A blogbejegyzés a Történeti Gyűjtemények Osztályán, a Klimo Könyvtár termeiben rendezett azonos című kiállítást mutatja be, amely 2023. március 31-ig lesz megtekinthető.
Az Erzsébet Tudományegyetem könyvtárát a beszerzéseken túl jelentős magánadományok is bővítették, amelyeknek egy kicsi, de figyelemre méltó részét mutatjuk be bejegyzésünkben. A kiállításban látható kották többsége Ambrozovics Dezső és felesége, valamint a Latinovits-Horthy család ajándékaként kerültek a gyűjteménybe. A Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem pecséttel ellátott, ránk maradt kottáinak könyvtári gyűjteménnyé szervezése a Művészeti Kar Könyvtárának régi adóssága volt. A formálódó gyűjtemény a könyvtár kottaállományán belül különleges helyet foglal el. E kották az egyetem történetiségét tekintve bizonyosan nem tartoznak a legfontosabb dokumentumok közé, ugyanakkor az egyetemi emlékezet számára, annak művelődéstörténetileg, zenetörténetileg is gazdag színfoltjai lehetnek.
Az 525 kottából álló gyűjtemény egy különlegesen izgalmas időutazásra hív a zenetörténet évszázadaiba: különösképp a klasszicizmusba, romantikába, illetve a későromantikába. A kották hű képet adnak a kor legkedveltebb zenei műfajairól, a 19. század végének, 20. század elejének ízlésvilágáról. A zenetörténet ma is tisztelt nagy mesterei mellett egy-egy műfajon belül így olyan szerzőkkel is találkozhatunk, akiket ma már alig, vagy egyáltalán nem őriz az emlékezet.
A kották feldolgozását megelőzően aprólékos kötészeti, állományvédelmi munkákra került sor. E munka során legfontosabb szempont a kották állapotának megóvása, esztétikai értékük megőrzése volt. A kiállításban a legszebb, legértékesebb kottákból látható válogatás.
Az adományozók
Ambrozovics Dezső (1864–1919) és felesége, Vidám Mária könyvadományát kísérve sok kotta került a gyűjteménybe. Kossuth Zsuzsanna unokája, Ambrozovics Dezső író, újságíró, műfordító és műgyűjtő volt. A jogi egyetem elvégzése után ügyvédként praktizált Budapesten. Jogászi munkája mellett több folyóiratnak, lapnak is munkatársa volt. 1885–1894 között az Egyetértés színházi és zenekritikusa. 1895-től 1915-ig az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat titkára, s 1898–1901-ben a társulat Műcsarnok című lapjának szerkesztője volt. Orosz írók (Gorkij, Puskin, Gogol, Turgenyev, Tolsztoj, Csehov stb.) műveiből igen sokat fordított magyarra. A korabeli lapokban számos tárcája, elbeszélése és verse jelent meg. Jelentős, mintegy 250 főleg festményekből álló műgyűjteményét végrendeletében a szegedi Móra Ferenc Múzeumnak adományozta.[1]
Latinovits Illés (1820–1886) táblabíró katymári kastélyában 14 ezer kötetből álló könyvtárat tartott fenn. A közélettel nem foglalkozott, főként a tudományoknak szentelte életét. 1886-ban bekövetkező halála után lánya, nagybányai Horthy Istvánné, leánykori nevén borsódi és katymári Latinovits Margit (1866–1926) és férje Horthy István (1858–1937) lett a birtok tulajdonosa. A házaspár 1921-ig lakott Katymáron, majd eladták a kastélyt. A pecsét szövegéből[2] feltételezhető, hogy a kották édesapja halála után Latinovits Margit adományaként érkeztek az egyetemre. Az átadott kották között Latinovits Géza (1863–1914), Latinovits Illés fiának bélyegzőjével ellátott példányokat is találunk.[3]
Kiadók
A gyűjtemény a kották kiadói világába is bepillantást enged. Az egykor nagynevű, mára már megszűnt kiadók mellett ott találhatjuk a napjainkban is működő, híres kiadókat éppúgy, mint azokat, melyeknek alapítóiról, tulajdonosairól a mai szakirodalom már említést sem tesz.
