Reuter Camillo kifejezéspatológiai gyűjteményének érdekes darabjai
A kifejezéspatológiai kutatások a pszichiátriai betegek által, a betegségük különböző stádiumaiban készített alkotásokat vizsgálják. Reuter Camillo, a pécsi klinika igazgatója 1918 és 1945 között mintegy 2000 rajzot és festményt gyűjtött össze és rendszerezett a klinikán kezelt betegek alkotásai közül. A műalkotások megőrzése mellett részletes kórtörténeti leírásokat is rögzített a betegekről. Egy-egy alkotóhoz kapcsolódóan egész életműveket sikerült így megőrizni, ugyanakkor az adott betegség klinikai lefolyása is végigkövethető volt az alkotásokon keresztül.
A gyűjtemény első tudományos feldolgozása Jakab Irén nevéhez fűződik, aki 1956-ban francia és német nyelvű kötetében publikálta a pécsi anyagot. A képek feldolgozásában Martyn Ferenc festőművész is segítségére volt. A kötet angol és magyar nyelvű kiadása 1998-ban látott napvilágot. A kötetben a részletes elméleti bevezető után esettanulmányokon keresztül ismerteti a pécsi gyűjtemény legjelentősebb alkotóit is műveiket.
Az 1970-es évektől Trixler Mátyás és Jádi Ferenc munkássága nyomán indultak újra a kifejezéspatológiai kutatások és a gyűjtés a klinikán. 1980-ban Pszichorealizmus címmel nyílt kiállítás a gyűjtemény anyagából Pécsett.
Szintén Pszichorealizmus címmel készített filmet az MTV pécsi körzeti stúdiója 1981-ben, amelyben a riporter beszélgetőtársai Trixler Mátyás, Jádi Ferenc és Kismányoki Károly voltak. Kismányoki Károly képzőművész 1981-ben animációs filmet forgatott egy skizofrén alkotó (I. L.) munkái alapján.
Tényi Tamás klinikaigazgató 1985-ben a gyűjteményből válogatott verseket és képzőművészeti alkotásokat jelentetett meg a Halálra vál mind a szépnek című kötetben, ez a mű átdolgozva 1999-ben is megjelent.
A gyűjtemény gondozása az elmúlt években Simon Mária közreműködésével zajlik, aki számos tanulmányában dolgozta fel a gyűjteményt, emellett több kiállítást, konferenciát szervezett, mint például a 2010-es Arts in Difference tárlatot, amely a brüsszeli Art & Marges Múzeummal együtt került megrendezésre.
I. L. alkotásai a gyűjteményben
I. L. mérnök egyetemi hallgatót 1923 és 1925 kezelték a klinikán skizofréniával. Kezelése alatt sokat rajzolt és festett, de rövid novellákat és színdarabokat is írt. Írott munkáiban a jól megszerkesztett írások mellett teljesen értelmetlen szósorozatok is előfordulnak. Rajzait négy csoportra oszthatjuk. Az első csoportban a rajzlapot szavak, betűk, számok és emberi alakok, fejek töltik ki. A művek a skizofrén páciensek összefüggéstelen nyelvével, a szósalátával rokoníthatóak. A második csoportba a Magyarország térképét ábrázoló művek tartoznak. Nem pontos térképek ezek, hiszen a helységek nem földrajzi helyükön találhatóak, a térképeken értelmetlen szavak és számsorok is szerepelnek. A harmadik csoport a „műszaki rajzok”, melyeken gépeket ábrázolt az alkotó. A művek negyedik csoportja pornográf jellegű, a többnyire meztelen nőket ábrázol sztereotipen bemutatva, hangsúlyos nemi szervekkel. Az ábrázolt nőknek előszeretettel adta színésznők, illetve férfiak esetében fontos politikai személyek nevét.[1]
Az utóbbi típusból az alkotó rajzai között nagyon sok olyan emberábrázolást találunk, amelyeken hiányos öltözetű női és férfialakokat láthatunk a képeken. Ezek a megörökített emberek általában arcban profilból, törzsükben szemből megörökített, általában csak combközépig bemutatott alakok. A hiányos ruházat ellenére a korszak, art deco jellegű kiegészítőit, ékszereit viselik. Az ékszerek geometrikus formákból épülnek fel. A fejfedők a korszak divatjának megfelelő kalapok, turbánok.[2]
I. L. rajzain az emberalakok mellett a korszak híres színésznői, színészei is feltűnnek. Tudjuk, hogy a Reuter család járatott színházi lapokat, melyeket a klinikai páciensei megkaptak miután a család kiolvasta azokat. I. L. rajzainak egyik leggyakoribb szereplője Lábass Juci (1896–1932), a korszak egyik ünnepelt, fiatalon elhunyt színésznője. Lábass Juci a Király Színház szubrettje, majd primadonnája volt, korai halála miatt csak egyetlen hangosfilmben szerepelt.
