August Hlond[1] bíboros-hercegprímás a lengyel katolikus egyház egyik legmeghatározóbb személyisége sok szállal kapcsolódott Magyarországhoz, többször is járt hazánkban. A lengyel bíboros magyarországi útjainak céljait és helyszíneit kívánjuk feleleveníteni írásunkban.
August Hlond egy felső-sziléziai kisvárosban született 1881-ben. Tizenkét testvére közül négyen is a szalézi rend kötelékébe léptek. Ő előbb hazájában, majd Olaszországban tanult különböző szalézi oktatási intézményekben. 1896-ban itt is lépett be a rendbe, majd Rómában folytatta tanulmányait a Gergely Egyetemen, ahol filozófiából doktori címet szerzett. 1905 szeptemberében Krakkóban szentelték áldozópappá.
1909-ig több lengyel szalézi ház vezetője, köztük az újonnan alapított przemyślié is. 1909-ben Bécsbe került, ahol nemcsak a helyi rendház igazgatását, hanem 1919-től az új, bécsi székhelyű német-magyar rendtartomány elöljárói feladatait is ellátta. Itt ismerte meg Achille Rattit, a későbbi XI. Pius pápát, valamint Serédi Jusztiniánt is, aki szintén Ratti baráti köréhez tartozott.
XI. Piusz 1926-ban kinevezte Felső-Szilézia apostoli adminisztrátorának, majd az újonnan megalapított önálló katowicei egyházmegye püspökének. Azonban rövidesen elhunyt Edmund Dalbor poznań-gnieznói érsek, bíboros-prímás, és a pápa August Hlondot Lengyelország prímásává nevezte ki; majd a következő évben bíborosi rangra emelte. Később a Szentszék rábízta a világ különböző tájaira szétszóródott lengyelek lelkipásztori ellátását; erre a célra 1932-ben megalapította a Krisztus Társasága nevű papi közösséget.
Lengyelország 1939-es lerohanása után előbb Rómába, majd Lourdes-ba menekült, ahonnét a megszállt lengyel területek közigazgatását irányította, valamint tartotta a kapcsolatot az ellenállási mozgalommal. 1944 februárjában a Gestapo letartóztatta, 14 hónapot töltött német börtönökben. 1945-ben visszatért hazájába, ahol igyekezett visszaállítani a lengyel egyházi közigazgatást, a prímási székhelyt áthelyezte Varsóba. 1948 októberében hunyt el. 1992-ben megindult boldoggá avatási folyamata.
A szombathelyi szaléziak meglátogatása
Első magyarországi útjai még szalézi rendfőnöki megbízatásához kapcsolódtak – korábban egy tisztelgő látogatáson Pannonhalmán is megfordult–, a szombathelyi rendház alapításához. Ambrózy Teréz bárónő volt az, aki a szerette volna letelepíteni a szalézi közösséget a városban. Ambrózy Teréz magángyűjtésbe fogott, hogy meg tudja valósítani tervét. Az ügynek sikerült megnyernie Mikes János szombathelyi püspököt is. A gyűjtőmunka eredményeként 1922–23-ra olyan jelentős összeg gyűlt össze, hogy hozzá tudtak fogni a megvalósításhoz, mely a tervek szerint egy internátus, illetve napközi otthon megvalósítása volt iparos tanoncok számára. A bárónő javaslatára, az akkori rendtartomány elöljárójának, August Hlondnak a hozzájárulásával vásárolhatta meg azt a földterületet a közösség, amelyen felépültek az épületek. 1922. március 30-án a tartományfőnök személyesen is megtisztelte jelenlétével és megáldotta a földet, amelybe egy Segítő Szűz-érmét is belevetett. A tanoncotthon 1929 októberére készült el.[2]