A gyűjtemény legnevesebb külföldi kiadói:
- Bécs: Vincenz Kratochwill Musikverlag; Carl und Tobias Haslinger; Diabelli Verlag
- Berlin: Schlesinger, Bote und Bock
- Bonn: Joseph Bach
- Hamburg: August Cranz
- Lipcse: Peters, Breitkopf & Härtel
Magyar kiadók közül mindenképp meg kell említeni az 1850-ben alapított Rózsavölgyi és Társa kiadót, mely Magyarország legrégebbi, és máig egyik legnagyobb zenei kiadója. Rózsavölgyi Gyula (1822–1861) az ismert zeneszerző és muzsikus Rózsavölgyi Márk fia és Grinzweil Norbert (1823–1890) alapították a céget. A társak közül Rózsavölgyi Gyula képviselte a szakértelmét, míg Grinzweil Norbert volt a tőkéstárs, aki az együttműködés során tanulta meg a szakmát. A két tulajdonos Bécsbe, Prágába, Berlinbe és még több európai nagyvárosba utazott, ahol felvásárolták a legnagyobb európai kottakiadók jelentősebb kiadványait. 1851-ben nyitotta meg kapuit első üzlethelyiségük az Úri utcában. 1864-ben már az ezredik kottakiadványt bocsátották a nagyközönség elé.[4]
Az 1870-es és 1880-as években a jelentősebb magyar zeneszerzők kiadója volt a Budapesten, a Váczi utcában működő Táborszky és Parsch Nemzeti Zeneműkereskedés. A kiadót működtető Táborszky Nándor (1835–1893) évekig a Rózsavölgyi és Társa kiadó fióküzleteként működött, majd Parsch Józseffel (?-1895) közösen megalapították a Táborszky és Parsch céget.
Meg kell említeni még a „Harmonia” (Magyar Zeneművészek Részvény-Társulata); Harmonia Nemzeti Zeneműkereskedés és Zongora-raktár; a Nádor és Bárd Zenemű-kereskedése és Dietze Vilmos Réz- és Könyvnyomdája cégeket is.[5]
A gyűjteményben egy pécsi kiadású kotta található, a kb. 1890-ben, a Valentin Károly Fia Zeneműkereskedésének gondozásában megjelent Klárika-csárdás, melyet Darázs Miska szerzett.
A gyűjtemény legrégibb darabja egy 1808-ban kiadott kotta, Louis Spohr: Két hegedű duó című műve, mely az 1800-ban Lipcsében alapított Peters Kiadó gondozásában jelent meg. 1814-ből származik Leopold Mozart Hegedűiskolája, mely eredetileg 1756-ban Augsburgban jelent meg. A kottát Bécsben Tobias Haslinger jelentette meg.
Ajánlásokkal megjelent kották
A zenetörténészek szerint: „Egy kotta értékét növelheti, ha első kiadású, ha különösen igényes kiállítású, vagy ha szerzője dedikálta azt. Ez utóbbi csoportból is kiemelkednek azok, amelyeknek nemcsak ajánlója, hanem az ajánlás címzettje is neves ember.”[6]
A romantika és a későromantika korában divatos volt az a gyakorlat, amely szerint a legnépszerűbb zeneszerzők saját műveiket tiszteletük, hódolatuk jeléül közkedvelt politikusoknak, arisztokratáknak ajánlották. Számos szerző nagylelkű ajánlással tisztelte meg e családok ünnepi alkalmait is. A gyűjtemény e vonatkozásban legkülönlegesebb darabjai közül látható néhány az első vitrinben. Louis Katzau: Ein Mann ein Wort című Op. 32-es, zongorára írt gyorspolkáját, Andrássy Gyulának, az Osztrák–Magyar Monarchia közös külügyminiszterének ajánlott a szerző.
Horváth József Stompfai emlék című, zongorára írt csárdása, melyet Károlyi grófnőnek címzett a szerző (Károlyi Mihályné Andrássy Katalin) „Nagy méltoságu Ex. Grof Károlyinénak mély tisztelettel ajálja.”
Ogarew, orosz államtanácsosnak ajánlotta szerzeményét, az Op. 59 sz. 3., G-dúr gordonkaversenyt David Popper.
Rácz Pál Stefánia csárdását, Stefánia belga királyi herczegnő kézfogójának emlékére ajánlotta a szerző.
Szabadi Frank Ignác Török-magyar induló című zongoraművét Törökország politikai nagy reformátora, Midhat pasa őfenségének hódoló tisztelettel ajánlotta a szerző, Szabadi F. J. budapesti polgár.
