Négyesi báró Szepesy Ignác pécsi püspök emlékezete (1780–1838)
Négyesi báró Szepesy Ignác pécsi püspök életének 58., pappá szentelésének 35., pécsi püspöki működésének 10. esztendejében, 180 évvel ezelőtt, 1838. július 16-án (egy hétfői napon) adta vissza lelkét Teremtőjének. Az évtizedeken keresztül folytatott fáradhatatlan munkatempója és a több éve tartó tüdőbetegsége végül felőrölte szervezetét. A város polgárai sírva tudatták egymással a gyászos hírt. Az 1836. szeptember 23-án kelt végrendeletében az alábbi kérést fogalmazta meg temetési szertartása kapcsán: végrendeletében: „Lágy fából készíttessék részére koporsó ’s feketére festessék. A’ harangok csupán kimúlta után először, ’s temetésekor másodszor huzassanak meg. Viaszgyertya ne osztogattassék; fáklyák ne lobogjanak hamvai mellett. Tor ne tartassák. Halotti beszéd se mondassák.” [1] Végül 1838. július 19-én a Székesegyház altemplomában, fényes pompával temették el. [2] „Ravatalánál gyászba borult az egyház, sírt a haza, könnyezett a tudomány, zokogott a művészet és lelke megérdemelt boldogságáért imádkozott a szegények megszomorodott szíve.” [3]
Read More »Négyesi báró Szepesy Ignác pécsi püspök emlékezete (1780–1838)