1972. február 28-án, 50 évvel ezelőtt ezen a napon hunyt el Zechmeister László a pécsi Erzsébet Tudományegyetem professzora.
1889. március 14-én született Győrben, ahol édesapja Zechmeister Károly volt a polgármester. Édesanyja Mocsáry Irén volt. A középiskolát Győrben végezte el az állami főreál iskolában. Egyetemi tanulmányait Zürichben folytatta, ahol 1911-ben vegyészmérnöki, majd 1913-ban műszaki doktori oklevelet szerzett. 1912 és 1914 között Berlinben a Kaiser Wilhelm Intézetben dolgozott Richard Willstätter professzor mellett, először mint tanársegéd, majd adjunktus. Az első világháború alatt gyalogostisztként teljesített szolgálatot, de orosz hadifogságba esett. A hazatérés után tudományos vizsgálatokkal foglalkozott, majd a Chinoin gyár laboratóriumának és kutató osztályának lett a vezetője. 1921 és 1923 között Koppenhágában is dolgozott Niels Bjerrum professzor laboratóriumában. 1922. október 3-án nevezték ki az Erzsébet Tudományegyetem nyilvános rendes tanárává.[1]
A Berlinben eltöltött évek nagy valószínűséggel a fiatal kutató egész életére hatással voltak. Willstätter professzor állapította meg első ízben a növényi karotin helyes összegképletét, ezzel kulcsot adott a karotinoidok kutatóinak kezébe a további vizsgálatokhoz. Zechmeister László a berlini évek alatt a cellulóz szerkezeti kérdéseivel foglalkozott. A későbbi munkássága alapján feltételezhető, hogy Willstätter kutatásai az akkor még felderítetlen karotin-kémiában ráirányították a figyelmét ennek a területnek az alapos feltárására.[2]
Pécsett Zechmeister rövid idő alatt nagy tiszteletnek örvendő tanáregyéniséggé vált. Fantasztikus szervező volt, ez abban is megnyilvánult, hogy bámulatosan rövid idő alatt fejlesztette az általa irányított intézetet oktatásra és kutatásra alkalmas intézménnyé. Sikerült olyan munkatársakat maga köré gyűjteni, akik tevékenyen részt vettek az oktatói, kutatói és szervező munkában egyaránt.[3]
Az pécsi Erzsébet Tudományegyetem Orvosi Kémiai Intézetének a működésébe Zechmeister László egyik munkatársának, Tóth Gézának köszönhetően nyerhetünk betekintést. Tóth Géza 1928-ban került az intézetbe a vegyészmérnöki oklevél megszerzése után. Több pályázó is volt az állásra, Zechmeister mindenkivel elbeszélgetett, végül Tóth Gézára esett a választása. Ezt később azzal magyarázta, hogy nem volt utóvizsgája, és az öltözéke sem volt túlzottan jó. „Akinek a ruhája kevésbé rangos, mint a diplomája, az jó munkatársam lesz” mondotta.[4]
Az intézetben az első munkatársai Cholnoky László és Falcsik Lászlóné Vrabély Vera voltak. Zechmeister László amerikai távolléte alatt Cholnoky vezette az intézetet, és később ő lett az igazgató is. Falcsik Lászlóné Vrabély Vera tanárnő az előadásokat készítette elő. A karotinoidok vizsgálatának fejlődésével egy újabb vegyészmérnök érkezett az intézetbe, Tuzson Pál személyében. Egy rövid ideig volt az intézet munkatársa Rom Pál, az ő helyére érkezett Tóth Géza. Az 1930-as évek végén érkezett Polgár László, ő az Amerikai Egyesült Államokba is elkísérte a professzort. Zechmesitert kollégái nagyra becsülték nyelvtudása, külföldi tapasztalatai és a széles tájékozottsága miatt. Szigorú, igazságos és hozzáértő főnöknek tartották. Az intézet dolgozóit magázta, és kolléga úrnak szólította. Emberi nagysága és engedékenysége is több alkalommal megmutatkozott. Tóth Géza egyszer Ausztriában síelt és távíratott küldött főnökének, hogy mennyire jól érzi magát. Sürgönnyel érkezett a válasz, hogy maradjon még egy hetet.[5]
