi Tár’ első két évéhez. Pest, Orvosi Tár (Egyetemi Ny.). 1833.

[18] Fodor András: Szülést segítő tudomány és mesterség. Pest, Trattner J., 1817.

[19] Tormay Károly: Bábászati kalauz. Kézikönyv falusi bábák számára. Szekszárd, Ferencz közkórház. (Perger Sándor.), 1846.

[20]Néhány példa a Franciaországban vásárolt orvostudományi munkákra: Buchoz, Pierre-Joseph: Manuel de médicine pratique, royale et bourgeoise; ou pharmacopée tirée des trois regnes, appliquée aux maladies des habitans des villes. Paris, J. P. Costard, 1771.; Coste, Jean-Francois: Traité pratique de la goutte, ou l’ on indique les moyens de guérir cette maladie. Paris, Herissant fils, 1768.; Guerin, Pierre: Essai sur les maladies des yeux, aprés avoir exposé les différentes méthodes de faire l’ opération de la cataracte, propose un instrument nouveau qui fixe l’ oeil tout a la fois et opere la section de la cornée. Lyon, L.-J. Berthoud, 1769.; Marquet, Francois-Nicolas: Traité de l’ apopléxie, paralysie, et autres affections soporeuses développées par l’ experience. Aquel on a joint deux discours Latins sur le premier Aphorisme d’ Hypocrate, et sur le vingt-troisieme de la seconde section du meme auteur. Paris, J. P. Costard, 1770.

[21] Pl.: Medizinisches Wörterbuch oder etymologische Erklärung der im Gebiete der neueren Arzneikunde vorkommenden griechischen Wörter. Göttingen – Wien, R. Deuerlich – C. Gerold., 1819.; Castellus renovatus: hoc est lexicon medicum, per alios postmodo continuatum, nunc ad vera novaque artis medicae principia accommodatum … cura et studio Jacobi Pancratii Brunonis. – Mantissa nomenclaturae medicae hexaglottae vocabula Latina ordine alphabetico cum annexis Arabicis, Hebraeis, Graecis, Gallicis et Italicis proponentis. [Nürnberg] Norimbergae, Johann Daniel Tauber, 1682.; Dictionnaire portatif de médecin, d’ anatomie, de chirurgie, de pharmacie, de chymie, d’ histoire naturelle, de botanique et de physique; … Avec un vocabulaire grec et un latin, á l’ usage de ceux qui lisent les auteurs anciens. Paris, P. Didot, 1764.; Lexicon medicum Graeco-Latinum, a Bartholomeo Castello inchoatum, nunc ed. a Adriano — ex Hippocratis, Galeni, Avicennae atque aliorum celeberrimorum medicorum monumentis. [Rotterdam] Roterodami, Arnold Leer, 1665.; Hippocrates: Ton megalou Hippokratois panton ton iatron koryfaiou ta heuriskomena. – Magni Hippocratis medicorum omnium facile principiis opera omnia quae extant. [Genf] Genevae, Samuel Chouet, 1657–1662.; Masch, Anton: Polyglotton medicum, eine Anleitung zur Verständigung des Arztes mit dem Kranken in sechs Sprachen … Deutsch, Böhmisch, Polnisch, Ungarisch, Italienisch, Französisch enthaltend: eine systematische Zusammenstellung von Fragen, Antworten, und andern kurzen Aeusserungen nach den Forderungen der Diagnose, Prognose und Therapie. Wien, J. P. Sollinger, 1839.

[22] Consbruch, Georg Wilhelm – Ebermayer, Johann Christoph: Allgemeine Encyclopädie für Aerzte und Wundärzte. [Graz] Grätz, Gebrüder Tänzer, 1804.;

[23] Boerhaave, Herman: De cognoscendis et curandis morbis aphorismi, una cum ejusdem de materia medica et remediorum formulis libello ad singulos aphorismos digesto. [Wien] Vindobonae, J. T. Trattner, 1775.; Boerhaave, Herman: Praelectiones Academicae Hermanni Boerhaave …  in proprias institutiones rei medicae. [Venezia] Venetiis, Simone Occhi, 1743–1744.