I. L. a Reuter családról is készített több ábrázolást. Reuter Camillót és feleségét több képen is megörökítette. I. L. nevezi Reuter professzort „Agydoktornak”. A professzorhoz az amerikai színész, Adolphe Menjou nevet társítja. Adolphe Menjou (1890–1963) elegáns megjelenésével és kifinomult stílusával vált ismertté a némafilmek és a hangosfilmek korszakában egyaránt. Pályafutását a 1910-es években kezdte, majd a The Sheik (1921) és a The Front Page (1931) című filmek hozták meg számára a hírnevet, utóbbiért Oscar-díjra is jelölték. Gyakran alakított sármos úriembereket, diplomatákat és cinikus figurákat. Több mint 100 filmben szerepelt, és Hollywood egyik legkarakteresebb mellékszereplőjeként vonult be a filmtörténetbe.[3]
Reuter Camillo feleségét, Letenyei Máriát is több portrén megörökítette a művész, őt két színésznővel társította. Az egyikük Putty Lia (1897–1931) magyar színésznő volt, aki pályáját táncosnőként kezdte, 1918-ban ő játszotta a főszerepet A császár katonái című némafilmben, amely az egyetlen magyarországi filmje volt. Előbb Berlinben, majd Hollywoodban futott be karriert. Ekkor változtatta nevét Lya de Puttira. Berlinben az UFA-nál forgatott, 1920 és 1926 között 14 filmben játszott. 1926-ban ment ki Hollywoodba, ahol számos világhírű filmben kapott főszerepeket.[4]
A másik színésznő Lóth Ila (1900–1975), aki Magyarország egyik első mozicsillaga volt. 1916-ban már szerepelt a János vitéz filmváltozatában mint statiszta, s hamarosan a némafilmek népszerű sztárja lett. Miután Pakots József 1917-ben felfedezte, a Star filmvállalathoz került, majd 1919-ben a Corvin Filmgyárhoz, ahol Korda Sándor ajánlott neki főszerepet. Balogh Béla több filmjében is feltűnt naivaként. Az 1920-as évek elején Münchenben is készített néhány filmet.[5]
A professzor és családja a Rét utcai klinika épületében lakott. A betegek gyakran találkoztak a családtagokkal, a gyerekek nyáron a szökőkút mellett játszottak, télen hóembert építettek az udvaron.
Ilyen jelenetet örökítenek meg azok a rajzok, melyeknek a gyerekek a főszereplói. A „Reuter Ramon Camillo ártatlan gyermekei körében” című képen az orvosi köpenyt viselő főorvos két oldalán gyermekei állnak matrózruhájukban. A másik képen csak a gyerekeket látjuk hóember építése közben, „Nagyméltóságú Reuter Camillo agyprofesszor úr gyermekei” felirattal.