A munkatársak reggel 8 órára érkeztek meg az intézetbe, a professzor 9-re. Az előadások 10 órakor kezdődtek az orvostanhallgatók számára, ezeket mindig személyesen tartotta. Az előadások után átbeszélte a kollégákkal az előző napi kísérleteket, ez 2–3 órát vett igénybe. Ezek után áttanulmányozta a külföldi folyóiratokat, a pécsi intézet közleményei is ezekben jelentek meg. Ha elegendő kísérleti anyag összegyűlt, akkor a tanulmányok megfogalmazására a professzor lakásán került sor, ünnepélyes keretek között vacsorával egybekötve. Az elméleti részt rögtön Zechmeister írta meg németül, a kísérleti részt a kollégák fogalmazták meg magyarul. A professzor anyanyelvi szinten írt és beszélt németül, az elkészült tanulmányokat így elsőként német folyóiratokhoz küldte. A kutatási témát mindig ő adta, így az ő neve szerepelt az első helyen. A magyar nyelvű közleményeknél viszont a kollégák neve szerepelt elöl. Ha a kísérletet magában végezte a kolléga, akkor csak az ő neve szerepelt a közleményen. A magántanári kinevezésnél volt jelentősége a szerzőségnek.[6]
Egyetemi előadásai élményszerűek voltak, nagy megbecsülésnek örvendett a hallgatók körében. A korszerű tudásnak és a humorral átszőtt előadásmódnak köszönhetően az óráira mindig megtelt a terem. Az előadásokat mindig kísérletek bemutatásával színesítette, ezeket a fentebb említett Falcsik Lászlóné Vrabély Vera készítette elő nagy műgonddal. Az előadások anyagából természetesen tankönyvek is született. Két kötetes nagy mű az Organikus chemia. Felsőbb tanulmányok támogatására címmel. Szintén az orvostanhallgatók számára írta a Chemiai gyakorlatok című könyvét is.[7]
Zechmeister László nagyon szerette Goethe munkásságát, a fentebb említett Organikus chemia című tankönyv előszavában a híres költőt idézi. „ A tankönyv vonzó legyen, ilyenné akkor válhatik, ha a tudás és a tudomány legderűsebb, legkönnyebben hozzáférhető részét nyújtja.” Zechmeister előadást is tartott a híres költőről Goethe és a természettudomány címmel.[8]
Zechmeister László egész munkásságát a szerves kémia és a biokémia összefonódása jellemezte. Kutatta a növény- és állatvilág által termelt szerves anyagok szerkezeti azonosságát, a szénhidrátok és karotinoidok előfordulását a növény- és állatvilágban. Enzimek szétválasztására először alkalmazta az oszlopkromatográfiát. Különböző növények festékanyagait különítette el a kromatografikus módszerrel a paprika, narancs, dinnye, tök, paprika, napraforgó, és számos más növényből. Vizsgálta az állati zsírok lipokrom tartalmát. Bizonyította a növényi és állati cellulóz, valamint állati és növényi chitin szerkezeti azonosságát.[9]
A karotinoid kémiába való sikeres bekapcsolódásnak előfeltétele volt, hogy a pécsi intézet kutatói a világon elsők közt ismerték fel a kromatográfia alkalmazásának nagyszerű lehetőségeit a szerves kémiában. Az 1933–1935 közötti években Zechmeister munkatársaival nagy hatású preparatív szerves kémiai elválasztó módszerré fejlesztette ezt az eljárást. A színes karotinoidok ugyanis jól láthatók a kromatográfiás oszlopon, ezáltal kromatográfiás viselkedésük és kémiai szerkezetük összefüggései felismerhetők. 1937-ben Cholnoky Lászlóval megírták a Die Chromatographiesche Adsorptionsmethode című könyvüket, Bécsben látott napvilágot a Julius Springer kiadónál. Ezt a művet később Principles and Practice of Chromatography címmel, a londoni Chapman és Hall könyvkiadó angol nyelven is kiadta 1943-ban. A kémiai szakirodalom a legelső kromatográfiás kézikönyvként tartja számon a kötetet.[10]
A karotinoidok területén végzett kutatásairól már 1934-ben megjelentette művét, Carotinoide: Ein biochemischer Bericht über pflanzliche und tierische Polyenfarbstoffe címmel. Tudományos munkásságának köszönhetően a Magyar Tudományos Akadémia tagja lett a Matematikai és Természettudományok Osztálya javaslatára. 1930-ban levelező, majd 1940-ben rendes taggá választották.[11] Akadémiai tagságának szomorú melléktörténete, hogy az 1949-es átszervezéskor kihagyták a tagok névsorából, és egészen 1989-ig kellett várni a rehabilitálásával.