[24] Brown, John: System der Heilkunde. [København] Kopenhagen, Prost – Storch, 1796.; Brown, John: Grundsätze der Arzeneylehre. [Buda] Ofen, K. Pesther Universitäts Buchdr., 1798.

[25] Kokovai – Pohánka 2008. 30.

[26] Consbruch, Georg Wilhelm Christoph: Taschenbuch für angehende practische Aertzte. (10., 14. Theil.) [Graz] Grätz, Gebrüder Tänzer, 1804.

[27] Home, Francis: Grundsätze der Arzneywissenschaft. Frankfurt – Leipzig, Felssecker, 1772.

[28] Lieutaud, Joseph: Inbegriff der ganzen medicinischen Praxis, welcher die Beschreibung der innerlichen und äusserlichen Krankheiten enthält. Frankenthal, Verlage einer typographischen Gesellschaft, 1785.

[29] Bernt, Joseph: Systematisches Handbuch der gerichtlichen Arzneikunde; zum Gebrauch für Aerzte, Wundärzte, Rechtsgelehrte und zum Leitfaden bei öffentlichen Vorlesungen. Wien, J. B. Wallishausser, 1834.; Berzelius, Jacob: Lehrbuch der Chemie in gedrängter Form. Quedlinburg – Leipzig, Basse, 1832–1834.; Eschenburg, Johann Joachim: Lehrbuch der Wissenschaftskunde. Ein Grundriss encyklopädischer Vorlesungen. Berlin – Stettin, F. Nicolai, 1800.; Frank, Johann Peter: De curandis hominum morbis epitome. Praelectionibus academicis dicata auctore Joanne Petro.  [Venezia ]Venetiis  – [Wien] Viennae, A. Doll, 1794–1807.; Jacquin, Nikolaus Joseph, von: Anfangsgründe der medicinisch-practischen Chymie, zum Gebrauche seiner Vorlesungen. Wien, C. F. Wappler, 1783.; Schoenlein, Johann Lukas: Allgemeine und specielle Pathologie und Therapie. Nach –‘s Vorlesungen niedergeschrieben und herausgegeben von einigen seiner Zuhörer. Herisau, Literatur-Comptoir, 1837.

[30] Albinus, Bernhard Siegfried: Explicatio tabularum anatomicarum Bartholomei Eustachii anatomici summi. [Leiden] Leidae Batavorum, J. A. Langerak – J. et H. Verbeek, 1744.; Baglivi, Giorgio: Opera omnia medico-practica et anatomica. 4. ed. cui praeter dissertationes et alios tractatus ultimae editioni adjunctos accedunt, nec non J. D. Santorini opuscula quatuor; de structura, et motu fibrae; de nutritione animali; de hemorrhoidibus; et de catameniis. [Venezia] Venetiis, G. Girardi, 1738.; Barbette, Paul: Opera chirurgico-anatomica ad circularem sanguinis motum, aliaque recentiorum inventa, accommodata. [Leiden] Lugduni Batavorum , Johannes a Gelder, 1672.; Heister, Lorenz: Chirurgie, in welcher alles, was zur Wundarzney gehöret, nach der neuesten und besten Art gründlich abgehandelt, und in acht und dreyssig Kupfertafeln die neuerfundene und dienliche Instrumente, nebst den bequemsten Handgriffen der chirurgischen Operationen und Bandagen deutlich vorgestellet werden. Nürnberg, Gabriel Nicolaus Raspe, 1770.; Heister, Lorenz: Laurentii Heisterii Compedium anatomicum, das ist: kurtzer Begriff derjenigen Kunst, welche von denen Theilen des menschlichen Cörpers, und anderer Thiere, nebst derselben künstlichen Zerlegung, handelt. Nach der neuesten fünften Lateinischen Auflage durchsehen, vermehrter, und in vielen Ubersetzungen deutlicher dargestellet von … Gabr. Fried Claudern. [Nürnberg] Nurnberg , G. Ch. Weber, 1749.; Heister, Lorenz: Laurentii Heisterii Compendium medicinae practicae, cui praemissa est de medicinae mechanicae praestantia dissertatio. [Venezia] Venetiis, Remondini, 1763.

