Bár a 34. Eucharisztikus Világkongresszus rendezvényei 1938. május 29-én véget értek, az ünnepségek azonban még nem, hiszen a kongresszus zárónapja után indultak meg a Szent István emlékév megemlékezései.

Május 30-án a Szent István jobbjának megtalálását ünnepli a katolikus egyház. Ezért választották ezt a napot az emlékév kezdőnapjaként.  A Szent Jobbot a reggeli órákban átvitték őrzési helyéről a Kúria nagycsarnokába, ahonnan egyházi körmenetben vitték a Parlament főbejáratához, az itt felépített oltárhoz. A bíboros-legátus miséje közben pedig felhangzott a felajánló imádság, amellyel Magyarország hercegprímása felajánlotta az országot Jézus Szent Szívének: „Fogadd magyar Hazánknak, melyet ebben az évben világraszóló nagy dicsőséged színhelyéül választottál, teljes odaadását és felajánlását, mellyel a mai napon Szentséges Szívednek szenteli magát. Nemcsak oltalmad alá helyezzük nemzetünk minden ügyét, vállalkozását és testi-lelki boldogulását, hanem egyúttal szent ígéretet is teszünk, hogy mindenben törvényeid szerint járunk el és példát adunk arra, hogyan kell tanításodat és parancsaidat a magán- és a közéletben megvalósítani. Áldd meg, édes Jézus, egész országunk, annak minden családját és intézményét és valamennyiünket egyenként most és mindörökké.”[1]