A 2021. április 9-én megrendezésre kerülő Földrajz Éjszakája alkalmából készítettünk egy összeállítást, amelyben könyvtárunk digitális gyűjteményében, a Digitálián található, szabadon hozzáférhető, földrajzi témájú könyveinket mutatjuk be. Összesen 17 darab ilyen művet találtunk, ez lehetne jóval több is, de kezdetnek talán megteszi. A közzététel lehetőségeit első sorban a szerzői jog keretei szabják meg, ezért most leginkább régebbi könyveket tudunk ajánlani. (Ebben az ajánlóban a Digitália belső, könyvtári terminálról elérhető földrajzi témájú könyvei nem szerepelnek. Csak a végén tettünk egy kivételt…)
17–19. századból származó művek a leíró földrajz, regionális földrajz, csillagászat, fizikai földrajz erdőgazdálkodás, bányászat, gyógyfürdők, egészségföldrajz és az utazási irodalom területeit érintik. Tanulmányozásuk történeti földrajzi és tudománytörténeti szempontból is hasznos lehet, és ajánljuk mindenkinek, akit érdekel, hogyan gondolkodtak az őket körülvevő földrajzi környezetről a régebbi korok emberei.
Leíró földrajz
Hunfalvy János: A Magyar Birodalom természeti viszonyainak leirása 1-3. Emich Gusztáv magyar akad. nyomdásznál, Pest, 1863–1865.
Hunfalvy János (1820–1888) egyetemi tanár, geográfus, a budapesti egyetem bölcsészeti karán az 1870-ben alapított „egyetemes és összehasonlító földrajz” tanszék első professzora volt. A Magyar Birodalom természeti viszonyainak leírása című három kötetes munkáját a Magyar Tudományos Akadémia megbízásából írta meg 1863 és 1865 között. A mű hiánypótlónak számított a korszakban, Hunfalvy ebben ugyanis először összegezte a hazánk természeti viszonyairól felhalmozódott ismeretanyagot. A földrajztudomány korabeli állapotára jellemző, hogy a szöveg nem a természetben való kutatáson alapul, hanem lényegében térképek alapján mutatja be a felszíni viszonyokat, de már a kéreg szerkezetére és a klímára is közöl adatokat. [1] A három kötet két részből áll: az első rész (1-2. kötet) a korabeli Magyarország hegyrajzi, földtani és vízrajzi viszonyait írja le, míg a második rész (3. kötet) a meteorológiai, növénytani és állattani viszonyait tárgyalja.
Regionális földrajz
Haas Mihály: Baranya. [Baranya földirati, statisticai és történeti tekintetben.] Emlékirat, mellyel a’ Pécsett MDCCCXLV aug. elején összegyült magyar orvosok és természetvizsgálóknak kedveskedik nagykéri Scitovszky János, Pécsi Püspök, és k. valóságos benső titkos tanácsnok, a’ szépművészetek, bölcsészet és hittudományok’ tanára, a’ kir. magyar természettudományi római t. arcadiai társulat’ tagja, a m. orvosok és természetvizsgálók VI nagy gyűlésének elnöke. Pécsett, Nyomatott a lyceum’ könyvnyomó-intézetében, 1845.
A Bene Ferenc és Bugát Pál által 1841-ben létrehozott Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Társasága a hazai tudományos élet fejlesztését tűzte ki célul. Az egy-két évente szervezett vándorgyűlések a fővárosi és a vidéki tudósok közötti információcserét, kapcsolatépítést szolgálták. [2] 1845. augusztus 11. és 15. között Pécs városa adott otthont a VI. vándorgyűlésnek, [3] ez alkalomból jelent meg Haas Mihály (1810–1866) plébános, tanár, későbbi szatmári püspök mai napig fontos forrásmunkának számító monográfiája Baranya megye természeti viszonyairól és történetéről. A Földirati Vázlat elnevezésű rész témái a következők: a Baranya név eredete, a megye fekvése, határai, földje, éghajlata, hegyei, folyóvizei, tavai, mocsarai, gyógyvizei, terményei, borai, erdeje, állatai, ásványkincsei, népessége és gazdasági viszonyai.
Az eseménynek a megye tudományos életére gyakorolt hatását jelzi, hogy a következő, Baranya megyéről szóló, tudományos igényű monográfia a millennium alkalmából jelent meg 1896-ban Várady Ferenc szerkesztésében Baranya múltja és jelenje címen.
Kővári László: Erdély földe ritkaságai. Tilsch János tulajdona, Kolozsvártt, 1853.