Szent Imre emlékév
1930-ban Hlond bíboros a Szent Imre év eseményeit tisztelte meg jelenlétével, de ezen útja alkalmával avatta fel a budapesti lengyel közösség új templomát is. 1930. augusztus 16-án érkezett meg a bíboros és kísérete Budapestre, ahol a magyar fővárosban élő lengyel kolónia fogadta a küldöttséget. Majd a budapesti Polgári Dalkör Zsabkovszky József vezetésével a lengyel és a magyar himnuszt énekelte a küldöttség tiszteletére.[3]
Lengyelországból egyébként mintegy 500 fős küldöttség érkezett a Szent Imre ünnepségekre. A zarándokok számára lengyel nyelven jelentettek meg az alkalomra egy Szent Imréről szóló füzetet. A mű szerzője Divéky Adorján volt, aki a lengyel városokban tartott felolvasásainak anyagát gyűjtötte össze.[4]
Másnap, augusztus 17-én reggel avatták fel a Horthy Miklós (a mai Móricz Zsigmond) körtéren a Szent Imre emlékművet. Az avatás során a hazai világi előkelőségek mellett a meghívott egyházi méltóságok is nagy számban megjelentek. A kormányzó sátra mellett állt az egyházi elöljárók díszemelvénye, amelynek főhelyét Aloisio Sincero pápai legátus foglalta el, tőle jobbra és balra ültek: Serédi Jusztinián bíboros-hercegprímás; Bourne westminsteri bíboros-érsek, Anglia prímása; Hlond bíboros, Lengyelország prímása; valamint Angelo Rotta pápai nuncius. Mögöttük foglaltak helyet a magyar püspöki kar tagjai és a külföldről ideérkezett egyházi előkelőségek.[5]
A filmhíradó tudósítása a szoboravatásról.
A szoborcsoport Kisfaludi Strobl Zsigmond alkotása: magas posztamensen áll Szent Imre, alatta a talapzaton négy mellékalak (leányka, cserkész, emericanás diák és levente). A cserkészt Godó Jánosról, a 13. sz. Ezermester cserkészcsapat cserkészéről mintázta az alkotó. A talapzat elején a Szent Korona felajánlása-dombormű, jobb oldalán Szent István intelmeiből, a baloldalon „Szent Imre fölajánlása a veszprémi székesegyházban”, hátsó oldalon „A magyar nemzetnek, Izabella főhercegasszony” szöveg volt olvasható.[6]
10 órakor a magyarországi lengyel diaszpóra számára meghatározó eseményen vett részt Hlond bíboros, ekkor avatta fel a Kőbányán újonnan megépült lengyel templomot a kormányzat, a főváros és a lengyel követség képviselőinek jelenlétében. A templom megépítését már régóta szorgalmazta Kőbányán letelepedett lengyel közösség, akiknek létszámát ekkorra már 15.000 főre tehetjük. A hívek 1907-től már az Óhegy utcában egy kis kápolnát használatba vettek istentiszteletek céljára, majd 1908-ban Vincenty Danek személyében plébános is került a közösség élére. Ő kezdeményezte azt, hogy a híveknek templom épüljön a városrészben. A világháború és a gazdasági válság miatt azonban csak 1930-ra épült meg a templom a város által ajándékozott telken az Apafi utcában Árkay Aladár tervei alapján. 1932-re szegényházzal és nyugdíjas otthonnal bővült az épületegyüttes.[7]
Hlond bíboros a templom felszentelése utáni beszédet intézett az összegyűlt hívekhez:
