Talán nincs is olyan kert Magyarországon, amelyben ne virulna legalább egy bokor rózsa. Ehhez a csodálatos növényhez a bibliai idők óta számos legenda, néphit, szimbólum kapcsolódott. Egyszerre vált Szűz Mária és az izzó szerelem jelképévé. Törékenységével megidézi a női gyengédséget, hegyes tüskéivel pedig a durvaságot, távolságtartást.
A rózsanemesítés hagyománya az ókorba nyúlik vissza, az alapfajokból az évezredek során milliónyi új típust neveltek ki. A magyar környezeti viszonyok kitűnően megfeleltek a rózsa igényeinek, így az Osztrák-Magyar Monarchiában nagy jelentőségre tett szert a rózsakertészet. A tapasztalatok megosztása, az új fajták megismerése és bemutatása, a rózsa iránti kereslet teremtette meg az igényt egy speciális kiadvány megjelentetésére, és Magyarországon ezt a piaci rést Dr. Kaufmann Ernő (Padé, Torontál megye, 1849. október 19. – Pécs, 1928. december 23.) fedezte fel elsőként. Kaufmann Budapesten végezte orvosi tanulmányait, 1887-ben Szabolcsbányán telepedett le és a Duna Gőzhajózási Társaság tisztiorvosaként működött. Orvosi munkája mellett rovarkutatással foglalkozott, tanulmányozta a kígyókat, kedvelte a vadászatot, a kertészetet, különösen a rózsatermesztést. Először 1883-ban fogott lapkiadásba, ő szerkesztette és adta ki Pécsett a Rovarászati Lapokat, majd 1887 júniusától 1893-ig az ő neve fémjelezte a Rózsa Újságot.
Read More »Rózsa Újság. Egy különleges pécsi folyóirat, melyben az esztétika és a tudomány találkozik 