Kővári László (1819–1907), bár elsősorban történészként és statisztikusként tartja számon az utókor, aki lapkiadással és életbiztosítással is foglalkozott, munkásságában végigvonul Erdély ismertetésének igénye, amely még fiatal korában a marosvásárhelyi Teleki-könyvtárban folytatott kutatásai során erősödött meg benne. [4] Az Erdélyről szóló történeti művek mellett külön kötetet szentelt természeti értékeinek bemutatására. „Bálványoztuk, de nem tanulmányoztuk. Tán alig van völgye, melyet vérrel meg ne öntöztünk volna már; de alig van egy táj, mely át lenne vizsgálva s tudományosan leírva.” [5]
Annak ellenére, hogy nem volt képzett természettudós, a bevezetőben meggyőzően vázolja a geológiát a 19. század közepén foglalkoztató kérdéseket, amelyek hátterében felsejlik a neptunisták és a plutonisták harca és a bibliai özönvíz geológiai magyarázatának igénye. Jellemző a korszak felfogására, hogy a Föld korának meghatározásában ekkor már meghaladták a Biblián alapuló 6000 éves időtartamot, és a század közepén néhány millió, esetleg több tízmillió évesnek becsülték. [6] „Az egész földisme még bölcsőjében vagyon. A Noe, Deukalion [7] vizözönén kivül majd mi emlités sincs, mi a történészetben ide vonatkoznék. Látjuk a tengermaradványokat hegyeinken, igen a Himalayán; de mikép ment azon tengeri maradvány oda? oda ért-e egykor a tenger hulláma? az még mind kétely alatt vagyon. Ismerjük a föld közi tüzet, a vulkánok mozgalmait, szigeteket látunk felmerülni a tengerből; gyanítjuk, hogy őskő tartalmú begyeinket a vulkánok tasziták fel; de hogyan és mikor? azt megfejteni még nem tudjuk. Látjuk, mikép a vulkánok hegyalkotása után tengerek vagy vizözönök roppant befolyást gyakoroltak hegyeinkre, azok külalakját szerfelett módositák, változtaták; de hogy honnan vette magát e roppant tenger, vagy vízözön? álalános-e vagy részletes lehete az elözönlés? az még megállítva nincs.” [8]
A mű mindazonáltal nem tekinti tárgyának Erdély kimerítő ásványtani és geológiai vizsgálatát, hanem ahogy ő fogalmaz megkísérti „Erdély földe ritkaságai s festőiségei sorozatát összeállítani”. [9] Az olvasó hegyek, szorosok, barlangok, arany-, ezüst-, vas-, só- és rézbányák, gyógyvizek, vízesések, tavak, folyók és fenlapályok ma is élvezhető leírásait kapja, amelyek közül időnként az író személyes benyomásai és versbetétek sem hiányoznak.
Csillagászat, fizikai földrajz
Varga Márton: A’ gyönyörű természet’ tudománnya. Magyarázta a tüneményekből, és az új feltalálásokból nemzete, s az ifjúság javára. 1–2. Nagy Váradon, Tichy János betűivel, 1808.
Varga Márton (1767–1818) a nagyváradi és a győri akadémiákon természeti és gazdasági tudományokat tanított, élete végén Nagyvenyimben volt a zirci apátság jószágkormányzója. [10] Művei nem önálló tudományos kutatásokon alapulnak, de a maguk korában az első magyar nyelvű csillagászati és fizikai földrajzi összefoglalók közé tartoztak. [11] Megírásuk valószínűleg a tanári munkához kapcsolódott, és feltehetően tankönyvként, jegyzetként használták őket. Erre utal az alcímben „az ifjúság javára” kitétel is.
A művet tanulmányozva képet kaphatunk arról, hogyan gondolkodtak a korszakban a természeti jelenségekről. A témák között megtaláljuk a mechanikát, optikát, kémiai elemeket, égést, légköri jelenségeket, hangot, mágnesességet, és még sok mást is, feltéve, hogy megértjük, mit is olvasunk. „A’ világnak visszaütődéséről, megtörettetéséről, és kanyarításáról, végre az általtetszőségről” című fejezet például az optikáról szól, „A’ menykő materiáról közönségessen” című fejezet pedig az elektromosságról. Varga Márton nagy érdeme, hogy magyar nyelven írta természettudományos műveit, elősegítve ezzel a magyar tudományos nyelv kialakulását. Hogy ez a korszakban nem volt egyszerű feladat, a kötetek elején található fejezetek jelzik, amelyek a „magyar mesterséges szavakat” tartalmazzák latin megfelelőikkel együtt. Ezeknek a kifejezéseknek nagy részét már nem használjuk, ezért a mű olvasásához ma már egy magyar-magyar szótárra is szükségünk lenne. Ki gondolná ugyanis, hogy a „bujdósóknak távúlságáról” kifejezés alatt Varga Márton a bolygók távolságát értette?
Varga Márton: A’ tsillagos égnek és a’ föld golyóbissának az ő tüneménnyeivel eggyütt való természeti előadása ‘s megesmértetése. Nagy Váradon, Tichy János betűivel, 1809.
Ez a kötet egy évvel a A’ gyönyörű természet’ tudománnya után jelent meg. Első szakasza „A’ tsillagoknak természetes esmérete” címen a csillagászat körébe tartozik. A második szakasz „A’ Földnek különös tekintetéről, vagy is annak természeti leírása” címet viseli, ez már a fizikai földrajz területéhez sorolható, ahol oceanográfiával, a szilárd kéreggel és légkörtannal is foglalkozik, és külön tárgyalja például a tengerpartok süllyedésének és emelkedésének kérdését és a folyók kivájó és feltöltő munkáját. A Föld keletkezésére vonatkozóan ugyanakkor elvetette a korabeli elméleteket, és a mózesi genezist vallotta. [12]
Erdőgazdálkodás, bányászat
Tagányi Károly (szerk.): Magyar erdészeti oklevéltár 1–3. Magyarország ezredéves fennállásának emlékére (1015-1742). Pátria Irod. Vállalat Részvénytársaság Könyvnyomdája, Budapest, 1896.