[31] Brookes, Richard: Vollständiges Handbuch der ganzen praktischen Arzneygelahrtheit aus den Schriften der berühmtesten Aerzte und den Werken der gelehrten Gesellschaften zusammengetragen, in Ordnung gebracht und mit einer Einleitung versehen. Berlin, A. Wever, 1771–1773.; Buchoz, Pierre-Joseph: Manuel de médicine pratique, royale et bourgeoise; ou pharmacopée tirée des trois regnes, appliquée aux maladies des habitans des villes. Paris, J. P. Costard, 1771.; Cullen, William: Materia medica, oder Lehre von den Arzneimitteln. Mit eignen neuen Verbesserungen und Vermehrungen des Verfassers. Leipzig, Weygand, 1781.; Plenck, Joseph Jakob von: Toxikologie, oder Lehre von den Giften und Gegengiften. Wien, R. Gräffer, 1785.

[32] Hufeland, Christoph Wilhelm: Armen-Pharmakopöe. Zugleich eine Auswahl bewährter Arzneimittel und Arzneiformeln. Berlin, G. Reimer, 1832.

[33] Dispensatorium pharmaceuticum Austriaco-Viennense, in quo hodierna die usualiora medicamenta secundum artis regulas componenda visuntur. [Wien] Vindobonae 1765, J. T. Trattner, 1765.; Pharmacopoea Austriaco-provincialis. [Wien] Viennae, J. T. Trattner, 1775.; Taxa medicamentorum in Pharmacopoea Austriaco-provinciali contentorum. Taxe der, in der österreichischen Provincial-Pharmakopee enthaltenen Arzneyen. Wien, J. T. Trattner, 1777.; Pharmacopoea Austriaco-provincialis.  [Wien] Viennae, J. T. Trattner, 1780.; Pharmacopoea Austriaco-provincialis emendata. [Wien] Viennae, C. F. Wappler, 1794.;  Pharmacopoea Austriaca. [Wien] Vindobonae, Kupffer, 1814.; Meyer, Carl Joseph: Handbuch der Pharmakologie als Erläuterung aller in der österr[eichischen] Pharmakopöe vom J[ahr] 1834 enthaltenen Arzneymittel.  [Kőszeg] Güns, C. Reichard, 1835.; Pharmacopoea Austriaca. [Wien] Vindobonae, Typis Caes. Reg. Aulae et Status Typographiae Oesterreichische, 1834.; Taxa medicamentorum pro Regno Hungariae et Partibus eidem adnexis. – Gyógyszerek árszabása Magyar Ország és hozzá kapcsolt tartományaihoz alkalmazva. [Buda] Budae 1843, typis Typ. Reg. Universitatis Hungaricae, 1843.; Pharmacopoea Austriaco-castrensis. [Wien] Viennae, Patzowsky, 1795.; Militär-Pharmakopöe. Wien, C. Schaumburg, 1800.

[34] Bacheracht, Andreas Heinrich: Pharmacopea navalis Rossica. Aut catalogus omnium necessariorum medicamentorum, quae secundum ordinem navium classicarum pro itinere semestri in scrinio navali habere, oportet revisa et approbata a Collegio Medico Imperiali. [Sankt Peterburg] Petropoli, [s. n.], 1784.

[35] Ebermaier, Johann Christoph: Pharmacognostische Tabellen, oder tabellarische Übersicht der Kennzeichen der Ächtheit und Güte so wie der fehlerhaften Beschaffenheit, der Verwechselungen und Verfälschungen sämmtlicher bis jetzt gebräulichen einfachen, zubereiteten und zusammen gesetzten Arzneimittel … Nebst einer praktischen Anweisung zu einem zweckmässigen Verfahren bei der Visitation der Apotheken und einem Verzeichnisse der gebräulichsten chemischen Reagentien. Leipzig, J. A. Barth, 1827.