„Eljöttem ide Magyarországra, ebbe az országba […], ahol a lengyelekkel közös királyaink, közös szentjeink és közös nemzeti érzésünk volt. Tudom nagyon jól, hogy ti, akik itt vagytok a magyar nemzet szeretetétől övezve, gyakran gondoltok régi hazátokra. Nyugodt vagyok azonban, hogy itt olyan barátságos környezetben éltek, amely a ti régi, hiteteket, erkölcstöket és nyelveteket tiszteletben tartja. Eljöttem, hogy ezt a templomot megszenteljem. Ebben a templomban nemcsak hálát adtok az Istennek, hanem a reménységet is tápláljátok egy szebb jövőhöz. Ne csak imádkozzatok, hanem az imádságos és a katolikus hitet vigyétek el mindenhová, munkátokba, családi tűzhelyetekhez, minden cselekvéstekbe, még oda is, ahol esetleg eltávolodott a testvériség. Katolikusoknak kell lennetek minden cselekedetben és minden érzésben. A katolikus hit segítette vissza a legnehezebb időkben szerencsétlen hazátokat és a katolikus hit erősítette meg a lengyel nemzetet, hogy visszanyerhesse szabadságát. Ez a hit erősítsen benneteket továbbra is.”[8]
Augusztus 23-án Hlond bíboros és kísérete hajós zarándoklaton vett részt, melynek célja Esztergom volt, ahol leleplezték Sobieski János emléktábláját. A bíboros pedig látogatást tett a szaléziak által fenntartott iskolában is.[9]
A központi ünnepségek után Hlond és kísérete ismét ellátogatott Szombathelyre. Ott az időközben megépült szalézi rendházban látták vendégül a bíborost és az új magyar tartományfőnököt, a szintén lengyel Stanislaw Plywaczykot. A bíboros másnap szentmisét mutatott be a színházteremben, melyet ekkor – a templomépület elkészültéig – szükségtemplomként használtak. Végül megáldotta a templom Szent Imre szobrát.[10]
Az emlékünnepségek után az Uj Nemzedék című lap munkatársai Lengyelországban keresték fel Hlond bíborost, akit a magyarországi benyomásairól is kérdeztek: „A lehető legjobb emlékekkel jöttem vissza a Szent Imre ünnepségekről, — feleli a prímás — amelyek valóban pompások es lélekemelőek voltak. Barátja vagyok a magyaroknak és az az érzésem, hogy a magyarok is barátaim. Mindig örömmel gondolok vissza arra az időre, amikor mint szaléziánus tartományfőnök én voltam Magyarországon a szaléziánusok első felügyelője. — Megszerettem az országot, ami már csak azért is könnyen ment, mert mint lengyel, tudatában vagyok a két nemzet történelmi sorsközösségének.”[11]
1933-as Sobieski ünnepségek
August Hlond következő magyarországi látogatása a Sobieski ünnepségekhez kapcsolódott. 1933-ban kiállítással és tudományos üléssel emlékeztek meg Báthory Istvánról és Jan Sobieskiről, akik mindkét nemzet történetében jelentős szerepet játszottak.
A lengyel küldöttség 1933. szeptember 14-én Bécs felől érkezett vonattal. A Budapest felé tartó úton már Győrben is köszöntötték a vendégeket. Hlond bíboros az üdvözlő szavakra magyarul válaszolt: „Éljen Magyarország! Éljen a magyar nemzet!” Pár szót váltott a város képviselőivel és Grősz József győri püspökkel, majd folytatták útjukat Budapestre. A fővárosban Kállay Miklós földművelődésügyi miniszter és Bárczy István államtitkár köszöntötte a vendégeket a magyar kormány, míg Serédi Jusztinián a magyar katolikus egyház nevében. Huszár Aladár főpolgármester beszédében kiemelte a két nép szoros kapcsolatát: „Nincs vérségi kapcsolat a magyar és a lengyel nép között – mondotta – és a magyar a lengyelt mégis testvéreként tekinti, mert testvérekké tette ezt a két népet a megértés, a szeretet és barátság, amely ezer éven át, míg közös határaink voltak, összefűzött minket.”[12]