A Magyar erdészeti oklevéltár a millennium alkalmából született abból az igényből, hogy magyar erdőgazdálkodás történetéről egy hiánypótló tudományos munka készüljön. Az Országos Erdészeti Egyesület választmánya 1894-ben Tagányi Károly (1858–1924) történészt, levéltárost bízta meg az erdőgazdálkodás történetéről szóló, a honfoglalástól 1867-ig keletkezett források összegyűjtésével és kiadásával. [13]
A három kötetes mű összesen 772 oklevelet tartalmaz: az első kötet 1015-tel, a legelső hiteles erdőgazdálkodással kapcsolatos oklevéllel kezdődik, és 1742-ig, a temesi bánsági erdőmesteri hivatal felállításáig tart; a második kötet az 1743-tól, 1807-ig, a selmeczi erdészeti akadémia megalapításáig keletkezett forrásokat közli; a harmadik pedig 1808-tól 1867-ig, a kiegyezésig terjed. Az első kötet elején Tagányi külön tanulmányban vázolta fel a magyar erdőgazdaság fejlődését a primitív erdőközösségektől a középkori erdészeti kultúrán át Mária Teréziáig és a 19. század erdőgazdálkodásáig.
A mű mind a mai napig az erdészettörténeti, környezettörténeti kutatások kiindulópontja lehet. Megtudhatjuk belőlük például, kik és hogyan használták az erdőt, milyen szerepet töltött be az erdő a közelükben élő közösségek életében, mekkora volt a kiterjedésük vagy hogyan próbálták megóvni őket. Az olvasást némileg nehezíti, hogy a szerkesztő a magyar nyelvű kivonatokon túl gyakran közöl eredeti latin és német nyelvű részleteket is.
Wenzel Gusztáv: Magyarország bányászatának kritikai története. Magyar Tudományos Akadémia, Budapest, 1880.
Wenzel Gusztáv (1812–1891) a pesti egyetem jogi karának tanára, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja volt. Magyarországon elsőként tanított európai jogtörténetet, ezen kívül jelentős szerepet vállalt történelmi források közreadásában is. [14] Ez utóbbi minőségében kérte fel az MTA Történelmi Bizottsága Magyarország bányászattörténetének megírására. [15]
A monográfia három korszakra osztja a hazai bányászat történetét: az első korszak „a honalapítástól az általános bányaszabadság megalapításáig, 1523-ig” tart, a második Mária Terézia uralkodásaig, a harmadik pedig napjainkig. Az „okmányi függelék” elnevezésű rész a témában addig még kiadatlan, eredeti forrásokat közöl.
A kötet témáját tekintve leginkább a bányajog és a tulajdonviszonyok történetével foglalkozik, míg a bányászat természetföldrajzi adottságairól nem esik szó. A forrásokat eredeti latin és német nyelven közli. Mindezt azért bocsájtjuk előre, hogy a geológiai érdeklődésű olvasóban ne keltsünk hamis elvárásokat. Az egyes fejezetek mindazonáltal hasznos adatokat szolgáltathat egy-egy bányavidék vagy bánya használatának történetéről.
Gyógyfürdők, vízgazdálkodás
Pete Zsigmond: Értekezés a fürdésről. A Kir. Budapesti Orvosegylet 1862-ik év május 17-ik és 31-én tartott rendes ülésén. A Kir. Magyar Egyetem Nyomdájából, Budán, 1862.
Pete Zsigmond (1825–1883) orvos- és sebészdoktor, a fürdőgyógyászat magántanára 1862-ben tette közzé Értekezés a fürdésről című előadását, amelyet a Királyi Budapesti Orvosegylet ülésén mondott el.
A szövegben leginkább a fürdési módszerek csoportosításáról és a fürdésnek emberi testre gyakorolt hatásáról van szó. A gyógyvizek geológiájáról, összetételéről, a fürdőhelyek térbeli elhelyezkedéséről nem olvashatunk, viszont bőven kapunk információkat a fürdés kultúrtörténetéről, a gyógyvizek használatáról és a korabeli orvosi felfogásról. Egy érdekesebb idézetben például az azóta elavult, de a korszakban általános magyarázó erővel bíró nedvkórtan alkalmazását is felfedezhetjük: „Mindezen bajoknak nem lehet természetesb és célszerűbb előző vagy gyógyító módja, mint az, hogy a nedvkeringésnek ellenkező irányt adunk, a belső torlódást kifelé vezetjük, a túlságos belső elválasztást külső által helyettesítjük, mit fürdők által a legbiztosabban vagyunk képesek elérni.” [16] Ma már legalább tudjuk, hogy a gyógyfürdő tényleg használ, csak nem úgy.
Horváth Bálint: A’ füredi-savanyúviz ‘s Balaton’ környéke. Kézi-könyvül a’ savanyúvizi, ‘s balatongőzösi minden karu, ‘s rendü tisztes vendégeknek. Magyar-Óvárott, Nyomtatta Czéh Sándor, 1848.
