Az 1848/49-es pécsi aprónyomtatványokról szóló bejegyzés első része egy évvel ezelőtt jelent meg „Forradalom, színház, sajtó” című időszaki kiállításunk apropóján, amely április 30-ig még megtekinthető a Történeti Gyűjtemények Osztályán. Az első részben Kelemen József pécsi kanonok hagyatékáról, a hírek terjedésének 19. századi viszonyairól és az 1848 decemberéig megjelent aprónyomtatványokról olvashatnak részletesen.
Idén, az 1848/49-es forradalom és szabadságharc 170. évfordulója kapcsán számos tanulmánnyal, cikkel, kiállítással emlékeznek meg az akkori eseményekről. A PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont Történeti Gyűjtemények Osztályán van egy sajátos forrástípus, amely lehetővé teszi, hogy ne a jól ismert eseménytörténetet mondjuk el újra, hanem új szempontból mutassuk be a korszakot és annak pécsi vonatkozásait.
Az 1956-os forradalom története Pécsett szorosan összefonódott a Pécsi Orvostudományi Egyetemen (POTE), a Pécsi Tudományegyetemen [1] és a Pécsi Pedagógiai Főiskolán (PPF) kibontakozó eseményekkel. Mint az ország többi nagyvárosában, Pécsett is az egyetemisták önszerveződése adta meg a forradalom kezdő lendületét. Debreczeni László, V. éves orvostanhallgató, a forradalom előestéjén tartott diákparlament elnöke így emlékezik vissza az egyetemen történtekre:
„Október 22-én gyűlésre, diákparlamentre sereglett össze az ifjúság az egyetem udvarán. Ott voltak az orvosi- és a jogi egyetem, a pedagógiai főiskola hallgatói és számosan a tanári karból, valamint a megye és a város vezetői közül. […] A késő estébe nyúló, izzó hangulatú diákparlament szónokai nemcsak az egyetemi ifjúság sérelmeinek és követeléseinek adtak hangot, de felvetették azokat az egész országot érintő társadalmi és politikai kérdéseket is, amelyek a Petőfi Kör nyári vitáiban fogalmazódtak meg. […] Ahogy leszállt az este, az egyetem udvarára odasereglettek a város polgárai. Elterjedvén a híre a városban, sorra jöttek a küldöttségek a gyárakból, a bányákból, a hivatalokból. Ez az este lett a pécsi forradalom nyitánya. A gyűlés a visszanyert bátorság és erő, a teljes siker, az egység mámoros érzéseivel oszlott szét az esti órákban.” [2]