Az ünnepélyes fogadás és a lengyel követségen elköltött ebéd után folytatódtak a hivatalos programok. Délután a Nemzeti Múzeumban a Báthory – Sobieski emlékkiállítás megnyitóján vettek részt a küldöttségek. A kiállítást Kállay Miklós miniszter nyitotta meg, majd Kossányi Béla országos levéltárnok lengyel nyelven mutatta be a tárlatot a vendégeknek. Este a Mezőgazdasági Múzeumban rendeztek díszvacsorát a meghívott előkelőségeknek.[13]
Szeptember 15-én Hlond bíboros és kísérete különvonattal Esztergomba utazott, ahol előbb a székesegyházban a Serédi bíboros által celebrált szentmisén vettek rész, majd felavatták a Sobieski emlékművet. Az emlékművet a prímási palotával szemben állították fel, a terméskőből épült obeliszken kőből faragott lengyel sas, középütt Sobieski bronzplakettje, alatta felirat, mely megemlékezik arról, hogy 250 éve foglalták vissza Esztergomot a töröktől.[14]
Esztergomból hajón utaztak vissza a küldöttségek Budapestre. A Pesti Hirlap tudósítója benyomásairól kérdezte Hlond bíborost, aki korábbi magyar kapcsolatainak fontosságát is hangsúlyozta:
„Régi barátja, régi ismerőse vagyok Magyarországnak. Még szaléziánus rendfőnök koromból, amikor sokat tartózkodtam Magyarországon. De egyébként is ismerem a magyarokat, valamikor tanulmányoztam nyelvüket, elég jól is beszéltem magyarul, ma már bizony elfelejtettem, de úgyszólván mindent megértek. Épp ezek az érzelmeim okozzák azt az örömömet, hogy résztvehettem ezeken a szép Báthory és Sobieski ünnepségeken. Egyike vagyok azoknak, akik pozitív súlyt helyeznek a lengyel-magyar barátságra, nemcsak érzelmi alapon, hanem gyakorlati téren is. […]Úgy értem, hogy az együttműködés és kölcsönös segítés legtermészetesebb irányvonalát a közös hit és a közös nyugati kultúra adja. Ez a két tényező: a kereszténység és a nyugati kultúra, Európa jövőjének és különösen a katolikus népek, felvirágzásának kulcsa. Ezen a téren mindkét részről komoly munkát kell kifejteni e két testvérnépnek. A kölcsönös barátságban én mindkét nép hasznát látom. Bátran mondhatom, hogy a két lengyel király magyarországi ünneplése, nemcsak szép külsőségeivel, hanem az ünneplést kisérő bensőséges rokonszenv megnyilatkozásaival is, az összes lengyel résztvevőkre mély benyomást tettek. Meg vagyok róla győződve, hogy azok a lengyelek, akik résztvevői voltak az ünnepségeknek, otthon egytől-egyig a lengyel-magyar barátság apostolaivá lesznek. Én a magam részéből úgy érzem magam itt, mint otthon és nem győzöm eléggé ismételni, mennyire örülök, hogy tanúja lehettem ennek az ünnepnek.”[15]
A filmhíradó tudósítása az eseményről.
Szombaton, szeptember 16-án August Hlond ünnepi szentmisét pontifikált a Szent István Bazilikában. A szentmisét József főherceg és családja, illetve Horthy Miklós kormányzó is megtisztelte jelenlétével, de a kormányzat, a főváros, katolikus egyesületek, egyházi vezetők is szép számmal megjelentek az eseményen.