Horváth Bálint István (1799–1860) Benedek-rendi áldozópap és tanár 1841 és 1844 között Tihany, 1844 és 1847 között pedig Balatonfőkajár papja volt. [17] A balatonfüredi gyógyfürdő a korszakban a Benedek-rend kezelésében működött, ezért valószínűleg a fürdőhely és a Balaton környékének népszerűsítése állt a kötet kiadásának hátterében. Ahogyan az alcímből is kiderül, nem tudományos műről, hanem egyfajta útikönyvről van szó, amelyet a fürdővendégeknek szánt. Balatonfüred fürdőkultúrájáról egy korábbi bejegyzésünkben már írtunk, amely itt érhető el. [18]
A kötetben szerepel a fürdőhely története, topográfiája, közlekedése, geológiája, a tihanyi visszhang, az őshonos halfajok, valamint a Balaton parti települések leírása. A történeti részek mellett olykor természetföldrajzi szakaszokat is találunk, amelyek közül most a Tihanyi félszigetről szólót idézzük: „ez a’ sziget föld alatti tűz által bukott ki légyen a’ tenger’ fenekéből; igen a’ tenger’ fenekéből, mint a’ legmagasabb hegyeiben bőven található, és csak egyedül tengerben létező csigafajok bizonyítanak, […]” [19]
Böckh János: Vélemény Pécs szab. kir. város és környéke forrásvizei ügyében. Nyomatott Taizs József könyvnyomdájában, Pécs, 1900.
Hogy Pécsett a tiszta ivóvízhez való hozzáférés még a 20. század elején sem volt magától értetődő dolog, arra Böckh János geológus 1900-ban kiadott Vélemény Pécs szab. kir. város és környéke forrásvizei ügyében című írása emlékeztet. Bár a belvárosban 1892 óta működött a Tettye vizét használó vízvezetékrendszer, a növekvő igényeknek megfelelően ezt azonban bővíteni kellett. Mivel a Tettye vízhozama ehhez már nem volt elég, új források után kellett nézni. Ezt tette meg Böckh János a város és környéke forrásainak alapos vizsgálatával, végül a Tortyogó forrás alaposabb kiaknázását javasolta a városnak.
„Pécs sz. kir. város vizi viszonyainak megvizsgálásával első izben 1875. őszén foglalkoztam s az akkor elért eredményeket „Pécs városa környékének földtani és vizi viszonyai” czimü munkámban a következő év tavaszán a magy. kir. földtani intézet évkönyve IV. kötetében közöltem. Ama körülmény, hogy Pécs sz. kir. város közönsége, főleg száraz időben ivóviz hiányában szenved, mint munkám bevezető soraiból látható, már akkorában is mutatkozott. […] Azóta lényegesen megváltoztak a viszonyok. Az időközben letelt 24 év alatt a város lakosainak, ipartelepeinek és közintézeteinek száma és kiterjedése örvendetesen gyarapodott s igy valóban nem váratlan tünemény, hogy Pécs sz. kir. város lakossága, nevezetesen tekintve a már hosszabb idő óta tartó mostani nagy szárazságot, ismét vizhiánnyal küzd, annál inkább sem, mert a közegészségügyi ismeretek terén beállt nagy haladás mellett a város közelebbi területén mutatkozó források már nem mindegyike jöhet a város ivóvízzel való ellátásánál tekintetbe.” [20]
Bakucz Márta – Tegzes Andrea (szerk).: Fürdőtelepülések versenyképességi vizsgálata néhány magyar és közép-európai régióban. Pécsi Tudományegyetem, Pécs, 2016.
A Pécsi Tudományegyetem kiadásában 2016-ban megjelent kötet a mai magyar gyógyfürdők gazdaságföldrajzi helyzetét vizsgálja. A kutatás fő hipotézise szerint a jelentős hazai termálvíz készlet hatékony egészségturisztikai célú hasznosításához elengedhetetlenül szükséges egy versenyképességi index kidolgozása, amely segítségével nyomon követhető a szektor résztvevőinek helyi, regionális és kiterjedtebb térségi teljesítménye. A kutatás tárgyát elsősorban a nyugat-dunántúli és a dél-dunántúli gyógyfürdők képezték a kínálat, a kereslet és a versenyképesség szempontjából. A kötet ezen túl tartalmaz egy fogalmi útmutatót és egy irodalomjegyzéket egészségturisztikai versenyképességi vizsgálatokról. Tanulmányozása nemcsak turisztikai szakemberek számára lehet hasznos.
Dezső Krisztina – Gergely Zsuzsanna – Molnár Dávid: „Jöjjön e forráshoz, egészséget lel itt.” Gyógyító vizek és fürdőkultúra. Kiállításkatalógus. Kiadja a Pécsi Tudományegyetem Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont, Pécs, 2016.
Ehhez a blokkhoz kapcsolódik a PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont Történeti Gyűjtemények Osztályán rendezett 2016. évi időszaki kiállítás. Témája a gyógyfürdők, vízgyógyászat és fürdőélet volt, amely a Balneológiai Társaság 125 éves jubileumához kapcsolódott. A tárlat a magyarországi gyógyfürdőket, a balneológia szakirodalmát és a gyógyító vizeket, fürdőéletet mutatta be több mint 250 könyv és képeslap, illetve több mint félszáz tárgy és műszer segítségével. A kiállítás legrégebbi, 1714-ben kiadott kötetétől kezdve a napjainkban megjelent szakirodalom is megtekinthető volt.
Egészségföldrajz
Hölbling Miksa: Baranya vármegyének orvosi helyirata. Pécsett, Nyomatott a’ lyc. könyvnyomó-intézetében, 1845.
Hölbling Miksa (1811–1901), Baranya megye másodfőorvosa, majd 1865-től főorvosa szintén a már emlegetett Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Társasága pécsi vándorgyűlése alkalmából készítette el Baranya vármegyének orvosi helyirata című monográfiáját 1845-ben. A kötet sajátossága, hogy vármegye egészségügyi ismertetését megelőzi annak természetföldrajzi bemutatása. [21]
A legérdekesebb talán a „Baranya lakóit meglátogatni szokott betegségek” című fejezet, amely a megye természeti viszonyai és a lakosság egészségi állapota közötti összefüggéseket vizsgálja, leírja a népesség életmódjának az egészségre gyakorolt hatását, felsorolja a legyakoribb betegségeket és azok gyógymódjait, amelyek leginkább a népi gyógyászat köréből származnak és sorra veszi a korabeli járványokat, mint a vérhas, himlő, kanyaró vagy a vörheny.