[36] Streinz, Wenzel M.: Anleitung zur Untersuchung der Apotheken, vorzüglich aber zur Prüfung der Aechtheit und Güte der Arzneien. Prag, Kronberger, 1825.

[37] Krzisch, Joseph Friedrich: Praktisches Handbuch zur Ausmittlung aller Verunreinigungen und Verfälschungen der in der Landes-Pharmakopoe vom Jahre 1836 erhaltenen chemischen Heilmittel. Wien, Ueberreuter, 1841.

[38] Berg, Peter Jonas: Materia medica e regno vegetabili, sistens simplicia officinalia, pariter atque culinaria. Secundum systema sexuale, ex autopsia et experientia fideliter digessit Petrus Jonas Bergius. [Stockholm] Stockholmiae, P. Hesselberg,1782.

[39] Friderich, Joseph Ferdinand: Das Pollinische Decoct, und die reinigende Wirkungen der welschen Nussschalen wider die Lustseuche und mehrere schwere Krankheiten. Wien, A. A. Patzowsky, 1794.

[40] Klein: Abhandlungen und Versuche über die Ratanhia. Stuttgart –Wien 1819, F. C. Löffl – C. Gerold, 1819.

[41] Störck, Anton: Libellus de usu medico pulsatillae nigracantis. [Wien] Vindobonae, J. T. Trattner, 1771.; Störck, Anton: Libellus, quo demonstratur: Cicutam non solum usu interno tutissime exhiberi, sed et esse simul remedium valde utile in multis morbis, qui huc usque curatu impossibiles dicebantur. [Wien] Vindobonae, J. T. Trattner, 1761.; Störck, Anton: Libellus quo demonstratur: herbam, veteribus dictam Flammulam Jovis posse tuto et magna cum utilitate exhiberi aegrotantibus. [Wien] Vindobonae, J. T. Trattner, 1769; Störck, Anton: Libellus quo demonstratur: stramonium, hyosciamum, aconitum non solum tuto posse exhiberi usu interno hominibus, verum et ea esse remedia in multis morbis maxime salutifera. [Wien] Vindobonae, J. T. Trattner, 1762.; Störck, Anton: Libellus quo demonstratur: colchici autumnalis radicem non solum tuto posse exhiberi hominibus, sed et ejus usu interno curari quandoque morbos difficillimos, qui aliis remediis non cedunt. [Wien] Vindobonae, J. T. Trattner, 1763.

[42] Eschenbach, Christian Ehrenfreund: Medicina legalis brevissimis comprehensa thesibus, in usum auditorii conscripta.  [Rostock] Rostochi, Johann Christian Kopp, 1746.; Huszty Zakariás Teofil: Diskurs über die medizinische Polizei. [Pozsony] Pressburg – Leipzig, A. Löwe, 1786.; Scherf, Johann Christian Friedrich: Archiv der medizinischen Polizey und der gemeinnützigen Arzneikunde. Leipzig, Weygand, 1783–1785.; Hebenstreit, Ernst Benjamin Gottlieb: Lehrsätze der medizinischen Polizeiwissenschaft. Leipzig, Dyk, 1791.; Bernt, Joseph: Systematisches Handbuch der gerichtlichen Arzneikunde; zum Gebrauch für Aerzte, Wundärzte, Rechtsgelehrte und zum Leitfaden bei öffentlichen Vorlesungen. Wien, J. B. Wallishausser, 1834.

[43] Carro, Jean de: Anleitung zur Errichtung einer Räucherungsanstalt und zur Anwendung der Schwefelräucherungen insbesondere (in vier Nachrichten). Wien, [s. n.], 1818.

[44] Arejula, Juan Manuel de: Kurze und fassliche Darstellung des ansteckenden gelben Fiebers, welches epidemisch in Malaga herrscht, und der Symptomen, die es begleiten. Nebst der Heilmethode, welche dawider angewendet wurde. Wien, A. Doll, 1804.