A mise után a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében vette kezdetét az a tudományos ülés, melyen a mindkét nemzetnek fontos uralkodók emlékezetét idézték meg az előadók. Az ülést Domanovszky Sándor nyitotta meg:
„Önök eljöttek meglátogatni hazánkat, s hogy ez a látogatás nem csak turisztikai kirándulás, azt dokumentálták azzal is, hogy a Magyar Történelmi Társulatot is megtisztelték megjelenésükkel. Két hatalmas szellem hozott bennünket ma itt össze, egy magyar főúr, aki a lengyel nemzeti törekvések szolgálatában szerezte nagy hírnevét és egy lengyel király, aki a magyarok százados kő óhajának megvalósulására nyitotta meg a lehetőséget és lett ezzel a magyar történelemnek is nagy alakjává. Báthoryt magyar gondolatok vitték Lengyelország trónjára. Uralmát azonban Lengyelországban sajnálatos események előzték meg s terve megvalósításához először Lengyelországnak akkor igen veszélyeztetett egységét és belső erejét kellett helyreállítania. Ezzel a munkájával érdemelte ki a lengyel nemzet háláját. Mire álmai Sobieski János hősiessége révén a megvalósuláshoz eljutottak, a magyar nemzet vérvesztesége már túlságosan nagy volt. Magyar szempontból Sobieski megítélését illetőleg fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy ez az élesen látó fejedelem, amikor a török kiűzése szóba került, félredobta minden politikai megkötöttségét. Ezekkel a gondolatokkal lett naggyá Báthory és Sobieski, ezekkel lettek egyképen lengyel és magyar hősökké. De legyen szabad a lengyel-magyar kapcsolatok során még egyről megemlékeznem. Arról a magyar királyleányról, akit a lengyelek szentként tisztelnek, Anjou Hedvigről. Ez a fiatal királynő, aki a Wawel főoltárának nagy fekete kőtömbje alatt aluszsza örök álmát, a lengyel nemzeti függetlenség és egység gondolatának igazi megtestesítője. Önöknek volt még egy magyar királyleány királynőjük, akit szentnek tisztelnek: Kunigunda, a mi IV. Béla királyunk leánya. A történelmi kongresszus alkalmából Önök elvittek bennünket a híres wieliczkai sóbányába, amelyet a monda szerint úgy fedeztek fel, hogy Kunigunda királyné gyűrűje elgurult és a föld elnyelte. Keresés közben bukkantak a sóra, amely a gyűrűt megőrizte. Nekem az az érzésem, hogy röviddel az első nagy közös szenvedés, a mongol betörés után ez az elguruló gyűrű már a két nemzet belső kapcsolatának, a nemzeti egységért és függetlenségért vívott küzdelmeikben megszilárdulandó barátságának szimbóluma, s mai ülésünket azzal a főhajtással nyitom meg, hogy a százados barátság, amely nemzeteinket összekötötte, a jövőben is változatlanul tovább éljen.”[16]
A megnyitó beszéd után Szádeczky-Kardoss Lajos tanulmányát olvasták fel Báthory lengyel királlyá választásáról, illetve Divéky Adorján beszélt a magyarok szerepéről Báthory udvarában.[17] Kora délután a kormányzó a gödöllői kastélyban villásreggelin fogadta a lengyel küldöttséget, akik számára a Báthory-emlékplakettet adták át.[18]
A XXXIV. Eucharisztikus Világkongresszus Budapesten
Az XXXIV. Eucharisztikus Világkongresszus hivatalosan 1938. május 26-tól 29-ig tartott. August Hlond volt a lengyel küldöttség vezetője, május 24-én mintegy 22 vezető főpap érkezett Lengyelországból a találkozóra. A hivatalos nagy ünnepségek (Hősök terén megrendezett gyűlések, istentiszteletek, fogadások stb.) mellett a magyarországi lengyel katolikus közösséget is megtisztelte jelenlétével a bíboros. Május 26-án a kőbányai lengyel templomban tartott szentmisét a hívek részére és ekkor avatták fel az első világháborús lengyel légionisták emléktábláját is az épületben.[19]