Az olvasást nehezíti, vagy inkább érdekessé teszi a korabeli kifejezések használata, amelyek jelentése a mai olvasó számára nem mindig egyértelmű. Amikor például Hölbling arról számol be, hogy a mellbetegségek vizsgálatlánál „Pécsett már közönségesen használtatik a hangtömesz”, akkor csak a zárójelben közölt latin kifejezés árulkodik arról, hogy a sztetoszkópról, illetve annak korabeli elődjéről beszél. Szintén jellemző a korszak felfogására, hogy a függelékben leírja az állatállomány gyakori betegségeit is.
Vallásföldrajz
Ortvay Tivadar: Magyarország egyházi földleirása a XIV. század elején 1–2. A pápai tizedjegyzék alapján feltüntetve. Franklin Társulat Nyomdája, Budapest, 1891.
Ortvay Tivadar (1843–1916) történész, régész, földrajztudós, pedagógus, római katolikus pap sokoldalú munkássága kiterjedt a Kárpát-medence történeti vízrajzára, Magyarország egyházi földrajzára és egyes vármegyék helytörténeti leírására egyaránt. [22]
A középkori magyar egyház topográfiájáról szóló művének célkitűzéseit a következőképpen határozta meg: „E mü feladata a XIV. századi pápai dézsmalajstromok helyneveinek magyarázata, és ezzel kapcsolatosan a középkori egyházi beosztásnak úgy írásban, mint térképben való feltüntetése.” [23]
Az első két kötet enciklopédikus jelleggel mutatja be az egyházmegyék rövid történetét, határait és az egyházi közigazgatási beosztást, valamint nyelvtörténeti és topográfiai levezetésekkel azonosítja a forrásokban előforduló helyneveket. A harmadik kötet a tulajdonképpeni térképmelléklet, amely hét külön is kivehető térképen ábrázolja az egyházmegyéket az első két kötet adatai alapján. Ez a harmadik kötet a térképek nagy mérete miatt (egyelőre) sajnos nem került fel a Digitáliára, csak helyben használható. Ez a méreteiben is impozáns munka megjelenése óta a történeti földrajzi, egyháztörténeti és helytörténeti kutatások alapjául szolgál.
Útleírások
Evliya Çelebi: Evlia Cselebi török világutazó magyarországi utazásai. A Magyar Tudományos Akadémia Történelmi Bizottságának megbizásából fordította és jegyzetekkel kisérte Karácson Imre. Kiadja a M. Tud. Akadémia, Budapest, 1904-1908.
Evliyā Çelebi (1611–1684) török utazó, történetíró Európában, Ázsiában és Afrikában tett utazásairól tíz kötetre terjedő munkát írt, amelyben a korabeli országok és városok leírásán túl, hadjáratok, ostromok, történeti összefoglalók, statisztikai adatok és helyi mondák is szerepelnek. A hosszú időn keresztül lappangó kézirat kiadását 1897-ben kezdték meg Törökországban. A Magyarországról szóló hatodik kötet kiadását a Magyar Tudományos Akadémia is támogatta. Karácson Imre 1902-ben kapott megbízást a magyar fordítás elkészítésére, amely végül két kötetben jelent meg 1904 és 1908 között. [24]
Az utazó 1660 és 1666 között járt több ízben Magyarországon, ezalatt hadjáratokon vett részt, diplomáciai feladatokat látott el, és közben folyamatosan utazott és írt. Művében leírja többek között Nagyvárad ostromát, Zrínyi Miklósnál tett látogatását, Buda, Szigetvár és Kanizsa várát, a Szentgotthárdi ütközetet és a bécsi követjárást. Megfelelő kritikával kezelve értékes és sokszor idézett történeti és történeti földrajzi forrás, amelyből a korabeli Magyarország viszonyait ismerhetjük meg egy török utazó szemszögéből.
Edward Brown: A brief account of some travels in divers parts of Europe, viz. Hungaria, Servia, Bulgaria, Macedonia, Thessaly, Austria, Styria, Carinthia, Carniola, and Friuli. Through a great part of Germany, and through the Low Countries. Through Marca Trevisana, and Lombardy on both sides of the Po. With some observations on the gold, silver, copper, quick-silver mines, and the baths and mineral waters in those parts. As also. the description of many antiquities, habits, fortifications and remarkable places. London, Printed at the Sign of the Ship in St. Paul’s Church-yard, 1685.
Edward Browne (1644–1708) Oxfordban végzett orvosi tanulmányai után 1668 és 1673 között Európai körutazásra, úgynevezett „Grand Tourra” indult, amely a jómódú brit ifjak képzését betetőző európai utazásokat jelentett a korszakban. Browne, ahogyan műve alcímében megjelölte, Magyarországon, Szerbiában, Bulgáriában, Macedóniában, Ausztriában, Olaszországban is járt, ahol különféle természettudományos megfigyeléseket is végzett. Különösen az ásványtan és a bányászat érdekelte. Műve legelején Magyarországgal kapcsolatban például éppen annak gyógyfürdőkben és ásványkincsekben való gazdagságát emelte ki. Jelen utazási beszámolón kívül ásványtani szakcikkeket jelentetett meg a londoni Royal Society Philosophical Transactions című folyóiratában. Utazásairól írt könyvei hírnevet szereztek neki, hazatérése után sikeres orvosként működött Londonban, egy ideig a király háziorvosa is volt. [25]
Browne pár évvel Evliyā Çelebi után járt Magyarországon. Két, nézőpontjából egymástól távolabb álló utazót nehéz lenne találni a korszakban. Szövegeik összevetése akár érdekes megfigyelésekre is vezethet.