[45] Bastler, Anton Dominik: Die Cholera in Wien. Ein Beytrag zur Lösung der wichtigen Fragen: Worin besteht das wahre Wesen dieser Krankheit? zur allgemeinen Beruhigung mitgetheilt von … Wien, A. Strauss’s Witwe, 1832.; Fabre, Antoine-Hippolyte-Francois: Die Cholera in Paris, oder Leitfaden für praktische Aerzte zur Erkenntniss und Behandlung dieser Krankheit. Mannheim, Buchdruckerei des kath. Bürger-Hospitals, 1832.

[46] Knolz, Joseph Johann: Darstellung der Brechruhr-Epidemie in der k. k. Haupt- und Residenzstadt Wien, wie auch auf dem flachen Lande in Oesterreich unter der Enns in den Jahren 1831 und 1832 nebst den dagegen getroffenen Sanitäts-polizeylichen Vorkehrungen. Wien, Mayer & Comp., 1834.

[47] Müller, Friedrich: Die Cholera und die Anwendung der Kälte als einfachstes Schutz- und Haupt-Heilmittel derselben mit Berücksichtigung der durch die Untersuchung mit dem Horchrohre erhaltenen Resultate. Wien 1832, F. Beck, 1832.

[48] Aikin, Charles Rochemont: Kurze Uebersicht der wichtigsten Erfahrungen über die Kuhpocken. Pest, J. Leyrer, 1802.; Careno, Aloys von:  Belehrung an das Volk, um sich vor der Ansteckung der Blattern zu hüten. Nebst praktischer Anleitung zur Einimpfung derselben. Wien, Camesina und Comp., 1797.; Carro, Jean de: Beobachtungen und Erfahrungen über die Impfung der Kuhpocke. Wien, Kurtzbek, 1801.;Schlueter, Friedrich: Pockenbuch oder höchstnöthiger und bewährter Unterricht an alle Ältern, deren Kinder die Pocken noch nicht gehabt haben.  Braunschweig, [s. t.], 1798.; Tissot, Simon André: Abhandlungen über die Einpropfung der Blattern, zum gemeinnützigen Gebrauch besonders herausgegeben, nebst einer Vorrede von den Vortheilen, welche die Staaten von der Arzneikunst erwarten können, und wie nöthig es sey, dass Fürsten die Aufnahme der Arzneikunst befördern. Leipzig, C. F. Schneider, 1778.

[49] Koczian, Anton: Prüfung der Ursachen von der Hornviehseuche, mit dem Vorschlage auf was für Art derselben am sichersten Einhalt gethan werden könne. Wien, J. Kurzböck, 1769.

[50] Tolnay Sándor: Artis veterinariae compendium pathologicum. De cognoscendis, curandis animalium epidemico-contagiosis, et praecipuis sporadicis morbis. [Pest] Pestini – [Pozsony] Posonii – [Leipzig] Lipsiae, J. M. Landerer, 1799.; Veith, Johann Emanuel: Handbuch der Veterinärkunde in besonderer Beziehung auf die Seuchen der nutzbarsten Haussäugethiere, für Physiker, Kreischirurgen, Thierärzte und Ökonomen. Wien, A. Strauss, 1831.; Wolstein, Johann Gottlieb: Das Buch von den Seuchen und Krankheiten des Hornviehes, der Schaafe und der Schweine für die Einwohner auf dem Lande. Wien, G. Trummer, 1791.

[51] Hartmann, Philipp Karl: Glückseligkeitslehre für das physische Leben des Menschen, oder die Kunst das Leben zu benutzen und dabey Gesundheit, Schönheit, Körper- und Geistestärke zu erhalten und zu vervollkommen. Dessau – Leipzig, G. Voss, 1808.

[52] Hufeland, Christoph Wilhelm: Die Kunst das menschliche Leben zu verlängern.  Frankfurt – Leipzig, [s. n.], 1798.; Hufeland, Christoph Wilhelm: Ueber die Natur, Erkenntnissmittel und Heilart der Skrofelkrankheit. Wien, A. Doll, 1810.