Hlond május 27-én szólalt fel az Ünnepi Csarnok Második Nemzetközi Gyűlésén a lengyel katolikusok nevében. Beszédében az Eucharisztia fontosságát hangsúlyozta. Végül egy magyarul elmondott köszöntéssel zárta gondolatait:
„Nemes magyarok! Kedves testvéreim! Mi, lengyelek, akik az eucharisztikus szentévben a kongresszus vendégeiként szeretett magyar testvéreink körében megjelentünk, nem mulaszthatjuk el, hogy ne üdvözöljük a nemes magyar nemzetet, amellyel történelmünk évszázadokon keresztül összekapcsolódott. Amikor most az eucharisztikus kongresszus ünnepségeire gyönyörű fővárosukba jöttünk, az Eucharisztika imádata mellet egyben teljes szívvel be kívánunk kapcsolódni a magyar nemzet nagy ünnepeibe is, amelyet első nagy királyának, Szent István emlékének áldoz.”[20]
Május 30-án este három bíboros részvételével zajlott Dorogon a bányászok körmenete. August Hlond vezette azt a mintegy 6000 bányászból álló körmenetet, amely a bányatemplomnál felépített ún. szénoltárhoz vezetett. Itt Serédi Jusztinián mondott szentbeszédet a környékből összesereglett 25 ezer embernek.[21]
August Hlond előző magyarországi látogatása óta eltelt időben Szombathelyen is megépült a szaléziak impozáns új temploma. 1938. május 22-én helyezte el Grősz József püspök a templom zárókövét és szentelte fel új harangját. Az ókeresztény mintákat követő templomot Szent Quirinus, a Savariában mártírhalált halt ókeresztény püspök tiszteletére emelték Ádám László szalézi igazgató és Koller József plébános kezdeményezésére 1932 és 1938 között. Tervezője Foerk Ernő volt, az építkezés befejezése Brenner János építészmérnök munkáját dicséri. A templom felszentelését Hlond bíboros végezte június 4-én 40 karinges pap segédletével.[22] Az oltár megszentelése után a bíboros a templom tizenkét pontján elhelyezett keresztet kente meg, majd az oltárhoz visszatérve az oltár közepén és két oldalán meggyújtotta a tömjénmáglyákat, miközben a papi kórus a Szentlélek segítségét kérte. Ezután Hlond bíboros megszentelte az ifjúság zászlaját és áldást osztva távozott a térdelő hívek sorfala között a templomból.[23]
Szent Kvirin (Szalézi) Plébánia)
Szent Kvirin (Szalézi) Plébánia)
Szombathelyről Pécsre utazott tovább a bíboros és kísérete, ahol a nemrég elkészült pálos templom főoltárát szentelte fel. A templom Weichinger Károly tervei alapján, Marsay Andor kivitelezésében épült fel 1937-re. Az új főoltár bronz reliefjét Ohmann Béla készítette, Szűz Máriának és Szent Imrének állít emléket. A bíboros 1938. június 5-én érkezett meg Pécsre. Este a város előkelőségei és Virágh Ferenc pécsi püspök kíséretében megtekintette a Missa Solemnis előadást. A Pécsi Napló ekként tudósított az eseményről:
„A bíborosérsek vasárnap este érkezett Pécsre, Keglevich gróf kíséretében. Az előkelő főpapot a vármegye határán népes küldöttség élén Blaskovich Iván dr. főispán és vitéz Horvát István dr. alispán fogadta, Pécs város határában pedig Nikolits Mihály főispán és Makay István polgármester üdvözölte. Az egyházfejedelmet egész autósor kísérte a püspöki palotába, ahol Hlond Ágoston, mint Virág Ferenc megyéspüspök vendége megszállt. Este a bíboros-érsek József Ferenc dr. királyi herceg és Montenuovo Nándor herceg, valamint Keresztes-Fischer Ferenc dr. belügyminiszter, Shvoy Nándor székesfehérvári püspök, a lengyel, román és jugoszláv követségek tagjai és számos pécsi előkelőség társaságában végignézte a Missa ragyogó szabadtéri előadását, melyről a legnagyobb elragadtatással nyilatkozott.”[24]