Vámbéry Ármin: Közép-ázsiai utazás melyet a Magyar Tudományos Akadémia megbizásából 1863-ban Teheránból a Turkman sivatagon át, a Kaspi tenger keleti partján Khívába, Bokharába és Szamarkandba tett és leirt. Az Athenaeum tulajdona, Pest, 1873.
Vámbéry Ármin (1832–1913) közép-ázsiai utazását az a kérdés motiválta, amely az elmúlt századokban oly sok más tudós utazót is elindított Közép-Ázsiába és az Ural vidékére: a magyar nyelv eredetének kérdése. Vámbéry 1861-ben alapos nyelvismerettel, a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával török dervisként vágott neki az európai emberek által addig ismeretlen vidékeknek, ahol szélsőséges körülmények között végezte nyelvészeti és egyéb megfigyeléseit. Útikönyve második kiadásának előszavában így ír erről: „E megjegyzések meg fogják magyarázni, mi célja volt vándorlásaimnak a Boszporustól Szamarkandig. Földtani és csillagászati vizsgálatok kivül estek körömön, sőt ilyesmi lehetetlenné is vált, minthogy dervis-jellemet vettem föl. Figyelmem leginkább a Közép-Ázsiában lakó népfajokra volt irányozva, s ezek társadalmi és politikai viszonyainak, jellemének, erkölcseinek és szokásainak igyekeztem vázlatát adni a következő lapokon, noha talán a siker nem felelt meg tökéletesen a szándéknak.” [26]
Vámbéry 1864 májusában érkezett vissza Pestre, majd Londonba utazott, hogy megszervezze művének angol nyelvű kiadását, amely 1865-ben jelent meg Travels in Central Asia címen. A mű két részből áll: az első rész a Teherántól Szamarkandig tartó utazást írja le, a második rész pedig „jegyzeteket tartalmaz Közép-Ázsia földleirási, statisztikai, politikai és társadalmi viszonyairól”. [27] Ez a mű megalapozta világhírét és pesti egyetemi pályafutását, amely során késhegyre menő vitákat folytattak a magyar nyelv eredetéről. Az olvasót viszont most talán jobban fogja érdekelni a már időben is távoli vidékek leírása és az utazás élménye, amelyben Vámbéry révén most nekünk is részünk lehet.
Alexander F. Heksch: Illustrirter Führer durch Ungarn und seine Nebenländer: Siebenbürgen, Croatien, Slavonien und Fiume. A. Harleben’s Verlag, Wien–Pest–Leipzig, 1882.
Heksch Sándor (1836–1885) magyarországi származású bécsi író volt, aki több Kárpát-medencét érintő utazási könyvet adott ki. 1867 körül a pesti Lloyd-társulat hivatalnoka volt, [28] amely a város kereskedelmét próbálta megszervezni, közreműködött többek között pesti gabonacsarnok és a tőzsde létrehozásában. Ennek alapján feltételezhetjük, hogy Heksch utazásait nem a tudományos megismerés vágya, hanem praktikusabb szempontok határozták meg. Művének alcíme: „Handbuch für Touristen und Geschäfts-Reisende” azaz Kézikönyv turisták és üzleti ügyben utazók számára.
Heksch az előszóban kifejti, hogy korábbi, a Dunát és a Kárpátokat bemutató könyveinek sikere miatt bízta meg a kiadó egy, a Magyar Korona Országait egészében bemutató kötet készítésével. A nyugat-európai gyárosok, kereskedők és üzletemberek számára ugyanis a mezőgazdaság és kereskedelem szempontjából egyre fontosabbá váló ország terra incognitának számított. [29] A szerző célja tehát egy utazási tanácsadó készítése volt, amelyben olyan fontos tudnivalók találhatók, mint a vámügy, a főbb útvonalak és közlekedési eszközök, az utazáshoz szükséges idő, a politikai viszonyok, a legfontosabb kifejezések listája, hotelek, éttermek, kávéházak, kirándulóhelyek és gyógyfürdők leírása. Az eligazodást 54 illusztráció és 4 térkép segíti. A kötet alapján akár az ország korabeli turisztikai infrastruktúrája is jól rekonstruálható lenne.
Prinz Gyula: Utazásaim Belső-Ázsiában. Kertész József könyvnyomdája, Budapest, 1911.
Utolsóként Prinz Gyula (1882–1973) geológus, geográfus, a pécsi Erzsébet Tudományegyetem egykori professzora útleírására hívjuk fel a figyelmet azzal a megszorítással, hogy a digitalizált mű szerzői jogi okok miatt jelenleg csak a Pécsi Egyetemi Könyvtár belső termináljáról érhető el. Cserébe egy a TGYO blogon Prinz Gyula pipái címmel megjelent bejegyzést ajánlunk, amelyben a mű alapjául szolgáló kutatóútjáról és későbbi pályafutásáról is olvashatnak.