A kor zeneszerzői nagy szeretettel ajánlották darabjaikat a rendkívül nagy közkedveltségnek örvendő színészeknek, színésznőknek, primadonnáknak, köztük Küry Klárának és Blaha Lujzának. Ezekből a kottákból látható válogatás a második vitrinben. Ábrányi Kornél 5 magyar népdal című művét ajánlotta Blaha Lujzának, „Blaháné – Kölesi Luiza úrhölgynek”. A kotta Táborszky és Parsch gondozásában jelent meg 1874-ben. E vitrinben látható a Pécsett, a Valentin Károly Fia Zeneműkereskedés kiadásában kb. 1890-ben kiadott Klárika-csárdás énekhangra és zongorára című kotta, melyet Darázs Miska „Küry Klára ö nagyságának a budapesti Népszinház tagjának” ajánlott hódolata jeléül.
Johann Strauss Op. 380-as gyorspolkáját tisztelete, elkötelezettsége jeléül a bécsi Concordia sajtóklubnak ajánlotta.
A romantika, későromantika zeneszerzői műveikkel megtisztelték barátaikat, rokonaikat, a megbecsült köztisztviselőket, orvosokat is. Ilyen ajánlásokkal megjelent kottákból válogattunk a harmadik vitrinben. Jó példa erre Berényi Lajos Az én nótáim című csárdása (zongorára), melyet a Rózsavölgyi és Társa Cs. és Kir. Udvari Zeneműkereskedése jelentetett meg 1888-ban. A szerző a művet Dr. Orbay Antal köztiszteletben álló orvosnak ajánlotta, aki orvosi tevékenysége mellett szerepet vállalt a jászberényi képviselőtestületben, illetve fő szervezője volt a jász kerületi, majd a vármegyei orvos-gyógyszerész egyletnek.
Budapest utcáin az 1820-as években jelent először meg a kerékpár. 1881-ben alakult meg a Budapesti Vasparipa Egyesület Előre, amelynek Kun Miksa Vasparipa csárdás című zongoraművét ajánlotta.
Litografált címlapok
A következő négy vitrinben mívesen kimunkált, litografált kottacímlapokat szerettünk volna bemutatni. A litográfia (kőnyomtatás) kedvelt módszer volt a 19. században. A kőnyomdákban a legváltozatosabb termékeket állították elő litográfiával. Terveztek és nyomtak színházi plakátokat, könyv- és folyóirat-illusztrációkat, borítóterveket, színházi műsort, szereposztásokat, kottacímlapokat. A litografált kottacímlap növelte a kiadott mű népszerűségét és eladhatóságát. A vitrinekben mind a színes, mind a fekete-fehér címlapokból gazdag válogatás látható.
Kéziratos kották
A 8. vitrinben a gyűjtemény néhány különleges szép kéziratos kottája került bemutatásra. Arról, hogy e műveket ki jegyezte le ebben a formában, nem találtunk feljegyzést, utalást.
Szalonzene
A korszak népszerű műfaja volt a szalonzene. Megítélése már a kezdetekkor is megosztotta a zenei közvéleményt. Néhány véleményt idézünk a műfajról:
„A 18. század végén meginduló magyar zeneműkiadás az 1840-es évekre fellendült, majd a Rózsavölgyi és Társa cég megalapításával fénykorát élhette. A díszes szalonzenei albumokban megőrzött, kifejezetten a társas összejövetelek céljait szolgáló szalonzenei repertoár arról tanúskodik, hogy a zenefogyasztás tömegessé válása nem mindig járt együtt a magasabb művészi igények érvényesülésével.”[7]
De nevezték „álművészetenek”, „erkölcstelennek”, „hazugnak”, „károsnak”, „elernyesztőnek”, „demoralizálónak” is, amely „érzéketlenné tesz”. A „szalonzene olcsóvá teszi és meghamisítja” a „karakterisztikus és programzenei művészetet”. „A szalonzene olyan műfaj, ami mindig művészi benyomást kelt”, „teljes[en] ötlettelen és tartalmatlan”, „lapos”, „ízléstelen”, „piperkőc”, „nyárspolgári” (írta Schumann, 1936-ban). Végül azonban még Schumann is elismerte, hogy létezik „a szalonzene egy jobb fajtája”, „néhány értékes mű”, „valóban művészi értelemben vett szalonzene“.[8]
A szalonélet rendkívüli népszerűségnek örvendett a párizsi elit köreiben, amely az arisztokrácia három rétege számára biztosított találkozási fórumot. A született nemesek és a vagyonosok (főleg bankárok és kereskedők) mellett egyre nagyobb szerepet töltöttek be a művészek, irodalmárok, orvosok. A szalonokban folyó beszélgetések, viták, a művészek megítélése, nem pusztán a szűkebb társas életet befolyásolta: ez alakította Párizs zenei közgondolkodását, hiszen a sajtó főként az itt megfogalmazott gondolatokat terjesztette a lapok hasábjain.[9]
Népszínmű