Tudományos munkásságáért számos hazai és nemzetközi elismerésben is részesült. 1934-ben Párizsban a Société de Chimie Biologique a Pasteur-éremmel tüntette ki. 1937-ben az MTA a karotinoidok és poliszacharidok vizsgálata terén elért eredményeiért nagydíjban részesítette. 1949-ben Párizsban megkapta a Claude Bernard-érmet. 1960-ban elnyerte az Amerikai Kémiai Társaság Semmelweis-érmét.[12]
Zechmeister László életének fordulópontja volt, hogy 1940-ben elhagyta az országot, és az Amerikai Egyesült Államokba távozott. A távozás hátterét ismét Tóth Géza segítségével ismerhetjük meg jobban. 1938–39-ben külföldi előadói körútra ment, sok időt töltött távol Magyarországtól. 1938-ban levelet írt Tóth Gézának Dániából, hogy nagyra becsült példaképe Willstätter professzor tájékoztatta a vészjósló németországi eseményekről. Willstätter 1938-ban már el is hagyta Németországot. Zechmeister a háború kitörésekor határozta el, hogy az Egyesült Államokba megy. A távozás előtt még gyorsan elintézte Tóth Géza és Tuzson Pál magántanári kinevezését. Hajóval tette meg az utat, és a pasadenai California Institute of Technology professzora lett. Első felesége, Benes Kamilla nem tudta elkísérni a hosszú útra betegsége miatt, de úgy tervezték, hogy gyógyulása után követi férjét. Erre sajnos már nem került sor, 1941. július 7-én elhunyt. A történtek mélyen lesújtották Zechmeistert.[13]
A kaliforniai egyetemen folytatta a karotinoiddal kapcsolatos munkáit, de új témákba is belekezdett. Itt is kinevelt egy fiatal kutatócsapatot. 1949-ben ismét megnősült, feleségül vette egyik munkatársát Elisabeth Sulzer-t. 1958-ban nyugdíjba vonult, de egészen 1969-ig szerkesztette az általa alapított Zeitschrift für organische Naturstoffe folyóiratot.[14]
A háború után először 1946-ban jött vissza Pécsre, hogy tájékozódjon a kialakult viszonyokról. Tapasztalatai hatására eldöntötte, hogy lemond nyilvános rendes tanári titulusáról. Nem tudott azonosulni az országban a második világháború után kialakult politikai fordulattal. Legközelebb pécsi látogatása 1967-ben történt, a középkori egyetem alapításának 600. évfordulója alkalmából. Azt az információt kapta, hogy díszdoktorrá fogják avatni, de nagy csalódására ekkor még nem történt meg.[15]
Végül 1971-ben a Pécsi Orvostudományi Egyetem díszdoktorrá avatta, de az ünnepségen egészségügyi állapota miatt már nem tudott részt venni. 1972. február 28-án hunyt el Pasadenában.
Felhasznált irodalom:
Deli József: Zechmeister László 1889–1972. Orvoskari Hírmondó, 2009. 5–6. 20–21.
Deli József: 125 éve született Zechmesiter László. Orvoskari Hírmondó, 2014. 6–7. 30–31.
Szabó Pál: A M. Kir. Erzsébet Tudományegyetem és irodalmi munkássága. Pécs, 1940.
Szabolcs József: Életcélja a kutatás volt”. Beszélgetés Tóth Gézával Zechmeister Lászlóról. Magyar Tudomány, 1990. 11. 1360–1365.
Ravasz János: Pécsi Tudományegyetem (1923–1950). V. rész. Orvostudományi Kar. Pécs, 1983.
További bejegyzéseink
- A Klimo Könyvtár kutatói
A PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont jubileumi kiállításának virtuális változata A Klimo Könyvtár alapításának 250. évfordulója alkalmából új időszaki kiállítás… Read More »A Klimo Könyvtár kutatói - A Klimo Könyvtár (egykori) ásványgyűjteménye
Jelen blogbejegyzés a Klimo Könyvtár egykori ásványgyűjteménye mellett a kollekcióval együtt kezelt kőzetek és fosszíliák darabjaira, illetve azok történetére kívánja… Read More »A Klimo Könyvtár (egykori) ásványgyűjteménye - Félix Dupanloup francia püspök művei a Klimo Könyvtárban
A Klimo Könyvtár Kanonoki gyűjteményében kiemelkedően sok mű található Félix Dupanloup (1802–1878) francia püspök és egyházi író műveiből. A gyűjteményben… Read More »Félix Dupanloup francia püspök művei a Klimo Könyvtárban - Válogatás a PTE Botanikus Kertjéről szóló tudományos és ismeretterjesztő művekből
A Pécsi Tudományegyetem Botanikus Kertje 1952-ben nyitotta meg kapuit az akkori Pécsi Pedagógiai Főiskola keretei között. A több mint 70… Read More »Válogatás a PTE Botanikus Kertjéről szóló tudományos és ismeretterjesztő művekből
[1] Szabó 1940. 1073.
[2] Deli 2009. 20.
[3] Deli 2014. 30.
[4] Szabolcs 1990. 1360.
[5] Szabolcs 1990.1361.
[6] Szabolcs 1990. 1362.
[7] Deli 2009. 20-21.
[8] Deli 2009. 21.
[9] Ravasz 1983. 694.
[10] Deli 2014. 30.
[11] Deli 20141. 30.
[12] Ravasz 1983. 695.
[13] Szabolcs 1990. 1364.
[14] Szabolcs 1990. 1364.
[15] Szabolcs 1990. 1364.