[53] Paulizky, Heinrich Felix: Anleitung für Landleute zu einer vernünftigen Gesundheitspflege, worin gelehret wird, wie man die gewöhnlichsten Krankheiten durch wenig und sichere Mittel … verhüthen und heilen kann. Frankfurt am Main, [Andreä], 1806.

[54] Schröter, Johann Samuel: Das Alter und untriegliche Mittel alt zu werden, nebst eilf tausend sieben hundert und neunzig Beyspielen von Personen, welche achtzig bis hundert und neunzig Jahre alt geworden sind. Berlin, [Gädicke], 1808.

[55] Ausführliche Beschreibung sämmtlicher Mineral-Bäder, Gesundbrunnen und Heilquellen des Königreiches Ungarn, Croatien, Slavonien, und Siebenbürgen. [Kassa] Kaschau, Carl Werfer, 1834.

[56] Die berühmtesten und besuchtesten Bäder und Gesundbrunnen von Ungarn, ihre Eigenschaften, Heilkräfte und Gebrauchsweise. Nach den besten Quellen und eigenen Untersuchungen für Aerzte und Heilbedürftige dargestellt. Wien, A. Strauss’s Witwe, 1837.

[57] Crantz, Heinrich Johann Nepomuk von: Gesundbrunnen der Oesterreichischen Monarchie. Wien, Joseph Gerold, 1777.

[58] Koch, Eduard Joseph: Abhandlung über Mineralquellen in allgemein wissenschaftlicher Beziehung und Beschreibung alles in der Oesterreichischen Monarchie bekannten Bäder und Gesundbrunnen, in topografischer, historischer, physikalisch-chemischer und medicinischer Beziehung. Wien, A. Pichler, 1843.

[59] Marcard, Heinrich Matthias: Über die Natur und den Gebrauch der Bäder. Wien, van Ghelen, 1798.

[60] Osann, Emil: Physikalisch-medicinische Darstellung der bekannten Heilquellen der vorzüglichsten Länder Europa’s. Berlin, F. Dümmler, 1829–1832.

[61] Stadler, Johann Michael: Versuche über die uralten römische Herkulesbäder auf allerhöchste Verordnung von… Wien, J. Gerold, 1776.; Arming, Friedrich Wilhelm: Jod- und Lithionhältige Salzquelle zu Hall bei Kremsmünster in Oberösterreich. Versuch einer Darstellung der Wirkung dieses Wassers als Bad- und Gesundbrunnen. Wien, J. P. Sollinger, 1834.; Eble, Burchard: Die Bäder zu Gastein. Ein monographischer Versuch. (Ded. ad Johann Ladislaus Pyrker.) Wien, L. Grund, 1834.; Langer, Leopold: Die Heilquellen des Thales Gleichenberg in der Steiermark. [Graz] Gratz, E. Ludewig, 1836.; Schreiber, Alois Wilhelm: Baaden im Grossherzogthum mit seinen Bädern und Umgebungen. [Karlsruhe] Carlsruhe, [Frölich], 1804.; Stöhr, August Leopold:  Kaiser-Karlsbad im Jahre 1822. Ein Handbuch für Kurgäste und andere Freunde dieses weitberühmten Badeorts. [Karlovy Vary] Karlsbad – Leipzig, Franieck – C. H. F. Hartmann, 1822.; Wirer von Rettenbach, Franz: Ischl und seine Soolenbäder. Wien, A. Strauss, 1826.; Zitterland, Wilhelm F.: Aachen’s heisse Quellen. Ein Handbuch für Aerzte, so wie ein unentbehrlicher Rathgeber für Brunnengäste. Aachen – Leipzig, J. A. Mayer, 1836.; Schenck, Karl: Abhandlung von den Bädern der landesfürstlichen Stadt Baaden in Niederöstreich. Nebst zweyjährigen Beobachtungen über die vorgekommenen Krankheiten der Badgäste. Wien, M. A. Schmidt, 1791.; Macher, Mathias: Physikalisch-medicinische Beschreibung der Sauerbrunnen bey Rohitsch in Steyermark mit Anleitung zum Gebrauche derselben an der Heilanstalt für Cur-Gäste. Wien – [Graz] Gratz, Gedruckt bey J. P. Sollinger, 1823.