„A 19. század sajátosan magyar, szórakoztató jellegű színpadi műfaja a népszínmű, mely átmenetet képez a verbunkos tánczene és a romantikus zeneművek között. Az előkelő réteggel szemben felmagasztalja a falu emberét: azt szorgalmasabbnak, becsületesebbnek és őszintébbnek mutatja be. A szöveges jeleneteket táncok és „nóták” beillesztésével tették változatossá. A betétdalok – régi és újabb népies dalok – zenekari kísérettel szólaltak meg. A nemzeti törekvések szolgálatában álló népszínmű jelentősége: magyar nyelven játszottak a színpadon, a zenekar pedig díszes viseletben volt.”[10] A népszínművek legismertebb zeneszerzői: Egressy Béni, Erkel Elek, Szentirmay Elemér, Szerdahelyi József és Thern Kálmán voltak. Legnépszerűbb előadói: Déryné Széppataki (Schen-Bach) Róza, Blaha (Kölesi) Lujza (a “nemzet csalogánya”) és Tamás József.
A vitrinben látható művek: Győri Vilmos és Szentirmay Elemér: Nótás Kata és Az öregbéres, Lukácsy Sándor és Erkel Elek: A szomszéduram kakasa és a A vereshajú című népszínművek kottái.
Magyar dalok, magyar nóta
A magyar nóta a 19. század második felének magyar népdalt utánzó dalműfaja volt. Közel két évszázados pályafutása a század elején kezdődött. Előzményei a hangszeres verbunkos zenében, a 18. századi diák kéziratos dalgyűjtemények (melodiáriumok) dallamaiban és a magyar népdalban találhatóak. A műfajban keverednek a nép- és műzenei, valamint a szóbeli és irodalmi elemek. A magyar nóta egyaránt ismert városon és falun is a társadalom több osztálya körében.[11] A reformkortól a századfordulóig egyik legfőbb terjesztője a népszínmű volt, amelyeket olyan neves előadóművészek népszerűsítettek, mint például Déryné Széppataki Róza, Blaha Lujza, Tamássy József és a cigányzenészek.
Operett
„A századforduló Budapestjének legkedveltebb kulturális és társadalmi eseményei voltak a rendkívül népszerű operett előadások. Volt, aki a magyar kultúra megmentőjét, mások a züllesztését látták benne. Egy azonban biztos, fürtökben lógott a közönség, ha a nemzet csalogánya, Blaha Lujza színre lépett; Fedák Sári viharos szerelmi élete pedig lázban tartotta az egész országot. A „kis opera”, azaz operett műfaja Mozart nevéhez fűződik. Ő fogalmazta meg elsőként, hogy az operát a köznép számára is elérhetővé kellene tenni, és rövid, könnyed, szórakoztató formában bemutatni. Magát az operett elnevezést is neki köszönhetjük. Az operett alaptörténete mindig valamilyen szerelmi történet, humorral és nem ritkán gunyoros elemekkel fűszerezve. A prózai párbeszédek és a zenei tételek egymásra épülnek, így bonyolódik, szövődik és halad a cselekmény egészen a boldog befejezésig. A népi és modernnek számító kortárs táncok és zene egyaránt beépültek a színes, szórakoztató, könnyed produkciókba…”[12] A vitrinben látható a Székely Katalin című operett kottája, amelynek szerzője Erkel Elek, Erkel Ferenc fia, a Népszínház első karmestere volt.
Táncok – Polka
Az 1800-as évek közepére tehető a mai értelemben vett páros táncok elindulása. Mivel az új táncok, a keringő és a polka a korábbinál kisebb távolságot engedtek a partnerek között, a társadalom nagy része elutasította őket, és csak az 1910-es évektől váltak elfogadottá számos új társasági tánccal együtt. [13] A polka nem más, mint egy cseh paraszti tánc, Csehország keleti részén született, s eredetileg a cseh nép élénk, udvarló tánca volt. A kor zeneszerzőinek, különösen a Strauss-dinasztia tagjainak köszönhetően a keringők, indulók mellett a kor legkedveltebb műfajai közé tartozott. [14]
Táncok – csárdás
A csárdás a magyar táncstílus megtestesítője. A romantika korára oly jellemző elnevezése csak fokozatosan terjedt el a népi szóhasználatban. Az 1820-as évekre kialakult modern zongora a zenei élet meghatározó hangszerévé, a későbbiekben pedig státuszszimbólummá vált. A zongora térhódításával a magyar közönség körében közkedvelt csárdások, csárdásfeldolgozások szintén a kor népszerű zenei műfajává váltak.[15] A vitrinben Serly Lajos, a Népszínház karnagyának egy műve látható Nyulacska csárdás címmel. A kotta a „Harmonia” gondozásában jelent meg.