További bejegyzéseink
- A Klimo Könyvtár (egykori) ásványgyűjteménye
Jelen blogbejegyzés a Klimo Könyvtár egykori ásványgyűjteménye mellett a kollekcióval együtt kezelt kőzetek és fosszíliák darabjaira, illetve azok történetére kívánja… Read More »A Klimo Könyvtár (egykori) ásványgyűjteménye - Félix Dupanloup francia püspök művei a Klimo Könyvtárban
A Klimo Könyvtár Kanonoki gyűjteményében kiemelkedően sok mű található Félix Dupanloup (1802–1878) francia püspök és egyházi író műveiből. A gyűjteményben… Read More »Félix Dupanloup francia püspök művei a Klimo Könyvtárban - Válogatás a PTE Botanikus Kertjéről szóló tudományos és ismeretterjesztő művekből
A Pécsi Tudományegyetem Botanikus Kertje 1952-ben nyitotta meg kapuit az akkori Pécsi Pedagógiai Főiskola keretei között. A több mint 70… Read More »Válogatás a PTE Botanikus Kertjéről szóló tudományos és ismeretterjesztő művekből - Klimo György ex librisei
Az Országos Széchényi Könyvtár blogján megjelent Vasné dr. Tóth Kornélia: A könyvtáralapító Klimo György ex librisei a PTE Egyetemi Könyvtár… Read More »Klimo György ex librisei
Képek jegyzéke
1. kép – A magyar birodalom természeti viszonyainak leirása. Címlap. Forrás: Digitália.
2. kép – Baranya. Emlékirat […]. Címlap. Forrás: Digitália.
3. kép – Erdély földe ritkaságai. Címlap. Forrás: Digitália.
4. kép – A’ gyönyörű természet’ tudománnya. Címlap. Forrás: Digitália.
5. kép – A’ tsillagos égnek és a’ föld golyóbissának az ő tüneménnyeivel eggyütt való természeti előadása ‘s megesmértetése. Címlap. Forrás: Digitália.
6. kép – Magyar erdészeti oklevéltár. Címlap. Forrás: Digitália.
7. kép – Magyarország bányászatának kritikai története. Címlap. Forrás: Digitália.
8. kép – Értekezés a fürdésről. Címlap. Forrás: Digitália.
9. kép – A’ füredi-savanyúviz ‘s Balaton’ környéke. Forrás: Digitália.
10. kép – Vélemény Pécs szab. kir. város és környéke forrásvizei ügyében. Címlap. Forrás: Digitália.
11. kép – Fürdőtelepülések versenyképességi vizsgálata. Címlap. Forrás: Digitália.
12. kép – A kiállításkatalógus címlapja. [2021.04.07.]
13. kép – Baranya vármegyének orvosi helyirata. Címlap. Forrás: Digitália.
14. kép – Magyarország egyházi földleirása a XIV. század elején. Címlap. Forrás: Digitália.
15. kép – Evlia Cselebi török világutazó magyarországi utazásai. Forrás: Digitália.
16. kép – A brief account of some travels in divers parts of Europe. Címlap. Forrás: Digitália.
17. kép – Közép-ázsiai utazás. Címlap. Forrás: Digitália.
18. kép – Illustrirter Führer durch Ungarn. Címlap. Forrás: Digitália.
19. kép Prinz Gyula időskori arcképe. Forrás: Pécsi Egyetemtörténeti Gyűjtemény
A bemutatott könyvek listája
Bakucz Márta – Tegzes Andrea (szerk).: Fürdőtelepülések versenyképességi vizsgálata néhány magyar és közép-európai régióban. Pécsi Tudományegyetem, Pécs, 2016.
Böckh János: Vélemény Pécs szab. kir. város és környéke forrásvizei ügyében. Nyomatott Taizs József könyvnyomdájában, Pécs, 1900.
Browne, Edward: A brief account of some travels in divers parts of Europe, viz. Hungaria, Servia, Bulgaria, Macedonia, Thessaly, Austria, Styria, Carinthia, Carniola, and Friuli. Through a great part of Germany, and through the Low Countries. Through Marca Trevisana, and Lombardy on both sides of the Po. With some observations on the gold, silver, copper, quick-silver mines, and the baths and mineral waters in those parts. As also. the description of many antiquities, habits, fortifications and remarkable places. London, Printed at the Sign of the Ship in St. Paul’s Church-yard, 1685.
Dezső Krisztina – Gergely Zsuzsanna – Molnár Dávid: „Jöjjön e forráshoz, egészséget lel itt.” Gyógyító vizek és fürdőkultúra. Kiállításkatalógus. Kiadja a Pécsi Tudományegyetem Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont, Pécs, 2016.
Evliya Çelebi: Evlia Cselebi török világutazó magyarországi utazásai. A Magyar Tudományos Akadémia Történelmi Bizottságának megbizásából fordította és jegyzetekkel kisérte Karácson Imre. Kiadja a M. Tud. Akadémia, Budapest, 1904-1908.
Haas Mihály: Baranya. [Baranya földirati, statisticai és történeti tekintetben.] Emlékirat, mellyel a’ Pécsett MDCCCXLV aug. elején összegyült magyar orvosok és természetvizsgálóknak kedveskedik nagykéri Scitovszky János, Pécsi Püspök, és k. valóságos benső titkos tanácsnok, a’ szépművészetek, bölcsészet és hittudományok’ tanára, a’ kir. magyar természettudományi római t. arcadiai társulat’ tagja, a m. orvosok és természetvizsgálók VI nagy gyűlésének elnöke. Pécsett, Nyomatott a lyceum’ könyvnyomó-intézetében, 1845.
