A Habsburg Birodalom itáliai tartományaiban 1848 tavaszán egymást követték a forradalmi megmozdulások. A Szárd-Piemonti Királyság uralkodója, Károly Albert a mozgalmakat kihasználva március 23-án hadat üzent Bécsnek. A Piemont vereségével végződő háborút nemcsak a harctéren vívták, hanem a korabeli médiában is. Ennek egyik forrása a Mantelmann néven kiadott röpirat: „Történet a hírhedt Carbonari-királyról, aki megesküdött, hogy Bécset három hónapon belül porig rombolja”.
Pest-Budán 1848. március 15-én a forradalom kivívta a sajtószabadságot. Számos újság kezdte meg ekkor működését. Kossuth Lajos a Pesti Hírlap elvesztése után 1848. július 1-jén indította Kossuth Hírlapja című lapját. A vezércikkek nagy részét Kossuth írta, amelyek gyakran nem egyeztek minisztertársainak véleményével.
A Batthyány-kormánynak 1848 nyarán pénzügyi nehézségekkel kellett szembenéznie. Kossuth Lajos pénzügyminiszter szerződést kötött a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankkal önálló magyar bankjegyek kibocsájtására, melynek nemesfém fedezetét több forrásból, részben közadakozásból teremtették meg. A közadakozás a forradalom anyagi hátterének fontos intézménye volt a későbbiekben is, bár szimbolikus értéke valószínűleg nagyobb súllyal bírt. Pécs város Tanácsa 1848. december 23-án Felhívást tett közzé, amelyben felajánlásokat kért kötszerre, fehérneműre és pénzbeli hozzájárulásra.
Helyi szinten a polgári átalakulás első lépései közé tartozott a városi tiszti kar és a képviselők választása, valamint a nemzetőrség felállítása, amelyeket az áprilisi törvények értelmében hajtottak végre.
Az 1848. március 15-i forradalom híre Baranya megyébe március 17-én érkezett meg. A Nemzeti dalt és a Tizenkét pontot egy komáromi kereskedő hozta hajón Mohácsra. Pécsett másnap, március 18-án jelentek meg a forradalmat éltető első plakátok. A Fő téren Perczel Miklós beszédet tartott a társadalmi egyenlőségről, Pécs város közgyűlése elfogadta a Tizenkét pontot és a Nemzeti dalt.
Somogyi Ferenc (1906-1995) a pécsi Erzsébet Tudományegyetemen szerezte jogi diplomáját. A Jog- és Államtudományi Kar tanársegédjeként kezdte meg oktatói munkáját 1933-ban. 1937-ben a magyar magánjog története tárgykörből az egyetem magántanára… Read More »Somogyi Ferenc emlékkiállítás – Virtuális kiállítás
Mansfeld Géza Universal márkájú órája 2014-ben került a Pécsi Egyetemtörténeti Gyűjteménybe Berde Botond családjának adományaként. Az órát Mansfeld Géza ajándékozta Berde Botondnak [i] svájci tartózkodása idején.
A PTE Általános Orvostudományi Kara idén tartja jubileumi 50. Egyetemi Orvos- és Fogorvosnapok programsorozatát, amelynek keretében egy másik jubileumra utaló emlékülésre is sor kerül „100 éves a pécsi orvosképzés” címmel. Októberi kamara-kiállításunk ezekhez az eseményekhez csatlakozik, és „…a pozsonyi egyetem nem akar filiáléja lenni a budapestinek…” Emlékezés a 100 éve megalapított pozsonyi Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem Orvostudományi Karára címet viseli. Ha ezen a ponton már elég bonyolulttá vált a történet az olvasó számára, akkor javaslom, hogy innentől haladjunk sorjában…
Pozsony már a 19. század utolsó harmadától kezdve többször is pályázott egyetemalapítási jog elnyerésére, végül 1912-ben elfogadták a pozsonyi és debreceni egyetem alapításáról szóló törvénytervezetet. Az egyetem I. Ferenc József engedélyével Erzsébet királyné nevét vette fel. A jogi karon már 1914-ben megindult az oktatás, az orvostudományi és a bölcsészettudományi karok felállítása azonban az első világháború viszontagságai miatt csak lassan haladt. 1914 januárjában került sor az első három orvosprofesszor, Velits Dezső, Bakay Lajos és Herzog Ferenc kinevezésére.
Az 1956-os forradalom története Pécsett szorosan összefonódott a Pécsi Orvostudományi Egyetemen (POTE), a Pécsi Tudományegyetemen [1] és a Pécsi Pedagógiai Főiskolán (PPF) kibontakozó eseményekkel. Mint az ország többi nagyvárosában, Pécsett is az egyetemisták önszerveződése adta meg a forradalom kezdő lendületét. Debreczeni László, V. éves orvostanhallgató, a forradalom előestéjén tartott diákparlament elnöke így emlékezik vissza az egyetemen történtekre:
„Október 22-én gyűlésre, diákparlamentre sereglett össze az ifjúság az egyetem udvarán. Ott voltak az orvosi- és a jogi egyetem, a pedagógiai főiskola hallgatói és számosan a tanári karból, valamint a megye és a város vezetői közül. […] A késő estébe nyúló, izzó hangulatú diákparlament szónokai nemcsak az egyetemi ifjúság sérelmeinek és követeléseinek adtak hangot, de felvetették azokat az egész országot érintő társadalmi és politikai kérdéseket is, amelyek a Petőfi Kör nyári vitáiban fogalmazódtak meg. […] Ahogy leszállt az este, az egyetem udvarára odasereglettek a város polgárai. Elterjedvén a híre a városban, sorra jöttek a küldöttségek a gyárakból, a bányákból, a hivatalokból. Ez az este lett a pécsi forradalom nyitánya. A gyűlés a visszanyert bátorság és erő, a teljes siker, az egység mámoros érzéseivel oszlott szét az esti órákban.” [2]