Potpourri
A potpourri dallamok, dallamtöredékek színes egymásutánját jelenti. A 19. század elejétől vált divatossá a közkedvelt opera- és operettátiratok, keringők, indulók, nyitányok sorából összeállított potpourri, azaz egyveleg.
Fantázia
Ahogy már említettük, a szalonélet rendkívüli népszerű volt a párizsi elit köreiben. E szalonok és vendégeik számára az 1830–1840-es évek Párizsában divatos beszédtémát szolgáltattak az éppen a városban tartózkodó virtuózok. Teljesítményüket leginkább a népszerű operák témáira írott fantáziákon mérték le. Az eszmecserék, a művészek megítélése, a különféle eszmék ütköztetése nem pusztán a szűkebb társas életet befolyásolta: ez alakította Párizs zenei közgondolkodását, hiszen a sajtó főként az itt meg fogalmazott gondolatokat terjesztette a lapok hasábjain.[16] A vitrinben látható Franz Behr Carmen-fantáziája zongorára, melyet Beérné Nittinger Irma operaénekesnek ajánlott. Jean-Baptiste Singelée Gounod Rómeó és Júlia című műve alapján írta meg hegedűre és zongorára írott fantáziáját. Émile Périer (Ambroise Thomas) Hamlet című fantáziája szintén hegedűre és zongorára íródott. Jean Delphin Alard hegedűre és zongorára írott fantáziája Verdi Trubadúr című operája alapján készült.
Átiratok, nyitányok, szimfóniák
A romantika, a századforduló kedvelt műfaja volt az átirat. Kamarazenei átiratok készültek a gyakran játszott francia, német szerzők operáiból, nyitányokból. A század első felének Magyarországán a legkedveltebbek Mozart, a német és az olasz operák és azok szerzői voltak. Wagner mellett, Donizettin kívül a legtöbb művet Giuseppe Verdi operái közül adták ki: az Ernani, a Trubadúr, vagy a Don Carlos mellett az 1859-ben bemutatásra került Álarcosbál témáit is feldolgozták. A vitrinben található átiratok (a Varázsfuvola, a Bolygó hollandi, Offenbach: Gerolsteini nagyhercegnő) hangszerelése a következő: zongora négykezes – hegedű – gordonka; gordonka-zongora; illetve hegedű-zongora.
Képjegyzék
1. kép. Louis Katzau: Ein Mann ein Wort
2. kép. Szabadi Frank Ignác Török-magyar induló
3. kép. Darázs Miska: Klárika csárdás
4. kép. Kun Miksa: Vasparipa csárdás
5. kép. Hess Adolf: A kornevilli harangok
6. kép. Kindersang-Heimatklang
7. kép. Ludolf Waldmann: Die kleine Fischerin
8. kép. Richard Benda: Durch’s Telephon
9. kép. Ifj. Johann Strauss: Tausend und eine Nacht
10. kép. Diederich Krug: Trois Morceaux de Salon
11. kép Jules Egghard: Bijoux de Salon
12. kép. Győri Vilmos – Szentirmay Elemér: Az öregbéres
13. kép. Erkel Elek: A vereshaju
14. kép Tarnay Alajos: Nyolcz dal
15. kép. Erkel Elek: Amazónok indulója
16. kép. Josef Strauss: Jokey Polka
17. kép. Serly Lajos: Nyulacska csárdás
18. kép. Legkedveltebb csárdás-tánczok gyüjteménye
19. kép. G. W. Marks: Potpourri über Motive des komischen Oper Boccaccio von Franz von Suppé
20. kép. Francois Behr: Carmen. Fantaisie
21. kép. Richard Wagner: Der fliegende Holländer
A képek forrása:
PTE Művészeti Kari Könyvtár – Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem Kottagyűjteménye
További bejegyzéseink
- Válogatás a PTE Botanikus Kertjéről szóló tudományos és ismeretterjesztő művekből