A gyerekekről is találunk hírességekkel összepárosított rajzot. A Reuter Babuska az egyetemi bálon szőke bálkirálynő című rajzon Varsányi Irén neve szerepel. Varsányi Irén (1877–1932) a két világháború közötti és utáni magyar színjátszás egyik meghatározó alakja volt. Kezdetben francia vígjátékok és bohózatok főszerepeit alakította. Színészi játéka az 1920-as évekre forrott ki, különösen Csehov nőalakjainak megformálásban. Színpadi karrierje mellett több némafilmben is szerepelt (A táncz, Cox és Box, Anna Karenina, Sappho, A színésznő). Hosszú pályafutása során haláláig a Vígszínház vezető művésze volt.[6]
A Reuter Camillo által létrehozott gyűjteményt a PTE PTE KK Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika őrzi. A családról készült ábrázolások a PTE EKTK Pécsi Egyetemtörténeti Gyűjteményének része.
A gyűjteményből nagyobb válogatás látható a TGYO Blogon Az Agydoktor. Reuter Camillo élete és munkássága virtuális kiállításban.
A blogbejegyzés Reuter-gyűjtemény képanyaga a PTE PTE KK Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika és a PTE EKTK Pécsi Egyetemtörténeti Gyűjtemény tulajdonát képezi.
Felhasznált irodalom
Jakab Irén: Képi kifejezés a pszichiátriában: Pszichiátriai és művészeti elemzés. Budapest, 1998.
Simon Mária: A PTE KK Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika kifejezéspatológiai és művészeti gyűjteménye. In: Dr. Reuter Camillo, egy XX. századi pécsi polgár és elmegyógyász munkássága. Szerk. Dezső Krisztina. Pécs, 2021. 139–140.
Tényi Tamás: Jakab Irén pszichopatológiai művészetkutatása. Orvosi Hetilap, 132. (1991):6. 315–316.
[1] Simon Mária: A PTE KK Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika kifejezéspatológiai és művészeti gyűjteménye. In: Dr. Reuter Camillo, egy XX. századi pécsi polgár és elmegyógyász munkássága. Szerk. Dezső Krisztina. Pécs, 2021. 139–140.
[2] Simon 2021. 141.
[3] https://en.wikipedia.org/wiki/Adolphe_Menjou [2025. 11. 11.]
[4] https://hu.wikipedia.org/wiki/Putty_Lia [2025. 11. 11.]
[5] https://hu.wikipedia.org/wiki/L%C3%B3th_Ila [2025. 11. 11.]
[6] https://hu.wikipedia.org/wiki/Vars%C3%A1nyi_Ir%C3%A9n [2025. 11. 11.]
További bejegyzéseink
- Színésznők, némafilmsztárok, art deco ékszerek és egy vidéki orvosprofesszor
Reuter Camillo kifejezéspatológiai gyűjteményének érdekes darabjai A kifejezéspatológiai kutatások a pszichiátriai betegek által, a betegségük különböző stádiumaiban készített alkotásokat vizsgálják.… Read More »Színésznők, némafilmsztárok, art deco ékszerek és egy vidéki orvosprofesszor - A magyar experimentális dermatológia megalapítója. Melczer Miklós (1891–1985)
Tanulmányok és a pályakezdés évei Melczer Miklós 1891. december 3-án született Budapesten. Édesapja a Steindl-, később pedig a Hudetz-féle építésziroda… Read More »A magyar experimentális dermatológia megalapítója. Melczer Miklós (1891–1985) - Emlékalbum Mansfeld Géza 25 éves tanári működésének évfordulójára
Mansfeld Géza halálának 75 éves évfordulójára készült írásunk, mely a Magyar Nemzeti Levéltár Baranya Vármegyei Levéltárával közösen készült 2025. február… Read More »Emlékalbum Mansfeld Géza 25 éves tanári működésének évfordulójára - A fonalaktól a tönkön át a kalapig: Kalchbrenner Károly gombáskönyvei
Az egyetemi könyvtár régi könyves állománya két, Kalchbrenner Károly akadémikustól származó 19. századi gombászati szakművel rendelkezik, bejegyzésünkben ezeket mutatjuk be.