[62] Das Ganze der Heilkunst mit kaltem Wasser oder deutliche Anweisung, die meisten und gefährlichsten Krankheiten der Menschen auf die sicherste Weise durch den Gebrauch des kalten Wassers schnell und gründlich zu heilen. Leipzig, Geibel, 1834.; Ueber die äusserliche Anwendung des kalten Wassers in hitzigen Fiebern. Berlin, G. Reimer, 1823.; Fabricius, Friedrich Gottfried Andreas von: Das Ganze der Heilkunst mit kaltem Wasser oder deutliche Anweisung, die meisten und gefährlichsten Krankheiten der Menschen auf die sicherste Weise durch den Gebrauch des kalten Wassers schnell und gründlich zu heilen: nebst einem Anhange enthaltend eine Auswahl von Krankengeschichten… Leipzig, Karl Geibel, 1834.

[63] Hahnemann, Samuel: Organon der Heilkunst.  Dresden, Arnold, 1819.; Haas, Johann Ludwig: Repertorium für homöopathische Heilungen und Erfahrungen in alphabetischer Ordnung gesammelt von… Leipzig, Ludwig Schumann, 1834.; Universal-Lexikon der practischen Medicin und Chirurgie. Erfahrungen aus dem Gebiete der Homöopathie bereichert von einem Vereine deutscher Aerzte. Leipzig, H. Franke, 1835–1848.; Fickel, Karl Wilhelm: Direkter Beweis von der Nichtigkeit der Homöopathie als Heilsystem. Leipzig, F. A. Leo, 1840.

[64] Caspari, Carl: Meine Erfahrungen in der Homöopathie. Vorurtheilsfreie Würdigung des Hahnemannschen Systems, als Versuch dasselbe mit den bestehenden Heilmethode zu vereinigen. Leipzig, C. H. F. Hartmann, 1823.; Caspari, Carl: Homöopathisches Dispensatorium für Aerzte und Apotheker. Leipzig, Baumgärtner, 1825.; Caspari, Carl: Homöopathischer Haus- und Reisearzt. Ein unentbehrliches Hülfsbuch für Jedermann, insbesondere alle Hausväter, welche auf dem Lande, entfernt von ärztlicher Hülfe, wohnen. Leipzig, Baumgärtner, 1835.

[65] Falret, Jean Pierre: Betrachtungen über die Hypochondrie ihre Ursachen, über den Sitz und die Behandlung dieser Krankheit, und über die Mittel ihre Fortschritte zu hemmen und ihre Entstehung vorzubeugen. Leipzig, Industrie-Comptoir, 1822.; Kämpf, Johann: Für Aerzte und Kranken bestimmte Abhandlung von einer neuen Methode, die hartnäckigsten Krankheiten, die ihren Sitz im Unterleibe haben, besonders die Hypochondrie, sicher und gründlich zu heilen. [Frankenthal], Gegel, 1788.

[66] Pomme, Pierre: Abhandlung von den hysterisch- und hypochondrischen Nerven-Krankheiten beider Geschlechter, oder von den Vapeurs, in welcher man bemühet ist, mit einer gründlichen Theorie eine auf Wahrnehmung gegründete Heilungsart zu verbinden. [Wrocław] Breslau – Leipzig, J. E. Meyer, 1775.; Müller, Johann Valentin: Praktische Bemerkungen über die Kur des halbseitigen Kopfwehes oder sogenannten Migraine mit beigefügten diätetischen Vorschriften und bewährten Arzneimitteln für Nervenkranke und Hypochondristen. Frankfurt am Main, bei Heinrich Brönner, 1813.

[67] Kokovai – Pohánka 2008. 19–21.

[68] Gál 2010

[69] Kapronczay 2010. 34.

[70] Kapronczay 2010. 34.