Heksch, Alexander F.: Illustrirter Führer durch Ungarn und seine Nebenländer: Siebenbürgen, Croatien, Slavonien und Fiume. A. Harleben’s Verlag, Wien–Pest–Leipzig, 1882.
Horváth Bálint: A’ füredi-savanyúviz ‘s Balaton’ környéke. Kézi-könyvül a’ savanyúvizi, ‘s balatongőzösi minden karu, ‘s rendü tisztes vendégeknek. Magyar-Óvárott, Nyomtatta Czéh Sándor, 1848.
Hölbling Miksa: Baranya vármegyének orvosi helyirata. Pécsett, Nyomatott a’ lyc. könyvnyomó-intézetében, 1845.
Hunfalvy János: A Magyar Birodalom természeti viszonyainak leirása 1-3. Emich Gusztáv magyar akad. nyomdásznál, Pest, 1863–1865.
Kővári László: Erdély földe ritkaságai. Tilsch János tulajdona, Kolozsvártt, 1853.
Ortvay Tivadar: Magyarország egyházi földleirása a XIV. század elején 1–2. A pápai tizedjegyzék alapján feltüntetve. Franklin Társulat Nyomdája, Budapest, 1891.
Pete Zsigmond: Értekezés a fürdésről. A Kir. Budapesti Orvosegylet 1862-ik év május 17-ik és 31-én tartott rendes ülésén. A Kir. Magyar Egyetem Nyomdájából, Budán, 1862.
Prinz Gyula: Utazásaim Belső-Ázsiában. Kertész József könyvnyomdája, Budapest, 1911.
Tagányi Károly (szerk.): Magyar erdészeti oklevéltár 1–3. Magyarország ezredéves fennállásának emlékére (1015-1742). Pátria Irod. Vállalat Részvénytársaság Könyvnyomdája, Budapest, 1896.
Vámbéry Ármin: Közép-ázsiai utazás melyet a Magyar Tudományos Akadémia megbizásából 1863-ban Teheránból a Turkman sivatagon át, a Kaspi tenger keleti partján Khívába, Bokharába és Szamarkandba tett és leirt. Az Athenaeum tulajdona, Pest, 1873.
Varga Márton: A’ gyönyörű természet’ tudománnya. Magyarázta a tüneményekből, és az új feltalálásokból nemzete, s az ifjúság javára. 1–2. Nagy Váradon, Tichy János betűivel, 1808.
Varga Márton: A’ tsillagos égnek és a’ föld golyóbissának az ő tüneménnyeivel eggyütt való természeti előadása ‘s megesmértetése. Nagy Váradon, Tichy János betűivel, 1809.
Wenzel Gusztáv: Magyarország bányászatának kritikai története. Magyar Tudományos Akadémia, Budapest, 1880.
Felhasznált irodalom
Bryson, Bill: Majdnem minden rövid története. Budapest, 2020.
Chyzer Kornél: A magyar orvosok és természetvizsgálók vándorgyűléseinek története 1840-től 1890-ig. Sátoraljaújhely (1890). [2021.03.24.]
Fodor Ferenc: A magyar földrajztudomány története. Budapest, 2006. [2021.03.24.]
Kázmér Miklós: Az úrvölgyi (Zólyom vm.) rézbánya és ásványai 1669-ben Edward Browne angol orvos szemével. In: A Kárpát-medence természeti értékei. Szerk. Kubassek János. Magyar Földrajzi Múzeum, Érd, 2004. [2021.04.06.]
Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. Budapest, 1891–1914. [2021.04.06.]
[1] Fodor 2006. 125–128., 618–622.
[2] Chyzer 1890. 1–14.
[3] Chyzer 1890. 47–52.
[4] Fodor 2006. 657.
[5] Kővári 1853. 18.
[6] Bryson 2020. 77–79.
[7] Deukalion magyarázatához [2021.04.06.]
[8] Kővári 1853. 19.
[9] Kővári 1853. 21.
[10] Szinnyei 1891–1914. Varga Márton (szócikk). [2021.04.06.]
[11] Fodor 2006. 301.
[12] Fodor 2006. 49–51.
[13] Tagányi 1896. I. III–IV.
[14] Wenzel Gusztáv életrajz az ELTE honlapjáról [2021.04.07.]
[15] Wenzel 1880. III–V1.
[16] Pete 1862. 29–30.
[17] Szinnyei 1891–1914. Horváth Bálint István (szócikk) [2021.03.06.]
[18] https://tgyoblog.wordpress.com/2018/07/19/apronyomtatvanyok-a-19-szazadi-balatonfured-eletebol/
[19] Horváth 1848. 39.
[20] Böckh 1900. 1.
[21] Chizer 1890. 48.
[22] Szinnyei 1891–1914. Ortvay Tivadar (szócikk) [2021.04.07.]
[23] Ortvay 1891. III.
[24] Evliya Çelebi 1904. V–XI.
[25] Kázmér 2004. 1–2.
[26] Vámbéry 1873. IV.
[27] Vámbéry 1873. VI.
[28] Szinnyei 1891–1914. Heksch Sándor (szócikk). [2021.04.07.]; Az évszámokra vonatkozó adat forrása [2021.04.07.]
[29] Heksch 1882. V–VI.