Másnap, hatodikán került sor az oltárszentelésre:
„Pünkösd hétfőjén fényes ünnepség keretében folyt le az impozáns külsejű, építészeti szempontból rendkívül érdekes pálostemplom főoltárának felszentelése, melyet Hlond Ágoston prímás-érsek végzett. Az oltárszentelés szertartásán a Szent Sír lovagrend díszruhájában vett részt. József Ferenc dr. kir. herceg és Piacsek Emil dr. kormányfőtanácsos, díszmagyarban jelent meg Scipiades Elemér dr. egyetemi rektor és Keglevich gróf, a kormány részéről a bíboros mellé adott kísérő. A más irányban elfoglalt püspököt dr. Hanuy Ferenc általános püspöki helynök képviselte. Részt vettek az egyházi aktuson a Székeskáptalan tagjai, nagy számban a világi papok, a pécsi szerzetesrendek tagjai és majd háromezer hívő. A Pesti Magyar Kereskedelmi Bank vezérigazgatója, Conrád Ottó által a templomnak ajándékozott művészi értékű márványoltár beszentelése után dr. Hajós György tb. kanonok, teológiai tanár mondott nagyhatású szentbeszédet, melyet több csendes és 10 óra után nagymise követett.”[25]
A pálos templomban lezajlott ünnepség után a város elöljárói és közönsége a Széchenyi téren fogadta a bíborost, ahol Makay István polgármester latin nyelvű beszédben köszöntötte a vendégeket, Hlond bíboros válaszában ismét a lengyel és magyar nép barátságát, kölcsönös testvéri szeretetét és a történelmi sorsközösségét emelte ki.[26]
Ez volt Hlond bíboros utolsó magyarországi látogatása, a világháború közben és az utána következő nehéz idők nem tették ezt lehetővé többé. Személye egyben a lengyel és magyar nép közötti összekötő kapocs is volt, kiemelt figyelmet fordított a két ország egyházi és világi vezetői együttműködésének segítésére.
Köszönet az írás elkészítésében nyújtott segítségéért P. Csány Péter SDB házigazgató, plébánosnak a szombathelyi Szalézi Rendház Szent Kvirin (Szalézi) Plébániáról.
További bejegyzéseink
- Válogatás a PTE Botanikus Kertjéről szóló tudományos és ismeretterjesztő művekből
A Pécsi Tudományegyetem Botanikus Kertje 1952-ben nyitotta meg kapuit az akkori Pécsi Pedagógiai Főiskola keretei között. A több mint 70… Read More »Válogatás a PTE Botanikus Kertjéről szóló tudományos és ismeretterjesztő művekből - Klimo György ex librisei
Az Országos Széchényi Könyvtár blogján megjelent Vasné dr. Tóth Kornélia: A könyvtáralapító Klimo György ex librisei a PTE Egyetemi Könyvtár… Read More »Klimo György ex librisei - A Klimo Könyvtár tíz (leg)érdekesebb numizmatikai könyve
Az alábbi blogbejegyzés a Pécs-Baranya évszázadai 8. helyismereti konferencián, 2023. november 09-én elhangzott előadásom alapján készült, mely a Válogatás a… Read More »A Klimo Könyvtár tíz (leg)érdekesebb numizmatikai könyve - Patkovics József tisztifőorvos orvostudományi könyvgyűjteménye a Klimo Könyvtárban
Patkovics József, Pécs városának tisztifőorvosa még életében a város nyilvános könyvtáraként működő püspöki könyvtárának adományozta jelentős, főként orvosi műveket tartalmazó… Read More »Patkovics József tisztifőorvos orvostudományi könyvgyűjteménye a Klimo Könyvtárban
[1] Életéről lásd bővebben: August Hlond, bíboros és szalézi [https://www.szaleziak.hu/article.php?t=august_hlond_biboros_es_szalezi] (2022. 11. 29.); Előrelépés történt August Hlond SDB bíboros, lengyel prímás boldoggáavatási ügyében
(2022. 11. 29.); Serwatka, Tomasz: Kardynał Prymas August Hlonda Dolny Śląsk (1945-1948)[https://web.archive.org/web/20070827115615/http://nowezycie.archidiecezja.wroc.pl/numery/062004/08.html] (2022. 11. 29.)