A Pécsi Tudományegyetem Botanikus Kertje 1952-ben nyitotta meg kapuit az akkori Pécsi Pedagógiai Főiskola keretei között. A több mint 70… Read More »Válogatás a PTE Botanikus Kertjéről szóló tudományos és ismeretterjesztő művekből - Klimo György ex librisei
Az Országos Széchényi Könyvtár blogján megjelent Vasné dr. Tóth Kornélia: A könyvtáralapító Klimo György ex librisei a PTE Egyetemi Könyvtár… Read More »Klimo György ex librisei - A Klimo Könyvtár tíz (leg)érdekesebb numizmatikai könyve
Az alábbi blogbejegyzés a Pécs-Baranya évszázadai 8. helyismereti konferencián, 2023. november 09-én elhangzott előadásom alapján készült, mely a Válogatás a… Read More »A Klimo Könyvtár tíz (leg)érdekesebb numizmatikai könyve - Patkovics József tisztifőorvos orvostudományi könyvgyűjteménye a Klimo Könyvtárban
Patkovics József, Pécs városának tisztifőorvosa még életében a város nyilvános könyvtáraként működő püspöki könyvtárának adományozta jelentős, főként orvosi műveket tartalmazó… Read More »Patkovics József tisztifőorvos orvostudományi könyvgyűjteménye a Klimo Könyvtárban
Felhasznált irodalom:
[1] Magyar Életrajzi Lexikon. [https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-eletrajzi-lexikon-7428D/a-a-744F8/ambrozovics-dezso-745E5/] (2022. 06. 20.); Fordításairól: Magyar irodalom története 1849-től 1905-ig. [http://mek.niif.hu/02200/02228/html/04/315.html] (2022. 06. 20.)
[2] A bélyegzőnyomat szövege: “Latinovits Illés Könyvtára Horthy Istvánné és Latinovits Margit adománya”
[3] A Latinovits család Katymáron. [https://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/Katymar/pages/006_a_latinovits_csalad.htm] (2022. 06. 20.)
[4] Hutira Albin: Rózsavölgyi történet. Parlando, 47. (2000):6. 53–58. [http://www.parlando.hu/Rozsavolgyi.htm] (2022. 06. 20.)
[5] Mona, Ilona: Táborszky, Nándor [Ferdinánd]. [https://www.oxfordmusiconline.com/grovemusic/view/10.1093/gmo/9781561592630.001.0001/omo-9781561592630-e-0000042348] (2022. 06. 20.)
(2022. 06. 20.)
[6] Bősze Ádám: „…meg úgy… na..” [https://fidelio.hu/klasszikus/meg-ugy-na-27514.html]
[7] Zenéljetek a zene ünnepén! [https://nemzetikonyvtar.blog.hu/2014/06/21/zeneljetek_a_zene_unnepen] (2022. 06. 21.)
[8] Schuller András: A komolyzenei giccsről, avagy a giccses klasszikusról. 2000. (2011):10. [http://ketezer.hu/2011/10/a-komolyzenei-giccsrol-avagy-a-giccses-klasszikusrol/] (2022. 06. 21.)
[9] Békéssy Lili: „…régi Verdik s uj Lehárok…” Politika, opera és Pest-Buda. [https://docplayer.hu/113497059-2018-tel-klasszikus-barath-emoke-egy-a-test-a-lelek-es-a-hang.html] (2022. 06. 21.)
[10] Ének-zene 10. osztály. [ https://adoc.pub/enek-zene-10-osztaly-enek-zene-10-osztaly.html] (2022. 06. 21.)
[11] Magyar Népzene Tára. http://mek.niif.hu/02100/02115/html/3-1471.html (2022.08.31.)
[12] Lynxa: Az operett története a századfordulós Budapesten. https://bpromantikaja.blog.hu/2018/05/31/az_operett_tortenete_a_szazadfordulos_budapesten] (2022.06.21.)
[13] https://www.platinadance.hu/versenytanc/tancok-tortenete (2022.06.21.)
[14] http://www.gyortanc.hu/hu/tanctipusok/polka.html (2022.06.21.)
[15] https://hu.wikipedia.org/wiki/Cs%C3%A1rd%C3%A1s (2022. 08. 31.)
[16] https://docplayer.hu/113497059-2018-tel-klasszikus-barath-emoke-egy-a-test-a-lelek-es-a-hang.html (2022. 08. 31.)