[2] https://hu-hu.facebook.com/szaleziak.szombathely/ (2022. 11. 29.); Tóth Csaba – P. Csány Péter SDB: Ambrózy Teréz. [Gencsapáti], 2012. 40–43. (Arcképcsarnok. Híres szombathelyi nők)
[3] Megérkezett Lengyelország biboros primása. Nemzeti Újság, 1930. augusztus 17. 10.
[4] Lengyel nyelvü füzet Szent Imréről. Nemzeti Újság, 1930. augusztus 17. 10.
[5] A régi Magyarország ragyogó pompájára emlékeztető fénnyel leplezték le a Szent Imre-szobrot. Nemzeti Ujság, 1930. augusztus 19. 1.
[6] http://lexikon.katolikus.hu/S/Szent%20Imre-szobor.html [2021. 05. 13.]
[7] Adriányi Gábor: Lengyel menekültek és a katolikus egyház (1939–1945). Magyar Egyháztörténeti Vázlatok, (1999):3-4. 145–146. p.
[8] Hlond lengyel bíboros-prímás szentelte fel a kőbányai lengyel kápolnát. Nemzeti Ujság, 1930. augusztus 19. 3.
[9] Hlond Ágoston bíboros… Nemzeti Ujság, 1930. augusztus 7. 11.
[10] https://hu-hu.facebook.com/szaleziak.szombathely/ (2022. 11. 29.); A lengyel biboros primás is elutazott. Nemzeti Ujság, 1930. augusztus 7. 11.
[11] „Szebb és boldogabb jövőt kívánok Magyarországnak.” Látogatás Hlond biboros-érseknél, Lengyelország primásánál. Uj Nemzedék, 1931. május 3. 3.
[12] Hlond lengyel bíboros-prímás vezetésével megérkezett a lengyel küldöttség második része is. Kis Ujság, 1933. szeptember 15. 4.
[13] A Báthory–Sobieski-emlékkiállítás megnyitása. Nemzeti Ujság, 1933. szeptember 15. 5.
[14] Lengyel ünnep Esztergomban. Pesti Hirlap, 1933. szeptember 16. 5.
[15] Beszélgetés Hlond bíboros-érsekkel és Janta Polczynski volt lengyel miniszterrel. Pesti Hirlap, 1933. szeptember 16. 6.
[16] Báthory – Sobieski-emlékünnep a Tudományos Akadémián. Pesti Hirlap, 1933. szeptember 17. 5.
[17] Báthory – Sobieski-emlékünnep a Tudományos Akadémián. Pesti Hirlap, 1933. szeptember 17. 5.
[18] A kormányzó villásreggelije a lengyel kormányküldöttség tiszteletére. Pesti Hirlap, 1933. szeptember 17. 5.
[19] Hlond biboros avatja fel a lengyel hősök emléktábláját Kőbányán. Nemzeti Ujság, 1938. május 24. 6.
[20] A XXIV. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus Emlékkönyve. Budapest, Szent István Társulat, 1938. 171.
[21] Három bíboros a dorogi bányászkörmeneten. Nemzeti Ujság, 1938. május 25. 15.
[22] Befejezték a szombathelyi szalézi templom építését. Nemzeti Ujság, 1938. május 24. 16.
[23] Hlond bíboros felszentelte a szaléziek szombathelyi templomát. Nemzeti Ujság, 1938. június 5. 22.
[24] Hlond Ágoston, Lengyelország bíboros egyházfejedelmének látogatása Pécsett. Pécsi Napló, 1938. június 8. 1.
[25] Hlond Ágoston, Lengyelország bíboros egyházfejedelmének látogatása Pécsett. Pécsi Napló, 1938. június 8. 1.
[26] Hlond Ágoston biboros pécsi látogatása a lengyel-magyar barátság újabb bizonyítéka volt. Dunántúl, 1938. június 8. 1.